2013. december 24., kedd

91. Az Úr születése - ikon




„A Szűz a mai napon a Lényegfölöttit hozza a világra,
a föld pedig barlanggal fogadja a Megközelíthetetlent.
Angyalok pásztorokkal együtt dicséretet zengenek,
bölcsek pedig a csillag útját követik;
mert megszületik miérettünk az ifjú Gyermek,
az öröktől foga való Isten.”

                                                                         (Kondákion)

          http://karmelitaikon.blogspot.hu/search?updated-min=2010-01-01T00:00:00-08:00&updated-max=2011-01-01T00:00:00-08:00&max-results=31



2013. augusztus 15., csütörtök

90. Az Istenszülő elszenderedése - ikon




"Szülésedben a szűzességet megőrizted,
elhunytodban a világot el nem hagytad, Istennek Szülője.
Az Élethez költöztél át, mert Anyja vagy az Életnek,
és közbenjárásaiddal megmented a haláltól a mi lelkünket." 




2013. július 16., kedd

89. Kármelhegyi Boldogasszony - ikon




       
"Örüljön a puszta és a kiaszott vidék,

ujjongjon a sivatag és viruljon!

Virulva viruljon, mint a liliom,

és örömében ujjongva daloljon!

mert övé a Libanon dicsősége,

a Kármel és a Száron pompája;

meglátják az Úr dicsőségét,

Istenünk ragyogó fönségét."

(Iz 35, 1-2)



2013. június 29., szombat

88. Szent Péter és Szent Pál - ikon




"Díszül ajándékoztad Egyházadnak, Emberszerető,
tisztes apostolaidat, 
kik között szellemi világítóként tündöklenek Péter és Pál,
mint a mindenséget beragyogó értelmi csillagok..."
(4.hang)

Amikor Péter és Pál összeölelkezik.
Péter kívánja a társtanítvány tiszteletre méltó
látványát, találkozásra siet vele.
Meglátva Pál őt,
kitárt kézzel fogadta a barátját.


2013. június 9., vasárnap

87. A naini ifjú feltámasztása




Ezután egy Nain nevű városba ment. Tanítványai és nagy néptömeg ment vele. Mikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát. Az anya özvegy volt. A városból sok nép kísérte. Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és így szólt hozzá: "Ne sírj!" Aztán a koporsóhoz lépett és megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő így szólt: "Ifjú, mondom neked, kelj föl!" Erre a halott felült és beszélni kezdett. Jézus visszaadta őt anyjának. Félelem szállta meg mindnyájukat és áldani kezdték Istent: "Nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét!" Híre elterjedt egész Júdeában és környékén mindenfelé.   (Lk  7,11-17.)

..."Ne sírj!" - szólt az Isten,

s virágba borult minden!

Aki meghalt, feltámadott;

lesikált a Szó minden ráncot;

élet zendült a halálos ágyon,

madársereg dalolt az ágon.

Tavasz lett az őszből,

Pipacs lángolt a mezőkön.

Mert szólt az Úr: "Ne sírj!"

Felpattant a koporsó fedele,

életre kelt a szegény anya egyetlen gyermeke.

Édes napsugár surrant be a szomorú szívekbe.

"Ne sírj!" - hangzott a Szó, az Ige,

S megváltozott a föld színe...

Ma történt, hogy kiömlött az Úr Szíve.

Ma, mint akkor! majd kétezer éve! -

Megállított a Felség egy halotti menetet.

Ajkán, mint a méz, csordult ki a Szó,

Halottban, élőben, ezerszeresen visszhangzó:

- a Teremtő Szó!...

Ó édes, szent csodálatos vigasztaló Szó,

Teremtő Ige, Teremtő Szó!

(részlet Marcell atya "Szeptember végén" című verséből)

2013. március 29., péntek

85. Krisztus a Vőlegény - ikon



Nézzétek, szolgám diadalmaskodik,
fönséges lesz és felmagasztalják, 
és nagy dicsőségre emelkedik.
Amint sokan megborzadtak láttán,
- hiszen oly dicstelennek látszott,
és alig volt emberi ábrázata -,
úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta,
és királyok némulnak el színe előtt.
Mert olyasmit fognak látni,
amilyet még soha nem hirdettek nekik,
és olyan dolognak lesznek tanúi,
amilyenről addig soha nem hallottak.

Megvetett volt, utolsó az emberek között,
a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés;
olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat,
megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
Bár a mi betegségeinket viselte,
és a mi fájdalmaink nehezedtek rá,
mégis (Istentől) megvetettnek néztük,
olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.
Igen, a mi bűneinkért szúrták át,
a mi gonoszságainkért törték össze;
a mi békességünkért érte utol a büntetés,
az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.
Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,
ki-ki a maga útjára tért,
és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.
Megkínozták, s ő alázattal elviselte,
nem nyitotta ki a száját.
Mint a juh, amelyet leölni visznek,
vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt,
ő sem nyitotta ki a száját.

Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám,
mivel gonoszságaikat magára vállalta.
Ezért osztályrészül sokakat adok neki,
és hatalmasok lesznek a zsákmánya,
amiért életét halálra adta,
és a gonosztevők közé sorolták,
noha sokak vétkeit hordozta,
és közben imádkozott a bűnösökért.

