60. "Ágyunk virág borítja..."

24. versszak.

a jegyes-lélek:

Ágyunk virág borítja,
Oroszlánbarlangok veszik körül,
Bíborszín ékesíti,
Békéből van faragva
S ezer pajzs van körülötte színaranyból.

Krisztus és a lélek-jegyes hitvesi virágágya olyan, mint a Feltámadott sírja.
Az életet a tisztulás és a halál előzi meg. (…iknmagyarázat…)
Az üres sírban, mely fölött angyal őrködik, csak a fehér lepel marad,
amelybe Krisztus testét csavarták.
A bíborba öltözött lélek-jegyes örömöt sugároz,
mint a kenetvivő asszonyok, kezében amfóra.
Biztonságban tudja magát, mint a barlangjában pihenő oroszlán.
Szép és bátor, mint az útját szegélyező aranyozott pajzsok.

A kép a feltámadás örömét sugározza.

59. "Az almafának árnyán..."

23. versszak.

Az almafának árnyán
Jegyezted el nekem magad,
Ott nyújtottam neked kezet,
S ott gyógyítottalak meg,
Ahol anyádat a gyalázat érte.

A Jegyes a megváltás misztériumára emlékezteti a lelket.
A paradicsomi fán kígyó tekereg, a fán az alma.
Krisztus megváltott a bűntől. A kersztfán.
Éva koponyája lent, a sötét üregben.

Az élet fájának tövénél, ami a kereszt, a lélekjegyes, akit Krisztus a szeretet
szövetségében váltott meg.
A Jegyes-Krisztus szeretettel hajol a lélek felé.
Ugyanaz a lehajló mozdulat, mint a pokolba szállás ikonján.
Megragadja a lélek-jegyes kezét, s kirántja a halál sírjából. (…ikonmagyarázat…)

Az életpatak a keresztséget jelképezi:
ez közvetíti minden lélek számára a jegyesi megváltást,
hogy minden lélek eljusson a lelki házasság (átalakító egyesülés) dicsőségébe.

Krisztus lehajlása szeretetet, leereszkedést, odahajlást, részvétet, totális segítőkészséget fejez ki.
Lehajlik a Lélek-jegyes alacsonyságához.

58. "S belépett az ara..."

22. versszak.

S belépett az ara
A kedves kertbe, mely után epedt,
S boldogan pihen meg,
Ott nyugtatván nyakát,
Szerelmesének édes karjain.

Elérte a lélek a szeretetben való teljes egyesülést.
A tisztulás és a megvilágosodás útjának próbái és kegyelmei után.
Ez az öröm pillanata.
Amit elérhet az ember e földi életben a lelki házasság által.
Ez lett a gyümölcse a hosszú tisztulási útnak, időszaknak.
Ez teljesen ajándék az ő Jegyesétől. Hozzáhasonulás Jegyeséhez. Megistenül.
Hozzáhasonult Istenéhez, akit itt kedves kertnek nevez.
Egy olyan kapun lépett be, melynek elhúzott bíbor függönyét vékony arany
Vonalkák díszítik.
A kert kellemes, telve virággal és gyümöccsel, bőtermésű datolyapálmával.
Mivel benne élvezetes, édes nyugalmat talál.
Megtapasztalja a lélek a Szent Pál által mondott igazságot:
Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.

Belépett, vagyis elhagyott mindent, ami zavarhatná egyesülését.

A bíbor ruha a szeretet teljességét jelzi.
A Jegyesen pedig az istenséget jelző kék ruha van.
De az ő ruháján is áttetszik Jegyesének kék isteni színe.

Mint az utolsó vacsora termében János apostol, ő is Jegyese keblére hajtja fejét.
Krisztus megáldja őt jobbjával, miközben baljával befedi. (…ikonmagyarázat…)
Egy titkos tekercset tartva.
Az Igazság és Élet Szavának tekercse: ez lesz Szerelmese tápláléka.

57. "Ti könnyű szárnyú madarak..."

20., és 21. versszak.

