http://www.youtube.com/watch?v=RysoZGPK2JE

42. Keresztrefeszítés - ikon

"A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették." (Mk 15,25b)

Ma a fára függesztetik az, ki a földet a vizekre függeszté;

töviskoszorúval koronáztatik meg az angyalok királya!

Vörös ruhába öltöztetik az, ki az egeket felhőkkel felruházta;

verésekkel illetik, ki a Jordán vizében Ádám bűnét lemosá;

szögekkel kegyetlenül fölszegeztetik az Anyaszentegyháznak üdvözítő Jegyese;

lándzsával átdöfetik a Szűznek Fia!

Leborulunk a te kínszenvedéseid előtt, Jézus...

Méltass bennünket elérni a te dicső föltámadásoddal is!"

(Kínszenvedési szertartás, a hatodik evangélium után, 6. hang, gör.kat. Énekeskönyv)

A bizánci egyház templomaiban az ikonosztázion csúcsán mindig a keresztre feszítés jelenete áll, hogy a hívek a templom minden részéből láthassák.

A Keresztrefeszítés ikonjának függőleges tengelyét alkotja a kereszt. Így Isten Igéjének alászállását és fölemelkedését jeleníti meg. (Evdokimov: op. cit., 13)

A felirat: "A dicsőség Ura". A keresztrefeszítés ikonja a dicsőség királyát mutatja be, aki átadja magát, s aki elindul az életet ajándékozó halál útján.

Az ikont szemlélve látjuk, hogy a kereszt egy kis hegyen áll. A Golgota a nagy "kozmikus harc" helye. Ezért a kereszt tövében ott van egy sötét barlang, s benne Ádám koponyája és csontjai. Egy régi hagyomány szerint a kereszt fája, annak a fának a része, amely Ádám számára a bűnt hozta. Ezért az ikonon a fekete szakadékként látszó sír fölé festette a keresztet a festő, - Ádám sírja fölé, melyben a koponyája is látszik -.

Az ikonokon Krisztust nem szenvedései közepette ábrázolják, nem is agonizálva. "A halott Krisztusnak királyi méltósága van, mert önkéntes az Istenember Atyának felajánlott áldozata, amit mindenki megváltásáért vitt végbe." (Donadeo, S.M., Le icone. 1980.) Az Üdvözítő a kereszten nem egyszerűen a halott Krisztus, hanem ő "az Úr", "a Küriosz".

Az ikonográfiai ábrázolásban az Istenszülő mindig a kereszt jobb oldalán áll, amely irányba Fia teste is hajlik. Jobbjával a keresztre mutat - "mert az Istenszülő az, aki folytonosan közbenjár" - balját pedig a torkára szorítja, hogy visszafojtsa sikolyát, mely kimondhatatlan fájdalmában törne fel belőle. Egyenesen és mozdulatlanul áll a kereszt alatt. Az Istenszülő fájdalmát leginkább a jobbján álló szent asszony fejezi ki, aki részvétteljesen átkarolja őt.

János apostol, a "szeretett tanítvány", a kereszt másik oldalán áll. Fejét meghajtja Krisztus felé, mintegy annak kifejezésére, hogy gondolatait a Megfeszített felé irányítja. Nem Krisztusra néz, mint az Istenszülő, hanem önmaga elé: a szenvedésen elmélkedik. (Evdekimov, op. cit, 292.)

János apostol mögött áll, a kivégzést vezető százados, aki katonai ruhát visel és pajzsot tart a bal kezében. Jobbjával Krisztusra mutat, tanúságot téve arról, hogy a Megfeszített valóban Isten Fia. (vö. Mt 27,54)

A Keresztrefeszítés jelenetének hátterében egy városfal látszik. Szimbolikusan Jeruzsálem falait ábrázolja. A történelmi valóságnak azonban mély lelki értelme van. "Krisztus a város falain kívül szenvedett, és a híveknek őt kell követniük. (Evdokimov: op. cit., 29l.)

Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 9. - Keresztrefeszítés - Nyíregyháza 1999.)

