44. Az Úr feltámadása II. - A kenethozó asszonyok a sírnál - ikon

A Máriával együtt levők

kora hajnalban kimenvén,

a sírra tett követ lehengerítve találták,

és az angyaltól, ím ezt hallák:

Az örök világosságban lévőt

miért keresitek mint embert, a holtak között?

Lássátok a síri lepedőket,

fussatok, és hirdessétek a világnak,

hogy föltámadt az Úr legyőzvén a halált;

mert valóban Isten Fia ő,

ki üdvözíti az emberi nemzedéket!

(Húsvéti ipákoj, gör.kat. Énekeskönyv, 372)

A feltámadás másik ikonja asszonyok csoportját mutatja az üres sírnál.

Az ikon közepén egy fehér ruhában tündöklő angyal látszik, amint az elmozdított sírkövön ül a nyitott sír mellett. Ragyogó alakja a nagy örömhírt jelzi. Szárnya még kitárt, fölfelé irányul, ami azt jelzi, hogy Isten követe, aki a mennyei szférából érkezett. Az alakja nyugalmat és határozottságot áraszt. Nyugodt magatartása azt a belső biztonságát juttatja kifejezésre, amely Krisztus feltámadásának biztos tudatából származik. Jobbjával erőteljesen és határozottan Krisztus feltámadásának - s egyben az ő örömhírének - bizonyítékára, az üres sírra mutat.

Az ikon bal oldalán láthatók a kenethozó asszonyok. Ők a sírban fekvő halotthoz kívántak jönni. Most pedig megzavarodottan és csodálkozással eltelten hallgatják az angyal örömhírét. Tekintetüket a sírra irányítják, amit várakozásukkal szemben már nem zár a sírkő. Kezük is nagyon kifejező. Az egyikben keneteket tartalmazó korsók vannak, a másik kezüket maguk felé fordítják, amik értetlenséget, csodálkozást fejeznek ki.

Jézus koporsója szarkofág alakú. A koporsóban Jézus fehér színű halotti ruhái ragyognak. Még őrzik a holttest alakját, s külön látható az a kendő, amely az arcát födte, s amiről János evangélista számol be. Jézus már feltámadt, nincs a sírjában, csak a tündöklő ruhák maradtak ott. Az angyal éppen ezekre mutat, mert ezeket hagyta ott a Feltámadott, feltámadásának bizonyítékaként.

Az angyal mögött magasodó hegyen a feltámadás fénye ragyog. Az asszonyok mögött magasodó másik hegy sötét színe viszont az ő szomorúságukra utal.

Az angyal a sírkövön ül. Nagyon kifejező a mozdulata, amellyel bizonyosságot ad a kenethozó asszonyoknak: Feltámadt az Úr! Mutatóujját határozottan nyújtja előre, mondanivalója hangsúlyozására. Örömmé változtatja a szomorúságukat. Itt most azt a feladatot kapják, hogy menjenek, és ezt a még számukra is felfoghatatlan eseményt hirdessék.

A Feltámadás megváltoztatta az asszonyok sorsát is. Ettől a pillanattól kezdve – ahogy a keleti hagyomány kifejezi – a kenethozó asszonyok már evangélisták, mert viszik mindenkinek a feltámadás nagy hírét. Az apostolokkal azonosak, mert a feltámadott Krisztus akaratát teszik.

Az asszonyok tevékenységében benne rejlik az egész egyház tevékenysége is. Ők nem csupán átadják a feltámadás örömhirét az apostoloknak, hanem buzdítják is őket, hogy nekik is ezt kell tenniük.

Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 11. - Asszonyok a sírnál - Nyíregháza 1998. - Az Úr feltámadása - jegyzet - K. Albert a. - hiv. Oracion ante los iconos - Los misterios de Cristo en el ano litúrgico

43. Az Úr feltámadása I. - Krisztus alvilágba való leszállása - ikon

Tegnap veled temetkeztem el Krisztus,

veled ébredek ma, a feltámadóval;

tegnap veled fölfeszíttettem,

dicsőíts meg engem is Üdvözítő, a te országodban.

Leszállottál Krisztus a föld alsó részeibe,

és összetörted a foglyokat letartó börtönök zárait,

s a harmadik napon, mint Jónás a cethalból,

föltámadtál a sírból.

(Damaszkuszi Szent János)

Krisztus - miután leszállt a föld méhébe, az alvilágba - dicsőséges fölemelkedésében magával viszi az alvilág sötétségében letartott ószövetségi igazakat. Az ikonon látható, hogy Ádámot és Évát erősen megragadja a csuklójuknál és fölfelé irányuló lendülettel ragadja ki őket az alvilágból.

