31. Urunk születése ikon

"Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal megnyugtatta őket: "Ne féljetek! Mert nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket." Egyszeribe mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: "Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakartú embereknek!"

(Lk 2, 6-14)

Az Úr születésének ikonján Lukács evangéliumának jelenetét szemlélhetjük. Ahogy ezt keleten hívják: Az Úr test szerint való születésének ikonja. A karácsonyi betlehem tárul a szemünk elé az ikonon. Felhívás ez számunkra: nézni és látni, amit az angyalok és a pásztorok is néztek és láttak. Közös hivatásunk szemlélni az Istent, hiszen a megtestesülés óta Jézus Krisztusban már látható.
A megtestesült Ige a világmindenség középpontja. Ezért található az ikonok közepén a jászol a Gyermekkel. A VI. századtól kezdve Mária központúvá váltak az ikonok, az Istenszülő került a középpontba. Mindenesetre Anya és Gyermeke elválaszthatatlanok egymástól. A megtestesülés kettőjük közös története. Az evangéliumi történet és az ikon közepén ők találhatók.
Egy fénysugár száll alá az égből a földre, bevilágítva a sötét barlangba. Izaiás szavai tárulnak a szemünk elé:
Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti felhők, hullassatok győzelmet! Nyíljék meg a föld és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is. (Iz 45,8)
Az ég immár nyitva van, fény árad belőle. Az Ige megtestesült. A fénysugár három ága a Szentháromság teremtetlen fényét szimbolizálja. A fény útjának közepén egy kozmikus jel, egy csillag látható. Ez a ragyogás vezette a bölcseket, ezt szemlélték a pásztorok. A megtestesülés a teremtetlen fény megnyilvánulása. Isten leszáll az égből és belép az emberi világ sötétségébe. Ahogyan János evangéliumában olvashatjuk:
A világosság világít a sötétségben, ... Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, ...(Jn Pr. 5.9-10)
Isten dicsőségének fénye, amely azelőtt a Jeruzsálemi Templomban volt, az Ő Fiában jelenik meg teljes ragyogásában.
A fény bevilágít a sötét barlangba, mely az alvilágot jelképezi. Isten leereszkedése ez oda, ahol az emberiség sötétben és a halál árnyékában található. Később folytatódik ez a kiüresedés: Jézus Jordánban való megkeresztelkedésével.
Az égből jövő fény beragyogja az egész világot. Az ikon arany színe jelzi ezt, amely szinte fénnyé változtat mindent.
A hármas hegység szintén a Szentháromságos Egy Istent jelképezi. A középső hegy a Megtestesült Ige.
Az ikon közepén található sötét barlangban a megtestesült Ige, mint gyermek, pólyába takarva. De nem egy ma született gyermek arcvonásait viseli, hanem egy felnőttét. Az Örök Bölcsesség megtestesülését akarják ezzel kifejezni.
A jászol, amelyben fekszik, olyan, mint egy sír, mint egy oltár. Sír, mert a születés magába foglalja a megváltó halált is. Oltár, mert az Ige, aki megtestesült Betlehemben az élet Kenyerét adja számunkra az Eukarisztiában. S Betlehem jelentése: a kenyér háza.
A Gyermek pólyába van tekerve, csak az arca látható. Elővételezése ez a halotti lepelnek, amely a sírban takarta.
Kezdettől fogva két mitikus állatot is ábrázolnak az ikonokon: a szamarat és az ökröt. Melegítik leheletükkel. De sokkal mélyebb jelentésük is van. Jelen vannak, hogy a teremtés ezen alsó foka is jelen legyen az újjáteremtés pillanatában. De utalás lehet Izaiásra is:
"Halljátok egek és te föld figyelj, mert az Úr beszél. Fiakat neveltem, és naggyá tettem őket, ők mégis hűtlenné váltak. Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni." (Iz 1,2-3)
Szűz Mária szintén az ikon középpontjában van. Királyi bíborba van öltözve, jelezvén a Szentlélek kegyelmeit. A sörös szín Krisztus szenvedésének a színe, jelképe is. A szeretet, az Ő istenanyai méltósága az, ami beburkolja
József, a Szent Szűz jegyese az ikon bal alsó részén ül. Egy kicsit távol van a barlangtól, jelezve, hogy a gyermeknek más atyja van, a mennyei Atya. Ő a misztérium őrzője. Éppen ezen a misztériumon gondolkodik. Nehéz befogadni a misztériumot, amely Krisztusban nyilvánult ki. A töprengő József az emberiség kétségeit is szimbolizálja. Az állatbőrbe öltözött pásztor, aki mellette áll, az ördög. Ő a kísértő. Kétséget, ingadozást akar benne kelteni a misztériummal szemben.
Az angyalok karácsony mennyei szereplői. Az ikonon különböző feladatokat ellátva jelennek meg. Nézik az égi fényt és imádják istenségét. Tisztelettel fordulnak a Gyermek felé és imádják az Isten Fiát az Ő emberségében. Viszik a pásztoroknak a jó hírt. Isten küldöttei ők, az emberek társai, akik értünk virrasztanak. Az angyalok éneklik: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön az istenszeretőknek.
A pásztorok, nyájukat legeltetve fogadják a jó hírt, vagy éppen már ajándékaikat viszik az újszülött gyermeknek, vagy pedig furulyáznak szegény és egyszerű örömük kifejezésére. Ők Jahve szegényei, Izrael maradéka, akik egyszerű lélekkel fogadták be Isten országát.
A napkeleti bölcsek éppen úton vannak lóháton a zsidók újszülött királya felé közeledve. Követik a csillag jelzését. A népek megszámlálhatatlan tömegét jelenítik meg, akik majd követik a megjelent Üdvözítőt. A hagyomány szerint ajándékot hoztak az újszülöttnek. Aranyat a királynak. Tömjént az Istennek. És mirhát a halandó embernek. Felfelé, a csillag felé közelednek, ábrázolva ezzel minden ember Istenhez irányuló vágyát. De ahogyan Keresztes Szent János mondja: Ha egy ember keresi az Istent, akkor az Isten sokkal inkább keresi őt. Már nem kell felhatolniuk a csillagok világába, mert maga az Isten száll le az emberhez.
Az ikon alján két asszony látható. Ők segítettek Máriának a szülés után és most fürdetik a Gyermeket. A megtestesülés tanúi ők. Valódi gyermek, akinek szüksége van a gondoskodásra. Egy keresztelő kúthoz hasonló tálban fürdetik a gyermeket. Aláhúzva ezzel a keresztség jelentőségét, amely eltemetkezés Krisztusban, és beöltözés Krisztusba. Karácsony az újjászületés kegyelmeinek elővételezése. Ahogyan keleten hívják: téli húsvét.

