14. Az Úr Színeváltozása ikon II.

"Átváltoztál színedben a hegyen, Krisztus Istenünk,
megmutatván tanítványaidnak dicsőségedet,
amennyire láthatták.
Tündököljön reánk is, bűnösökre,
a te örökkévaló világosságod!
Az Istenszülőnek könyörgései által,
mindeneket megvilágító Urunk,
dicsőség néked!"

(Az Úrszínváltozás tropárja, 7. hang)

Az ikon a középpontba a fénytől ragyogó Krisztus alakját állítja. Uralkodói módon és fényt árasztva áll Krisztus az ikon közepén. A fény Jézus Krisztus isteni nagyságát jelenti, ugyanis az Úrszínváltozásnál Krisztus a feltámadás utáni állapotában mutatkozik be. Krisztus ragyogó ruhája ezért a feltámadási ikonon látható fehér ruhához hasonlítható. A legmagasabb fokú fehérségről, tündöklésről van itt szó. Ez a fény az Úr, aki a három sugárban - Szentháromság jelképe - nyilatkozik meg, a világra irányul. Krisztus alakja a mennyei szférában van, de lába a földet éri. A sugarak belőle indulnak s érik el a tanítványokat.

Krisztus az isteni és emberi természet metszéspontjában van.
A kiválasztott apostolok részesei lehettek egy kis időre a Krisztusból áradó ragyogásnak, amikor átsugárzott emberségén az istensége.

Az ikon felső részén, Krisztus két oldalán Mózes és Illés áll, az evangéliumi leírásnak megfelelően.Tiszteletteljesen álló alakjuk szintén fényt sugároz, de nem ugyanolyan mértékben, mint Krisztus: ők csak visszatükrözik az ő dicsőségét.

Az ikonon Mózes, Jézus jobboldalán álló alak. A szakálla rövid, arca fiatalos. Tiszteletteljes testtartással hajlik meg Mózes Krisztus felé, kezében tartva, mintegy átnyújtva a Törvény könyvét, miközben azt nézi, akit sok próféta és igaz vágyott látni, és nem látta. (vö. Mt 13,17)

Az ikonon a baloldali alak Illés, akinek hosszú haja és hosszú szakálla van. Míg Mózes a Törvényt jelképezi, Illés a prófétákat. Jobbjával Krisztusra mutat. Gesztusában benne van az összes próféta tevékenysége: a Messiást, az Üdvözítőt előre jelezni és bemutatni az embereknek.
Mózes és Illés azért jelenik meg a Tábor-hegyen, mert az Ószövetségben ők ketten találkoztak az Úrral.

Az ikon alsó részén a három kiválasztott tanítvány, Péter, Jakab és János látható. Ők a vándorló egyház még nem tökéletes tagjai. Ők voltak azok, akiket Jézus a többi tanítvány közül kiválasztott, hogy náluk hamarabb, már földi életükben megláthassák isteni nagyságának fényét. Még ők sem állhattak meg azonban egyenesen az átváltozott Krisztus előtt, nem tekinthettek egyenesen az ő világosságába. Ők a tanúi ennek a nagy eseménynek. Testhelyzetük mindazt bemutatja, amiről az evangélium tudósít. Tulajdonképpen az apostolok úgy megvakulnak Jézus dicsőségének sugárzásától, mint amikor a szemet nagyon erős fény kápráztatja el. Ezt láthatjuk az ikonon: Jakab és János a földre borulva alszanak, kezüket fejük alá téve. Péter viszont már abban a helyzetben van, amikor éppen felébredt és szól Jézushoz.

Az evangéliumi elbeszélés utolsó verse egy fénylő felhőt említ, mely beborította az apostolokat, és ebből a felhőből ezt a hangot hallották: "Ez az én szeretett Fiam, Őt hallgassátok!" (Mk 9,7b) A színeváltozás éppúgy teofánia, mint Krisztus megkeresztelkedése.

