"Ma
fényesen ünnepelünk mi hívő emberek, beárnyékolva a Te
eljöveteled által, Istenanyja, s a Te tisztaságos orcádat
szemlélve, alázattal mondjuk: Takarj be minket a drága
oltalmaddal, és ments meg bennünket minden rossztól, esedezve a Te
Fiadhoz, a mi Krisztus Istenünkhöz, hogy üdvözítse a mi
lelkünket." (Tropárion)
Ez az ikontípus Bizánci
Eszelős András, Konstantinápolyban élt szent legendájához
kapcsolódik. A legenda elbeszéli, hogy egy alkalommal, amikor
András a konstantinápolyi Blakhernesz-templomban, a templom
ünnepének vigíliáján imádkozott tanítványával,
Epiphaniosszal, a szertartás közben, hajnali négy óra körül
csodálatos módon megpillantotta a Szűzanyát, amint szentek
kíséretében belép a templomba, térdre ereszkedvén a hívekkel
együtt könyörög, majd kendőjét válláról eloldván, azt
oltalmazón a jelenlévő sokaság feje fölé teríti. És bár csak
ők ketten látták a jelenést, az isteni gondviselés egyszerre
leszálló békéjét mindenki megérezte…
A Blakhermesz-templom a
császárváros számtalan kisebb-nagyobb temploma között
meglehetős hírnévnek örvendett: …itt őrizték az Istenanyja
köpenyének ereklyéjét, melyet egy hajdani uralkodó a
Szentföldről hozatott ide. A templom még legalább két híres
csodatévő ikonnal is büszkélkedhetett. Az egyik a márvány
Mária-ikon volt, amelynek kezeiből gyógyító víz fakadt… A
másik híres ikon, a Köpenyes Istenszülő, -…az Istenanyja
oltalma őse is – kapcsolatos azzal a csodás eseménnyel, amely
megalapozta a templom hírnevét szerte a bizánci világban. A csoda
abból állt, hogy a templom főikonja előtti függöny a pénteki
vecsernye idején magától a levegőbe emelkedett, s egyes
beszámolók szerint csak szombaton ereszkedett vissza ismét…
„Az ikon előtti
függöny, mintha csak egy fuvallat mozgatná meg, hirtelen a magasba
lebben. Akik ezt még nem látták, nem is hiszik el. Akik azonban
már látták, csodának tartják ezt, mégpedig a Szent Lélek
szemmel látható alászállásának. Az esemény alatt Isten
Szolgálóleányának külseje elváltozik, úgy hiszem, az Ő élő
látogatását fogadja ilyenkor és láthatóvá teszi azt, ami
egyébként láthatatlan.” (Mikhail Pszellosz bizánci tudós)
Ebben a templomban látta
az ünnepi hét idején látomását Szent András. A templom
kórusában megjelent az Istenszülő, a két János – a Keresztelő
és a Teológus – valamint más szentek kíséretében, s kendőjét,
válláról levéve óvón terítette a gyülekezet fölé. Ezt a
látomást rögzíti az ikon, a jelenetet három regiszterbe helyezve
el. Legalul, a templom vörös márvány padlózatán, az ikonosztáz
előtt állnak az éppen liturgiát bemutató papok díszes
miseruhában, balról és jobbról pedig a császár és a császárné.
Középütt, az ambonon egy alak: Romanosz Melódosz, az orthodoxia
legkedvesebb Mária-himnuszának, a híres Akathisztosz- himnusznak a
szerzője. A jelenet méltóságteljes atmoszféráját egyetlen alak
zavarja meg: a csaknem meztelen Andreasz, a Bolond, aki eszeveszett
elragadtatásban markolja Epiphaniosz ruháját, és fölfelé
mutogat, a felhők közt éppen megjelenő Panagiára. Az Istenanyja
a látomásban megjelenő többi szenttel együtt alkotja a kép
második szintjét, a legfölső regiszter pedig ismét a földi
világot mutatja… Maga a jelenés pedig, az ikonon való
elhelyezése és megjelenítése szerint megelevenedett ikonosztázra
emlékezetet…
A felhők a szentek körül
képileg adják vissza azt a legendában említett mozzanatot, hogy a
misztikus eseményt András „belső szemével” látta, s amely
így, bár a „valódi” térben történt, mindenki más előtt
rejtve maradt.
…Eszelős
(szalosz)…kifejezés a keleti egyházban a szentség egy nemét
jelöli, az olyan embert,aki bolond ugyan, de csak a világi okosság
ellenében, Istenért.
…Eszelős András is
bolond a világ mértékével mérve, - ahogy társa vállába markol
és botrányt csinál -, de józan a mennyek mértéke szerint.
…”Az Istenanyja
oltalma” ikonográfiai típusának különös légkörét az
egymásba épülő látomások adják, mintegy fölerősítve az ikon
alapvető víziószerűségét.
…Az ikon András
alakján keresztül számunkra is láthatóvá teszi a jelenetet,
vagyis egy pillanatra az ő szemével látunk, amint az imába merült
Istenszülőre nézünk…
Forrás: Nacsinák Gergely András:
A szem böjtje – Kairosz kiadó – Bp. 2003. – Az Istenszülő
oltalma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése