28. A középső nagy kép

A központi képen már megdicsőülve jelenik meg a szent.
Isten szépségébe van beöltözve. Krisztusba. Ez a végső cél, a mi hivatásunk is.
A már megváltott és átformált ember.
Mennyei és isteni ember - mondaná Szent Terézia.
Az egész lelki folyamat végét jelképezi: már Istennél van megdicsőülve. Elérve a szeretet teljességét.
De a szent története egyben Isten története is. Isten misztériuma.
Ezt jelzi az arany szín.
Az egész ikon fókuszában, a szent mellén vörösen izzik: az Élő Szeretet Láng. A Pünkösdi Láng. A Szentlélek élteti. MInden a Lélek által történik. Jelzi, hogy élő templomok vagyunk, a Szentlélek templomai. Lakást vett bennünk a Szentháromság.
A Belső Várkastély fénye ez, a legbensőbb szobáé. Ide kell eljutni.
(Evangélium és misztikus teológia ugyanaz.)
Amiről az Evangélium egy mondatban ír, arról a szent egy könyvet ír.
Ez a fény vezeti az éjszaka útján.
A feje körüli glória Isten misztériumát jelzi. Arany és kör. Isten két jelképe. A kör, aminek tulajdonképpen egy oldala van, és nincsen kezdete, se vége. Nem az ember üdvözíti önmagát, hanem az Isten váltja meg. Isten működik az emberben. Az igazi főszereplő az Isten.
Kezeit az imádság testtartásában tartja. Szemlélődés, imádság. A misztérium szemlélése. Nézni Őt! - mondja Szent Terézia. és közbenjárás a világ üdvösségéért. Mint pap folyamatosan ezt teszi. Mint az ikonosztázokon: Mária, a Keresztelő és a többi Szent: közbenjárnak értünk.
A hiteles keresztény élet kettőssége ez: szemlél és továbbad. Lát és tanúskodik. Látó ember és tanú. Mária és Márta mindíg együtt jár az emberben, hogy közesen szolgálják ki az Urat.
Ajka kicsiny: a csendet szimbolizálja. Hallgat: Ő maga nem beszél, de kinyitja füleit Isten felé.
A szájnak kettős természete van: Istent dicsőítheti de átkozhatja is. Hideget fújhat és meleget lehelhet. Nem nagy szájú, hanem Istenre figyel.
Úgy áll előttünk, mint az új ember, aki újjá van alkotva vízből és Szentlélekből.
Feje fölött a Lélek galamb képében van ábrázolva. Az első teremtéskor is ott lebegett a vízek fölött. Most is. Az Atya és a Fiú közös Lelke szentel meg bennünket.
Mennyire fontos pünkösd lelkülete! Az új teremtés állapotában vagyunk, és ez több, mint az első.
A Szent mögött egy hegy, a hegyben pedig egy sötét mélység látszik, ami ellentétes a szent fehér palliumával. A fehér pozitív szín az ikonográfiában.
A hegy az Isten közelségének és keresésének helye. Ahol közel vagyunk hozzá. Teofániák színhelye.
A barlang is lehet a teofániák színhelye, de a sötét alvilágot is jelentheti. A lélek sötét éjszakájaként egyszerre jelenti mindkettőt. Isten közelségét és távolságát is. Kettős szimbólum ez: a Kármel hegyére, a tökéletességre vezető út ez. És a sötét éjszaka, amelyben megtisztul a lélek. Mindkettőről szól ez a vers. Összefoglalja őket, az egész lelki életet.
A Szent a föld szélén áll, ami szintén kettős szimbólum. Az első a teremtés, amit a káoszból kiemelkedő szárazföld jelképez. És a három hullám: a keresztség hármassága, ami az új teremtés. A keresztség egy új teremtés, kiemelkedés a bűn káoszából. A földnek ugyanaz a sorsa a Bibliában, mint az embernek. Azonos az útjuk az üdvtörténetben.
A Szenttől jobbra egy forrás látható három hullámmal.
A forrás az egyik legnemesebb jelkép a Bibliában: Isten a mindenség forrása. Jelenti az életet, amire az emberek vágyakoznak. A Szentháromságot és az Eukarisztiát jelképezi. Ezek éltetik élete folyamán.
Ahogy azt a Forrás című versében megírta. Bár éjszaka van, a hit sötét éjjele, de mégis van, ami táplál bennünket.

