38. Lázár feltámasztása ikon

"Bölcsesség és gondviselés forrása,

te, midőn Betániába megérkeztél,

a Mártával levőktől azt kérdezted,

hogy hol van Lázár, kit barátodnak neveztél.

Őérte könnyeztél is, ó kegyelmes,

és a negyednapos halottat egy szavaddal föltámasztottad,

mint irgalmas és emberszerető

és mint életadó Urunk."

(Lázár szombatján, kathizmálion, 5. hang, Zsolozsmáskönyv gör.kat.)

Az evangéliumban kettős értéke van a Krisztus kínszenvedését megelőző eseményeknek: egyrészt bejelentik és előkészítik ezt a kínszenvedést, másrészt kinyilvánítják az Úr dicsőségét és mindenhatóságát, hogy nyilvánvalóvá tegyék: önként vállalja magára szenvedését. Mintha emelkedő mozgásnak, fokozódó drámai feszültségnek lennénk tanúi, ami a keresztre feszítésben éri el csúcspontját és a feltámadás örömében oldódik fel.(Krisztus közöttünk - A keresztény Kelet liturgikus közössége... - Szent István Társulat 1984)

A bizánci egyház tizenkét fő ünnepéhez szorosan tartozik a Lázár-szombat. Jelentősége önmagában is nagy. Lázár feltámasztásán keresztül Jézus Krisztus előre igazolja saját feltámadását és az egész emberiség feltámasztását.

A liturgikus szövegek alapján Lázár a feltámadt Krisztus előképe, de ugyanakkor a Krisztus dicsőséges sírjából feltámadó új teremtménynek is prototípusa.

Az ikon hűségesen követi az evangéliumi esemény leírását, amit egyedül Szent János evangélista őrzött meg számunkra. (Jn 11, 1-46)

Az egész evangéliumi leírásból az ikon a csúcspontot mutatja be, azt a pillanatot, amikor Jézus szavára Lázár előjön a sírjából.

Az ikon bal oldalán Krisztus a nyitott sír előtt áll, áldásra emelt kézzel, mintegy életet adó gesztussal ezt mondja: "Lázár, jöjj ki!" Kinyújtott jobbjának ujjai közül három előre mutat a Szentháromság szimbólumaként, kettő pedig be van hajlítva, az ő isteni és emberi természetének jelölésére. Mindenki és minden az isteni hatalom felé irányul, mindenki Jézus felé fordul, ill. mutat.

Jézus szavára a halotti pólyában csavart Lázár megjelenik a sír bejáratában. Az arcát fedő kendő már nincs rajta, és a pólyákat is kezdi oldozni egy fiú. Tekintete az őt életre keltő Krisztusra irányul. (Egyes ikonokon viszont a szemei csukva vannak.) Lázár a beteg, a halott emberiséget jelképezi. Ugyanakkor Lázár az ember újjászületésének a jelképe is: az új teremtményé, mely arra készül, hogy kiszálljon sírjából.

Az ikon alsó részén látható Mária és Márta alakja. Mindketten a legnagyobb tisztelettel borulnak Jézus lábaihoz. Lázár nővérei a tisztelet jeleként, ruhájukba burkolják kezüket. Ruhájuk ragyog.

Az ikon abban is hűségesen követi az evangéliumi eseményeket, hogy az apostolokat is megjeleníti. Jézus mögötti csoportban mind a tizenkét apostol jelen van. Ők a nagy csoda szemtanúi és tanúsítói.

Péter apostol világosan felismerhető, fejével kissé társai felé fordulva, jobbjával Krisztusra mutat, mintegy felhívja a figyelmüket a nagy eseményre, az isteni erő kiáradására. Mellette pedig János apostol fiatal alakját szemlélhetjük.

Az apostolokkal átellenben, a hegy túloldalán a városból kivonuló zsidók csoportja látható. Ők is mindannyian Krisztus felé fordulnak, de magatartásuk merőben ellentétes az apostolokéval., ők kezüket tartózkodva, szinte elutasítóan emelik Krisztus felé.