Üdvösséget szereztél a földön,

Krisztus Istenünk;

kiterjesztéd legtisztább kezeidet a kereszten,

hogy összegyűjtsd

a pogány nemzeteket,

kik kiáltják neked: Uram, dicsőség neked!

(Nagypénteken, hatodik királyi imaóra, tropár, 2. hang, Énekeskönyv, 351.)

41. Az Úr misztikus vacsorája - ikon

A te titkos vacsorádnak

részesévé fogadj ma engem,

mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot,

sem csókot nem adok neked, mint Júdás,

hanem mint ama gonosztevő kiáltok hozzád:

Emlékezzél meg rólam, Uram,

Midőn eljössz a te országodba!

(Nagycsütörtökön a Kerub-ének helyetti konták, 6. hang. gr.kat.énekeskönyv)

Az Uralkodónak

és a magas helyen tündöklő titkos asztalnak

üdvösséges csodáit,

jertek, ó, hívek,

élvezzük fölemelt lélekkel,

és fogadjuk be a halhatatlan Igének

szent tanítását,

kit is magasztalunk.

(Nagycsütörtökön a Valóban méltó helyetti irmosz, 6. hang, gr.kat. énekeskönyv)

Az egyház Nagycsütörtökön ünnepli, hogy Jézus végrendeletként hagyta apostolaira ezt a vacsorát, amelyet az ikon is bemutat. Az egyház hálaadásának a napja ez a Titkos Vacsoráért, amelyből életét és növekedését nyeri.

Az ikon azt is kifejezi, hogy amikor ez a nagy titok végbemegy, megjelenik a kísértés és a bűn. Azt a pillanatot mutatja be, amikor Jézus ezt mondja: „Bizony, bizony, mondom nektek: Egyikőtök elárul” (Jn 13,21).

A Titkos Vacsorán – amit ikonunk is ábrázol – Jézus Krisztus az átlényegített kenyérben és borban az ő Testét és Vérét adta nekünk, hogy annak befogadása révén, a szentáldozásban végbemenjen az egyedülálló csoda: az Isten és ember egyesülése, a bizánci egyház teológiája szerint az ember „átistenülése”.

Az ikonografikus rendben a Titkos Vacsora ikonja a királyi ajtó fölött kap helyet.

Az ikon Krisztus tanítványaival elköltött búcsúvacsoráját mutatja be, melyet ő új tartalommal töltött meg, amikor megalapította az Eukarisztiát. Az Eukarisztiában Jézus Krisztus, az Istenember önmagát ajándékozza nekünk, embereknek.

Az ikonon látható, hogy Jézus – szenvedései előtt – összegyűjtötte búcsúvacsorájára maga köré a tizenkét apostolt.

Az ikon felső részének két oldalán egy-egy épület magasodik. Perspektívájuk az ikonok megszokott „fordított perspektívája”. A két épület tetejét egy vörös lepel hidalja át. Ez azt akarja jelezni, hogy az esemény, amit az épületek előtt ábrázolt a festő, nem kint, hanem az épületen belül ment végbe. A két épület a rajta lévő lepellel az „emeleti termet” szimbolizálja, ahol a Titkos Vacsora végbement. A „szeretet szentségének” megalapítása tehát épületben, annak „magas termében” ment végbe. Ez a keresztény egyház templomait jelképezi, ahol az Eukarisztiát végzik.

Az ikon alsó felének nagy részét a Titkos Vacsora asztala foglalja el. Körülötte ülnek az apostolok, egy körbe összefogva. Ebben hasonlít a Pünkösd ikonjához. Mindkét esetben ez egyház teljességének megjelenítéséről van szó. Az asztal terítője fehér színű.

A misztikus vacsora ikonja úgy mutatja be Jézust, mint aki tanítványaival az asztal körül ül. Az ikonon egyedül Krisztus alakja látszik teljes egészében, még a lába is látható. Itt nem középen van, hanem az asztalfőn foglal helyet. Felemelt kezével Péterrel áll párbeszédben, aki Jánost kérte, hogy kérdezze meg, ki az áruló.

Az ikon az apostolokat az asztal körül, székeken ülve ábrázolja. Kettesével egymás felé fordulnak.