"Az Atya beszél, a Fiú ragyogástól sugárzik, a Lélek a fénylő felhővel föd be..." (Petrus Venerabilis -cluny apát, aki kolostort építtetett a Tábor hegyén.)
Amikor megjelent a fénylő felhő és a felhőből az atyai szózat hangzott, "arcra borultak a tanítványok".

Az Úrszínváltozás Krisztus második és dicsőséges eljövetelének is az előképe.

Forrás: Ivancsó István: Úrszínváltozás - Ikon és liturgia 5. - Nyíregyháza, 1997.
Krisztus közöttünk- Szent István Társulat - Bp. 1984.

13. Az Úr Színeváltozása ikon I.

Jertek, menjünk fel az Úr hegyére,
s a mi Istenünk házába,
és lássuk az ő színe átváltozásának
dicsőségét,
mint az Atya egyszülött Fiának
felmagasztalását;
és világosságából merítsünk világosságot,
s fölemelkedve lélekben,
az egyvalóságú Szentháromságot
énekeljük mindörökké!

(Aug.6-án lítiai sztihira, 5. hang -Énekeskönyv, 796-797)

Az augusztus 6-án ünnepelt esemény magyar elnevezése - Úrszínváltozás, amely azt jelenti, hogy Jézus Krisztus emberi testén átragyogott az istensége. Istenségét nyilvánította ki a kiválasztott apostoloknak az ószövetségi nagy alakok, Mózes és Illés jelenlétében. Nem sokkal a szenvedése előtt jövendő országának dicsőségéről tanúskodik.

Úrszíneváltozás ikonján a festő-mintaköny leírása szerint láthatjuk:
Egy hegy három orommal; a középsőn áll Krisztus, fehér ruhában, áldást adva; körülötte fénysugarak; a jobboldali csúcson Mózes, a kőtáblákat tartva, a baloldalin Illés próféta: mindketten imádságos testhelyzetben vannak és Krisztust szemlélik; Krisztus alatt Péter, Jakab és János, amint a földre estek, s szinte önkívületben néznek fölfelé; hátul a hegy egy része, melyre Krisztus három apostolával megy fölfelé, s mutatja nekik a hegy csúcsát; a hegy egy másik részén ismét az apostolok, amint félelemmel jönnek lefelé, hátra tekintve, s mögöttük ismét Krisztus, aki megáldja őket. (Mt 17, 1-8; Mk 9, 2-8; Lk 9,28-36)

Az itt bemutatott ikon Feofán Grek iskolájából származik, a XV. századból. Az ikonográfiának azt a sajátosságát tükrözi, hogy az eseményeket "szinopszisban", egy képen megjelenítve mutatja be. Ezért nemcsak a fő eseményt, magát az Úrszínváltozást ábrázolja, hanem azt is, hogy Krisztus fölmegy kiválasztottaival a Tábor-hegyre, majd azt is, hogy lejönnek onnan.

Az ikont teljesen elárasztja a fény. Semmiféle árnyék nincs rajta. Nem egy fényforrásból származik a világosság, hanem Krisztus személyéből. Az ábrázolt többi alak is belülről árasztja a fényt, a krisztusi fényből való részesedés révén.

"A hagyomány szerint a Szentlélek vezérlő jelenléte éppen magának az ikonnak fényességében nyilvánul meg; a Szentlélek jelenléte az, ami elnyom minden meghatározott fényforrást az ikonográfiai ábrázoláson." (Evdokimov, P., Teologia della belezza. L'arte dell'icona, Roma 1981, 278)

Ikonunkon az istenismeret három foka van Krisztus alakja körül. A fény, az Úr: a kinyilatkoztatás; a körök a felhőt jelképezik; a sötét középpont a "ragyogó" árnyék. A sugarak a sötét központból kifejező módon törnek elő, melyek a Krisztus alakja körüli ragyogást létrehozzák.

Az Úrszíneváltozás ikonja a fényről szól,.. az isteni ragyogás megnyilvánulásáról, az idő nélküli dicsőségről... Az ikont nem nézni, hanem szemlélni kell.