A látás személ, a szív befogad. A hit gazdagodik. Az imádság szárba szökken. Isten a velünk levő Isten: Emmánuel.

30. "Hová rejtőztél el...?"

1. és 2. versszak:

Hová rejtőztél el, Szerelmem?
S miért hagytál itt sóhajommal?
Mint szarvas elfutottál,
De megsebezve engemet.
Kimentem, hívtalak, - s már eltünél.

Ó, pásztorok, ha ott volnátok
A hegyoldal cserényei körül,
Ha tán látnátok őt,
Kit lelkem mindennél jobban szeret,
Mondjátok neki: vágytól, kíntól meghalok.

Az ember alapélményét adja meg ez a pár sor. Már felismeri a lét hiányát. Hogy valami hiányzik neki. Hogy valaki hívja. Elkezdi keresni élete értelmét. Már elindult a Belső Várkastély legbelsőbb szobája felé. Nem elégíthet ki minket ez a világ. A végtelenre vágyódunk. Meg vagyunk sebezve. Valami nincs rendben. Óriási a zsidó nép tapasztalata: meghívottság, a bűn tudata. Rájöttek arra, hogy valami nincs rendben ebben a világban. Szomjasak vagyunk, mint a szamariai asszony. Persze lehet ezt tagadni, pótlékokat keresni... De látszat világunk egyszer össze fog dőlni.