Az ószövetségi igazak csoportja félkörben veszi körül az ősszülőket. A csoportban ott van Dávid és Salamon király Krisztus jobbja felől, mindketten királyi öltözetben, koronával láthatók. Keresztelő Szent János alakja is világosan felismerhető Krisztus jobbján, amint éppen Őrá mutat. "Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit." (Jn 1,29)

Az Úr feltámadásáról szóló evangéliumi szövegek és Szent Péter apostol első levelének sorai, miszerint Jézus alászáll az alvilágba, hogy felszabadítsa a halál hatalma alatt lévőket; megvilágítják a Keleti Egyház legelterjedtebb Feltámadás ikonjainak teljes jelentését. Két ikonról van szó: az első a feltámadás jelenetét ábrázolja, amint Krisztus alászáll az alvilágba (I.), a másik pedig a kenethozó asszonyokat (II.) az üres sír előtt.

Kezdjük a dicsőséges Feltámadás ikonjával, amely megmutatja a feltámadott Jézus győzelmét, aki alászáll az alvilágba felszabadítani atyáinkat, akik a halál árnyékában élnek.

A Feltámadás keleti ikonja kifejezni azt, hogy Jézus győzelme összeköt bennünket mindenkivel: Ő alászállt az alvilágba, hogy fényt vigyen oda, hogy az Ő Feltámadása kinyilvánítsa teljes üdvözítő erejét mindenkinek, beleértve az első emberpárnak, Ádámnak és Évának is.

A keleti Egyház nagypénteken és nagyszombaton gyönyörű énekekkel és szimbólumokkal emlékezik meg a földbe alászállt Krisztus jelenlétéről, mint elrejtőzött napról, mint a halál számára győztes életről, mint búzaszemről, amit összetörnek, hogy bőséges életet tudjon adni. Most Krisztus alvilágba való leszállását szemlélik, ami már dicsőséges, olyan, mint a fény és a győzelem tánca. Nagyon sok keleti ikon van, ami ezt a misztériumot mutatja be.

Kiválasztott ikonunk a Chora-i, a Megváltó kis kápolnájában található freskó, a Konstantinápolyi Kariye Camy templomban található.

Szemünk előtt áll a Feltámadott Krisztus, telve hatalommal és méltósággal, fénybe öltözve, az alvilág sötétségének közepén. Rendkívüli erővel rántja ki a sírból Ádámot és Évát, miközben lábaival széttöri a halál kapuit.

A Feltámadás ikonja hatalmas teológiai és plasztikus kifejező erővel mutatja be az élet győzelmét a halál felett. Megénekli az életet, Krisztus behatolását az alvilágba, ahogy lábaival megnyitja azt. Az Ő ruhájának tündöklő fehér fénye kifejezi isteni erejét. Az élet az Ő legédesebb alakjának hatalmát énekli meg és a Feltámadott erejét, aki meghirdeti a békét és a szabadságot.

Eltapossa mindazt, ami a halálhoz tartozik: az alvilág kapuit, a sírokat, mindazokat a dolgokat, amik szenvedéshez vezetnek.

Krisztus ruháinak fehérsége mutatja az Ő Feltámadott állapotát, erőbe van öltözve, amivel behatol az alvilágba és mindent megvilágosít, minden az Ő valóságos és áttetsző húsának ragyogásával keresztelkedik meg, ugyanazzal a testtel, ami szenvedett, amit a Boldogságos Szűzanya adott és amely most mindörökre felveszi a Feltámadott állapotát. A Szentlélek erejével életre kelt és éltető test ez.

A keleti Egyház legszebb énekei közül egy, Húsvét éjszaka, az Úr Feltámadásának örömét olyan érzésekkel fejezi ki, amely jellemző az egész őskeresztény irodalomra, úgy ahogy azt az Egyházatyák húsvéti homíliái szokták kifejezni:

Egy isteni húsvét nyilatkozott ma meg nekünk.

Egy új és szent Húsvét. Egy titokzatos húsvét.

A szabadító Krisztus legünnepélyesebb húsvétja.

Szeplőtelen és nagy húsvét. A hívők húsvétja.

Húsvét, ami megnyitja a paradicsom kapuit.

Húsvét, ami megszentel minden keresztényt…

Legédesebb húsvét, az Úr húsvétja. Húsvét!

Egy legszentebb húsvét, ami nekünk adatott.

Húsvét van. Öleljük meg egymást.

Te vagy a húsvét, aki lerombolod a szomorúságot.

Mert ma Jézus Krisztus csodálatosan feltámadt.

