86. Mária Magdolna találkozik a Feltámadt Krisztussal - ikon

http://karmelitaikon.blogspot.hu/2011_04_01_archive.html

85. Krisztus a Vőlegény - ikon

Nézzétek, szolgám diadalmaskodik,

fönséges lesz és felmagasztalják, 

és nagy dicsőségre emelkedik.

Amint sokan megborzadtak láttán,

- hiszen oly dicstelennek látszott,

és alig volt emberi ábrázata -,

úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta,

és királyok némulnak el színe előtt.

Mert olyasmit fognak látni,

amilyet még soha nem hirdettek nekik,

és olyan dolognak lesznek tanúi,

amilyenről addig soha nem hallottak.

Megvetett volt, utolsó az emberek között,

a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés;

olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat,

megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.

Bár a mi betegségeinket viselte,

és a mi fájdalmaink nehezedtek rá,

mégis (Istentől) megvetettnek néztük,

olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.

Igen, a mi bűneinkért szúrták át,

a mi gonoszságainkért törték össze;

a mi békességünkért érte utol a büntetés,

az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,

ki-ki a maga útjára tért,

és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.

Megkínozták, s ő alázattal elviselte,

nem nyitotta ki a száját.

Mint a juh, amelyet leölni visznek,

vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt,

ő sem nyitotta ki a száját.

Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám,

mivel gonoszságaikat magára vállalta.

Ezért osztályrészül sokakat adok neki,

és hatalmasok lesznek a zsákmánya,

amiért életét halálra adta,

és a gonosztevők közé sorolták,

noha sokak vétkeit hordozta,

és közben imádkozott a bűnösökért.

(Iz 52,13-15; 53,3-7; 11-12)

84. Tékozló Fiú - ikon

"Az atyai dicsőségtől esztelenül elpártolva,
rosszban szórtam széjjel a tőled vett gazdagságot; 
ezért a tékozló hangján, így kiáltok Hozzád:
Vétkeztem Előtted, óh könyörületes Atyám; fogadj be engem, a megtérőt, és tégy engem béreseid egyikévé."

(Kondákion-Tékozló Fiú Vasárnapján) 

83. Az Úr bemutatása a templomban - A szent Találkozás - ikon

Üdvözlégy, malaszttalteljes Szűz,

Mert tőled sugárzott ki az igazság napja:

Krisztus Istenünk,

Megvilágítván a sötétségben levőket;

Te is örvendj, igaz Simeon,

Mert karjaidra vevéd az emberi nem

Szabadítóját,

Ki föltámadást ajándékozott nekünk!

(Az ünnep tropárja, görkat.Énekeskönyv)

A Találkozás ünnepe is a „Fények ünnepe” közé sorolható. Karácsonykor Krisztusban az új világosság virradt fel az emberiségre; itt az egyház még háttérben maradt: kevesen ismerték fel az újszülött Jézust. Vízkeresztkor már epifánia történt: bemutatkozott a világnak, de ez egyben teofánia is volt, mert Istenként mutatkozott be keresztelkedésekor, s a Szentháromság első alkalommal való megjelenése is megtörtént. Itt az egyház már szent nászt ült a „világ Világosságával”. Ezen a harmadik ünnepen pedig világosságot, fényt visz az egyház a templomban megjelenő Krisztus elé.

Az ikon közepén az Istenszülő áll, aki a Találkozásra hozza az Üdvözítőt. Királynői méltóságát különösen is hangsúlyozza a gazdagon díszített bíbor ruhája. Jobbjával Simeonnak átadott Gyermekére mutat, bal kezét pedig a tisztelet jeleként ruhája fedi. Mögötte áll Anna prófétaasszony, ki kezében a feliratot tartja, …melyre az van felírva, hogy „ez a Gyermek teremtette az eget és a földet”. Jobbjával pedig Jézusra mutat.

A kép oldalán kettejük mögött látható József alakja, aki ruhájával fedett kezében tartja az áldozatra hozott két galambot.

A kép másik oldalán Simeon tisztelettel tartja ruhával takart karjaiban a világ Üdvözítőjét. Alakja nem csak azért görnyedt, mert már aggastyán, hanem azért is, mert élete beteljesedését érte el, amikor kezébe vehette a Megváltót, s ezt a legnagyobb hódolattal teszi. A kezében tartott Jézus kinyújtott karjával édesanyjára mutat, ami a kettejük kapcsolatát jelzi. Az agg Simeon élete beteljesedését érte el, amikor karjára vehette a megígért Megváltót, s most elbocsátását várja a földi életből.