Már nem úgy általánosságban szomjas valamire; hanem Krisztusra. Ez már nem egy általános keresés, henem Krisztus keresés. A Szent már nem a kezdőknek szól, hanem akiknek már hiányzik Krisztus.

Teológiai magyarázatok: A már igen, de még nem állapotában vagyunk. Már elkezdődött, de még nem teljesedett be. A beteljesedés csak a túlvilágon valósulhat meg. Még a legnagyobb földi kegyelmek sem azonosak Istennel. Még a legnagyobb lelki szárazságok sem bizonyítják Isten távollétét. Ezért a lélek a végső egyesülésre vágyódik és törekszik.
E földi életben az ember az ő bensejében találhatja meg Istent. (Belső Várkastély, Szent Ágoston tapasztalata, benső ima.) Isten templomai vagyunk. Bár még így is rejtőzve van, de legalább tudjuk az utat. Talán bújócskázik az Isten? Ez a tisztulás időszaka. Ő a legjobb pedagógus.
Kihív a bűn állapotából. (Mint a zsidók mi is kivonulunk Egyiptomból, átkelünk a Vörös tengeren, és a mi életünkben is következik a 40 éves pusztai vándorlás.) Ez az aszkézis időszaka. De a kezdet az mindíg misztikus. Isten megérint, megsebez. Erre a válasz an én keresésem. Aszketika és misztika mindíg együtt jár. Párbeszéd az életünk. Ahogy az imádság is.
Isten mindíg hív, mindíg válaszolnunk kell. (Isten élmények, egy-egy jó könyv, a természet szépsége, a Lélek sugallatai...) Hagyjuk, hogy a Lélek vezessen minket! Ez a hit zarándokutja. Oda menni, ahol Krisztus van, és onnan eljönni, ahol Krisztus nincs. S hogy a rejtekben levő Istent megláthassuk, nekünk is el kell rejtőznünk. Oda ahová Ő is elrejtőzött. Vagyis utánoznunk kellJézus Krisztus életét és tanítását. Ez a bensővéválás útja. Hitben, reményben és legfőképpen szeretetben kell Őt keresnünk. Lásd a Szeretet himnuszt!
Ezt a kis ikont az Úr mennybemenetele ihlette. (Lásd az Úr mennybemenetele ikon magyarázatát!) Keressük az Úrral való kapcsolatot itt a földön. Keressük a vele való mélységes egyesülést. Várjuk Krisztus második eljövetelét. Ádvent. Vágy, keresés, virrasztás. Vágyában a lélekkezével utánanyúl, baljával a fájdalmát fejezi ki. A keresés és a szeretet feszültsége érezhető. Az Egyház, s egyben a mi kétezer éves várakozásunk Isten felé.
A pásztorokhoz fordul, akiket angyalok jelképeznek, akik, mint Isten hírnökei fel és leszállnak a mennyei létrán. A pásztor pozitív kép a Bibliában. Tehát nem akárkiket szólít meg. Pozitív személyeket.
Mint a szarvas, aki gyorsan el tud tűnni. A Bibliában a szépség jelképe a szarvas. A jegyes bókja vőlegénye felé. Az Úr oktatásának kettős természete ez: jelenlétével vígasztal, távollétével pegig próbára tesz és keresésre buzdít. Isteni pedagógia.
Ezek a lelki szárazságok talán sokkal fontosabbak, mint a vígaszok. Ezek emelik magasba a lelket.
"Kimentem." Kilépés a világból és önmagunkból. Elhagyni a kábítószereket, a pótlékokat. Ahogy a Sötét éjszaka című versében is megírta.
De Isten ezzel még nem tölti be életünket. Még nagyobb üresség lesz a lélekben, hogy még jobban keresse Istent. Ez a tisztulás folyamata. Isten nem akar becsapni bennünket, nem akarja kiszúrni szemünket mindenféle földi pótlékkal. Önmagával akar bennünket megajándékozni. A fa is hangos sírás közepette lesz eggyé a tűzzel.
Ezzel a lélek elkezdi keresni szerelmét, kit mindennél jobban szeret. Ez a keresés egyben a megtisztulás útja is. A hit zarándokútja. A 40 éves pusztai vándorlás.
Elindul az ember keresni vágyaira a választ. De ezt a világ nem adhatja meg. Csak időleges kábítószerek. Neki hatalmasabb vágyai vannak. S minden Istent juttatja eszébe. Minden Istenről dalol. (Az I. Vatikáni Zsinat szerint, aki nyitott szívvel nézi a világot, az megláthatja benne Isten teremtését.) De ez a léleknek nem elég. Végtelen vágyai vannak, amiket csak egy végtelen tud kielégíteni. S az Isten nem akarja kiszúrni a szemünket földi ajándékokkal. Önmagával szeretne megajándékozni bennünket. S ezért ültette belénk a végtelen utáni vágyat.
Keresem e ilyen őszinte szívvel?
Isten az ember egészsége és jóléte. Nélküle élő halottak vagyunk. Aki nem imádkozik az is élő halott. Az Istennel való kapcsolatra vagyunk teremtve. Képmások vagyunk, ikonok és templomok. Élem e ezt a kapcsolatot? Építem e ezt a Belső Várkastélyt? Tartom e Vele a imádságban a kapcsolatot?
Isten az élet. Ő él. Mi csak éldegélünk. "Igen, az élet megjelent." Isten megismerése hatalmas minőségi változást jelent az életünkben.
Először a lélek közvetítőkön keresztül akar hatni kedvesére. A tiszta szeretetből fakadó vágyain, s az angyalokon keresztül. Őket nevezi pásztoroknak. Minden követ megmozgat, csakhogy elérhesse Istent, szerelmét. De ezek még csak az első lépések a keresésben.