Az ikon szerkezete alapvetően azt mutatja be, hogy az élet teljessége, amit a kör jelez, Krisztus alakjából sugárzó fény formájában jelenik meg; nem önmagában zártan, hanem mozgásába belevonja az egész teremtett világot, s különösen az embert. Ez a találkozás, ami az öröm forrása, a háromszöggel jelzett hegyen történik. A háromszög az ég és a föld találkozásának egyetemes szimbóluma. Itt az isteni jóakarat kiáradásának helye, s ugyanakkor az emberi erőfeszítésé is, hogy felemelkedhessen oda. Az isteni és az emberi találkozását jelzi az a két háromszög is, amely a Krisztust övező tündöklő fényességben nagy csillagként jelenik meg. A két háromszög csúcsával hatol egymásba, így lesz belőle csillag.

Forrás: Ivancsó István: Úrszínváltozás - Ikon és liturgia 5. - Nyíregyháza, 1997.
Krisztus közöttünk - Szent István Társulat - Bp. 1984.

12. Szent Illés próféta mennybevétele ikon

"Amikor az Úr azt akarata, hogy Illést a forgószél fölvigye az égbe...

...S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe. (2Kir 2,1a; 11)

Illés próféta földi életének utolsó eseménye, a tüzes szekéren való mennyberagadtatása. A próféta ezen az ikonon szekéren látható, melyet néha csak egy kerek rozetta jelképez. A szekeret négy tüzes, lángvörös, szárnyas paripa emeli a magasba. Prófétai alakját és a szekeret ovális vagy köralakú tűzkorong veszi körül, melyet a felső két szélén két angyal tart. Az egyik rendszerint harsonával jelenik meg, arra utalva, hogy Illés az Utolsó Ítéletkor Krisztussal együtt fog újra megjelenni.
Gyakran az is látható az ikonokon, amint Elizeus megpróbálja visszatartani mesterét, belekapaszkodik Illés köntösébe, de már csak azt tudja visszahúzni, Illést pedig tovaragadják a tüzes paripák.

A jelenet hegyes, sziklás tájon játszódik le, de az előtérben gazdag vegetáció látható. A növényeket egy barlanból fakadó kis forrás táplálja, utalásként Illés esőt kérő imádságának meghallgatására.
Ezt a helyet használja fel gyakran az ikonfestő egy másik epizód felidézésére is: angyal ébreszti fel a rekettyebokor árnéyékában alvó Illést, enni és inni ad neki, mivel hosszú út áll előtte. A keresztény szemlélet méltán látja ebben a jelenetben a Getsemáné kertjében Krisztusnak szolgáló angyal előképét. Az ikonfestő ezt az összefüggést egyszerűen és érthetően úgy fejezi ki, hogy keresztet rajzol a fekvő próféta mellé.

Illés próféta alakja önálló ábrázolásain kívül megjelenik az Úr Színeváltozása ikonjain. A próféta ezeken mindig a Tábor hegyén megdicsőülő Krisztus jobb oldalán látható.

Forrás: - Illés próféta a keleti ikonográfiában - F.A.; megjelent: Egyházi Krónika, 1970. július-augusztus

"...Ez Illés, a próféta. Egyszerre fény, láng, cselekvés. Lelkülete élő valóság, amely átmegy Elizeusba (2Kir 2,15), és aminek továbbélését Jézus jelzi Keresztelő Jánosban (Mt 11,14). Olyan lelki örökség ez, amelyet magáénak vall a kármelita hagyomány és feladatául tűzi ki, hogy megőrizze és átadja." (P.Marie-Eugéne a Thérése de l'Enfant Jésus, Docteur del l'Amour - Editions du Carmel, 1990)

11. Szent Illés próféta ikonja

Azt mondta az Úr: "Menj el innen, vedd utadat kelet felé és rejtőzz el a Kerit pataknál, amely a Jordántól keletre folyik. Igyál a patakból, a hollóknak pedig megparancsolom, hogy gondoskodjanak rólad." Tehát elment és úgy tett, amint az Úr parancsolta. Elment és a Kerit pataknál maradt, amely a Jordántól keletre folyik. S a hollók vittek neki reggel kenyeret, este húst, a patakból meg ivott.
(1Kir 17, 2-6)

Szent Illés próféta emlékünnepének liturgikus himnuszai költői emelkedettséggel vallják:

"Üdvözlégy földi angyal, és mennyei ember, Illés nagy próféta...".

