2011. január 31., hétfő

35. "És hogyha megsebezted..."


9. 10. és 11. versszak:

És hogyha megsebezted,
E szívet, miért nem lettél orvosa?
És hogyha elraboltad,
Miért hagytad mégis úgy el?
S rablott zsákmányod nem viszed magaddal?

Ó, csillapítsd gyötrelmeim,
Hisz nem képes rá senki más,
S engedd, hogy megláthasson szemem,
Hisz fénye csak Te vagy,
A csupán számodra tartogatta.

Jelenléted nyilatkoztasd ki nékem,
Látásod s szépséged legyen halálom.
Gondold meg, hogy e szív sebére,
Melyet szerelmed ejtett, nincsen ír,
Csak kedves arcod s társaságod.

Ezt az ikont az Úr színeváltozásának ikonja ihlette. Vágy az Úr látására, a vele való együttlétre. A lélek a földön fekszik, mint az apostolok a színeváltozás ikonján, részesedve a kontempláció első kegyelmeiben. Uram jó nekünk itt lenni! Jó veled lenni! Jó lenne itt maradni.
Krisztus lábánál az égő csipkebokor, a hegyoldalban az Illés történetében szereplő barlang. A tűz Istenre utal. A barlang lehet a Vele való találkozás helye is. Krisztus a táboron fellebbentette a fátyolt dicsősége misztériumáról.
Az ószövetségi igazak vágya, hogy láthassák az Urat. Mózes, Illés. Ahogy a színeváltozáskor is ők voltak jelen. Miért éppen ők ketten? Mert talán éppen ők sznvedtek legtöbbet az Úrért. És éppen szenvedéséről beszélgettek. A dicsőség pillanatában! Milyen ellentmondás. Ahogy a szemlélődés pillanatában is a szenvedés. Krisztus megmutatja az ő dicsőségét. A lélek szeretne szerelmétől átváltozni. Ahogy a tanítványok a Tábor hegyén. De csak megmutatja az ő dicsőségét. Nem maradnak ott sátort verni. Le kell jönniük a hegyről. El kell menni szolgálni! Mint a tanítványok, földre zuhan, elvakul a lélek a szemlélődés fényétől.
Miért nem fejezi be az Úr, azt, amit megkezdett benne? MIért e késlekedés? Dicsőség és szenvedés együtt. Ez az isteni pedagógia része. Bíznunk kell benne és ki kell tartanunk.
Csak Isten tudja csillapítani vágyait, s ezért minden más csak gyötrelem. A legfőbb értékhez képest, minden semminek tűnik. Isten az ő szemefénye. Hozzá képest minden sötét vakság. Hiába kapna meg bármit, vágyaihoz képest az semmi volna.
Ez szinte egy szerelmi állapot. Nem a lemondáson van a hangsúly, hanem a nagy-nagy szereteten. Állandóan csak Ő jár eszében. Semmi más nem érdekli.
Sőt minden más fárasztja. Állandóan az Ő képét nézi. Reá gondol. Meglepetéseket okoz neki. Így mindaz, amit a világ felkínál neki, csak gyötrelem számára. Helyesen értve a világ szót! A világban, de nem a világból. Hiszen végeredményben semmi sem választhat el bennünket Istentől. Vagy minden el tud bennünket választani Istentől. Rajtunk múlik, hogy mihez ragaszkodunk. Keresztes Szent János szerint egy cérnaszál is okozhat rabságot.
A megvilágosodás útján kezdi látni, hogy az Isten nélküli világ mennyire semmi. Sőt negatív reá nézve. Isten mindent jónak teremtett. A világot is meg lehet szentelni. A fazekak között is ott az Úr. Csak két út van: a kegyelem és a bűn útja.
Így érthetjük meg a lelkiélet dinamikáját. Isten hol kegyelmet ad, hol szárazságot. Erre az epedésre akar bennünket rávezetni, és a világot is. Isten pedagógiája ez. Jó nekünk ez a gyötrődés. Isten akaratának tisztelete és elfogadása mennyire fontos! Ezért a sok betegség és az öregedés, a halál. Hogy végre rádöbbenjünk az élet elégtelenségére. Szép az öregedés és az alkony. Mert lassan bezárul minden, és kinyílik a végtelen. Ha máskor nem, legalább életünk alkonyán.
Isten háromféleképpen lehet jelen az emberben: lényegileg, a kegyelem révén, és a szeretet folyamányaként, vagyis barátságában. Az utóbbira van hivatásunk. Erre a fokra vágyódik az ember. A szeretetre. Ez az egész lelki folyamatnak a kulcsa és célja.
Ezért a szeretetért mindenre képes. Végül is majd csak a halál tudja ezt megadni neki. De addig is minden áldozatra kész ezért a szeretetért.
A halál nem félelmetes neki, hiszen az egy találkozás azzal, aki nagyon szereti, s akit ő is nagyon szeret. Tudjuk hová megyünk, ki vár bennünket.
A kármelita szentek jelszavai mind-mind ezt a valóságot fejezik ki: szenvedni és megvettetni; szenvedni és meghalni, szenvedni és nem meghalni.
Mind-mind a szeretet elragadtatásának szavai. Én mit teszek, hogy kimutassam Isten iránti szeretetemet?
Az élet igazi problémája nem más, mint a szeretet. Van vagy nincs vagy fogyatékos. Erről szól az egész életünk. S erre csak egyetlen gyógyszer van: a szeretet, a szeretet teljessége: a SZERETET.
Az ember egészségének a fokmérője: a szeretet. A megkülönböztetés kritériuma is a szeretet.
Ha nincs benne szeretet, akkor élő halott. Ha fogyatékosan ven benne: akkor beteg, akkor hiányt szenved. Ha tökéletes benne: akkor él igazán, Istenben. Minden más csak menekülés, kábítás.
A szív sebe jelenti, hogy a lélek érez magában valamelyes szeretetet. Ezért kéri, hogy fejeződjék az be teljesen. Alakuljon át annak képére, akinek most csupán vázlata. S Ő nem más, mint Krisztus.

