24. Krisztus ikonok (3) Pantokratór (2)

„Uram, mutasd meg nekünk az Atyát” – „Aki engem lát, az Atyát is látja”. (Jn 14, 8-9)

A Pantokratór (a világ fölött uralkodó) elnevezés eredete a görög nyelvű Biblia (Septuaginta) szövegére nyúlik vissza; a Jelenések könyvében található (Jel 1,8; 4,8; 15,3; 21,22). Istenre vonatkozó címnek az egyházatyák krisztológiai értelmezést adnak.

Az ábrázolás az ikonromboló harc megszűnte után fejlődött ki. Az ikonon Krisztus jobbjával áldást ad, baljában csukott vagy nyitott Evangéliumos könyvet tart, a megfelelő Evangéliumi idézettel. Krisztus Evangéliumának felirata, a Pantokratórhoz: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem (övé lesz az élet világossága)” (Jn 8,12).

Krisztus arca komolyságot áraszt, de ugyanakkor kedvességet is. Haja a vállára hullik, szakállt visel. Feje körül dicsfény látható.

Az Isten Fia személyének hangsúlyozására a dicsfényben, bíbor vonalakkal, kereszt látható, görög betűkkel: 'O Ω Ν (ami azonos Jahwe nevével, Istenével, akinek személye Jézus Krisztusban megnyilvánult, de akinek lényege megközelíthetetlen*.

A dicsfényben lévő betűknek a következő magyarázata is lehet: „Az isteni élet szent körébe így berajzolt kereszt a szentháromsági szeretet élő tengelye. Az Atya a keresztre feszítő szeretet, a Fiú a keresztre feszített szeretet, a Szentlélek a szeretet keresztje, annak legyőzhetetlen ereje.” (EVDOKIMOV. P., Teologia della bellezza. L’arte dell’icona, Roma 19l81, 287.)

Ruhája kettős színével – a kékkel és a bíborral – kifejezi istenségét és emberségét. Krisztus alsó ruháján egy függőleges arany sáv látható a jobb vállánál. A bíbor és az arany az ókortól kezdve a királyi méltóságot jelképezi.

Az áldó kezének ujjai hosszúak. A hüvelykujj és a gyűrűsujj összeér. A mutatóujj és a középső ujj az ΙΣ nevet formálják, ugyanis a mutatóujj az I betűt formálja, a mellette lévő ujj, meggörbítve, a Σ betűt formálja. A hüvelykujj és a gyűrűsujj, melyek kereszteződve egyesülnek, s a mellette lévő kisujj a XΣ nevet formálják. Ugyanis a kisujj a gyűrűsujj mellett rézsútosan az X betűt formálja, maga kisujj pedig, melynek görbe az alakja, éppen ezáltal a Σ betűt jelöli. Az ujjak révén tehát kialakul a XΣ név, és ezért, a mindenek Teremtőjének isteni gondviseléséből az emberi kéz ujjai így lettek megalkotva..

A másik szempont, amit Krisztus áldó kezéhez lehet fűzni: két ujja az ő kettős, isteni és emberi természetét jelöli.

Az ikon felirata, Jézus Krisztus neve a IC XC betűkkel rövidítve.

Az ikonon Krisztust ragyogó arccal láthatjuk. Az istenséget jelzi maga a tündöklő szent arc, a mindenre figyelő szem, az érzékiséget háttérbe szorító kicsi száj. Az arcnak adott halvány pír viszont az emberség kiemelésére szolgál. Így embertestvérünknek látjuk Jézust az ikonon, isteni vonásaival : „Isten… azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, a mi szívünket is meg világosította, hogy Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán felragyogjon nekünk”. (2Kor 4,6)

Forrás: Ivancsó István: Krisztus - Ikon és liturgia 19. - Nyíregyháza, 1997.

23. Krisztus ikonok (2) Pantokratór

Kurt Weitzmann, aki egyike a Szent Katalin kolostorban lévő ikongyűjtemény legjobb ismerőinek, a színek és formák finom játékát teológiailag a következőképpen értelmezi:

"Az ikon magas művészi kvalitásai nem csupán az enkausztika* technikájának kifinomult és nagyon pontos alkalmazásában lelik magyarázatukat, hanem a szigorúan kötött kompozícióban és a részletek vonalainak megrajzolásában is. Azzal, hogy az ikonfestő Krisztus alakját frontálisan a kép tengelyébe helyezi, és tágra nyitott szemeket rajzol anélkül, hogy azok egyetlen rögzített pontra szegeződnének, ezáltal sikerül felkeltenie a távolság és az időtlenség érzetét, az isteni természet képi kifejezését. Egyidejűleg kerüli a merev szimmetriát és életszerűvé teszi a testtartást azzal, hogy Krisztus testét alig észrevehetően jobbra fordítja.