29. Részlet a nagyképből

A kép hátterében egy összetett szimbólum található, ami Máriát és az Egyházat jelképezi. Mindkettő a szentség misztériumát jelenti. Az Egyház épületében áll Mária, mint közbenjáró. Aki a saját ruháját nyújtja a világnak, a skapulárét. Ő a napba öltözött asszony. Mária, mint a legszentebb áll előttünk bíborba öltözve. Ami a Szentlélek kegyelmét és szeretetét jelenti. Ő a kegyelemmel teljes. Skarlát vörös felhőn áll, ami Illés tüzes fogatára utal. Mária az Egyház és mindannyiunk modellje az égbe vezető úton. Az Élő Szeretet Láng ott izzik Máriában is. Isten szeretete és kegyelme. Ő a kegyelemmel teljes.
Egy oltár is látszik az épületben: az imádság helye egy kehellyel. Az oltár az Istennel való kapcsolat helye. Utalás ez Keresztes Szent János papságára, az Eukarisztiára és a Szentmisére.
A hét égő gyertya, ahogy a Szent mellén is Isten szeretetét jelenti. (Jelenések könyve.)
Alatta látható a Kármel címere és jelmondata:
"A buzgóságtól égek a seregek Ura iránt!"
Isten szeretete az, ami mozgatja a rendet. A Kármel lelkisége a lényeglátás.
Mögötte hármas függöny, amely elválasztja tőlük a misztériumot. De már múlóban. Szétszakad. Krisztus halálakor szétszakadt a Templom függönye.
Az egész gyönyörű épület utalás a granadai Alhambrára, mely szomszédságában volt a Los Martires kolostor, ahol élt és írta műveit. De méginkább, ez a mennyből alászálló Jeruzsálem. Az eljövendő. Az Istennel való végső ideális kapcsolat. Amit nekünk is ki kell alakítanunk az életünkben.
Két harangtorony is látszik. Utalás halálára. 1591 december 13-14. A kolostor harangjának hangjára ment át a sötétségből a fényre, hogy már a mennyben énekelje a matutínumot.
Én hogyan fogok meghalni? Hova indulok halálomkor?