A háttérben Betánia városfalai látszanak. Fontos az a tény is, hogy Lázár sírja a városon kívül van, mint ahogy Jézusé is: "Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy vérével megszentelje a népet." (Zsid 13,12).

Az egyik fiatalember a sírt lezáró kőlappal foglalkozik, hallván a parancsot: "Hengerítsétek el a követ". (Jn 11,39). A másik fiatalember pedig szintén Jézus szavára, oldozgatja Lázár halotti pólyáit.

Az ikon összképén megjelenik a természet is: az alsó részén, s fönt is a hegyoldalon különböző növények látszanak. Ez az ábrázolási mód jelzi, hogy az egész természet részesedik Krisztus élet-fakasztásában. A közvetlenül előtte lévő életfa külön is hangsúlyozza ezt.

Az ikon nagy része arany fényben fürdik, ez is a Krisztussal való kapcsolat hangsúlyozása: magából árasztja a világosságot, hiszen ő "a világ világossága"(Jn 8,12).

Megfigyelhetjük, hogy csak Jézusnak és Lázárnak van dicsfény a feje körül. Magának az Üdvözítőnek és Lázárnak, aki az egész emberiség sorsát vetíti előre: a megdicsőülést.

Az ikonon három hegyet ábrázolt a festő. Ez pedig lehet a Szentháromság jelképe.

Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 6. - Lázár feltámasztása - Nyíregyháza 1999.

37. "Fordítsd el tőlem, kedvesem.."

13. Fordítsd el tőlem, Kedvesem, Mert fölrepülök. A jegyes. Térj meg én galambom! A sebzett szarvas íme A dombtetőről megjelen És felfrissül röptöd fuvalmán. Ezzel elkezdődik a lelki élet egyesülési szakasza. Ne mondjuk azt, hogy ez már nem való nekünk. Ez a mi hivatásunk is. Nem lehetetlen. Előbb utóbb elérjük. Végre a lélek a szemlélődésben és a szeretetben Isten felé repül. Az elragadtatás lehet egy kísérő tünet, de nem a legfontosabb. Isten ebben is a lélekhez alkalmazkodik. Csak a szeretet számít. Az egyetlen misztikus cselekedet a szeretet. Ettel lehet lemérni mindent és nem a különlegességekkel. A lelki élet magas fokaiban is megszűnnek ezek a csodálatos elemek. A kellő időben pedig Isten megmutatja magát. A ok epekedés, vágyódás és törekvés eléri célját a találkozásban. Az elrejtett Istent nem lehet másképpen megtalálni, csak szeretetben. Minél nagyobb szeretettel adjuk magunkat, Isten is annál jobban viszonozza. Jobbjával köpenyét arca elé tartja, "mert nem láthat engem senki élő." S mert sötét szemlélődésben van. Baljával pedig Isten akaratának elfogadását jelzi. A kegyelem kettős természete: elrejtőzik és kitárul. Isten, mint egy szarvas eped a lélek után. Ő is vágyódik és keres. Sebekkel borítva keresi a lelket. Isten szeretetét Krisztus sebei bizonyítják. És a sebekkel borított szarvas még jobban szomjas és eped a víz után. Válaszul a lélek szeretetére, kezdi magát kinyilvánítani a magas szemlélődésben. Önmagát és nem ajándékokat, vagyis Krisztust nyújtja neki, sebeivel együtt. Ezért szaladhat ki a lélek száján ez a felkiáltás: Fordítsd el tőlem kedvesem! Mintha ezt mondaná a prófétával: Rászedtél Uram és én hagytam, hogy rászedj! Vagy Péterrel: Menj el tőlem Uram, mert bűnös vagyok! Persze esze ágában sincs elhagyni Urát, hiszen erre vágyódott. Inkább ez a kegyelem ketttős természete szavakba foglalva. Galambnak szólítja jegyesét az Úr. Mert a galambnak sajátosságai, hogy szeretettől lángol és lelki egyszerűségben halad. Ezenkívül a béke és a kiengesztelődés jele, mint egyetlen áldozati madár. Dombtetőről jelenik meg, vagyis a szemlélődés magaslatáról. Szerető tekintet! Kapcsolat. Enélkül minden más csak üres semmiség. Lásd a Szeretet Himnuszt. "...ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem." Annyira adja magát nekünk, amennyire csak képesek vagyunk befogadni. És felfrissül. A szeretet szomjúságát csak szeretettel lehet eloltani. De nem úgy, hogy betölti, hanem még jobban epeszti. Ezért kell gyakorolnia a léleknek a szeretet tetteit: az erényeket, a jócselekedeteket... Ahogy a szerelmesek is ezt teszik önzetlen módon. A szeretetre nem tud ellenállni az Isten, szeretettel válaszol.