További említésre méltó jellegzetességek: a pupillák nincsenek azonos magasságban; a bal szemöldök íveltebb, mint a jobb - ez olyan vonás, amely különösképpen hozzájárul az arckifejezés életszerűségéhez; ...a haj választéka enyhén oldalra csúszik, miközben a szakáll az ellenkező irányban van fésülve; a haj hullámzásának megfelelően a bal vállra omlik, a másik oldalon pedig hátrasimított. Minthogy az ikonfestő ilyen kifinomult módon kapcsolja össze az absztrakt és a naturalistább vonásokat, képes a Krisztus két természetéről, az isteniről és az emberiről szóló dogmát képileg közvetíteni." (The Monastery of Saint Catherine at Mount Sinai. The Icons. Vol. 1, Princeton, 1973, 15.o.)

Ennek az ikonnak a mintaképe nagy valószínűséggel konstantinápolyi eredetű, feltételezhetően a Khalké kapuzatán lévő híres Krisztus-ikon, amelyet a képrombolás... elején megsemmisítettek.

*Enkausztika technika: Ún. "Mélyített rajzú", viaszos pigmentfestékkel kitöltött és kiégetett festésmód, mint az egyiptomi El Fayum oázisában talált, a II. és III. századból származó római-egyiptomi múmiaportrék. Ez a festési tecnika méhviaszból készült festékpasztát és szétzúzott földfestéket használ fel.

Forrás: Christoph Schönborn: Krisztus ikonja - Holnap kiadó - 1997. 6.kép
Veronika E. Schmitt OCD: A Kármel elfelejtett gyökerei - 97-98.

22. Krisztus ikonok (1) "Mandilion" - "Akheiropoietosz" - "Nem kézzel alkotott"

"Midőn tisztaságos arcod vonásait megörökítetted, ezen ábrázolást az igaz Abgárhoz küldted, aki hőn áhított Téged látni,
Ki Istenséged szerint a kerubok számára is láthatatlan vagy..."

"...elküldted az isteni kezed által írott levelet Abgárnak, ki üdvösséget kért a Te isteni arcod hasonmásától és gyógyulást a maga számára."

((Az esti istentisztelet sztichirája, 8. hang; hajnali istentisztelet sztichirája 4. hang)

Az egyházi hagyomány megerősíti, hogy a Megváltó első ikonja a Megváltó földi élete során keletkezett. Ez a képmás, amelyet a Megváltó "Nem kézzel alkotott" képmása néven ismerünk.

Krisztus első képmásának történetét, (legendáját) mindenekelőtt a Megváltó "Nem kézzel alkott" képmásának ünnepére (augusztus 16.) írott istentiszteleti szövegek közvetítik.

A "Nem kézzel alkotott képmás keletkezésének bővebb ismertetése a Ménologionban található.

Ez röviden a következőképpen foglalható össze:

A leprában szenvedő edesszai király elküldte írnokát, Ananiást Krisztushoz egy levéllel együtt, amelyben azt kéri Krisztustól, hogy jöjjön Edesszába, és gyógyítsa meg őt. Ananiás festő volt, és Abgár megparancsolta neki, hogy ha a Megváltó nem tud eljönni, akkor fessen róla egy képet, és azt hozza el neki. Ananiás sűrű tömegtől körülvéve talált rá Krisztusra. Ráállt egy kőre, ahonnan Krisztust jobban lehetett látni, és megpróbálta lefesteni Őt. Mikor Krisztus látta, hogy Ananiás arcképet akar Róla készíteni, vizet kért, megmosakodott, kendővel megtörölte az arcát, és e kendőn megmaradt képmásának lenyomata. A Megváltó átadta ezt a kendőt Ananiásnak, azzal az utasítással, hogy a válaszlevéllel együtt vigye azt el annak, aki őt küldte. Ebben a levélben Krisztus megírta, hogy Ő maga nem megy Edesszába, mivel Neki azt kell teljesítenie, amiért elküldetett. Megígérte, hogy feladatának teljesítése után elküldi Abgárhoz egyik tanítványát. Miután megkapta az arcképet, Abgár meggyógyult a fő betegségéből...

