12. vesszak.
Ó kristálytiszta forrás,
Ha szép ezüstszín arcodon
Váratlan visszatükröződnék
A szempár, mely után epeszt a vágy,
S amelynek képét itt benn hordozom.
A hite ilyenkor már annyira fényes, hogy Istenének fenségéről egyes igen világos benyomásai és fogalmai vannak. Ezért ehhez a hithez fordul segítségért, amely magában zárva tartja és burkolja az ő Kedvesének alakját és szépségét. Hiszen ettől a hittől kapja ő az említett vázlatokat és a szeretet zálogait.
A hit adhatja a leghitelesebb információkat Kedveséről. A hit az egyetlen eszköz, amely elvezetheti az Istennel való egyesülésre. De ugyanakkor a hit sötét ismeret. Mert a hit olyan dolgokról tudósít, amiket más módon nem lehet megtudni. Például természettudományos módon.
Ezért van a lélek az ikonon egy sötét barlang előtt. A barlang kettős természete: jelenti a sötét alvilágot, és az Istennel való találkozás helyét is. A sötét éjszakában pedig a kettő együtt van jelen: Isten jelenléte és távolléte. Mindez olyan, mint a hit.
A hitet a képen a lélek mellén, szívére helyezve Krisztus szent arca, egy mandylion jelzi. A leghitelesebb kép Krisztusról. De, ami azért mégsem azonos Krisztussal.
Kristálytiszta forrásnak nevezi a hitet. A forrás végső soron Istent jelzi. Ő az, akire szomjazunk, aki az életet adja. Mert Jegyesére, Krisztusra irányulnak és nem másra. Mert tiszta igazságokat tartalmaznak. Nincs benne semmi tévedés.
Mert belőle fakadnak a lélek számára az összes lelki kincsek, táplálék. A tiszta forrásban a lélek-jegyes megpillantja Szerelmese arcát. E szent arcot ne ember festette. Hivatása, hogy teljesen Jegyese kéére alakulján át. A lélek-jegyes szívében hordja Krisztust: jelzi a Szemlélődés mélységét.
Ezért vannak a kép hátterében szarvasok, ahogy szomjaznak a forrás vizére.
Itt a szarvas az Istenre szomjas embert jeleníti meg.
V.Ö.: Jn 4, 14 A szamariai asszony történetében: "De, aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." A hit képes átvezetni az embert a legnagyobb sötétségen és sivatagon is.
Ez a víz pedig nem egyébb, mint a Szentlélek.
Bár a hit sem azonos magával Istennel, de mégis csak Őt közli, bár homályosan. Mint amikor egy arany tál be van vonva ezüsttel. A hit olyan, mint egy vázlat.
A színről színre való látásban nem lesz majd szükségünk erre a homályos látásra. Lásd a Szeretet himnuszt: "Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre."
Van egy másik vázlata is a lélekben Jegyeséről. S ez a szeretet vázlata. Azonos vele, de még tökéletlen.
Mindkét vázlatot javítanunk kell a katolikus hit és erkölcs szerint. Még inkább Krisztus tanítása és élete szerint. Nézni Őt!
A hit és szeretet útja, mint egyetlen eszközök, amik megadhatják neki Jegyesét, csak még jobban növelik vágyait és kínjait. Minél közelebb van hozzá, annál jobban hiányzik neki a teljesség.
