83. Az Úr bemutatása a templomban - A szent Találkozás - ikon

Üdvözlégy, malaszttalteljes Szűz,

Mert tőled sugárzott ki az igazság napja:

Krisztus Istenünk,

Megvilágítván a sötétségben levőket;

Te is örvendj, igaz Simeon,

Mert karjaidra vevéd az emberi nem

Szabadítóját,

Ki föltámadást ajándékozott nekünk!

(Az ünnep tropárja, görkat.Énekeskönyv)

A Találkozás ünnepe is a „Fények ünnepe” közé sorolható. Karácsonykor Krisztusban az új világosság virradt fel az emberiségre; itt az egyház még háttérben maradt: kevesen ismerték fel az újszülött Jézust. Vízkeresztkor már epifánia történt: bemutatkozott a világnak, de ez egyben teofánia is volt, mert Istenként mutatkozott be keresztelkedésekor, s a Szentháromság első alkalommal való megjelenése is megtörtént. Itt az egyház már szent nászt ült a „világ Világosságával”. Ezen a harmadik ünnepen pedig világosságot, fényt visz az egyház a templomban megjelenő Krisztus elé.

Az ikon közepén az Istenszülő áll, aki a Találkozásra hozza az Üdvözítőt. Királynői méltóságát különösen is hangsúlyozza a gazdagon díszített bíbor ruhája. Jobbjával Simeonnak átadott Gyermekére mutat, bal kezét pedig a tisztelet jeleként ruhája fedi. Mögötte áll Anna prófétaasszony, ki kezében a feliratot tartja, …melyre az van felírva, hogy „ez a Gyermek teremtette az eget és a földet”. Jobbjával pedig Jézusra mutat.

A kép oldalán kettejük mögött látható József alakja, aki ruhájával fedett kezében tartja az áldozatra hozott két galambot.

A kép másik oldalán Simeon tisztelettel tartja ruhával takart karjaiban a világ Üdvözítőjét. Alakja nem csak azért görnyedt, mert már aggastyán, hanem azért is, mert élete beteljesedését érte el, amikor kezébe vehette a Megváltót, s ezt a legnagyobb hódolattal teszi. A kezében tartott Jézus kinyújtott karjával édesanyjára mutat, ami a kettejük kapcsolatát jelzi. Az agg Simeon élete beteljesedését érte el, amikor karjára vehette a megígért Megváltót, s most elbocsátását várja a földi életből.

A jelenlévő Anna prófétaasszony szintén azt a pillanatot várta, hogy megláthassa az Üdvözítőt. Kezével ő is a Jézust kezében tartó Simeon felé mutat.

A kép hátteréül szolgáló épületek az ószövetségi Templomot, ill. középen az egyház újszövetségi templomát jelképezik. Azt jelzik, hogy az agg Simeon és a gyermek Jézus találkozásában a két szövetség találkozott.

Az ikon felső részének közepét az arany baldachin foglalja el, ami az oltár fölé magasodik. A bizánci templomok szentélyében ilyen szokott lenni az oltár: baldachinnal van ellátva. A képen ez az Újszövetséget jelképezi. Az oltáron látható az evangéliumos könyv is, ami állandó tartozéka templomaink oltárainak. Az újszövetségi templom szentélyét jelzi az alatta megfestett királyi ajtó is. Az oltár függönye félre van húzva, ami azt jelzi, hogy Jézus megjelenésével szabad bejutásunk van a szentélybe. Az aggastyán emelvényen áll, ami szintén a templom szentélyét jelképezi. Az oltár szintje legalább egy lépcsőfokkal magasabban van a templomokban, mint a hajó szintje.

Sok találkozási ikonon vörös lepel húzódik a két épület között, ami a baldachinra is ráborul. Ennek mély szimbolikus jelentése van: összeköti a két szövetséget. Ugyanakkor itt egyesíti a Templomot és az Egyházat, mindkettőnek az oltára fölé borulva, mert a szent oltáron ugyanannak az Istennek szól az áldozat; ami az Ószövetségben előkép volt, az Egyházban már egész beteljesedésében történik.

Forrás: Ivancsó István Ikon és liturgia 3. – Találkozás – Nyíregyháza 1998.12.-16.o.

82. Az Úr megkeresztelése - ikon

"Midőn a Jordánban megkereszteltettél Urunk, megnyilatkozott a Háromságot megilletõ hódolat; 

mert az Atya szózata bizonyságot tett Rólad, szerelmetes Fiának nevezvén Téged;

és a Lélek, galamb képében, igazolta a szózat eredetét.

Krisztus Istenünk, aki megjelentél és megvilágosítottad a világot, dicsőség Néked."

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=iaABXaAWFBo#!

    

81. Az Úr születése - ikon

"A Te születésed, Krisztus Istenünk,

a tudás fényét árasztotta a világra;

mert általa a csillagimádók a csillagtól megtanulták,

hogy Tenéked hódoljanak, az Igazság Napjának,

és megismerjenek Téged, a fentről való Napkeltét. 

Mi Urunk, dicsőség Néked."

http://www.youtube.com/watch?v=JAJuCH80CJ0&feature=player_embedded

ld.: karmelitaikon.blogspot.hu - 2010.december 24.