A VI. században hallani először „nem kézzel festett” képmásokról. Közel-keleten: az edesszai mandylion a leghíresebb. Akheiropoitosz Krisztus-képnek tartották a kamuliánai kendőképet is…Az egyiptomi Memphiszben is őriztek egy csodás módon keletkezett Krisztus-kendőképet, amely a zarándokok beszámolója szerint dicsőségtől sugárzott. Ezeken kívül a korai középkorban meg jó néhány „nem kézzel festett”-nek mondott táblakép is forgalomban volt, mint amilyen a Vatikánban, a pápai magánkápolnában őrzött VI. századi ikon.

Krisztus arca szemből, a nyak és a vállak nélkül jelenik meg egy kendőn. Haja középen el van választva, mindkét oldalon a válláig ér. Szakálla (gyakran kétfelé osztott), a középen elválasztott hajnak néhány tincse a homlokába hullik. Még jellemző jegyei a vízszintes homlokbarázda, hosszú orrnyereg, v-alakú barázdával a felső részén, hangsúlyozott arccsont, keresztirányú vonal a nyakon.

A mandylion Konstantinápolyba érkezésének emlékét máig is ünnepli az orthodoxia augusztus 16-án, ekkor kerül felolvasásra az Abgár-legenda.

Forrás: Nacsinák Gergely András: A szem böjtje - Kairosz - 2003. - 205.o.
L.A. Uszpenszkij: Az ikon teológiája - Kairosz 2003. - 20.o.
Ivancsó István - Ikon és liturgia 19. - Krisztus -

21. A Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Lisieux-i Szent Teréz ikon

20.Istenszülő ikonok (3) "Orange - Jel"; "Platytera - "az egeknél tágasabb"

"...az Úr maga ad nektek jelet:
Íme, a szűz fogan, és fiút szül,
és Immánuelnek nevezi el."

(Iz 7,14)

"Ez azt jelenti: Velünk az Isten."

(Mt 1,23)

"...Dicső és nagyszerű titok!
 Kit az egész világ magába fogadni nem képes,
Az egy szűz méhében helyezkedik el..."

Az Istenszülő a "Jel" (Platytera) a legtiszteltebb ikonok közé tartozik a keresztény keleten.

Az orosz hagyomány „Jel”-nek, „Znamenie”-nek mondja ezt az ábrázolást, a görögök viszont – Nagy Szent Vazul Liturgiájának szavaival – „az egeknél tágasabb” Istenanyának, „Platyterá”-nak nevezik.

Az Istenszülő „Jel” képmása, Izaiás jövendölésének (Iz 7,12) képi megfogalmazása: „Íme a Szűz fogan méhében, Fiút szül, Akit Emmánuelnek neveznek”, „ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1,23)

A „Platytera”, vagy másképpen a „Jel”-nek nevezett Istenszülő-ikon eredete a frontálisan ábrázolt, gyermekét az ölében tartó, egész alakos Szűz képe, a legarchaikusabb ábrázolásmódok közé tartozik. A római katakombákban is nagyon gyakran megtalálható az „orans” ábrázolás. (A felemelt két kéznek ez a gesztusa nem kifejezetten keresztény gesztus. Ismerték a pogány világban is, és az ókori Izraelben is – például a zsoltárok is néhányszor említik.)

A magasan az ikonosztázion felett a széttárt karral imádkozó, s a Megváltót a szíve alatt hordozó Istenszülő „Jel” ikonját úgy tekintjük, mint az imádság emblematikus megjelenítőjét. Az ábrázolás minden részlete lelkiséggel van átitatva. Az "orans" kéztartás nem illusztráció, hanem az ima belső cselekedetének megszemélyesítése, szimbóluma.

A kitárt karú Istenszülő mellén, külön dicsfénnyel körülvéve, a gyermek Jézus látható. Az ikonosztázionon a próféták sorának közepén van a helye, mintegy jelképeként a megváltásra várók hitének.

Az ikon misztikus tartalma így jellemezhető: prófécia, amely ószövet-

ségi előkép is egyben. Próféta volt, aki az idézett szöveget írta, és a próféták tartották életben a Megváltó eljövetelébe vetett hitet és sóvárgó várakozást. Ezt, a Megváltó tanainak hirdetését az Egyház vette át. Ezért ez az ikon az Egyház jelképe is, mert a megtestesült Úr úgy foglal helyet az Istenszülő kebelében, mint egy templomban és mint misztikus formában, az Egyházban.

A liturgikus himnuszok ugyanazt mondják el a költészet és dallamok segítségével, amit a kép a színek és vonalak nyelvén:

"Üdvözlégy, Istenszülő Mária,
leronthatatlan s mindenek felett szent templom,
mint a próféta kiáltja:
Szent a te hajlékod, és csodálatos az igazságban!"

(Dicsérjétek az Urat 147.o.)