A Forrás

Tudom, hogy forrás fakad titkosan,
bár éjszaka van.
Ez örök forrás rejtőzik szemünktől,
barlangnak sűrű mélységében tör fel,
bár éjszaka van.
Nem tudni hol, mert eredete nincsen,
ám, ami van, ered belőle minden,
bár éjszaka van.
És szépségéhez nincs hasonló semmi,
az ég és a föld szokott belőle inni,
bár éjszaka van.
Tudom, hogy nincs legmélye, hol szaladna,
és nem tud senki átlábolni rajta,
bár éjszaka van.
Hogy tisztaságát semmi ne zavarja,
hogy minden fény a fényét tőle kapja,
bár éjszaka van.
Tudom, belőle órjás erek folynak,
eget és poklot, embert záporoznak,
bár éjszaka van.
Tudom, az ér, mi sodrából kiválik,
mindenható, akűrcsak ő, e másik.
Bár éjszaka van.
Mi kettőjükből tör egyetlen egybe,
nincsen ki Nála fontosabb lehetne,
bár éjszaka van.
Az örök forrás, titkos útját járva,
élő kenyérben életünk kínálja,
bár éjszaka van.
Íme, e sötétben látja a teremtmény,
hogy oltsa szomját, vizét felkeresvén,
bár éjszaka van.
Azt az eleven forrást, mire vágyom,
az élet kenyerében megtalálom,
bár éjszaka van.

A sötét barlangban egy létra látszik. A létra az Istenhez emelkedés jelképe. A sötét éjszaka szemlélődését jelképezi, mely felemeli az embert Istenhez. Ez a hit.

A Szenttől balra egy fa látható. Ennek is kettős jelentése van.
A fa jelentheti a bűn eredetét. De az égig is érhet, mint Krisztus Keresztje. Így a megváltást jelenti. A fa az ember jelképe: hozhat jó, de rossz gyümölcsöt is. A paradicsom fája, vagyis az eredendő bű. És az élet fája, vagyis a Kereszt, a megváltás, Krisztus jegyesi szövetsége az Egyházzal.
Keresztény életünk misztériumainak alapjához vezet el bennünket a Szent. Nem egy mellékes témáról beszél. Nem egy lelkiség a sok közül. Hanem az életről beszél.
Fent az isteni világ kékségét három szín választja el a földi világtól: piros, zöld, fehér. A három teologális, isteni erény: a szeretet, a remény és a hit. (Szeretethimnusz.) Amik egyedül képesek csak elvezetni az embert az Istenhez. Megint a lényeg.
A két szeráf a háromszor szent Isten dicsőségét énekli. Ez már a mennyei liturgia, amibe a szent is ba akart kapcsolódni halálakor. Ez a mi hivatásunk is. Földi életünk nem választható el a mennyeitől.
Az ikon Krisztus, Mária és az Egyház misztériumáról is szól. Mert az Egyház Krisztus titokzatos teste. Mert Mária az Egyház, s mindannyiunk prototípusa, előképe.
Az arany mezőn felirat: Keresztes Szent János.
A reform után ez lett az Ő új neve. Így ismeri őt az Egyház liturgiája. Így van Ő beírva az Élet Könyvébe. Krisztus adja neki ezt a nevet lehajolva az égből, keresztet tartva. Utalás ez a segoviai látomásra:
"Mit akarsz hogy adjak neked a sok szolgálatért?" S Ő így válaszolt: "Szenvedni és megvettetni érted."
Nekünk is van egy nevünk. Nekünk is van egy életünk.

