63. "Ha hát többé a pázsiton, a réten..."

29. versszak.

Ha hát többé a pázsiton, a réten,
A mai naptól nem láttok s találtok,
Mondjátok: elveszett,
Minthogy szerelmemben bolyongva
Elvesztettem magam, s ez lett üdvöm.

Feledve a világ dolgait, a jegyes-lélek elvesztve s újra megtalálva magát
Istenben, csak a Jegyes dolgaival törődik, egyrészt szemlélődésben, égre szegezett tekintetével, a szemlélődő ima templomában, másrészt a talith-tal szimbolizált apostoli szolgálatban.
A talith jelképezi Isten akarata iránti tökéletes engedelmességét.

Távol van a terektől és a halandók szórakozásaitól.
Ezt a labdázó gyerek és a tric-trac játékot játszó két arab jelképezi.
Egyikük kezében a „subba” vagy rózsafüzér.
Keleten ezt sokan morzsolgatják időtöltésként.
A jegyes-lélek tiszta szeretetben él.

62. "Kedvesemnek belső pincéjében..."

26. 27. és 28. versszak.

Kedvesemnek belső pincéjében
Ittam, s midőn kiléptem onnan,
A messze terjedő mezőn
Már semmiről sem tudtam,
S a nyáj, melyet követtem, elveszett.

Szívét ott nyújtotta nékem,
Édes tudásra ott tanított,
S én átadtam magam neki
Fönntartás nélkül, teljesen,
S jegyeséül szint’ ott ígérkeztem el.

Lelkem s egész valóm
Szolgálatára szentelé magát.
A nyájat már nem őrzöm
S tisztem sincs semmi más,
Egyetlen dolgom: Őt szeretni.

A lélek-jegyes bensőséges egységben Jegyesével egészen szolgálatára szentelte magát.
A templom borospincéjében, amelybe a szeretet hét fokán lehet eljutni,
a lélek megkapja Krisztust, a szentélyben, a bölcsesség és szeretet
legbensőségesebb közösségében, mint a tanítványok az utolsó vacsorán.
Az eucharisztikus gesztus a kölcsönös odaadást és a tökéletes szövetséget jelképezi. (…ikonmagyarázat…)

Kilépve a templomból a lélek-jegyes visszatekint,
az őt átalakító közösség élményétől vonzva, de nekiindul a világnak,
hogy a Jegyes csodáiról beszéljen.

Kezében a TALITH azt fejezi ki, hogy magát teljesen és kizárólag a szeretet
gyakorlásának szentelte, otthagyva a nyájat, melyet előzőleg őrzött.
A kép az utolsó vacsora ikonjára emlékeztet.
Talith: Krisztus és a szeretet szolgálatának jelképe.

61. "Lábadnak nyomdokán..."

25. versszak.

Lábadnak nyomdokán
Ifjú leányok futva járják útjukat,
A szikra érintésére,
A fűszeres bornak tüzében
Amiktől égi balzsam áradoz.

Szerelmese keresésében, illatai után futva, a lélek-jegyes fiatalsága teljes
ragyogásában követi Krisztust, magával vonzva másokat is.
Két angyal hozza a megrészegítő fűszeres bort és a szeretet szikráját,
a Jegyes vonzását jelképezik.
A bor ambivalens jelentésű: Isten szeretetét, de haragját is jelentheti.

Mint a Deesis ikonokon – ahol Mária közbenjár,
Krisztus másik oldalán pedig Keresztelő János –
Krisztus középen, trónon ül. (…ikonmagyarázat…)
Mária, a Szent Szűz, a Krisztus követés tökéletes modellje, Fia jobbján áll.
Keresztelő Szent János helyén viszont a lélek-jegyes áll, lejjebb.
Arca kifejezi a Szerelmes keresésének örömét.

60. "Ágyunk virág borítja..."

24. versszak.

a jegyes-lélek:

Ágyunk virág borítja,
Oroszlánbarlangok veszik körül,
Bíborszín ékesíti,
Békéből van faragva
S ezer pajzs van körülötte színaranyból.

Krisztus és a lélek-jegyes hitvesi virágágya olyan, mint a Feltámadott sírja.
Az életet a tisztulás és a halál előzi meg. (…iknmagyarázat…)
Az üres sírban, mely fölött angyal őrködik, csak a fehér lepel marad,
amelybe Krisztus testét csavarták.
A bíborba öltözött lélek-jegyes örömöt sugároz,
mint a kenetvivő asszonyok, kezében amfóra.
Biztonságban tudja magát, mint a barlangjában pihenő oroszlán.
Szép és bátor, mint az útját szegélyező aranyozott pajzsok.

A kép a feltámadás örömét sugározza.