"Nagy szélvész és villámlások után, lágy szellő susogása között hallád az Úr szózatát, ó boldog Illés, ki reád értelmi világosságot árasztott, a forgószél által röpített tüzes szekéren pedig csodálatos módon az égboltozatot áthaladtad, ó isteni ihlettségű próféta."

Ikonográfiai ábrázolása tiszteletének elterjedtsége miatt, nagyon szeretágazó.
Az évszázadok során kialakult képtípusokat három nagy csoportra oszthatjuk: Az első Illés próféta arcképe, a második az ún. életrajzi jelenetekkel bővített típus, a harmadik pedig a próféta mennnybe-
ragadtatásának ábrázolása.
Legelterjedtebb ikonjai között van az ún. "A holló által táplált Illés" - Egy barlang, s benne ülő Illés próféta, állát kezébe hajtva, könyökét pedig térdén tartva. A barlang fölött egy holló, amely feléje néz és csőrében egy kenyeret tart. Arca aszketikus, testét egy kék színű, bokáig érő tunika borítja, és egy felső, bundához hasonló vöröses köpeny.

Önálló egészalakos ábrázolása ritkább, pl. egy, a sinai Szent Katalin kolostorban 1200 k. keletkezett, amelyen orans kéztartással várja a kép jobb felső sarkában látható hollót. A prófétának hatalmas erőteljes alakja van az ikonon.

Elterjedt ábrázolása még, amint az angyal által vezetett négylovas tüzes szekér elragadja az égbe, miközben prófétai köpenyét Elizeusra hagyja.

Festő-mintakönyven szereplő felsorolás szerint a következő ikonjai ismeretesek még: - Illés, aki megáldja az özvegyasszony fiát, - Acháb találkozásra jön Illéssel, - Illés az imádságával tüzet hozott le az égből, mely elégette az áldozatot, - Illés, aki megöli a szégyenteljes papokat, - Mivel Illés elaludt egy növény alatt, egy angyal felkelti őt, hogy egyen, - Illés, aki felkeni Elizeus prófétát, - Illés, aki köntösével megüti a Jordán folyót, - Illés mennybevétele.

Irodalom:
Szent Illés próféta ünnepe - http://magyarorthodoxia.org/page/5/8/7.aspx
Szent Illés próféta hagiografikus ikonja (XVII. sz. II. fele, Athén, Benáki Múzeum)
http://www.parochia.hu/Segedanyagok/OlvasoinkIrtak/Illes_hagiografikus_ikonja.htm

Nagymihályi Géza: A Nagyböjt szakrális kultúrája a keresztény keleten - Hajdúböszörmény, 2001.

10. S. Maria della Bruna

A Kármel remetéinek imája

Ó, boldog Anya!
Mi annyira vártunk Rád,
ki Rendünk alapítója vagy,
ki tökéletesen megszervezted és vezetted azt.
Mind leborulunk előtted, ó teljesen szent,
a kármelita család első Anyja!
Mi, akik ezt a hegyet lakjuk
mind forrásaidnál oltjuk szívünk szomját.
Őszintén beismerjük, hogy
a te kezed vezet,
a te segítséged támogat minket
a te fényed világosít meg minket.
Alakíts át minket Beléd, életünket a te életedbe.
Maradj tehát közöttünk, kegyes Úrnőnk.
Ó, Mária! Karjaid közt keresünk menedéket.
Szükséges, hogy az Anya együtt lakjék gyermekeivel,
a mesternő tanítványaival,
a priornő szerzeteseivel,
az Úrnő alattvalóival. Ámen