27. Keresztes Szent János ikonja

Keresztes Szent János ikonja a Szellemi páros ének című verse alapján készült.
"A tökéletesség magas állapotának énekei a lélek és az ő Jegyese között."
Egyfajta párbeszéd, a szeretet társalgása ez.
"Ha a lélek keresi az Istent, akkor Isten sokkal inkább keresi őt." - mondja Keresztes Szent János.
Ez egy igazi ádventi vers, gondolat.
Alkalmas egy ádventi lelkigyakorlatra, megfontolás végett.
Ez maga az élet. (Vagyis nem csak ádventben kell megfontolnunk, hanem ez alapján kell felépítenünk életünket, lelki életünket.)
Ezért csak a szerető lelkek érthetik meg.
Meg kell nyílnunk.
A szeretetre akar elvezetni bennünket, mert ez a bölcsesség és a misztika.
A szeretetre vagyunk megteremtve. Ez a tökéletesség, maga az Evangélium. Ennek a misztikus teológiának a szeretet az alapja.
Az egész életünk nem más, mint párbeszéd. Meg vagyunk szólítva, nem mindegy hogy milyen választ adunk.
"Szeretni annyit tesz, mint szeretve vagyunk." Felfedezzük a másik szeretetét.
A szeretetre vagyunk meghívva és megszólítva. A válasz is csak ez lehet.
Csak a szeretet által lehet megérteni ezt a verset és ezt az ikont.
A Szellemi páros ének alaphangulata megegyezik Avilai Szent Terézia Belső várkastélya első lakásának lényegével. Valami hiányzik, el kell indulni. (Nem a hitetleneknek szól.)
Hanem azoknak, akiknek hiányzik az Úr. Már megérintette őket a kegyelem. Válaszolni kell.
Fáj a léleknek, hogy olyan távol érzi magától az Urat, ezért elkezdi keresni. A szeretet döbbenete ez a vers, innen fakadnak a sóhajok.
Az imádságról is szól ez a vers és ez az ikon. Az imádság nem más, mint párbeszéd. Együttlét valakivel. Az imdáságnak is meg van a maga története. Folyamat.
(A Belső várkastélynak csak egyetlen bejárata van: az imádság.) Ezért csak imádkozva lehet megérteni. A lelki élet nem más, mint az imádság története.
Másrészt maga a szent állítja, hogy nem lehet mindent elmondani erről a témáról, erről a versről, erről az ikonról. Magunknak kell folytatni, egész életünkkel. (Tapasztalat szerzés!)
Ezek a gondolatok is csak egy oldalát mondják el. Gondolat ébresztők. Ha nem lépek dialógusba az Istennel, akkor csak monológ lesz. Tragédia és nem Evangélium.
Az imádság egy életforma. Párbeszéd, kapcsolat, keresés, várakozás, együttlét, készülődés: mint az ádvent. Nekünk is el kell indulni, keresni kell, várakozni; de Ő is keres minket. Elöbb, mint mi.
Ez az örömhír, az Evangélium. Az Isten a paradicsom óta keres minket, hív, várakozik. Az ember a paradicsom óta vágyakozik, lelke mélyén. A paradicsom mint egy ideális állapot Isten és az ember között. Ahová vissza kell térnünk. (Nem a helyhez, hanem a kapcsolathoz. Jézus Krisztusban persze annál még többet kaptunk vissza.)
A paradicsom "hangulata" génjeinkben van. (Ha őszintén magunkba nézünk.) Persze ezt le lehet tagadni, lehet kompenzálni...de mint a homokra épített ház...
És lehetséges a találkozás. A szentek tanusítják. Krisztusban lehetséges, Csak benne. Erről szól a Lelki ének, ez az ikon.
A lélek és a Vőlegény párbeszéde ez. Allegória. Isten jegyesként szeret minket. Szerelmes az Isten az emberi lélekbe. (Énekek éneke. "Szomjazom!" "Adj innom!")
Mennyire fontos, hogy rádöbbenjünk erre, hogy helyesen tudjunk szeretni.
Csak ez a helyes kiindulás, az életünkhöz is. Ebből indul ki a vers is.
Mi ez a szerelmi állapot? Itt nincs méricskélés. A másik keresése ez.
Csak ebben az állapotban lehet megérteni.
Ezt a verset festették meg a Harissai kármelita nővérek Libanonban az ikonfestés szabályai szerint, a segoviai kolostor számára. Imádság és aszkézis közben.
De megérteni is csak így lehet.
Külső szemlélők nem lehetünk, be kell lépni, el kell kezdeni.
Ez nem egy irodalmi elemzés. Annál sokkal több. Életforma, megtérés.
Az egész versnek, ikonnak lehetne a címe: a sötétségből a fénybe. (Krisztus világosságára.)
Az átalakulás folyamata a lelki élet kezdetétől az egyesülésig.
A vers, az ikon nem csak a lélekről szól: Krisztus a főszereplő.
Az én életemnek is. (Én csak társfőszereplő vagyok.)

26. Krisztus ikonok (5) "Krisztus, mint főpap"

"...a királyok Királya,

az urak Ura..."

