"Örüljön a puszta és a kiaszott vidék,
ujjongjon a sivatag és viruljon!
Virulva viruljon, mint a liliom,
és örömében ujjongva daloljon!
mert övé a Libanon dicsősége,
a Kármel és a Száron pompája;
meglátják az Úr dicsőségét,
Istenünk ragyogó fönségét."
(Iz 35, 1-2)
A Máriával együtt levők
kora hajnalban kimenvén,
a sírra tett követ lehengerítve találták,
és az angyaltól, ím ezt hallák:
Az örök világosságban lévőt
miért keresitek mint embert, a holtak között?
Lássátok a síri lepedőket,
fussatok, és hirdessétek a világnak,
hogy föltámadt az Úr legyőzvén a halált;
mert valóban Isten Fia ő,
ki üdvözíti az emberi nemzedéket!
(Húsvéti ipákoj, gör.kat. Énekeskönyv, 372)
A feltámadás másik ikonja asszonyok csoportját mutatja az üres sírnál.
Az ikon közepén egy fehér ruhában tündöklő angyal látszik, amint az elmozdított sírkövön ül a nyitott sír mellett. Ragyogó alakja a nagy örömhírt jelzi. Szárnya még kitárt, fölfelé irányul, ami azt jelzi, hogy Isten követe, aki a mennyei szférából érkezett. Az alakja nyugalmat és határozottságot áraszt. Nyugodt magatartása azt a belső biztonságát juttatja kifejezésre, amely Krisztus feltámadásának biztos tudatából származik. Jobbjával erőteljesen és határozottan Krisztus feltámadásának - s egyben az ő örömhírének - bizonyítékára, az üres sírra mutat.
Az ikon bal oldalán láthatók a kenethozó asszonyok. Ők a sírban fekvő halotthoz kívántak jönni. Most pedig megzavarodottan és csodálkozással eltelten hallgatják az angyal örömhírét. Tekintetüket a sírra irányítják, amit várakozásukkal szemben már nem zár a sírkő. Kezük is nagyon kifejező. Az egyikben keneteket tartalmazó korsók vannak, a másik kezüket maguk felé fordítják, amik értetlenséget, csodálkozást fejeznek ki.
Jézus koporsója szarkofág alakú. A koporsóban Jézus fehér színű halotti ruhái ragyognak. Még őrzik a holttest alakját, s külön látható az a kendő, amely az arcát födte, s amiről János evangélista számol be. Jézus már feltámadt, nincs a sírjában, csak a tündöklő ruhák maradtak ott. Az angyal éppen ezekre mutat, mert ezeket hagyta ott a Feltámadott, feltámadásának bizonyítékaként.
Az angyal mögött magasodó hegyen a feltámadás fénye ragyog. Az asszonyok mögött magasodó másik hegy sötét színe viszont az ő szomorúságukra utal.
Az angyal a sírkövön ül. Nagyon kifejező a mozdulata, amellyel bizonyosságot ad a kenethozó asszonyoknak: Feltámadt az Úr! Mutatóujját határozottan nyújtja előre, mondanivalója hangsúlyozására. Örömmé változtatja a szomorúságukat. Itt most azt a feladatot kapják, hogy menjenek, és ezt a még számukra is felfoghatatlan eseményt hirdessék.
A Feltámadás megváltoztatta az asszonyok sorsát is. Ettől a pillanattól kezdve – ahogy a keleti hagyomány kifejezi – a kenethozó asszonyok már evangélisták, mert viszik mindenkinek a feltámadás nagy hírét. Az apostolokkal azonosak, mert a feltámadott Krisztus akaratát teszik.
Az asszonyok tevékenységében benne rejlik az egész egyház tevékenysége is. Ők nem csupán átadják a feltámadás örömhirét az apostoloknak, hanem buzdítják is őket, hogy nekik is ezt kell tenniük.
Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 11. - Asszonyok a sírnál - Nyíregháza 1998. - Az Úr feltámadása - jegyzet - K. Albert a. - hiv. Oracion ante los iconos - Los misterios de Cristo en el ano litúrgico
Tegnap veled temetkeztem el Krisztus,
veled ébredek ma, a feltámadóval;
tegnap veled fölfeszíttettem,
dicsőíts meg engem is Üdvözítő, a te országodban.
Leszállottál Krisztus a föld alsó részeibe,
és összetörted a foglyokat letartó börtönök zárait,
s a harmadik napon, mint Jónás a cethalból,
föltámadtál a sírból.
(Damaszkuszi Szent János)
Krisztus - miután leszállt a föld méhébe, az alvilágba - dicsőséges fölemelkedésében magával viszi az alvilág sötétségében letartott ószövetségi igazakat. Az ikonon látható, hogy Ádámot és Évát erősen megragadja a csuklójuknál és fölfelé irányuló lendülettel ragadja ki őket az alvilágból.
