Keresztelő Szent János születése ünnepének (június 24.) egyik énekében találjuk azt a kifejezést, amely a keleti egyház elgondolkodtató meggyőződését fejezi ki, és amely a későbbi remetei, és szerzetesi életben is meghatározóvá vált: az aszkéta, a vértanú „emberi testben angyal”.
„Megvalósult most Izaiás próféta jövendölése, Szent János legnagyobb látnok születése által, mert mondta: Elküldöm angyalomat a te színed előtt, előkészíti a te utadat. A mennyei király ezen katonája, valóban kiegyengeté a mi Istenünk ösvényeit, ki természetére nézve ember, életmódjára pedig angyal volt, mert a testi tisztaságot és a bölcsességet kedvelte, s bár a természet szerinti hajlandóságokat is bírta örökségül, de ezeket nemcsak legyőzte, hanem inkább a természetfölöttiekért küzdött. Azért mi is halandók, kövessük az ő erényeit, ki imádkozik a mi lelkünk üdvösségéért.” (Énekesköknyv 755.old.)
Az aszkéta, anakhóréta ősképét a kereszténység Keresztelő Szent Jánosban találja meg, és közvetetten – rajta keresztül – Illés prófétában, akinek „szelleme és ereje” a Keresztelőben nyilatkozott meg újra.
Keresztelő Szent János volt az első, aki az angyalokhoz hasonlatos életet élt, s mint a későbbi szerzetesek, követője és követe az Úr hangjának, a „pusztában kiáltó szónak”.
Bibliai háttere Malakiás próféta szögére vezethető vissza. (Mal 3,1) – amit Máté megismétel az Előfutárra alkalmazva: „Nézd követemet küldöm színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat.” (Mt 11,10) Egyúttal azt is kifejezi, hogy „emberi testben angyal”.
Ennek az állapotnak megjelenítése a görög ikontípus, amely a XIII. században jelent meg, elnevezése pedig: A Puszta Angyala.
Pusztai környezetben, sziklás, vad tájon, egész alakban, hatalmas angyal-szárnyakkal jelenik meg a szent. Az ikon felső sakából Krisztus tekint le rá áldó kézmozdulattal. A kezében tartott tekercsen a jánosi szöveg olvasható: „Ímé az Istennek báránya, aki elveszi a világ bűneit”(vö. Jn 1,29). Az ikon alsó részében látható, próféciájának ábrázolása: a fejsze a fák gyökerén. Ruhája a Szentírás tanúsága szerint teveszőrből készült.
Az ikon azt a metafizikai állapotot mutatja, ami a szerzetes mindenkori helyzete: az ítélet kapujában. Már távol az emberektől, a pusztában, ami a régiek szemében egyenlő volt az emberi életből való kivetettséggel, a halállal. Téppetten, rongyokban, lesoványodva, de mégis csupa tűz és csupa élet az egész alak, mert Istent szomjazza a föld sivatagában, semmi mással nem elégszik meg, szüntelen Reá várakozik.
Nincs két egyforma ikon, melyen a Keresztelő arca, szeme, tartása ugyanazt mondaná: ez már az ikonfestő legszemélyesebb vallomása a maga istenkereséséről.
Egy másik ikonon félalakban, ill. teljes alakban látható. Többnyire az ún. DEÉSZISZ ikonosztázion együttesében található. Az Istenszülő és Keresztelő Szent János könyörgő kéztatással fordulnak Krisztus felé. A félalakos ikonon Szent János kezében látható tekercsen a: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa”(Mt 3,2) feliratot olvashatjuk.
Van olyan ikontípus is, ahol az „Előkövet” középen áll és körülötte kis képekben az életéből vett események láthatók: (Zakariás próféta, aki megkapja az angyaltól az Előkövet foganásának örömhírét, - Az Előkövet születése, – Az Előkövet, aki a Jordán környékén a bűnbánat keresztségét hirdeti, – Az Előkövet, aki a népet kereszteli, – Az Előkövet, aki megfeddi Heródest Heródiás miatt, – Az Előkövetet börtönbe vetik, – Az előkövet lefejezése.)
(Forrás: Nacsinák Gergely András: A szem böjtje; Nagymihályi Géza: A Nagyböjt szakrális kultúrája a keresztény keleten)