28. A középső nagy kép

A központi képen már megdicsőülve jelenik meg a szent.
Isten szépségébe van beöltözve. Krisztusba. Ez a végső cél, a mi hivatásunk is.
A már megváltott és átformált ember.
Mennyei és isteni ember - mondaná Szent Terézia.
Az egész lelki folyamat végét jelképezi: már Istennél van megdicsőülve. Elérve a szeretet teljességét.
De a szent története egyben Isten története is. Isten misztériuma.
Ezt jelzi az arany szín.
Az egész ikon fókuszában, a szent mellén vörösen izzik: az Élő Szeretet Láng. A Pünkösdi Láng. A Szentlélek élteti. MInden a Lélek által történik. Jelzi, hogy élő templomok vagyunk, a Szentlélek templomai. Lakást vett bennünk a Szentháromság.
A Belső Várkastély fénye ez, a legbensőbb szobáé. Ide kell eljutni.
(Evangélium és misztikus teológia ugyanaz.)
Amiről az Evangélium egy mondatban ír, arról a szent egy könyvet ír.
Ez a fény vezeti az éjszaka útján.
A feje körüli glória Isten misztériumát jelzi. Arany és kör. Isten két jelképe. A kör, aminek tulajdonképpen egy oldala van, és nincsen kezdete, se vége. Nem az ember üdvözíti önmagát, hanem az Isten váltja meg. Isten működik az emberben. Az igazi főszereplő az Isten.
Kezeit az imádság testtartásában tartja. Szemlélődés, imádság. A misztérium szemlélése. Nézni Őt! - mondja Szent Terézia. és közbenjárás a világ üdvösségéért. Mint pap folyamatosan ezt teszi. Mint az ikonosztázokon: Mária, a Keresztelő és a többi Szent: közbenjárnak értünk.
A hiteles keresztény élet kettőssége ez: szemlél és továbbad. Lát és tanúskodik. Látó ember és tanú. Mária és Márta mindíg együtt jár az emberben, hogy közesen szolgálják ki az Urat.
Ajka kicsiny: a csendet szimbolizálja. Hallgat: Ő maga nem beszél, de kinyitja füleit Isten felé.
A szájnak kettős természete van: Istent dicsőítheti de átkozhatja is. Hideget fújhat és meleget lehelhet. Nem nagy szájú, hanem Istenre figyel.
Úgy áll előttünk, mint az új ember, aki újjá van alkotva vízből és Szentlélekből.
Feje fölött a Lélek galamb képében van ábrázolva. Az első teremtéskor is ott lebegett a vízek fölött. Most is. Az Atya és a Fiú közös Lelke szentel meg bennünket.
Mennyire fontos pünkösd lelkülete! Az új teremtés állapotában vagyunk, és ez több, mint az első.
A Szent mögött egy hegy, a hegyben pedig egy sötét mélység látszik, ami ellentétes a szent fehér palliumával. A fehér pozitív szín az ikonográfiában.
A hegy az Isten közelségének és keresésének helye. Ahol közel vagyunk hozzá. Teofániák színhelye.
A barlang is lehet a teofániák színhelye, de a sötét alvilágot is jelentheti. A lélek sötét éjszakájaként egyszerre jelenti mindkettőt. Isten közelségét és távolságát is. Kettős szimbólum ez: a Kármel hegyére, a tökéletességre vezető út ez. És a sötét éjszaka, amelyben megtisztul a lélek. Mindkettőről szól ez a vers. Összefoglalja őket, az egész lelki életet.
A Szent a föld szélén áll, ami szintén kettős szimbólum. Az első a teremtés, amit a káoszból kiemelkedő szárazföld jelképez. És a három hullám: a keresztség hármassága, ami az új teremtés. A keresztség egy új teremtés, kiemelkedés a bűn káoszából. A földnek ugyanaz a sorsa a Bibliában, mint az embernek. Azonos az útjuk az üdvtörténetben.
A Szenttől jobbra egy forrás látható három hullámmal.
A forrás az egyik legnemesebb jelkép a Bibliában: Isten a mindenség forrása. Jelenti az életet, amire az emberek vágyakoznak. A Szentháromságot és az Eukarisztiát jelképezi. Ezek éltetik élete folyamán.
Ahogy azt a Forrás című versében megírta. Bár éjszaka van, a hit sötét éjjele, de mégis van, ami táplál bennünket.