36. "Ó kristálytiszta forrás..."

12. vesszak.

Ó kristálytiszta forrás,
Ha szép ezüstszín arcodon
Váratlan visszatükröződnék
A szempár, mely után epeszt a vágy,
S amelynek képét itt benn hordozom.

A hite ilyenkor már annyira fényes, hogy Istenének fenségéről egyes igen világos benyomásai és fogalmai vannak. Ezért ehhez a hithez fordul segítségért, amely magában zárva tartja és burkolja az ő Kedvesének alakját és szépségét. Hiszen ettől a hittől kapja ő az említett vázlatokat és a szeretet zálogait.
A hit adhatja a leghitelesebb információkat Kedveséről. A hit az egyetlen eszköz, amely elvezetheti az Istennel való egyesülésre. De ugyanakkor a hit sötét ismeret. Mert a hit olyan dolgokról tudósít, amiket más módon nem lehet megtudni. Például természettudományos módon.
Ezért van a lélek az ikonon egy sötét barlang előtt. A barlang kettős természete: jelenti a sötét alvilágot, és az Istennel való találkozás helyét is. A sötét éjszakában pedig a kettő együtt van jelen: Isten jelenléte és távolléte. Mindez olyan, mint a hit.
A hitet a képen a lélek mellén, szívére helyezve Krisztus szent arca, egy mandylion jelzi. A leghitelesebb kép Krisztusról. De, ami azért mégsem azonos Krisztussal.
Kristálytiszta forrásnak nevezi a hitet. A forrás végső soron Istent jelzi. Ő az, akire szomjazunk, aki az életet adja. Mert Jegyesére, Krisztusra irányulnak és nem másra. Mert tiszta igazságokat tartalmaznak. Nincs benne semmi tévedés.
Mert belőle fakadnak a lélek számára az összes lelki kincsek, táplálék. A tiszta forrásban a lélek-jegyes megpillantja Szerelmese arcát. E szent arcot ne ember festette. Hivatása, hogy teljesen Jegyese kéére alakulján át. A lélek-jegyes szívében hordja Krisztust: jelzi a Szemlélődés mélységét.
Ezért vannak a kép hátterében szarvasok, ahogy szomjaznak a forrás vizére.
Itt a szarvas az Istenre szomjas embert jeleníti meg.
V.Ö.: Jn 4, 14 A szamariai asszony történetében: "De, aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." A hit képes átvezetni az embert a legnagyobb sötétségen és sivatagon is.
Ez a víz pedig nem egyébb, mint a Szentlélek.
Bár a hit sem azonos magával Istennel, de mégis csak Őt közli, bár homályosan. Mint amikor egy arany tál be van vonva ezüsttel. A hit olyan, mint egy vázlat.
A színről színre való látásban nem lesz majd szükségünk erre a homályos látásra. Lásd a Szeretet himnuszt: "Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre."
Van egy másik vázlata is a lélekben Jegyeséről. S ez a szeretet vázlata. Azonos vele, de még tökéletlen.
Mindkét vázlatot javítanunk kell a katolikus hit és erkölcs szerint. Még inkább Krisztus tanítása és élete szerint. Nézni Őt!
A hit és szeretet útja, mint egyetlen eszközök, amik megadhatják neki Jegyesét, csak még jobban növelik vágyait és kínjait. Minél közelebb van hozzá, annál jobban hiányzik neki a teljesség.