Ti könnyű szárnyú madarak,
Oroszlánok, szökellő őzek, szarvasok,
Ti hegy-völgy s hosszú partvidékek,
Vizek, szellők s tikkasztó nap heve
S az éjszakák virrasztó rémei.

Lantok kedves szavára
S szirének bűvös énekére kérlek,
Szüntessétek haragtok
S ne érintsétek a falat,
Hogy nyugton alhassék arám.

Végül is Isten elnyugtatta a lélek képességeit.
Erre utal a bal sarokban Krisztus keze, mely a hatalmat jelképezi.
Parancsol a képzelőerő könnyű madaraink, a haragos indulatok oroszlánjainak,
a bűnös vágy dámvadjainak, a belső tehetségek hegyeinek, völgyeinek, folyamainak,
az éjszaka vizeinek, szeleinek, tüzeinek és félelmeinek, amelyek a négy szenvedélyt
jelképezik (fájdalom és remény, öröm és félelem.)
A lélek azonnal elalszik. Nagyon mélyen.
A lélek-jegyes álmát egy hatalmas sárkány vigyázza, amelyet nem tudnak elkábítani énekükkel és lantjukkal a szirének.

Az Úr befejezi a lélek megtisztítását, alkalmassá teszi a lelki házasságra.
Amennyire az ebben az életben lehetséges.

Ez már a „legyen meg a te akaratod” állapot.

Itt már a lélek számára nincs zárt ajtó, hanem hatalmában van mindannyiszor, amikor csak akarja élvezni a szeretetnek ezt az édes álmát.
A lélek-jegyes Szerelmesére hagyatkozik.

56. "Ó nimfák, Júdeának leányai!"

18., és 19. versszak.

Ó nimfák, Júdeának leányai!
Míg a virágok s rózsatők között,
Az ámbraillat árad,
A külvárosban tartózkodjatok,
S ne illessétek küszöbünket.

Lelkem Drágája, ó rejtsd el magad,
S tekinteted vesd a hegyekre
És róla mit se szólj,
Hanem nézd annak társait,
Ki távol szigetekre költözik.

A szabadságot kéri a lélek.
Hiszen úgy érzi magát testében, mint egy börtönben. Nem azt teszi, mint amit szeretne.
Ezért a szabadságot Jegyesétől kéri.

Az érzékiség, a kívánság, a vágy, a képzelgés rendetlenségeitől akar szabadulni.
A nimfák jelenítik meg őket, akik a város kültelkein tanyáznak.

A virágok, a rózsatők pedig az erényeket jelölik.
Az ámbraillat pedig Jegyesének a Lelkét.

Figyelemmel tekint Jegyesére. Szemléli Őt.
A talith-tal, a zsidó imádság kultikus tárgyával.
Erre van alapozva az ő élete.

A hegyeken visszatükröződik a három isteni erénynek a színe: piros fehér zöld.
Az ebben való életet kéri.
A lélek indul a távoli szigetekre, Jegyeséhez, az Ismeretlenbe.
A tenger kékje ihleti a lélekben a távoli szigetekre való távozás gondolatát.
A kék szin az isteni világ.
A élek Szerelmesét szemléli dicsőségében.

Ne vétkeinket nézzed, hanem Egyházad hitét!
Azt kéri, hogy az erényeket nézze őbenne.

55. "Megállj észak halálthozó szele!"

17. versszak.

Megállj észak halálthozó szele!
Jöjj déli szél, mely fölgyújtod szerelmünk!
Fújj végig kertemen,
Hadd szálljon szerte illata,
S virágok közt eszik a Kedvesem.

A lélek már nem akar semmit sem veszteni Jegyese jelenlétéből.
Ezért a lelki szárazsághoz és Jegyese Szelleméhez fordul.
Egy kis ördög és egy kis angyal jelképezik őket a felső sarkokban.
A szélnek ambivalens értelme van a Bibliában lehet jó és rossz is.