Forrás: Ivancsó István - Ikon és liturgia 10. - Húsvét - Nyíregyháza 1998.); Az Úr feltámadása - jegyzet - K.Albert a. - hiv. Oracion ante los iconos - Los misterios de Cristo en el ano litúrgico

http://www.youtube.com/watch?v=RysoZGPK2JE

42. Keresztrefeszítés - ikon

"A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették." (Mk 15,25b)

Ma a fára függesztetik az, ki a földet a vizekre függeszté;

töviskoszorúval koronáztatik meg az angyalok királya!

Vörös ruhába öltöztetik az, ki az egeket felhőkkel felruházta;

verésekkel illetik, ki a Jordán vizében Ádám bűnét lemosá;

szögekkel kegyetlenül fölszegeztetik az Anyaszentegyháznak üdvözítő Jegyese;

lándzsával átdöfetik a Szűznek Fia!

Leborulunk a te kínszenvedéseid előtt, Jézus...

Méltass bennünket elérni a te dicső föltámadásoddal is!"

(Kínszenvedési szertartás, a hatodik evangélium után, 6. hang, gör.kat. Énekeskönyv)

A bizánci egyház templomaiban az ikonosztázion csúcsán mindig a keresztre feszítés jelenete áll, hogy a hívek a templom minden részéből láthassák.

A Keresztrefeszítés ikonjának függőleges tengelyét alkotja a kereszt. Így Isten Igéjének alászállását és fölemelkedését jeleníti meg. (Evdokimov: op. cit., 13)

A felirat: "A dicsőség Ura". A keresztrefeszítés ikonja a dicsőség királyát mutatja be, aki átadja magát, s aki elindul az életet ajándékozó halál útján.

Az ikont szemlélve látjuk, hogy a kereszt egy kis hegyen áll. A Golgota a nagy "kozmikus harc" helye. Ezért a kereszt tövében ott van egy sötét barlang, s benne Ádám koponyája és csontjai. Egy régi hagyomány szerint a kereszt fája, annak a fának a része, amely Ádám számára a bűnt hozta. Ezért az ikonon a fekete szakadékként látszó sír fölé festette a keresztet a festő, - Ádám sírja fölé, melyben a koponyája is látszik -.

Az ikonokon Krisztust nem szenvedései közepette ábrázolják, nem is agonizálva. "A halott Krisztusnak királyi méltósága van, mert önkéntes az Istenember Atyának felajánlott áldozata, amit mindenki megváltásáért vitt végbe." (Donadeo, S.M., Le icone. 1980.) Az Üdvözítő a kereszten nem egyszerűen a halott Krisztus, hanem ő "az Úr", "a Küriosz".

Az ikonográfiai ábrázolásban az Istenszülő mindig a kereszt jobb oldalán áll, amely irányba Fia teste is hajlik. Jobbjával a keresztre mutat - "mert az Istenszülő az, aki folytonosan közbenjár" - balját pedig a torkára szorítja, hogy visszafojtsa sikolyát, mely kimondhatatlan fájdalmában törne fel belőle. Egyenesen és mozdulatlanul áll a kereszt alatt. Az Istenszülő fájdalmát leginkább a jobbján álló szent asszony fejezi ki, aki részvétteljesen átkarolja őt.

János apostol, a "szeretett tanítvány", a kereszt másik oldalán áll. Fejét meghajtja Krisztus felé, mintegy annak kifejezésére, hogy gondolatait a Megfeszített felé irányítja. Nem Krisztusra néz, mint az Istenszülő, hanem önmaga elé: a szenvedésen elmélkedik. (Evdekimov, op. cit, 292.)

János apostol mögött áll, a kivégzést vezető százados, aki katonai ruhát visel és pajzsot tart a bal kezében. Jobbjával Krisztusra mutat, tanúságot téve arról, hogy a Megfeszített valóban Isten Fia. (vö. Mt 27,54)

A Keresztrefeszítés jelenetének hátterében egy városfal látszik. Szimbolikusan Jeruzsálem falait ábrázolja. A történelmi valóságnak azonban mély lelki értelme van. "Krisztus a város falain kívül szenvedett, és a híveknek őt kell követniük. (Evdokimov: op. cit., 29l.)

Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 9. - Keresztrefeszítés - Nyíregyháza 1999.)

Üdvösséget szereztél a földön,

Krisztus Istenünk;

kiterjesztéd legtisztább kezeidet a kereszten,

hogy összegyűjtsd

a pogány nemzeteket,

kik kiáltják neked: Uram, dicsőség neked!

(Nagypénteken, hatodik királyi imaóra, tropár, 2. hang, Énekeskönyv, 351.)

41. Az Úr misztikus vacsorája - ikon

A te titkos vacsorádnak

részesévé fogadj ma engem,

mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot,

sem csókot nem adok neked, mint Júdás,

hanem mint ama gonosztevő kiáltok hozzád:

Emlékezzél meg rólam, Uram,

Midőn eljössz a te országodba!