Az apostolok tömegéből kiválik János apostol, akinek alakja párhuzamos Júdás alakjával, de kezének gesztusa teljesen eltér az övétől. János, a szeretett tanítvány, miközben Jézus keblére hajlik, imádságra tárja kezét. Ő nem a táplálék után nyújtja ki a kezét, amely lehet földi táplálék is, a vacsora étele, de lehet az Eukarisztia lelki tápláléka is az ikon időtlenségében, hanem annak forrása, Jézus Krisztus felé.

Mint egy ellenpontként Júdás is meg van hajolva, és éppen a tálba nyúl. Az ikon ezt a pillanatot örökítette meg, amikor Júdás megtagadta a legnagyobb szeretetet, Jézusnak az Eukarisztiában önmagát nekünk ajándékozó szeretetét.

Péter apostol alakja is világosan felismerhető. Ő az, aki a János mellett ül. Tekintetét Krisztusra fordítja, mintegy párbeszédben van vele.

Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 8. - A Titkos Vacsora - Nyíregyháza 1999.

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. (Jn 13, 1-5)

...Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. (13-14)

40. "Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment..."

Jn 12,1-11

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nádruszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: "Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?" Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: "Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek." A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.

39. Az Úr bevonulása Jeruzsálembe ikon

Krétai Theophanész B. (1535.) - 64 x 46 cm

"Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján" (Zak 9,9)

Krisztus életének egy jelenete ez, mely egy isteni kinyilatkoztatás az Ő misztériumáról. Elővételezése annak, hogy eljött a húsvéti misztérium ideje.

Az ikon leírása:

Egy erődítmény, és rajta kívül egy hegy, s szamárcsikón ülve Krisztus, aki áldást ad. Mögötte az apostolok, Krisztus előtt pedig a hegyen egy fa, a fán néhány gyermek ágakat vág, s a földre dobják őket. Egy másik gyermek pedig, aki a fára mászik, letekint Krisztusra. A szamárcsikó alatt újabb gyermekek, egyesek ágakat visznek, mások tolonganak, ismét mások ruhájukat terítik le, ismét mások pálmaágakat dobnak a lábaik alá. Az erődítmény kapuján kívül zsidók, férfiak és nők, akik karjukban és vállukon ágakat tartó gyermekeket visznek, míg mások az erődítmény falairól és oldalkapuiból Krisztust nézik. – (Mt 21,1-9; Mk 11,1-10; Lk 19,29-38; Jn 12,12-15).

Az ikonon ábrázolt esemény az evangélium leírását követi, szinte teljes egészében.

A szamárcsikón ülő Krisztus a jelenet középpontjában van, fölötte pedig az élet fája emelkedik. (Alpatov…16.o.) Itt az emberek legalább egy pillanatra hódoltak neki. Az egyház folytatja a hódolatot, és ünnepli az eseményt. A Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulás ikonján ezért van Jézus középen s ezért csoportosul minden köréje.
Krisztus oldalt ül a szamáron, alázatosan, s az állat is lehajtja a fejét. Betániából alázatosan és békésen érkezik Jézus Jeruzsálembe, szamárcsikón ülve jön, egy olyan állaton, amely már a próféták idejétől a békekövet ismertetőjele volt. Úgy ül a szamárcsikón, mint ahogy a kerubokon fog trónolni, amikor újra eljön. Jézust úgy mutatja be, mint Királyt. A szamár az Ő trónja. Ugyanakkor Jézus úgy közeledik, mint egy szolga. Az Atya akaratának szolgája, amit szándékában van beteljesíteni. Az emberek szolgája, hiszen az üdvözítő szenvedés misztériumával áll szemben. Mély alázat és szelídség jellemzi, amivel Jeruzsálemhez közeledik.Az ikon két csoport között jeleníti meg Jézust, hasonlóan, mint ahogy a Lázár feltámasztás ikonon is láthatjuk.