Két dolgot tesz, hogy útját állja a lelki szárazságnak.
Folytonos ima és áhitat gyakorlatok révén becsukja előtte az ajtót.
Nehogy a hideg szél lefagyassza a virágokat, erényeket.
Segítségül hívja a Szentlelket. Aki felgyújtja a szeretetet, erényeket.
A hideg és a meleg szelet két angyal jelképezik.
„Fújj végig kertemen.” Ez a kert maga a lélek.
Amit öntözni kell Szent Terézia szerint.
Isten három éjszakája a kertben. Paradicsom, Getszemáné, lelkem.
Mit tesz? Szenved vagy pihen?

S ezáltal elkezdenek sugározni ezek a lelkek. Mások is észreveszik. Mint Mózes esetében.
Jó ott lenni a közelükben.

Jézus előre küldi az Ő Lelkét az ilyen lélekbe, mint pünkösdkor az apostolokra, hogy készítse őket elő. Tegye őket virágos kertté, ahol meg tud majd pihenni.
Ahogy a vers mondja: eszik a Kedvesem.
Magától értetődik, hogy amit eszik, az maga a lélek.
Elkezdődik a menyegző. A jegyesnek menyegzői ruhába kell öltöznie. Erényekbe.

A Jegyes is látható a képen. Pihen. Virágok között.
Emmanuel, Velünk az Isten.
Jézus az Olajfák hegyén ikonográfiája szerint. (…ikonmagyarázat…)
Fekszik, de szemei nyitva vannak, virraszt.
A lélek közeledik, hogy vigasztalja Őt.
Mert értünk szomorú, értünk szomjas.

54. "A rókákat fogjátok meg..."

16. versszak.

A rókákat fogjátok meg nekünk,
Minthogy virágzik már a szőlőnk.
A rózsákból eközben
Fenyőtobozt kötünk,
S a kis hegyen ne járjon senki akkor.

Az erények elérték már a tökéletesség fokát a lélekben. Ezeket jelképezi a szőlő.
A lélek csokorba köti ezeket és átnyújtja Kedvesének.
Az erények mutatják meg a lelki élet hitelességét.
Önmagát is átnyújtja velük. Ez legnagyobb ajándéka.
S kedvesétől is ez a legnagyobb viszont ajándék.
Hiszen nélküle semmit sem tudna tenni.
Aki úgy pihen lelkében, mint saját otthonában.
S most az angyalokhoz fordul védelemért az ördögökkel, minden zavarukkal szemben.
Nehogy akadályozzák őt a szeretet belső gyakorlatában.
Hiszen ez a lényeg. Ez az erények lényege.
Ez az egész lelki folyamatnak a kulcsa.
És nem a rendkívüli dolgok a fontosak.
A kis rókákhoz hasonlítja őket. Érzéki vágyak, testi kínok, lázongások, szellemi
gyötrelmek.
A róka negativ állat a Bibliában.
Ezek a kérések hasonlítanak a 9-12 versszakokhoz. De ez már egy másik szint.
Már nem szenved a különbözőségtől és a másik hiányától.
Most attól szenved, hogy nem tudja beteljesíteni az egységet, amire vágyódik.
Az ok az ember belső diszharmóniája: testi, szellemi, érzéki.

A felszabadulást kéri a rendetlenség alól, hogy összeszedett tudjon lenni az egyesülésben, és Szerelme szolgálatában.

S a kis hegyen ne járjon akkor senki. A hegy az Istennel való találkozás helye.
A magány, az Úrral való együttlét elengedhetetlenül szükséges a lelki életben.
Egyetlen testi, vagy szellemi érzéke se szórakoztassa.

A lélek tehát nem tesz már egyebet, csak szeret.
Ne járjon tehát senki a kis hegyen, csupán csak az akarat legyen ott Kedvese előtt
és ajánlja fel neki az említett módon önmagát és összes erényeit.
A három isteni erénynek három emberi képesség felel meg.
Hit, remény, szeretet – értelem, emlékezet, akarat.
Mivel a lélek csak szeret, ezért marad meg az akarat.

Ő a maga részérő az erények virágait gyűjtögeti, hogy csokorba kötve felajánlja Jegyesének, aki jelenlétével megáldja lélek-jegyesét.