A Forrás

Tudom, hogy forrás fakad titkosan,
bár éjszaka van.
Ez örök forrás rejtőzik szemünktől,
barlangnak sűrű mélységében tör fel,
bár éjszaka van.
Nem tudni hol, mert eredete nincsen,
ám, ami van, ered belőle minden,
bár éjszaka van.
És szépségéhez nincs hasonló semmi,
az ég és a föld szokott belőle inni,
bár éjszaka van.
Tudom, hogy nincs legmélye, hol szaladna,
és nem tud senki átlábolni rajta,
bár éjszaka van.
Hogy tisztaságát semmi ne zavarja,
hogy minden fény a fényét tőle kapja,
bár éjszaka van.
Tudom, belőle órjás erek folynak,
eget és poklot, embert záporoznak,
bár éjszaka van.
Tudom, az ér, mi sodrából kiválik,
mindenható, akűrcsak ő, e másik.
Bár éjszaka van.
Mi kettőjükből tör egyetlen egybe,
nincsen ki Nála fontosabb lehetne,
bár éjszaka van.
Az örök forrás, titkos útját járva,
élő kenyérben életünk kínálja,
bár éjszaka van.
Íme, e sötétben látja a teremtmény,
hogy oltsa szomját, vizét felkeresvén,
bár éjszaka van.
Azt az eleven forrást, mire vágyom,
az élet kenyerében megtalálom,
bár éjszaka van.

A sötét barlangban egy létra látszik. A létra az Istenhez emelkedés jelképe. A sötét éjszaka szemlélődését jelképezi, mely felemeli az embert Istenhez. Ez a hit.

A Szenttől balra egy fa látható. Ennek is kettős jelentése van.
A fa jelentheti a bűn eredetét. De az égig is érhet, mint Krisztus Keresztje. Így a megváltást jelenti. A fa az ember jelképe: hozhat jó, de rossz gyümölcsöt is. A paradicsom fája, vagyis az eredendő bű. És az élet fája, vagyis a Kereszt, a megváltás, Krisztus jegyesi szövetsége az Egyházzal.
Keresztény életünk misztériumainak alapjához vezet el bennünket a Szent. Nem egy mellékes témáról beszél. Nem egy lelkiség a sok közül. Hanem az életről beszél.
Fent az isteni világ kékségét három szín választja el a földi világtól: piros, zöld, fehér. A három teologális, isteni erény: a szeretet, a remény és a hit. (Szeretethimnusz.) Amik egyedül képesek csak elvezetni az embert az Istenhez. Megint a lényeg.
A két szeráf a háromszor szent Isten dicsőségét énekli. Ez már a mennyei liturgia, amibe a szent is ba akart kapcsolódni halálakor. Ez a mi hivatásunk is. Földi életünk nem választható el a mennyeitől.
Az ikon Krisztus, Mária és az Egyház misztériumáról is szól. Mert az Egyház Krisztus titokzatos teste. Mert Mária az Egyház, s mindannyiunk prototípusa, előképe.
Az arany mezőn felirat: Keresztes Szent János.
A reform után ez lett az Ő új neve. Így ismeri őt az Egyház liturgiája. Így van Ő beírva az Élet Könyvébe. Krisztus adja neki ezt a nevet lehajolva az égből, keresztet tartva. Utalás ez a segoviai látomásra:
"Mit akarsz hogy adjak neked a sok szolgálatért?" S Ő így válaszolt: "Szenvedni és megvettetni érted."
Nekünk is van egy nevünk. Nekünk is van egy életünk.