A jelenlévő Anna prófétaasszony szintén azt a pillanatot várta, hogy megláthassa az Üdvözítőt. Kezével ő is a Jézust kezében tartó Simeon felé mutat.

A kép hátteréül szolgáló épületek az ószövetségi Templomot, ill. középen az egyház újszövetségi templomát jelképezik. Azt jelzik, hogy az agg Simeon és a gyermek Jézus találkozásában a két szövetség találkozott.

Az ikon felső részének közepét az arany baldachin foglalja el, ami az oltár fölé magasodik. A bizánci templomok szentélyében ilyen szokott lenni az oltár: baldachinnal van ellátva. A képen ez az Újszövetséget jelképezi. Az oltáron látható az evangéliumos könyv is, ami állandó tartozéka templomaink oltárainak. Az újszövetségi templom szentélyét jelzi az alatta megfestett királyi ajtó is. Az oltár függönye félre van húzva, ami azt jelzi, hogy Jézus megjelenésével szabad bejutásunk van a szentélybe. Az aggastyán emelvényen áll, ami szintén a templom szentélyét jelképezi. Az oltár szintje legalább egy lépcsőfokkal magasabban van a templomokban, mint a hajó szintje.

Sok találkozási ikonon vörös lepel húzódik a két épület között, ami a baldachinra is ráborul. Ennek mély szimbolikus jelentése van: összeköti a két szövetséget. Ugyanakkor itt egyesíti a Templomot és az Egyházat, mindkettőnek az oltára fölé borulva, mert a szent oltáron ugyanannak az Istennek szól az áldozat; ami az Ószövetségben előkép volt, az Egyházban már egész beteljesedésében történik.

Forrás: Ivancsó István Ikon és liturgia 3. – Találkozás – Nyíregyháza 1998.12.-16.o.

82. Az Úr megkeresztelése - ikon

"Midőn a Jordánban megkereszteltettél Urunk, megnyilatkozott a Háromságot megilletõ hódolat; 

mert az Atya szózata bizonyságot tett Rólad, szerelmetes Fiának nevezvén Téged;

és a Lélek, galamb képében, igazolta a szózat eredetét.

Krisztus Istenünk, aki megjelentél és megvilágosítottad a világot, dicsőség Néked."

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=iaABXaAWFBo#!

    

81. Az Úr születése - ikon

"A Te születésed, Krisztus Istenünk,

a tudás fényét árasztotta a világra;

mert általa a csillagimádók a csillagtól megtanulták,

hogy Tenéked hódoljanak, az Igazság Napjának,

és megismerjenek Téged, a fentről való Napkeltét. 

Mi Urunk, dicsőség Néked."

http://www.youtube.com/watch?v=JAJuCH80CJ0&feature=player_embedded

ld.: karmelitaikon.blogspot.hu - 2010.december 24.

80. Keresztes Szent János - ikon

Keresztes Szent János: A lélek dala

Sötét, nagy éjszakán,
A szeretet tüzében égve,
Ó boldog pillanat!
Kisurranék csöndben, titokban,
Mikor házam már elpihent.

Sötétben s biztosan,
Egy titkos lépcsőn, álruhában,
Ó boldog pillanat!
Sötétben és rejtőzve-bújva,
Mikor házam már elpihent.

A boldog éjjelen,
Titokban, hogy ne lásson ember,
S ne lássak én se mást,
Utamra egy tűz szórt világot:
Az, mely szívemben ég-lobog.

S irányította lépteim
Verő napfénynél biztosabban,
A helyre, hol már várt reám az,
Akit jól ismerék,
S hol rajta kívül nem volt látható más.

Ó éj, te hű vezér,
Ó éj, a hajnalpírnál kedvesebb vagy,
Ó éj, te egyesítéd
Szerelmesével a szerelmest,
Ki már az ő képére alakult.

Virágos keblemen,
Melyet számára féltve őrzék,
Álomba szenderült;
S én kedveskedőn,
Hűsítém őt cédrusgaly-legyezővel.

Mikor a hajnal lágy fuvalma
Borzolgatá hajfürtjeit,
Akkor szelíd kezével
Megsebesíté nyakamat
S én legott önkívületbe estem.

A boldogságnak mámorában
Feléje fordítottam arcomat,
S eltűnt előlem a világ...
És minden bút, gondot feledve
Leroskadék a liljomok közé.