Forrás: Nagymihályi Géza: A misztika térben, szóban, képben - Kairosz - 2004. 101-102.o.; Hitvallás, liturgia, ikon a keleti kereszténységben - Kairosz - 2000. 122-123. o.
Ivancsó István - Ikon és liturgia 18. - Istenszülő- Nyíregyháza - 2000.
Nacsinák Gergely András: A szem böjtje - Kairosz - 2003 - 213.o.

19. Az Istenszülő születése ikon

"A te születésed, Istenszülő Szűz,
örömet hirdetett az egész világnak,
mert belőled tündöklött föl az igazság napja,
Krisztus Istenünk..."

Az Istenszülő születésének tropárja, 4. hang (rész.)

Isten ajándéka a világnak: Mária születése (szeptember 8.)

Az Istenszülő születése ünnepének gyökerei valószínűleg az V. századra nyúlnak vissza. Jeruzsálemben ünnepelték először, a Beteszda-fürdőre épült templom felszentelésekor. Így az ünnep kezdete a Szűz Mária szülőházára épült templom felszentelése lehetett. Az Istenszülő születését Rómában a VII. sz. végétől tartják meg.

Az ünnep és az ikon szorosan egybekapcsolódik.

Az ikonosztázionon az úgynevezett ünnepsort az Istenszülő születése nyitja meg (a bizánci egyházban az egyházi év szeptember 1-jével kezdődik, s így az Istenszülő születése az első igazi nagy ünnep benne), s az Istenszülő elszenderedése zárja.

Hogyan kell ábrázolni Mária születését?

"Az Istenszülő születése - Házak, és Szent Anna, aki takarók között fekszik egy ágyon, párnával megtámasztva. Két leány tartja őt hátulról, elölről pedig egy harmadik leány hűsíti legyezővel, s más leányok az ajtókon át étkeket hoznak. Ismét más leányok, alant ülve, a gyermeket fürdetik egy medencében. Egy másik leány a bölcsőben lévő gyermeket ringatja." (Dionüsziosz da Furná - Az ikonfestészet kézikönyve.)

Az ikonunkon lévő jelenet nagyon gazdag. Szent Anna a középponti alak, aki ágyon ül egy párnával feltámasztva. Jobb oldalról leányok érkeznek meglátogatására. Ajándékokat hoznak a szülőasszonynak. Az ikon bal oldalán két asszony készülődik a gyermek fürdetéséhez.

Belső és külső teret egyaránt szemlélhetünk az ikonon. A ház belseje az, ahol a szülés történik. A háttérben lévő két hegyen Joákimot láthatjuk.

Mária az ikon előterében van, pici gyermekként bepólyázva. Sok hasonlóságot lehet felfedezni az ikonon a Karácsony ikonjával. Az ünnepet - liturgikus szövegeivel és ikonográfiai ábrázolásával - elárasztja a megtestesülésnek, a menny és a föld összeköttetésének a gondolata (ez alapvetően karácsonyi gondolat elővételezetten már itt, az Istenszülő születésénél megjelenik).

Az egész ikont, mint ahogy az Istenszülő születésének ünnepét is, az öröm árasztja el. "Az az öröm, amely mindannyiunké, hiszen az Istenszülő Szűz Mária Krisztus egyházának első tagja s az ősmintája. Ebben a minőségben ő a menny kapuja mindazok számára, akik általa üdvözülnek." (Suttner, E. DHR., "Die Ikonne von der Geburt der allreinen Gottesmutter", in Der Christliche Osten 3-4)

Az ikonon megfigyelhetjük a vörös szín használatát, ami mintegy kapuként borul az eseményre, s vezeti tekintetünket a gyermek Máriára, akit bepólyázva láthatunk a fürdető asszony karjaiban. Újszülöttként is ott van a feje körül a dicsfény, a glória, amely jelzi, hogy már ekkor Isten dicsőségének részese. De ott van ő a bölcsőben is, akit lábbal ringat egy leány, aki orsót tart a kezében.

Szent Anna az ikon középpontjában van, szülőágyas édesanyaként, fejét baljára támasztja, mély gondolatokba merülve. Az Istenszülő édesanyjának szentségét jelzi, hogy fejét glória övezi, s feje fölött a felirat: Szent Anna. Szent Anna Joákimmal együtt a házban is megjelenik az ikon bal oldalán.

Joákim fent a hegy két oldalán is látható, az esemény előzményeként (hasonlóan Szent Józsefhez a Karácsonyi ikonon) elgondolkodva, ill. amint az angyal (az apokrif evangélium szerint) álmában megjelenik.

Az ajándékokat hozó leányok a szülő Szent Anna felé indulnak, kezük mozdulata is ezt az irányt követi.