35. "És hogyha megsebezted..."

9. 10. és 11. versszak:

És hogyha megsebezted,
E szívet, miért nem lettél orvosa?
És hogyha elraboltad,
Miért hagytad mégis úgy el?
S rablott zsákmányod nem viszed magaddal?

Ó, csillapítsd gyötrelmeim,
Hisz nem képes rá senki más,
S engedd, hogy megláthasson szemem,
Hisz fénye csak Te vagy,
A csupán számodra tartogatta.

Jelenléted nyilatkoztasd ki nékem,
Látásod s szépséged legyen halálom.
Gondold meg, hogy e szív sebére,
Melyet szerelmed ejtett, nincsen ír,
Csak kedves arcod s társaságod.

Ezt az ikont az Úr színeváltozásának ikonja ihlette. Vágy az Úr látására, a vele való együttlétre. A lélek a földön fekszik, mint az apostolok a színeváltozás ikonján, részesedve a kontempláció első kegyelmeiben. Uram jó nekünk itt lenni! Jó veled lenni! Jó lenne itt maradni.
Krisztus lábánál az égő csipkebokor, a hegyoldalban az Illés történetében szereplő barlang. A tűz Istenre utal. A barlang lehet a Vele való találkozás helye is. Krisztus a táboron fellebbentette a fátyolt dicsősége misztériumáról.
Az ószövetségi igazak vágya, hogy láthassák az Urat. Mózes, Illés. Ahogy a színeváltozáskor is ők voltak jelen. Miért éppen ők ketten? Mert talán éppen ők sznvedtek legtöbbet az Úrért. És éppen szenvedéséről beszélgettek. A dicsőség pillanatában! Milyen ellentmondás. Ahogy a szemlélődés pillanatában is a szenvedés. Krisztus megmutatja az ő dicsőségét. A lélek szeretne szerelmétől átváltozni. Ahogy a tanítványok a Tábor hegyén. De csak megmutatja az ő dicsőségét. Nem maradnak ott sátort verni. Le kell jönniük a hegyről. El kell menni szolgálni! Mint a tanítványok, földre zuhan, elvakul a lélek a szemlélődés fényétől.
Miért nem fejezi be az Úr, azt, amit megkezdett benne? MIért e késlekedés? Dicsőség és szenvedés együtt. Ez az isteni pedagógia része. Bíznunk kell benne és ki kell tartanunk.
Csak Isten tudja csillapítani vágyait, s ezért minden más csak gyötrelem. A legfőbb értékhez képest, minden semminek tűnik. Isten az ő szemefénye. Hozzá képest minden sötét vakság. Hiába kapna meg bármit, vágyaihoz képest az semmi volna.
Ez szinte egy szerelmi állapot. Nem a lemondáson van a hangsúly, hanem a nagy-nagy szereteten. Állandóan csak Ő jár eszében. Semmi más nem érdekli.
Sőt minden más fárasztja. Állandóan az Ő képét nézi. Reá gondol. Meglepetéseket okoz neki. Így mindaz, amit a világ felkínál neki, csak gyötrelem számára. Helyesen értve a világ szót! A világban, de nem a világból. Hiszen végeredményben semmi sem választhat el bennünket Istentől. Vagy minden el tud bennünket választani Istentől. Rajtunk múlik, hogy mihez ragaszkodunk. Keresztes Szent János szerint egy cérnaszál is okozhat rabságot.
A megvilágosodás útján kezdi látni, hogy az Isten nélküli világ mennyire semmi. Sőt negatív reá nézve. Isten mindent jónak teremtett. A világot is meg lehet szentelni. A fazekak között is ott az Úr. Csak két út van: a kegyelem és a bűn útja.
Így érthetjük meg a lelkiélet dinamikáját. Isten hol kegyelmet ad, hol szárazságot. Erre az epedésre akar bennünket rávezetni, és a világot is. Isten pedagógiája ez. Jó nekünk ez a gyötrődés. Isten akaratának tisztelete és elfogadása mennyire fontos! Ezért a sok betegség és az öregedés, a halál. Hogy végre rádöbbenjünk az élet elégtelenségére. Szép az öregedés és az alkony. Mert lassan bezárul minden, és kinyílik a végtelen. Ha máskor nem, legalább életünk alkonyán.
Isten háromféleképpen lehet jelen az emberben: lényegileg, a kegyelem révén, és a szeretet folyamányaként, vagyis barátságában. Az utóbbira van hivatásunk. Erre a fokra vágyódik az ember. A szeretetre. Ez az egész lelki folyamatnak a kulcsa és célja.
Ezért a szeretetért mindenre képes. Végül is majd csak a halál tudja ezt megadni neki. De addig is minden áldozatra kész ezért a szeretetért.
A halál nem félelmetes neki, hiszen az egy találkozás azzal, aki nagyon szereti, s akit ő is nagyon szeret. Tudjuk hová megyünk, ki vár bennünket.
A kármelita szentek jelszavai mind-mind ezt a valóságot fejezik ki: szenvedni és megvettetni; szenvedni és meghalni, szenvedni és nem meghalni.
Mind-mind a szeretet elragadtatásának szavai. Én mit teszek, hogy kimutassam Isten iránti szeretetemet?
Az élet igazi problémája nem más, mint a szeretet. Van vagy nincs vagy fogyatékos. Erről szól az egész életünk. S erre csak egyetlen gyógyszer van: a szeretet, a szeretet teljessége: a SZERETET.
Az ember egészségének a fokmérője: a szeretet. A megkülönböztetés kritériuma is a szeretet.
Ha nincs benne szeretet, akkor élő halott. Ha fogyatékosan ven benne: akkor beteg, akkor hiányt szenved. Ha tökéletes benne: akkor él igazán, Istenben. Minden más csak menekülés, kábítás.
A szív sebe jelenti, hogy a lélek érez magában valamelyes szeretetet. Ezért kéri, hogy fejeződjék az be teljesen. Alakuljon át annak képére, akinek most csupán vázlata. S Ő nem más, mint Krisztus.