27. Keresztes Szent János ikonja

Keresztes Szent János ikonja a Szellemi páros ének című verse alapján készült.
"A tökéletesség magas állapotának énekei a lélek és az ő Jegyese között."
Egyfajta párbeszéd, a szeretet társalgása ez.
"Ha a lélek keresi az Istent, akkor Isten sokkal inkább keresi őt." - mondja Keresztes Szent János.
Ez egy igazi ádventi vers, gondolat.
Alkalmas egy ádventi lelkigyakorlatra, megfontolás végett.
Ez maga az élet. (Vagyis nem csak ádventben kell megfontolnunk, hanem ez alapján kell felépítenünk életünket, lelki életünket.)
Ezért csak a szerető lelkek érthetik meg.
Meg kell nyílnunk.
A szeretetre akar elvezetni bennünket, mert ez a bölcsesség és a misztika.
A szeretetre vagyunk megteremtve. Ez a tökéletesség, maga az Evangélium. Ennek a misztikus teológiának a szeretet az alapja.
Az egész életünk nem más, mint párbeszéd. Meg vagyunk szólítva, nem mindegy hogy milyen választ adunk.
"Szeretni annyit tesz, mint szeretve vagyunk." Felfedezzük a másik szeretetét.
A szeretetre vagyunk meghívva és megszólítva. A válasz is csak ez lehet.
Csak a szeretet által lehet megérteni ezt a verset és ezt az ikont.
A Szellemi páros ének alaphangulata megegyezik Avilai Szent Terézia Belső várkastélya első lakásának lényegével. Valami hiányzik, el kell indulni. (Nem a hitetleneknek szól.)
Hanem azoknak, akiknek hiányzik az Úr. Már megérintette őket a kegyelem. Válaszolni kell.
Fáj a léleknek, hogy olyan távol érzi magától az Urat, ezért elkezdi keresni. A szeretet döbbenete ez a vers, innen fakadnak a sóhajok.
Az imádságról is szól ez a vers és ez az ikon. Az imádság nem más, mint párbeszéd. Együttlét valakivel. Az imdáságnak is meg van a maga története. Folyamat.
(A Belső várkastélynak csak egyetlen bejárata van: az imádság.) Ezért csak imádkozva lehet megérteni. A lelki élet nem más, mint az imádság története.
Másrészt maga a szent állítja, hogy nem lehet mindent elmondani erről a témáról, erről a versről, erről az ikonról. Magunknak kell folytatni, egész életünkkel. (Tapasztalat szerzés!)
Ezek a gondolatok is csak egy oldalát mondják el. Gondolat ébresztők. Ha nem lépek dialógusba az Istennel, akkor csak monológ lesz. Tragédia és nem Evangélium.
Az imádság egy életforma. Párbeszéd, kapcsolat, keresés, várakozás, együttlét, készülődés: mint az ádvent. Nekünk is el kell indulni, keresni kell, várakozni; de Ő is keres minket. Elöbb, mint mi.
Ez az örömhír, az Evangélium. Az Isten a paradicsom óta keres minket, hív, várakozik. Az ember a paradicsom óta vágyakozik, lelke mélyén. A paradicsom mint egy ideális állapot Isten és az ember között. Ahová vissza kell térnünk. (Nem a helyhez, hanem a kapcsolathoz. Jézus Krisztusban persze annál még többet kaptunk vissza.)
A paradicsom "hangulata" génjeinkben van. (Ha őszintén magunkba nézünk.) Persze ezt le lehet tagadni, lehet kompenzálni...de mint a homokra épített ház...
És lehetséges a találkozás. A szentek tanusítják. Krisztusban lehetséges, Csak benne. Erről szól a Lelki ének, ez az ikon.
A lélek és a Vőlegény párbeszéde ez. Allegória. Isten jegyesként szeret minket. Szerelmes az Isten az emberi lélekbe. (Énekek éneke. "Szomjazom!" "Adj innom!")
Mennyire fontos, hogy rádöbbenjünk erre, hogy helyesen tudjunk szeretni.
Csak ez a helyes kiindulás, az életünkhöz is. Ebből indul ki a vers is.
Mi ez a szerelmi állapot? Itt nincs méricskélés. A másik keresése ez.
Csak ebben az állapotban lehet megérteni.
Ezt a verset festették meg a Harissai kármelita nővérek Libanonban az ikonfestés szabályai szerint, a segoviai kolostor számára. Imádság és aszkézis közben.
De megérteni is csak így lehet.
Külső szemlélők nem lehetünk, be kell lépni, el kell kezdeni.
Ez nem egy irodalmi elemzés. Annál sokkal több. Életforma, megtérés.
Az egész versnek, ikonnak lehetne a címe: a sötétségből a fénybe. (Krisztus világosságára.)
Az átalakulás folyamata a lelki élet kezdetétől az egyesülésig.
A vers, az ikon nem csak a lélekről szól: Krisztus a főszereplő.
Az én életemnek is. (Én csak társfőszereplő vagyok.)