A tanítványok csoportját Krisztus jobbján és az ikon bal oldalán festette meg az ikonfestő. Ők alkotják „Krisztus csapatát, az egyház kezdetét. „Örvendj az Úrban, örvendezz Krisztus csapata! Vigadj, Krisztus Egyháza, örülj és ujjongj, Isten leánya!...” (Epifániosz püspök). A tanítványok azt a népet testesítik meg, amely Krisztus előtt sötétségben járt, Krisztus világosságában részesedve azonban „új néppé” váltak A tanítványai, végrehajtva Jézus utasítását, elhozták számára a szamarat, leterítették köntösüket, hogy a Mester kényelmesen üljön. Egy összetartó közösséget alkotnak, a közelgő szétszóródás előtt.

Egy másik csoport a gyermekek csoportja. Kicsinységük ellentétben van az ikonon más személyek nagyságával szemben. Az ikon mozgását ezek a kis termetű gyermekek adják meg. Ez az ártatlanság diadala. A gyermekek előtérbe helyezése, kinyilvánítása annak, hogy az Isten országát csak egyszerűséggel lehet megszerezni. A Virágvasárnap ikonján így fontos szerepet kapnak ezek a gyermekek, éppen úgy, mint a liturgikus szövegekben. Krisztust így köszöntik: „Hozsanna Dávid fiának!”.

Az ikonon fontos szerepet kapnak Jeruzsálem lakosai is, akik a tanítványokkal szemben egy másik csoportot képeznek.

Az ikon bal oldalán emelkedő hegy az Olajfák-hegye. A hegynek bőséges szimbolikája van, mely az itt is kifejezésre jut. Látható, hogy a hegy csúcsa két részre oszlik. Ez a Krisztusban jelenlévő kettős természetet jelöli: az isteni és az emberi természetet. Ha még figyelmesebben szemléljük, akkor észrevehető, hogy a hegynek három csúcsa is van. Ez pedig azt jelzi, hogy a megváltás a teljes Szentháromság műve. A hegyet a várossal átellenben festette meg az ikonfestő, ez adja az ikon szimmetriáját.

A várost zárt falak veszik körül, csak a kapuja látszik nyitva.

Forrás: Ivancsó István - Ikon és liturgia 7. - Virágvasárnap; Az Úr bevonulása Jeruzsálembe - jegyzet - K.Albert a. - hiv. Oracion ante los iconos - Los misterios de Cristo en el ano litúrgico

(Decani Monostor - Serbia - fresko)

Midőn a szent városba bemenni akartál, Uram,

a fák ágait hordozta a nép kezeiben,

téged énekelvén, ó, mindenek Uralkodója,

és midőn a szamár vemhén láttak téged ülni,

úgy tekintettek, mintha kerubokon ültél volna,

s kiálták néked:

Hozsanna a magasságban,

áldott vagy, ki jössz

és ismét eljövendő lész az Úr nevében!

(Virágvasárnapi dicséreti sztihira, 4. hang, gr.kat.Énekeskönyv, 313)

38. Lázár feltámasztása ikon

"Bölcsesség és gondviselés forrása,

te, midőn Betániába megérkeztél,

a Mártával levőktől azt kérdezted,

hogy hol van Lázár, kit barátodnak neveztél.

Őérte könnyeztél is, ó kegyelmes,

és a negyednapos halottat egy szavaddal föltámasztottad,

mint irgalmas és emberszerető

és mint életadó Urunk."

(Lázár szombatján, kathizmálion, 5. hang, Zsolozsmáskönyv gör.kat.)

Az evangéliumban kettős értéke van a Krisztus kínszenvedését megelőző eseményeknek: egyrészt bejelentik és előkészítik ezt a kínszenvedést, másrészt kinyilvánítják az Úr dicsőségét és mindenhatóságát, hogy nyilvánvalóvá tegyék: önként vállalja magára szenvedését. Mintha emelkedő mozgásnak, fokozódó drámai feszültségnek lennénk tanúi, ami a keresztre feszítésben éri el csúcspontját és a feltámadás örömében oldódik fel.(Krisztus közöttünk - A keresztény Kelet liturgikus közössége... - Szent István Társulat 1984)

A bizánci egyház tizenkét fő ünnepéhez szorosan tartozik a Lázár-szombat. Jelentősége önmagában is nagy. Lázár feltámasztásán keresztül Jézus Krisztus előre igazolja saját feltámadását és az egész emberiség feltámasztását.