34. "Mindaz, ki erre járt-kelt..."

6. 7. és 8. verszak

Ki tud jaj, engem meggyógyítani?
Ó add át nékem végre teljesen magad!
S hozzám ne küldj
a mai naptól fogva hírnököt,
ki úgy sem tudna szólni arról: amit szeretnék.

Mindaz, ki erre jár - kel,
ezernyi kedves dolgot mond Terólad.
Szavuk, mi mélyen sebzi szívemet,
s halálos kínt okoz,
a "nem tudom mi az", amit dadognak

De hát miképp tudsz megmaradni
ó élet, hogyha ott nem élsz, hol élsz?
S ha már halálosak
azon nyilak, amik akkor érnek,
midőn szerelmedről gondolkozol?

Elkezdődik a lelkiélet ásodik szakasza: a via illuminativa. Elkezdődik a megvilágosodás, a lényeglátás. Kezdi megérteni életének az értelmét. Csak az Isten tudja betölteni végtelen vágyait. Vagyis Krisztus, a Megváltó. Semmi más nem képes enyhíteni végtelen vágyait. Még a legnagyobb kegyelmek sem azonosak Istennel. Ezért a lelki javak birtoklása is férre viszi a lelket, mint az anyagi javak birtoklása.
A jegyes-lélek mély szemlélődésbe merül. Az ikon Jézus születésének ikonja alapján készült. Ezen az ikonon úgy van ábrázolva a lélek, mint Szent József, aki töpreng álmában. Mint a Boldogságos Szűz Mária. És mint Mária Magdolna, aki sír a kertben várva a feltámadást. Aki keresi Urát, és nem elég neki a kertész. Egy angyal, mint küldött közli a titkokat. De nem tudja teljesen köözölni azokat. Csak homályos ismeretek azok csupán.
Ő csak küldött, s nem ő a Küldő. Istent szemléli, akit a teremtmények nyilatkoztattak ki neki. Csak azt tudja elmondani, amit a szájába adtak. S ezáltal a lélek gyötrődik. Vágyódik a teljes igazságra.
Felhőkkel övezett kék félkör: a szemlélődés kimondhatatlanságát jelzi, s vágyát, amit csak Szerelmese jelenléte tud csillapítani. Az angyal kék ruhája a felső kék félkör vetülete: Isten hírnöke. A kék rávetül a lélek-jegyes ruhájára is. A felhő a teofániák kísérő jelensége. A kék pozitív szín, az Isten világát jelzi.
Minél magasabb fokú a közvetítő kegyelem, annál jobban szenved a lélek. Akik jobban megértik Őt, jobban megértik, hogy milyen végtelen az, amit nem értenek belőle. S ezáltal még jobban vágyódnak rá. A végtelen végtelenre nyitja vágyainkat.
Átgondolva életünket, mily sok kegyelmet kaptunk. Hálára kell, hogy indítson bennünket. Nem szabad megállnunk a növekedésben.
Dadogás. Krisztus is kereste a szavakat. Példabeszédekben szólt. Nehéz kimondani a kimondhatatlant. A misztikusok is csak dadogtak. Több az, amit nem tudunk elmondani. Versekben, szimbólumokban beszéltek a misztikusok. Ez a misztikus nyelvezet.
Hogy ki az Isten, azt legjobban Jézus élte elénk. Ő az egyedüli Közvetítő.