(1Tim 6,15b)

Az athoszi Dohiaríu-monostor előcsarnokában is látható egy 1588-ban festett freskó, amely a Megváltót mint a "Nagy Főpapot" ábrázolja. Krisztus itt püspöki viseletben jelenik meg, amint áldást oszt. Kezében az evangélium... Krisztus felett ez a felirat olvasható: "A királyok Királya" (1Tim 6,15) és "A Nagy Főpap"; az evangéliumon pedig ezek a szavak: "Az én országom nem e világból való" (Jn 18,36)... A "nagy főpap" alakját a XVI. században már azonosították a "királyok királyának" alakjával. Így azután Krisztust királyi öltözékben is ábrázolhatták... Ez esetben pedig ennek az ábrázolásnak eredetét abban a "császári" ikonográfiában kell keresni, amelynek gyökerei az antik hagyományra nyúlik vissza.

Forrás: V. Lazarev: Középkori orosz ikonfestészet - Helikon - 1975 - 103.o.

25. Krisztus ikonok (4) Pantokratór(3)

                                                           Andreasz Ritzosz, 15. sz.

  "...Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta."

(Mt 25,34b)

Az ikonosztázion centruma, összetartó ereje, gyújtópontja és legfőbb mondanivalója a szentély eszkatológikus jelentését vizuálisan erősítő ábrázolás, a trónon ülő Krisztus ikonja. A többi ikon létének és jelentésének ő ad értelmet.

A keleti keresztény másfél ezer éve néz szembe az utolsó ítélet Krisztusával, aki alakította lelkületét, aki a titkos vacsora és a kereszt ikonja között, vonalakban és színekben hitelesen közvetíti üzenetét. Tehát nemcsak egy ikonról van szó a többi között, hanem magáról a magyarázatról, az alapról. Ő a Pantokrátor (a mindeneket Ítélő), a Bíró, aki elfogad, vagy elutasít.  

A trónon ülő Pantokrátor pontosan az ikonosztázion közepén van, rendszerint méretben is nagyobb a többinél.

Az ábrázolásnak bibliai alapjai vannak. A legismertebbek így hangzanak: „Mikor eljön dicsőségében az emberfia, s vele mind az angyalok, helyet foglal dicsőséges trónján.” (Mt 25,31) és „Bizony mondom nektek ti, akik engem követtetek a világ megújulásakor, amikor az emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött” ((Mt 19,29). Az Apokalipszisnek, mint a Biblia utolsó könyvének mondanivalója rokon az előző idézetekkel: „ Akkor nagy, ragyogó trónt láttam. A rajta ülő tekintete elől menekült a föld és az ég, és nem maradt számukra hely” (Jel 20,11)

Az ikonon a díszes trónon ülő Krisztus látható, kezében zárt vagy nyitott evangéliumos könyv, másik kezét áldásra emeli, fején zárt bizánci korona, császári vagy főpapi öltözetet visel, vagy Krisztus egész alakban, állva, egyszerűbb köntösben jelenik meg, valamint csak félalakban. A nyitott könyvön rendszerint ez olvasható: „Jöjjetek Atyámnak áldottai…” (Mt 25,34).

   

Forrás: Nagymihályi Géza: Krisztus-ikonok szóban és színben - Jel kiadó - 2003.- 50.51.o.

24. Krisztus ikonok (3) Pantokratór (2)

„Uram, mutasd meg nekünk az Atyát” – „Aki engem lát, az Atyát is látja”. (Jn 14, 8-9)

A Pantokratór (a világ fölött uralkodó) elnevezés eredete a görög nyelvű Biblia (Septuaginta) szövegére nyúlik vissza; a Jelenések könyvében található (Jel 1,8; 4,8; 15,3; 21,22). Istenre vonatkozó címnek az egyházatyák krisztológiai értelmezést adnak.

Az ábrázolás az ikonromboló harc megszűnte után fejlődött ki. Az ikonon Krisztus jobbjával áldást ad, baljában csukott vagy nyitott Evangéliumos könyvet tart, a megfelelő Evangéliumi idézettel. Krisztus Evangéliumának felirata, a Pantokratórhoz: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem (övé lesz az élet világossága)” (Jn 8,12).

Krisztus arca komolyságot áraszt, de ugyanakkor kedvességet is. Haja a vállára hullik, szakállt visel. Feje körül dicsfény látható.

Az Isten Fia személyének hangsúlyozására a dicsfényben, bíbor vonalakkal, kereszt látható, görög betűkkel: 'O Ω Ν (ami azonos Jahwe nevével, Istenével, akinek személye Jézus Krisztusban megnyilvánult, de akinek lényege megközelíthetetlen*.