A liturgikus szövegek alapján Lázár a feltámadt Krisztus előképe, de ugyanakkor a Krisztus dicsőséges sírjából feltámadó új teremtménynek is prototípusa.

Az ikon hűségesen követi az evangéliumi esemény leírását, amit egyedül Szent János evangélista őrzött meg számunkra. (Jn 11, 1-46)

Az egész evangéliumi leírásból az ikon a csúcspontot mutatja be, azt a pillanatot, amikor Jézus szavára Lázár előjön a sírjából.

Az ikon bal oldalán Krisztus a nyitott sír előtt áll, áldásra emelt kézzel, mintegy életet adó gesztussal ezt mondja: "Lázár, jöjj ki!" Kinyújtott jobbjának ujjai közül három előre mutat a Szentháromság szimbólumaként, kettő pedig be van hajlítva, az ő isteni és emberi természetének jelölésére. Mindenki és minden az isteni hatalom felé irányul, mindenki Jézus felé fordul, ill. mutat.

Jézus szavára a halotti pólyában csavart Lázár megjelenik a sír bejáratában. Az arcát fedő kendő már nincs rajta, és a pólyákat is kezdi oldozni egy fiú. Tekintete az őt életre keltő Krisztusra irányul. (Egyes ikonokon viszont a szemei csukva vannak.) Lázár a beteg, a halott emberiséget jelképezi. Ugyanakkor Lázár az ember újjászületésének a jelképe is: az új teremtményé, mely arra készül, hogy kiszálljon sírjából.

Az ikon alsó részén látható Mária és Márta alakja. Mindketten a legnagyobb tisztelettel borulnak Jézus lábaihoz. Lázár nővérei a tisztelet jeleként, ruhájukba burkolják kezüket. Ruhájuk ragyog.

Az ikon abban is hűségesen követi az evangéliumi eseményeket, hogy az apostolokat is megjeleníti. Jézus mögötti csoportban mind a tizenkét apostol jelen van. Ők a nagy csoda szemtanúi és tanúsítói.

Péter apostol világosan felismerhető, fejével kissé társai felé fordulva, jobbjával Krisztusra mutat, mintegy felhívja a figyelmüket a nagy eseményre, az isteni erő kiáradására. Mellette pedig János apostol fiatal alakját szemlélhetjük.

Az apostolokkal átellenben, a hegy túloldalán a városból kivonuló zsidók csoportja látható. Ők is mindannyian Krisztus felé fordulnak, de magatartásuk merőben ellentétes az apostolokéval., ők kezüket tartózkodva, szinte elutasítóan emelik Krisztus felé.

A háttérben Betánia városfalai látszanak. Fontos az a tény is, hogy Lázár sírja a városon kívül van, mint ahogy Jézusé is: "Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy vérével megszentelje a népet." (Zsid 13,12).

Az egyik fiatalember a sírt lezáró kőlappal foglalkozik, hallván a parancsot: "Hengerítsétek el a követ". (Jn 11,39). A másik fiatalember pedig szintén Jézus szavára, oldozgatja Lázár halotti pólyáit.

Az ikon összképén megjelenik a természet is: az alsó részén, s fönt is a hegyoldalon különböző növények látszanak. Ez az ábrázolási mód jelzi, hogy az egész természet részesedik Krisztus élet-fakasztásában. A közvetlenül előtte lévő életfa külön is hangsúlyozza ezt.

Az ikon nagy része arany fényben fürdik, ez is a Krisztussal való kapcsolat hangsúlyozása: magából árasztja a világosságot, hiszen ő "a világ világossága"(Jn 8,12).

Megfigyelhetjük, hogy csak Jézusnak és Lázárnak van dicsfény a feje körül. Magának az Üdvözítőnek és Lázárnak, aki az egész emberiség sorsát vetíti előre: a megdicsőülést.

Az ikonon három hegyet ábrázolt a festő. Ez pedig lehet a Szentháromság jelképe.

Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 6. - Lázár feltámasztása - Nyíregyháza 1999.