Meghalok, mert nem halok meg. - mondaná Szent Terézia. Túl hosszúnak tűnik számára az élet. Szeretne már Jegyesével lenni. Isten az, aki él, mi csak éldegélünk.
Mi az élet egyáltalán? Mi a lényege? Mit gondolsz az életről? Mert ha nem úgy élsz, ahogy gondolkozol, akkor előbb-utóbb úgy fogsz gondolkodni, ahogy élsz. S ezért a kereszténység nem csak egy szép elmélet, hanem egy életforma.
És a mi hazánk a mennyben van. A túlvilágba vetett hitünket is már itt a földön meg kell élnünk. Sugároznunk kell az örök életet.

33. "Ezernyi áldást hintve..."

4. és 5. versszak.

Bozótok s ligetek
Miket Szerelmesemnek keze plántált,
Zöldellő rét füve,
Melyet virágok szép zománca tarkít,
Mondjátok, általment e rajtatok?

A teremtmények felelete:
Ezernyi áldást hintve széjjel,
Ment át sietve itt a berkeken,
S útjában, hogy rájuk veté szemét, csupán alakja által
Szépség mezébe öltöztette őket.

Az önismeret után a természet megismerése útján akar közelebb jutni Istenhez.
Ez egyfajta elmélkedés, szemlélődés.
Isten mindent az Ő Fia képmására teremtett. Ezért fordul a lélek a teremtett világhoz. Ezért van a képen a Pantokrator. S alatta a világ teremtése a Genezis szerint. A körök a teremtés napjait jelzik. A körök által, a mindenség szemlélése révén a lélek-jegyes felszáll a Teremtőhöz. Minden a Teremtőre emlékezteti. Minden Isten szépségét tükrözi. A világmindenség Krisztus misztériumait tükrözve szépségbe és méltóságba öltözött.
Isten mindent jónak teremtett. Szép a világ, a szeretet nyelvén van megírva. A rossz nem Istentől van. Az ember teszi azzá. A természet Isten dicsőségét énekli.
De ez még nem elég. Ez még nem az Isten. Nagyobb vágyaink vannak. Az embert csak az Isten elégítheti ki. A természet szépsége csak növeli Isten utáni vágyunkat. Ha az alkotás ilyen szép, akkor milyen szép lehet az alkotó! Mennyire fontos a természet szemlélése, szemlélődés a természetben!
De mi keresztények nem vagyunk pusztán természetvédők, zöldek. Ennél sokkal többről van itt szó. Meg kell látnunk mögötta az Alkotót is.
A teremtmények válasza következik. Isten nagyságáról beszélnek. Isten mindent jónak és szépnek teremtett. S az embert az Ő képére és hasonlatosságára. Ha a természet ilyen szép, akkor milyen szép lehet az emberi lélek, ahol maga az Isten lakik!
Az emberről, az emberi életről, lélekről ennél magasztosabban senki nem beszélt még.
Krisztusnál még senki nem értékelte nagyobbra az emberi életet.
Tudok e így nbézni a másik emberre? Tudok e így nézni magamra? Megteszek e mindent üdvösségemért?
A lélek a természet szépségét, az emberi lélek szépségét látva elkezd epedni amaz örök Szépség után, amely oka és forrása ennek a teremtett szépségnek.