A dicsfényben lévő betűknek a következő magyarázata is lehet: „Az isteni élet szent körébe így berajzolt kereszt a szentháromsági szeretet élő tengelye. Az Atya a keresztre feszítő szeretet, a Fiú a keresztre feszített szeretet, a Szentlélek a szeretet keresztje, annak legyőzhetetlen ereje.” (EVDOKIMOV. P., Teologia della bellezza. L’arte dell’icona, Roma 19l81, 287.)

Ruhája kettős színével – a kékkel és a bíborral – kifejezi istenségét és emberségét. Krisztus alsó ruháján egy függőleges arany sáv látható a jobb vállánál. A bíbor és az arany az ókortól kezdve a királyi méltóságot jelképezi.

Az áldó kezének ujjai hosszúak. A hüvelykujj és a gyűrűsujj összeér. A mutatóujj és a középső ujj az ΙΣ nevet formálják, ugyanis a mutatóujj az I betűt formálja, a mellette lévő ujj, meggörbítve, a Σ betűt formálja. A hüvelykujj és a gyűrűsujj, melyek kereszteződve egyesülnek, s a mellette lévő kisujj a XΣ nevet formálják. Ugyanis a kisujj a gyűrűsujj mellett rézsútosan az X betűt formálja, maga kisujj pedig, melynek görbe az alakja, éppen ezáltal a Σ betűt jelöli. Az ujjak révén tehát kialakul a XΣ név, és ezért, a mindenek Teremtőjének isteni gondviseléséből az emberi kéz ujjai így lettek megalkotva..

A másik szempont, amit Krisztus áldó kezéhez lehet fűzni: két ujja az ő kettős, isteni és emberi természetét jelöli.

Az ikon felirata, Jézus Krisztus neve a IC XC betűkkel rövidítve.

Az ikonon Krisztust ragyogó arccal láthatjuk. Az istenséget jelzi maga a tündöklő szent arc, a mindenre figyelő szem, az érzékiséget háttérbe szorító kicsi száj. Az arcnak adott halvány pír viszont az emberség kiemelésére szolgál. Így embertestvérünknek látjuk Jézust az ikonon, isteni vonásaival : „Isten… azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, a mi szívünket is meg világosította, hogy Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán felragyogjon nekünk”. (2Kor 4,6)

Forrás: Ivancsó István: Krisztus - Ikon és liturgia 19. - Nyíregyháza, 1997.

23. Krisztus ikonok (2) Pantokratór

Kurt Weitzmann, aki egyike a Szent Katalin kolostorban lévő ikongyűjtemény legjobb ismerőinek, a színek és formák finom játékát teológiailag a következőképpen értelmezi:

"Az ikon magas művészi kvalitásai nem csupán az enkausztika* technikájának kifinomult és nagyon pontos alkalmazásában lelik magyarázatukat, hanem a szigorúan kötött kompozícióban és a részletek vonalainak megrajzolásában is. Azzal, hogy az ikonfestő Krisztus alakját frontálisan a kép tengelyébe helyezi, és tágra nyitott szemeket rajzol anélkül, hogy azok egyetlen rögzített pontra szegeződnének, ezáltal sikerül felkeltenie a távolság és az időtlenség érzetét, az isteni természet képi kifejezését. Egyidejűleg kerüli a merev szimmetriát és életszerűvé teszi a testtartást azzal, hogy Krisztus testét alig észrevehetően jobbra fordítja.

További említésre méltó jellegzetességek: a pupillák nincsenek azonos magasságban; a bal szemöldök íveltebb, mint a jobb - ez olyan vonás, amely különösképpen hozzájárul az arckifejezés életszerűségéhez; ...a haj választéka enyhén oldalra csúszik, miközben a szakáll az ellenkező irányban van fésülve; a haj hullámzásának megfelelően a bal vállra omlik, a másik oldalon pedig hátrasimított. Minthogy az ikonfestő ilyen kifinomult módon kapcsolja össze az absztrakt és a naturalistább vonásokat, képes a Krisztus két természetéről, az isteniről és az emberiről szóló dogmát képileg közvetíteni." (The Monastery of Saint Catherine at Mount Sinai. The Icons. Vol. 1, Princeton, 1973, 15.o.)

Ennek az ikonnak a mintaképe nagy valószínűséggel konstantinápolyi eredetű, feltételezhetően a Khalké kapuzatán lévő híres Krisztus-ikon, amelyet a képrombolás... elején megsemmisítettek.