Az ószövetségi igazak csoportja félkörben veszi körül az ősszülőket. A csoportban ott van Dávid és Salamon király Krisztus jobbja felől, mindketten királyi öltözetben, koronával láthatók. Keresztelő Szent János alakja is világosan felismerhető Krisztus jobbján, amint éppen Őrá mutat. "Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit." (Jn 1,29)
Az Úr feltámadásáról szóló evangéliumi szövegek és Szent Péter apostol első levelének sorai, miszerint Jézus alászáll az alvilágba, hogy felszabadítsa a halál hatalma alatt lévőket; megvilágítják a Keleti Egyház legelterjedtebb Feltámadás ikonjainak teljes jelentését. Két ikonról van szó: az első a feltámadás jelenetét ábrázolja, amint Krisztus alászáll az alvilágba (I.), a másik pedig a kenethozó asszonyokat (II.) az üres sír előtt.
Kezdjük a dicsőséges Feltámadás ikonjával, amely megmutatja a feltámadott Jézus győzelmét, aki alászáll az alvilágba felszabadítani atyáinkat, akik a halál árnyékában élnek.
A Feltámadás keleti ikonja kifejezni azt, hogy Jézus győzelme összeköt bennünket mindenkivel: Ő alászállt az alvilágba, hogy fényt vigyen oda, hogy az Ő Feltámadása kinyilvánítsa teljes üdvözítő erejét mindenkinek, beleértve az első emberpárnak, Ádámnak és Évának is.
A keleti Egyház nagypénteken és nagyszombaton gyönyörű énekekkel és szimbólumokkal emlékezik meg a földbe alászállt Krisztus jelenlétéről, mint elrejtőzött napról, mint a halál számára győztes életről, mint búzaszemről, amit összetörnek, hogy bőséges életet tudjon adni. Most Krisztus alvilágba való leszállását szemlélik, ami már dicsőséges, olyan, mint a fény és a győzelem tánca. Nagyon sok keleti ikon van, ami ezt a misztériumot mutatja be.
Kiválasztott ikonunk a Chora-i, a Megváltó kis kápolnájában található freskó, a Konstantinápolyi Kariye Camy templomban található.
Szemünk előtt áll a Feltámadott Krisztus, telve hatalommal és méltósággal, fénybe öltözve, az alvilág sötétségének közepén. Rendkívüli erővel rántja ki a sírból Ádámot és Évát, miközben lábaival széttöri a halál kapuit.
A Feltámadás ikonja hatalmas teológiai és plasztikus kifejező erővel mutatja be az élet győzelmét a halál felett. Megénekli az életet, Krisztus behatolását az alvilágba, ahogy lábaival megnyitja azt. Az Ő ruhájának tündöklő fehér fénye kifejezi isteni erejét. Az élet az Ő legédesebb alakjának hatalmát énekli meg és a Feltámadott erejét, aki meghirdeti a békét és a szabadságot.
Eltapossa mindazt, ami a halálhoz tartozik: az alvilág kapuit, a sírokat, mindazokat a dolgokat, amik szenvedéshez vezetnek.
Krisztus ruháinak fehérsége mutatja az Ő Feltámadott állapotát, erőbe van öltözve, amivel behatol az alvilágba és mindent megvilágosít, minden az Ő valóságos és áttetsző húsának ragyogásával keresztelkedik meg, ugyanazzal a testtel, ami szenvedett, amit a Boldogságos Szűzanya adott és amely most mindörökre felveszi a Feltámadott állapotát. A Szentlélek erejével életre kelt és éltető test ez.
A keleti Egyház legszebb énekei közül egy, Húsvét éjszaka, az Úr Feltámadásának örömét olyan érzésekkel fejezi ki, amely jellemző az egész őskeresztény irodalomra, úgy ahogy azt az Egyházatyák húsvéti homíliái szokták kifejezni:
Egy isteni húsvét nyilatkozott ma meg nekünk.
Egy új és szent Húsvét. Egy titokzatos húsvét.
A szabadító Krisztus legünnepélyesebb húsvétja.
Szeplőtelen és nagy húsvét. A hívők húsvétja.
Húsvét, ami megnyitja a paradicsom kapuit.
Húsvét, ami megszentel minden keresztényt…
Legédesebb húsvét, az Úr húsvétja. Húsvét!
Egy legszentebb húsvét, ami nekünk adatott.
Húsvét van. Öleljük meg egymást.
Te vagy a húsvét, aki lerombolod a szomorúságot.
Mert ma Jézus Krisztus csodálatosan feltámadt.
Forrás: Ivancsó István - Ikon és liturgia 10. - Húsvét - Nyíregyháza 1998.); Az Úr feltámadása - jegyzet - K.Albert a. - hiv. Oracion ante los iconos - Los misterios de Cristo en el ano litúrgico