(Iz 52,13-15; 53,3-7; 11-12)


2013. március 10., vasárnap

84. Tékozló Fiú - ikon




"Az atyai dicsőségtől esztelenül elpártolva,
rosszban szórtam széjjel a tőled vett gazdagságot; 
ezért a tékozló hangján, így kiáltok Hozzád:
Vétkeztem Előtted, óh könyörületes Atyám; fogadj be engem, a megtérőt, és tégy engem béreseid egyikévé."

(Kondákion-Tékozló Fiú Vasárnapján) 

2013. február 2., szombat

83. Az Úr bemutatása a templomban - A szent Találkozás - ikon




Üdvözlégy, malaszttalteljes Szűz,
Mert tőled sugárzott ki az igazság napja:
Krisztus Istenünk,
Megvilágítván a sötétségben levőket;
Te is örvendj, igaz Simeon,
Mert karjaidra vevéd az emberi nem
Szabadítóját,
Ki föltámadást ajándékozott nekünk!

(Az ünnep tropárja, görkat.Énekeskönyv)

A Találkozás ünnepe is a „Fények ünnepe” közé sorolható. Karácsonykor Krisztusban az új világosság virradt fel az emberiségre; itt az egyház még háttérben maradt: kevesen ismerték fel az újszülött Jézust. Vízkeresztkor már epifánia történt: bemutatkozott a világnak, de ez egyben teofánia is volt, mert Istenként mutatkozott be keresztelkedésekor, s a Szentháromság első alkalommal való megjelenése is megtörtént. Itt az egyház már szent nászt ült a „világ Világosságával”. Ezen a harmadik ünnepen pedig világosságot, fényt visz az egyház a templomban megjelenő Krisztus elé.

Az ikon közepén az Istenszülő áll, aki a Találkozásra hozza az Üdvözítőt. Királynői méltóságát különösen is hangsúlyozza a gazdagon díszített bíbor ruhája. Jobbjával Simeonnak átadott Gyermekére mutat, bal kezét pedig a tisztelet jeleként ruhája fedi. Mögötte áll Anna prófétaasszony, ki kezében a feliratot tartja, …melyre az van felírva, hogy „ez a Gyermek teremtette az eget és a földet”. Jobbjával pedig Jézusra mutat.
A kép oldalán kettejük mögött látható József alakja, aki ruhájával fedett kezében tartja az áldozatra hozott két galambot.
A kép másik oldalán Simeon tisztelettel tartja ruhával takart karjaiban a világ Üdvözítőjét. Alakja nem csak azért görnyedt, mert már aggastyán, hanem azért is, mert élete beteljesedését érte el, amikor kezébe vehette a Megváltót, s ezt a legnagyobb hódolattal teszi. A kezében tartott Jézus kinyújtott karjával édesanyjára mutat, ami a kettejük kapcsolatát jelzi. Az agg Simeon élete beteljesedését érte el, amikor karjára vehette a megígért Megváltót, s most elbocsátását várja a földi életből.
A jelenlévő Anna prófétaasszony szintén azt a pillanatot várta, hogy megláthassa az Üdvözítőt. Kezével ő is a Jézust kezében tartó Simeon felé mutat.
A kép hátteréül szolgáló épületek az ószövetségi Templomot, ill. középen az egyház újszövetségi templomát jelképezik. Azt jelzik, hogy az agg Simeon és a gyermek Jézus találkozásában a két szövetség találkozott.
Az ikon felső részének közepét az arany baldachin foglalja el, ami az oltár fölé magasodik. A bizánci templomok szentélyében ilyen szokott lenni az oltár: baldachinnal van ellátva. A képen ez az Újszövetséget jelképezi. Az oltáron látható az evangéliumos könyv is, ami állandó tartozéka templomaink oltárainak. Az újszövetségi templom szentélyét jelzi az alatta megfestett királyi ajtó is. Az oltár függönye félre van húzva, ami azt jelzi, hogy Jézus megjelenésével szabad bejutásunk van a szentélybe. Az aggastyán emelvényen áll, ami szintén a templom szentélyét jelképezi. Az oltár szintje legalább egy lépcsőfokkal magasabban van a templomokban, mint a hajó szintje.
Sok találkozási ikonon vörös lepel húzódik a két épület között, ami a baldachinra is ráborul. Ennek mély szimbolikus jelentése van: összeköti a két szövetséget. Ugyanakkor itt egyesíti a Templomot és az Egyházat, mindkettőnek az oltára fölé borulva, mert a szent oltáron ugyanannak az Istennek szól az áldozat; ami az Ószövetségben előkép volt, az Egyházban már egész beteljesedésében történik.

Forrás: Ivancsó István Ikon és liturgia 3. – Találkozás – Nyíregyháza 1998.12.-16.o.


2013. január 5., szombat

82. Az Úr megkeresztelése - ikon



"Midőn a Jordánban megkereszteltettél Urunk, megnyilatkozott a Háromságot megilletõ hódolat; 
mert az Atya szózata bizonyságot tett Rólad, szerelmetes Fiának nevezvén Téged;
és a Lélek, galamb képében, igazolta a szózat eredetét.
Krisztus Istenünk, aki megjelentél és megvilágosítottad a világot, dicsőség Néked."