(Nagycsütörtökön a Kerub-ének helyetti konták, 6. hang. gr.kat.énekeskönyv)

Az Uralkodónak

és a magas helyen tündöklő titkos asztalnak

üdvösséges csodáit,

jertek, ó, hívek,

élvezzük fölemelt lélekkel,

és fogadjuk be a halhatatlan Igének

szent tanítását,

kit is magasztalunk.

(Nagycsütörtökön a Valóban méltó helyetti irmosz, 6. hang, gr.kat. énekeskönyv)

Az egyház Nagycsütörtökön ünnepli, hogy Jézus végrendeletként hagyta apostolaira ezt a vacsorát, amelyet az ikon is bemutat. Az egyház hálaadásának a napja ez a Titkos Vacsoráért, amelyből életét és növekedését nyeri.

Az ikon azt is kifejezi, hogy amikor ez a nagy titok végbemegy, megjelenik a kísértés és a bűn. Azt a pillanatot mutatja be, amikor Jézus ezt mondja: „Bizony, bizony, mondom nektek: Egyikőtök elárul” (Jn 13,21).

A Titkos Vacsorán – amit ikonunk is ábrázol – Jézus Krisztus az átlényegített kenyérben és borban az ő Testét és Vérét adta nekünk, hogy annak befogadása révén, a szentáldozásban végbemenjen az egyedülálló csoda: az Isten és ember egyesülése, a bizánci egyház teológiája szerint az ember „átistenülése”.

Az ikonografikus rendben a Titkos Vacsora ikonja a királyi ajtó fölött kap helyet.

Az ikon Krisztus tanítványaival elköltött búcsúvacsoráját mutatja be, melyet ő új tartalommal töltött meg, amikor megalapította az Eukarisztiát. Az Eukarisztiában Jézus Krisztus, az Istenember önmagát ajándékozza nekünk, embereknek.

Az ikonon látható, hogy Jézus – szenvedései előtt – összegyűjtötte búcsúvacsorájára maga köré a tizenkét apostolt.

Az ikon felső részének két oldalán egy-egy épület magasodik. Perspektívájuk az ikonok megszokott „fordított perspektívája”. A két épület tetejét egy vörös lepel hidalja át. Ez azt akarja jelezni, hogy az esemény, amit az épületek előtt ábrázolt a festő, nem kint, hanem az épületen belül ment végbe. A két épület a rajta lévő lepellel az „emeleti termet” szimbolizálja, ahol a Titkos Vacsora végbement. A „szeretet szentségének” megalapítása tehát épületben, annak „magas termében” ment végbe. Ez a keresztény egyház templomait jelképezi, ahol az Eukarisztiát végzik.

Az ikon alsó felének nagy részét a Titkos Vacsora asztala foglalja el. Körülötte ülnek az apostolok, egy körbe összefogva. Ebben hasonlít a Pünkösd ikonjához. Mindkét esetben ez egyház teljességének megjelenítéséről van szó. Az asztal terítője fehér színű.

A misztikus vacsora ikonja úgy mutatja be Jézust, mint aki tanítványaival az asztal körül ül. Az ikonon egyedül Krisztus alakja látszik teljes egészében, még a lába is látható. Itt nem középen van, hanem az asztalfőn foglal helyet. Felemelt kezével Péterrel áll párbeszédben, aki Jánost kérte, hogy kérdezze meg, ki az áruló.

Az ikon az apostolokat az asztal körül, székeken ülve ábrázolja. Kettesével egymás felé fordulnak.

Az apostolok tömegéből kiválik János apostol, akinek alakja párhuzamos Júdás alakjával, de kezének gesztusa teljesen eltér az övétől. János, a szeretett tanítvány, miközben Jézus keblére hajlik, imádságra tárja kezét. Ő nem a táplálék után nyújtja ki a kezét, amely lehet földi táplálék is, a vacsora étele, de lehet az Eukarisztia lelki tápláléka is az ikon időtlenségében, hanem annak forrása, Jézus Krisztus felé.

Mint egy ellenpontként Júdás is meg van hajolva, és éppen a tálba nyúl. Az ikon ezt a pillanatot örökítette meg, amikor Júdás megtagadta a legnagyobb szeretetet, Jézusnak az Eukarisztiában önmagát nekünk ajándékozó szeretetét.

Péter apostol alakja is világosan felismerhető. Ő az, aki a János mellett ül. Tekintetét Krisztusra fordítja, mintegy párbeszédben van vele.

Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 8. - A Titkos Vacsora - Nyíregyháza 1999.

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. (Jn 13, 1-5)

...Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. (13-14)