"A Kármelhegyi Szűzanya szava... áldott valóság! ...Feléd fordul, a szemedbe néz, és a szívedbe önti a mennyországot. Hallgasd csak: "Bevittelek titeket a Kármel földjére, hogy annak gyümölcsét és legjavát egyétek." (vö. Jer 2,7) - Marcell atya

Az első Kármel-hegyi remeték egy ősrégi kis kápolna köré csoportosultak, Szűz Mária oltalma alá helyezve magukat. Minden bizonnyal már akkor tulajdonukban volt egy Mária-ikon, amelyet tisztelettel öveztek s éppen ősi mivolta miatt azt is - a bizánci hagyomány szerinti festő evangélistának - Szent Lukácsnak tulajdonították. Amikor az iszlám előrenyomulása miatt menekülésre kényszerültek, s Európa szerte sorra alapították kolostoraikat s építették templomaikat, Nápolyban a S.Maria del Carmine templom apszisában ma is tisztelt 1300 körüli 110x180 cm méretű, temperával festett fatáblaképet helyeztek el s ezt az ikont “S. Maria della Bruna” - nak nevezték, ráruházva az ősi eredeti jellegzetességeit, mely esetleg egy korábbi, ma már számunkra ismeretlen ikont feltételez. A rendi tradíció szerint magáról Kármel-hegyéről hozták Nápolyba a szent hegy remete-szerzetesei. Az 1500-as jubileumi szentévben a nápolyi zarándokok kegyes kegyképüket processzióval vitték Rómába, ahol csodás események történtek az ikon kultuszának kapcsán, s attól kezdve még inkább elterjedt a nápolyi Kármel kegyképének tisztelete. (Pál atya)

Forrás: Kármel újság 2001. XIII. évf. 8-9.sz. 20-22.o.

*Veronika E. Schmitt OCD, A Kármel elfelejtett gyökerei, Magyarszék, 2009.

9. Madonna dell' Arco ikon közelebbről

Örvendezz, le nem nyugvó Csillagok Anyja,
Örvendezz, titokzatos Napnak Hajnala.
...Örvendezz, érintetlen Menyasszony!
(Akathisztosz Hymnosz - 5. ikosz-ból)

A XV. sz.-i ikonunkon, a Madonna dell' Arco ikonnal való összehasonlításnál megfigyelhetők hasonlóságok és különbségek.

A Madonna dell' Arco összehasonlításánál megfigyelt különbségek nagy valószínűséggel az olasz-krétai Galaktotrophousa ("tejjel tápláló") egy változatának befolyására is utalnak, amelyet gyakran készítettek a XV. és a XVI. század folyamán. A Madonna dell' Arco ikonográfiailag és jelentéstanilag összetett változatainak kialakulása a XV. század folyamán, talán összefügg a Szűz és a Gyermek más ábrázolásaival is, melyekből új kiegészítéseket vettek át.

A hasonlóságok között említhetők a következő ikonográfiai elemek:

- a Gyermek felegyenesedett testének háromnegyedes elfordulása anyja felé
- a Gyermek anyja állát érintő jobb kezének gesztusa
- a Gyermek bal kezének részlete, amellyel anyja köpenyének szélét fogja
- a Szűz átcsúsztatott keze a Gyermek keresztezett lábain

A különbségek és eltérések közül említhetők:

- a Gyermek válla fedetlen, ill. a Madonna dell' Arco-n be van fedve egy áttetsző ingujjal
- a Gyermek egy szorosan teste köré csavart és a bal lábát befedő arany-zöld himationt visel, míg a Madonna dell' Arco-n a lába fedetlen marad és a himation színe itt bíbor-arany
- a Szűz bal keze a Gyermek derekát tartja, míg a Madonna dell' Arco-n a Gyermek bal karja alá van becsúsztatva


a Madonna dell' Arco-ról bővebb leírást találhatunk olasz nyelven: http://www.adama-art.com/ru/mediabiblio/icone-di-puglia-e-basilicata/102

Forrás:
- Chrystanthe Baltoyianni: Icons Mother of God - Adam Editions-Athen, 1994. - The Virgin Glykophilousa no. 17. Second half of the 15th century. részlet. ford.: M.Andrea