32. "Szerelmesem keresve..."

3. versszak

Szerelmesem keresve
Bejárom a hegységet, partokat,
Kezem nem tép virágot,
Nem félek a vadaktól,
Utam nem állják erősek és határok.

Nem elég a sóhajtozás és a közvetítők keresése. A lélek belátja, hogy neki magának is mindent meg kell tennie, hogy megtalálja Jegyesét. Elindul, ill. folytatja keresését. Mint az Énekek Énekének menyasszonya Jegyese után vógyódva, hegyi utakon keresi Őt.
Ebben a keresésben több akadállyal is találkozhat a lélek. A három fő ellenséggel is meg kell küzdenie: a gonosszal (fára csavarodott kígyó), a világgal (sötét nyílású erődítmény), és a testtel (melyet a határvonalak jelképeznek).
A kígyó a bűn megjelenítője a Bibliában. A sötét nyílású erődítmény utalhat Bábelre, Babilonra, amik a bűn megjelenítői.
A határok pedig az ember bűn álatali korlátozottságát jelzik.
Cédruserdő, virágos mező szimbolizálja a természetet.
A lélek közben a teremtményeket kérdezi, hol találhatná szerelmét.
A fő, hogy le kell győzni ellenségeinket, el kell hárítani az akadályokat, nem szabad belefeledkeznie a világ dolgaiba. El kell feledkeznie önmagáról is. Gyakorolnia kell az erényeket, az imádságot és a lemondást. Így lesz egész-séges az ember. Egész szerinti.
A világ élvezeteiért mennyi áldozatra vagyunk képesek! Istenért pedig nem?
A magas hegyeken érti az erényeket. Melyekre ugyancsak nehéz felmászni. A partokon pedig az "alacsony" önmegtagadásokat érti. Ezeket is gyakorolni kell. Nem csak negatív módon, a nehézségek ellen küzdve, a bűnöket kerülve kell keresni Istent; hanem sokkal inkább pozitív módon: gyakorolva az erényeket, egyre jobban hasonlóvá kell válni Istenhez. A szeretetet csak a szeretet által lehet elérni.
Nem tépi le a virágokat, vagyis azokat az örömöket, a miket a világ nyújthat. De csak akadályoznák őt Isten felé való útján. Nem minden hasznos, ami első látásra szép és kívánatos. Ahogy azt a Kármelhegy útja rajzában is kifejezte: a földi javak útja nem vezet fel Isten hegyére. Az égi javak útja sem. Csak a szűk út, a semmi útja, a lemondás útja. De ez nem pusztán a lemondások útja, hanem sokkal inkább az egyetlen pozitív érték igenlése. Lásd a szerzetesi fogadalmak!Nem lemondás, hanem a szeretet teljességének választása.
Isten lábnyoma benne van a teremtett világban. (I. Vatikáni Zsinat.)
De mindez nem az Isten, csak az Ő újjlenyomata. A lélek nem elégedhet meg vele.
Nagyon fontos a hit, bizalom, kitartás, állhatatosság. A Kis Terézes bizalom. Hit mindenek ellenére.
Krisztus fegyverzetét kell magunkra ölteni: imádság, lemondás, erények...
A lemondások, az élet próbái, a kísértések által megtisztul a lélek.