59. "Az almafának árnyán..."

23. versszak.

Az almafának árnyán
Jegyezted el nekem magad,
Ott nyújtottam neked kezet,
S ott gyógyítottalak meg,
Ahol anyádat a gyalázat érte.

A Jegyes a megváltás misztériumára emlékezteti a lelket.
A paradicsomi fán kígyó tekereg, a fán az alma.
Krisztus megváltott a bűntől. A kersztfán.
Éva koponyája lent, a sötét üregben.

Az élet fájának tövénél, ami a kereszt, a lélekjegyes, akit Krisztus a szeretet
szövetségében váltott meg.
A Jegyes-Krisztus szeretettel hajol a lélek felé.
Ugyanaz a lehajló mozdulat, mint a pokolba szállás ikonján.
Megragadja a lélek-jegyes kezét, s kirántja a halál sírjából. (…ikonmagyarázat…)

Az életpatak a keresztséget jelképezi:
ez közvetíti minden lélek számára a jegyesi megváltást,
hogy minden lélek eljusson a lelki házasság (átalakító egyesülés) dicsőségébe.

Krisztus lehajlása szeretetet, leereszkedést, odahajlást, részvétet, totális segítőkészséget fejez ki.
Lehajlik a Lélek-jegyes alacsonyságához.

58. "S belépett az ara..."

22. versszak.

S belépett az ara
A kedves kertbe, mely után epedt,
S boldogan pihen meg,
Ott nyugtatván nyakát,
Szerelmesének édes karjain.

Elérte a lélek a szeretetben való teljes egyesülést.
A tisztulás és a megvilágosodás útjának próbái és kegyelmei után.
Ez az öröm pillanata.
Amit elérhet az ember e földi életben a lelki házasság által.
Ez lett a gyümölcse a hosszú tisztulási útnak, időszaknak.
Ez teljesen ajándék az ő Jegyesétől. Hozzáhasonulás Jegyeséhez. Megistenül.
Hozzáhasonult Istenéhez, akit itt kedves kertnek nevez.
Egy olyan kapun lépett be, melynek elhúzott bíbor függönyét vékony arany
Vonalkák díszítik.
A kert kellemes, telve virággal és gyümöccsel, bőtermésű datolyapálmával.
Mivel benne élvezetes, édes nyugalmat talál.
Megtapasztalja a lélek a Szent Pál által mondott igazságot:
Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.

Belépett, vagyis elhagyott mindent, ami zavarhatná egyesülését.

A bíbor ruha a szeretet teljességét jelzi.
A Jegyesen pedig az istenséget jelző kék ruha van.
De az ő ruháján is áttetszik Jegyesének kék isteni színe.

Mint az utolsó vacsora termében János apostol, ő is Jegyese keblére hajtja fejét.
Krisztus megáldja őt jobbjával, miközben baljával befedi. (…ikonmagyarázat…)
Egy titkos tekercset tartva.
Az Igazság és Élet Szavának tekercse: ez lesz Szerelmese tápláléka.

57. "Ti könnyű szárnyú madarak..."

20., és 21. versszak.

Ti könnyű szárnyú madarak,
Oroszlánok, szökellő őzek, szarvasok,
Ti hegy-völgy s hosszú partvidékek,
Vizek, szellők s tikkasztó nap heve
S az éjszakák virrasztó rémei.

Lantok kedves szavára
S szirének bűvös énekére kérlek,
Szüntessétek haragtok
S ne érintsétek a falat,
Hogy nyugton alhassék arám.

Végül is Isten elnyugtatta a lélek képességeit.
Erre utal a bal sarokban Krisztus keze, mely a hatalmat jelképezi.
Parancsol a képzelőerő könnyű madaraink, a haragos indulatok oroszlánjainak,
a bűnös vágy dámvadjainak, a belső tehetségek hegyeinek, völgyeinek, folyamainak,
az éjszaka vizeinek, szeleinek, tüzeinek és félelmeinek, amelyek a négy szenvedélyt
jelképezik (fájdalom és remény, öröm és félelem.)
A lélek azonnal elalszik. Nagyon mélyen.
A lélek-jegyes álmát egy hatalmas sárkány vigyázza, amelyet nem tudnak elkábítani énekükkel és lantjukkal a szirének.

Az Úr befejezi a lélek megtisztítását, alkalmassá teszi a lelki házasságra.
Amennyire az ebben az életben lehetséges.

Ez már a „legyen meg a te akaratod” állapot.

Itt már a lélek számára nincs zárt ajtó, hanem hatalmában van mindannyiszor, amikor csak akarja élvezni a szeretetnek ezt az édes álmát.
A lélek-jegyes Szerelmesére hagyatkozik.