26. Krisztus ikonok (5) "Krisztus, mint főpap"

"...a királyok Királya,

az urak Ura..."

(1Tim 6,15b)

Az athoszi Dohiaríu-monostor előcsarnokában is látható egy 1588-ban festett freskó, amely a Megváltót mint a "Nagy Főpapot" ábrázolja. Krisztus itt püspöki viseletben jelenik meg, amint áldást oszt. Kezében az evangélium... Krisztus felett ez a felirat olvasható: "A királyok Királya" (1Tim 6,15) és "A Nagy Főpap"; az evangéliumon pedig ezek a szavak: "Az én országom nem e világból való" (Jn 18,36)... A "nagy főpap" alakját a XVI. században már azonosították a "királyok királyának" alakjával. Így azután Krisztust királyi öltözékben is ábrázolhatták... Ez esetben pedig ennek az ábrázolásnak eredetét abban a "császári" ikonográfiában kell keresni, amelynek gyökerei az antik hagyományra nyúlik vissza.

Forrás: V. Lazarev: Középkori orosz ikonfestészet - Helikon - 1975 - 103.o.

25. Krisztus ikonok (4) Pantokratór(3)

                                                           Andreasz Ritzosz, 15. sz.

  "...Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta."

(Mt 25,34b)

Az ikonosztázion centruma, összetartó ereje, gyújtópontja és legfőbb mondanivalója a szentély eszkatológikus jelentését vizuálisan erősítő ábrázolás, a trónon ülő Krisztus ikonja. A többi ikon létének és jelentésének ő ad értelmet.

A keleti keresztény másfél ezer éve néz szembe az utolsó ítélet Krisztusával, aki alakította lelkületét, aki a titkos vacsora és a kereszt ikonja között, vonalakban és színekben hitelesen közvetíti üzenetét. Tehát nemcsak egy ikonról van szó a többi között, hanem magáról a magyarázatról, az alapról. Ő a Pantokrátor (a mindeneket Ítélő), a Bíró, aki elfogad, vagy elutasít.  

A trónon ülő Pantokrátor pontosan az ikonosztázion közepén van, rendszerint méretben is nagyobb a többinél.

Az ábrázolásnak bibliai alapjai vannak. A legismertebbek így hangzanak: „Mikor eljön dicsőségében az emberfia, s vele mind az angyalok, helyet foglal dicsőséges trónján.” (Mt 25,31) és „Bizony mondom nektek ti, akik engem követtetek a világ megújulásakor, amikor az emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött” ((Mt 19,29). Az Apokalipszisnek, mint a Biblia utolsó könyvének mondanivalója rokon az előző idézetekkel: „ Akkor nagy, ragyogó trónt láttam. A rajta ülő tekintete elől menekült a föld és az ég, és nem maradt számukra hely” (Jel 20,11)

Az ikonon a díszes trónon ülő Krisztus látható, kezében zárt vagy nyitott evangéliumos könyv, másik kezét áldásra emeli, fején zárt bizánci korona, császári vagy főpapi öltözetet visel, vagy Krisztus egész alakban, állva, egyszerűbb köntösben jelenik meg, valamint csak félalakban. A nyitott könyvön rendszerint ez olvasható: „Jöjjetek Atyámnak áldottai…” (Mt 25,34).

   

Forrás: Nagymihályi Géza: Krisztus-ikonok szóban és színben - Jel kiadó - 2003.- 50.51.o.