*Enkausztika technika: Ún. "Mélyített rajzú", viaszos pigmentfestékkel kitöltött és kiégetett festésmód, mint az egyiptomi El Fayum oázisában talált, a II. és III. századból származó római-egyiptomi múmiaportrék. Ez a festési tecnika méhviaszból készült festékpasztát és szétzúzott földfestéket használ fel.

Forrás: Christoph Schönborn: Krisztus ikonja - Holnap kiadó - 1997. 6.kép
Veronika E. Schmitt OCD: A Kármel elfelejtett gyökerei - 97-98.

22. Krisztus ikonok (1) "Mandilion" - "Akheiropoietosz" - "Nem kézzel alkotott"

"Midőn tisztaságos arcod vonásait megörökítetted, ezen ábrázolást az igaz Abgárhoz küldted, aki hőn áhított Téged látni,
Ki Istenséged szerint a kerubok számára is láthatatlan vagy..."

"...elküldted az isteni kezed által írott levelet Abgárnak, ki üdvösséget kért a Te isteni arcod hasonmásától és gyógyulást a maga számára."

((Az esti istentisztelet sztichirája, 8. hang; hajnali istentisztelet sztichirája 4. hang)

Az egyházi hagyomány megerősíti, hogy a Megváltó első ikonja a Megváltó földi élete során keletkezett. Ez a képmás, amelyet a Megváltó "Nem kézzel alkotott" képmása néven ismerünk.

Krisztus első képmásának történetét, (legendáját) mindenekelőtt a Megváltó "Nem kézzel alkott" képmásának ünnepére (augusztus 16.) írott istentiszteleti szövegek közvetítik.

A "Nem kézzel alkotott képmás keletkezésének bővebb ismertetése a Ménologionban található.

Ez röviden a következőképpen foglalható össze:

A leprában szenvedő edesszai király elküldte írnokát, Ananiást Krisztushoz egy levéllel együtt, amelyben azt kéri Krisztustól, hogy jöjjön Edesszába, és gyógyítsa meg őt. Ananiás festő volt, és Abgár megparancsolta neki, hogy ha a Megváltó nem tud eljönni, akkor fessen róla egy képet, és azt hozza el neki. Ananiás sűrű tömegtől körülvéve talált rá Krisztusra. Ráállt egy kőre, ahonnan Krisztust jobban lehetett látni, és megpróbálta lefesteni Őt. Mikor Krisztus látta, hogy Ananiás arcképet akar Róla készíteni, vizet kért, megmosakodott, kendővel megtörölte az arcát, és e kendőn megmaradt képmásának lenyomata. A Megváltó átadta ezt a kendőt Ananiásnak, azzal az utasítással, hogy a válaszlevéllel együtt vigye azt el annak, aki őt küldte. Ebben a levélben Krisztus megírta, hogy Ő maga nem megy Edesszába, mivel Neki azt kell teljesítenie, amiért elküldetett. Megígérte, hogy feladatának teljesítése után elküldi Abgárhoz egyik tanítványát. Miután megkapta az arcképet, Abgár meggyógyult a fő betegségéből...

A VI. században hallani először „nem kézzel festett” képmásokról. Közel-keleten: az edesszai mandylion a leghíresebb. Akheiropoitosz Krisztus-képnek tartották a kamuliánai kendőképet is…Az egyiptomi Memphiszben is őriztek egy csodás módon keletkezett Krisztus-kendőképet, amely a zarándokok beszámolója szerint dicsőségtől sugárzott. Ezeken kívül a korai középkorban meg jó néhány „nem kézzel festett”-nek mondott táblakép is forgalomban volt, mint amilyen a Vatikánban, a pápai magánkápolnában őrzött VI. századi ikon.

Krisztus arca szemből, a nyak és a vállak nélkül jelenik meg egy kendőn. Haja középen el van választva, mindkét oldalon a válláig ér. Szakálla (gyakran kétfelé osztott), a középen elválasztott hajnak néhány tincse a homlokába hullik. Még jellemző jegyei a vízszintes homlokbarázda, hosszú orrnyereg, v-alakú barázdával a felső részén, hangsúlyozott arccsont, keresztirányú vonal a nyakon.

A mandylion Konstantinápolyba érkezésének emlékét máig is ünnepli az orthodoxia augusztus 16-án, ekkor kerül felolvasásra az Abgár-legenda.

Forrás: Nacsinák Gergely András: A szem böjtje - Kairosz - 2003. - 205.o.
L.A. Uszpenszkij: Az ikon teológiája - Kairosz 2003. - 20.o.
Ivancsó István - Ikon és liturgia 19. - Krisztus -