80. Keresztes Szent János - ikon

Keresztes Szent János: A lélek dala

Sötét, nagy éjszakán,
A szeretet tüzében égve,
Ó boldog pillanat!
Kisurranék csöndben, titokban,
Mikor házam már elpihent.

Sötétben s biztosan,
Egy titkos lépcsőn, álruhában,
Ó boldog pillanat!
Sötétben és rejtőzve-bújva,
Mikor házam már elpihent.

A boldog éjjelen,
Titokban, hogy ne lásson ember,
S ne lássak én se mást,
Utamra egy tűz szórt világot:
Az, mely szívemben ég-lobog.

S irányította lépteim
Verő napfénynél biztosabban,
A helyre, hol már várt reám az,
Akit jól ismerék,
S hol rajta kívül nem volt látható más.

Ó éj, te hű vezér,
Ó éj, a hajnalpírnál kedvesebb vagy,
Ó éj, te egyesítéd
Szerelmesével a szerelmest,
Ki már az ő képére alakult.

Virágos keblemen,
Melyet számára féltve őrzék,
Álomba szenderült;
S én kedveskedőn,
Hűsítém őt cédrusgaly-legyezővel.

Mikor a hajnal lágy fuvalma
Borzolgatá hajfürtjeit,
Akkor szelíd kezével
Megsebesíté nyakamat
S én legott önkívületbe estem.

A boldogságnak mámorában
Feléje fordítottam arcomat,
S eltűnt előlem a világ...
És minden bút, gondot feledve
Leroskadék a liljomok közé.

79. Az Istenszülő bemutatása - ikon

Ma van Isten jóakaratának előképe és az emberek üdvözülésének előhirdetése: Isten templomában a Szűz tündöklően megmutatkozik, és a Krisztust mindeneknek előre hirdeti. Kiáltsunk Hozzá mi is hangosan: Örvendezz, az Alkotó gondviselésének beteljesedése!

Tropárion (4. hang)

2012-11-21

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=qAz-sEWbcFI

ld.

 http://karmelitaikon.blogspot.hu/2011/11/50-az-istenszulo-templomba-valo.html

78. Szent Lukács evangélista - ikon

http://www.youtube.com/watch?v=SJDyZcNYVH8&feature=related

http://karmelitaikon.blogspot.hu/2010/08/17-az-istenszulo-ikonokrol.html

Az első Istenszülő-ikonokat az egyházi hagyomány Lukács evangélistának tulajdonítja, aki Pünkösd után három ikont festett:
- az egyik, amit „Irgalmas”-nak, vagy „Eleuszá”-nak nevezünk, s amely az Istenszülő és a gyermek egymással való kedveskedését ábrázolja.
- A másik az ún. „Odigitria” („Utat mutató, Útmutató”) elnevezésű típusba sorolható.
- A harmadik ikon a gyermek nélkül ábrázolt Istenszülő deésziszben, vagyis Krisztus felé fordulva, az imádság gesztusával ábrázolva, ill. a harmadik tipusba sorolható az ún. "Platytera", vagy másképpen "Jel"-nek nevezett Istenszülő-ikon, amelynek eredete a frontálisan ábrázolt, gyermekét az ölében tartó, egész alakos Szűz képe.

Természetesen ezek az ikonok nem abban az értelemben tulajdoníthatók az evangélistának, hogy ő azt a saját kezével festette. …Lukács evangélista szerzősége ebben az esetben úgy értendő, hogy ezek az ikonok másolatai (pontosabban a másolatokról készült másolatai) azoknak az ikonoknak, amelyeket valaha az evangélista festett.
(Ebben az értelemben portréfestő Lukács: a négy evangélista közül ő az egyetlen, aki az anyaság körülményeiről és Jézus születéséről is beszél; szavaival "rajzol" hiteles képet mindezen eseményekről, s e tanúságtétel alapján aztán már képi ábrázolásokon is "körül lehet írni" a Szűz és a Gyermek lelki arcát.*)

Az apostoli hagyományt itt ugyanúgy kell érteni, mint az apostoli kánonok, valamint az apostoli liturgia esetében. Ezek nem azért vezethetőek vissza az apostolokig, mert őket maguk az apostolok írták, hanem apostoli jellegük és a nekik tulajdonított apostoli tekintély miatt.
…Ezen ikonok mindegyike visszavezethető a Lukács evangélista által festett prototípusokra. Ezzel az egyház annak a kegyelemnek és annak az erőnek a folytonosságát hangsúlyozza, amely kegyelem és erő ezen ikonok mindegyik másolatának sajátja, hiszen ezek a másolatok (a rájuk jellemző szimbólumokkal együtt) az Istenszülőnek ama valóságos vonásait elevenítik fel, amelyeket Lukács evangélista megörökített.

Forrás: *Nacsinák Gergely András: A szem böjtje 214.o.

77. Avilai Szent Teréz - ikon

"Képzeljük a dolgot úgy, mintha a mi lelkünk egy gyönyörű szép várkastély volna,

egy darab gyémántból, vagy ragyogó kristályból faragva, benne pedig sok lakás,

mint ahogy az égben is sok van. S valóban, leányaim, ha jól megfontoljuk a dolgot,

mi egyéb az igaznak lelke, mint valami paradicsom-kert, amelyben az Úr, saját

szavai szerint, gyönyörűségét találja..."

(Jézusról nevezett Szent Teréz)