Az Istenszülő Szűz Mária szüleiről és születési körülményeiről semmi biztosat nem tudhatunk. Éppen ezért kezdtek el beszélni róla már a korai időkben, s így keletkeztek az apokrifek. Bennük nem a részletek fontosak, hanem az ott leírt történet tartalma és tanulsága. Így tehát arra kell odafigyelni, hogy Isten öröktől fogva munkálja az emberiség üdvösségét, és kiválasztotta hozzá az eszközöket is, melyek a megváltást szolgálják. Nemcsak prófétákat küldött, hogy ébren tartsák a megváltás reményét, hanem kiválasztott egy törzset is, amelyből a Megváltó származik. Őneki pedig édesanyát ajándékozott, hogy bizonyos időben, bizonyos helyen, bizonyos szülőktől megszülethessen az, akit ő öröktől fogva kijelölt arra, hogy a "menny kapujává" legyen. - Ezt mutatja be az Istenszülő születése ikonja, erről szól az ünnepe. Ezért áll olyan közel az ünnepi ikon a Karácsony ikonjához.

Forrás: Ivancsó István - Az ikon és liturgia 14. - Az Istenszülő születése - Nyíregyháza 2001.

18. Istenszülő ikonok (2) "Hodigitria - Útmutató"

"Tebenned örvendez, malaszttal teljes, minden teremtmény. Az angyali rendek s az összes emberi nem. Te, megszentelt hajlék, lelki édenkert s a szüzek dicsérete, kitől megtestesült az Isten, s gyermekszülött lett, bár öröktől Isten volt. Mert a te méhedet égi trónná alkotta, s bensődet a mennyeinél ékesebbé tette."
(Kathizmálion, 8. hang)

Ikonunk az "Odigitria" ("Hodégétria", Útmutató) típusu ikon. Az Istenszülő az "útmutató". (Az elnevezés Konstantinápoly azonos nevű monostorától származik.)
Az Istenszülő az ikonon úgy látható, amint bal karján tartja a Gyermeket, s jobbjával Krisztusra mutat. Egyenesen a szemlélő felé fordul. Ez az ikon szigorú és magasztos ábrázolás, melyen a gyermek Krisztus istensége különösen hangsúlyosan jelenik meg. Jézus jobbjával áldást ad, baljában tekercset tart.
A Hodigitria-típusnak megfelelően Isten anyja sötétvörös maphorionban, Jézus fehér, apró-mintás khitont, fölötte vörös-arany himationt visel.

A Hodigitria típusú Istenszülő-ikon krisztológiai dogmát fogalmaz meg képi nyelven. Jézus Krisztus, az örök Isten, valóságos emberré lett Szűz Máriától.
A Hodigitria típusú ikonon az Istenszülő egyik kezével Jézusra, szent Fiára mutat. Útmutató. Isteni Gyermekére, a megtestesült Isten Fiára mutat Mária, tehát arra, aki azt mondta magáról: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Majd pedig folytatta: "Senki sem juthat az Atyához, csak énáltalam". (Jn 14,6) Az Istenszülő tehát az Atyához, a mennyei dicsőségbe, az üdvösségbe, az ember örök céljába vezető utat mutatja meg. Amint a kánai menyegzőn mondja: "Tegyétek, amit mond" (Jn 2,6). Kézmozdulatával és szavával is Jézusra mutat.

Az Istenszülő arca édesanyai arc, ugyanakkor Mária az Anyaszentegyház képe is, amely az eljövendő üdvösséget hordozza. Tekintete az édesanyai szeretetről beszél; szemei pedig a végtelenre nyílnak, minden emberre figyelnek, minden fiának sorsát követik. Semmi sem tudja akadályozni ezt a figyelő tekintetet, amely által anyai gondoskodó szeretete nyilvánul meg.

Az ikonon fent két angyal látható, Szent Gábor és Szent Mihály.
Az ikonon való jelenlétük éppen arra buzdíthatnak, hogy az angyalok dicsőítő énekébe bekapcsolódhat az ember is.

"Angyalok sokasága
háromszor szent énekben magasztalja
a te Fiadat,
tisztaságos Szűz, téged pedig,
mint az ő tündöklő királyi székét
és élő palotáját,
s mint mennyei hidat, mely a földről
őhozzá vezet,
dicsőítünk mi, Szent Gábor arkangyallal
kiáltván:
Üdvözlégy, malaszttal teljes!"


Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia (18) - Istenszülő - Nyíregyháza 2000. ,
L.A. Uszpenszkij: Az ikon teológiája - Kairosz 2003.