8. Istenszülő ikonok (1) "Gyengéden szerető" (Glykophilousza) XV.sz.

Verssorok a gyengéden szeretőhöz:

"Szüntelenül szereted kezeiddel körbeölelve
azt, aki kézen fog téged, világ Úrnője;
kérleld meg őt azokért, akik téged dicsőítenek
és hittel Istenszülőnek vallanak."
(Dionüsziosz da Fourná - Az ikonfestészet kézikönyve)

A Glykophilousa (gör.), "Gyöngéden szerető", Gyöngéden csókoló" ikon-típus Máriát ábrázolja, amint arca szorosan a Gyermek Jézus arcához simul, ill. ahogy megcsókolja. Ez az ikontípus, mely a bizánci hagyományban nagy népszerűségnek örvend, s melynek talán legismertebb példája a "Vlagyimiri Istenszülő"-ikon, egyúttal az emberi lélek misztikus istenközelségének talán legszebb jelképe is. (pl. Panagia Glykophilousa ikonja, Athosz)

Ikonunkon(1) egy nagyon fényezett arany alapon és mélyített keretbe foglalva láthatjuk a Szűzet Glykophilousa változatában. Mindkét karjában és a baloldalán tartja a Gyermeket, nagyon közel magához, úgy, hogy a Gyermek arca egy kissé hozzányomódik az ő arcához. A bal karjával, melyet a maphorionja* takar és csak a hosszú újjait fedi fel, átöleli a Gyermek testét. A jobb keze át van csúsztatva a lábai között. A Gyermek Krisztus, gyermekarccal és kövérkés kezekkel az anyja karjaiban fészkel, bal kezével maphorionját fogja és a jobb kezével megérinti az állát. Egy szorosan a teste köré csavart arany-zöld himationt* visel, amelyből csupasz bal karja és a bal vállának egy része kilátszik. A himation hegyes redőzött vége a háta mögött leng. Mindkettőjük glóriáján mélyített beütések láthatók inda díszítéssel.
Ez az ábrázolás, melyben a Gyermek háta háromnegyeddel a néző felé van fordítva és a jobb keze az anyja álla alatt van, jelzi az ikonográfiai függését egy korábbi Bizánci modelltől.
Szoros összefüggésben van a Kykkosi Szűz ciklussal, amit módosítottak a Madonna dell'Arco típusu ikonokban.

Jobbra(2) képen látható a Madonna dell'Arco-i ikon.

*Maphorion - Az Istenszülő és a szentek köpenye. A Szűzé általában bíborvörös (a hagyomány szerint ez annak a királyi jellegnek a jelképe, amelyet az ember Kriszus megtestesülése által nyert el).
Csillagok - A három csillag, amelyek a ruházat fejrészén, valamint kétoldalt a vállakon láthatók, az Istenszülő háromszoros szüzességére utalnak: szülés előtt, a szülés alatt és a szülést követően.
*Himation - Az alsó ruházat. A kék színe a teremtettnek, azaz az ő emberi mivoltának a kifejezése, tehát arra utal, hogy Isten Szülője ember, akit a Szentlélek ereje árnyékolt be.
(A Krisztus ikonokon e két szín az alsó- és a felsőruházaton pont fordítva figyelhető meg. Krisztus vörös színű alsóruházatot visel, felette pedig kék himationt, ami annyit jelent: Isten, Aki emberi természetbe öltözött).

Források:
- Chrystanthe Baltoyianni: Icons Mother of God - Adam Editions-Athen, 1994. - The Virgin Glykophilousa no. 17. Second half of the 15th century. részlet. ford.: M.Andrea
- Nacsinák Gergely András - Áthosz a Szent Hegy - Filotheu - 97.o.
- Chrysostomos Pijnenburg protoierej: Az Istenszülő-ikonok különböző típusai és azok üzenete, előadás. Bővebben: http://magyarorthodoxia.org/print/5/16/1.aspx