2011. január 20., csütörtök

34. "Mindaz, ki erre járt-kelt..."


6. 7. és 8. verszak

Ki tud jaj, engem meggyógyítani?
Ó add át nékem végre teljesen magad!
S hozzám ne küldj
a mai naptól fogva hírnököt,
ki úgy sem tudna szólni arról: amit szeretnék.

Mindaz, ki erre jár - kel,
ezernyi kedves dolgot mond Terólad.
Szavuk, mi mélyen sebzi szívemet,
s halálos kínt okoz,
a "nem tudom mi az", amit dadognak

De hát miképp tudsz megmaradni
ó élet, hogyha ott nem élsz, hol élsz?
S ha már halálosak
azon nyilak, amik akkor érnek,
midőn szerelmedről gondolkozol?

Elkezdődik a lelkiélet ásodik szakasza: a via illuminativa. Elkezdődik a megvilágosodás, a lényeglátás. Kezdi megérteni életének az értelmét. Csak az Isten tudja betölteni végtelen vágyait. Vagyis Krisztus, a Megváltó. Semmi más nem képes enyhíteni végtelen vágyait. Még a legnagyobb kegyelmek sem azonosak Istennel. Ezért a lelki javak birtoklása is férre viszi a lelket, mint az anyagi javak birtoklása.
A jegyes-lélek mély szemlélődésbe merül. Az ikon Jézus születésének ikonja alapján készült. Ezen az ikonon úgy van ábrázolva a lélek, mint Szent József, aki töpreng álmában. Mint a Boldogságos Szűz Mária. És mint Mária Magdolna, aki sír a kertben várva a feltámadást. Aki keresi Urát, és nem elég neki a kertész. Egy angyal, mint küldött közli a titkokat. De nem tudja teljesen köözölni azokat. Csak homályos ismeretek azok csupán.
Ő csak küldött, s nem ő a Küldő. Istent szemléli, akit a teremtmények nyilatkoztattak ki neki. Csak azt tudja elmondani, amit a szájába adtak. S ezáltal a lélek gyötrődik. Vágyódik a teljes igazságra.
Felhőkkel övezett kék félkör: a szemlélődés kimondhatatlanságát jelzi, s vágyát, amit csak Szerelmese jelenléte tud csillapítani. Az angyal kék ruhája a felső kék félkör vetülete: Isten hírnöke. A kék rávetül a lélek-jegyes ruhájára is. A felhő a teofániák kísérő jelensége. A kék pozitív szín, az Isten világát jelzi.
Minél magasabb fokú a közvetítő kegyelem, annál jobban szenved a lélek. Akik jobban megértik Őt, jobban megértik, hogy milyen végtelen az, amit nem értenek belőle. S ezáltal még jobban vágyódnak rá. A végtelen végtelenre nyitja vágyainkat.
Átgondolva életünket, mily sok kegyelmet kaptunk. Hálára kell, hogy indítson bennünket. Nem szabad megállnunk a növekedésben.
Dadogás. Krisztus is kereste a szavakat. Példabeszédekben szólt. Nehéz kimondani a kimondhatatlant. A misztikusok is csak dadogtak. Több az, amit nem tudunk elmondani. Versekben, szimbólumokban beszéltek a misztikusok. Ez a misztikus nyelvezet.
Hogy ki az Isten, azt legjobban Jézus élte elénk. Ő az egyedüli Közvetítő.
Meghalok, mert nem halok meg. - mondaná Szent Terézia. Túl hosszúnak tűnik számára az élet. Szeretne már Jegyesével lenni. Isten az, aki él, mi csak éldegélünk.
Mi az élet egyáltalán? Mi a lényege? Mit gondolsz az életről? Mert ha nem úgy élsz, ahogy gondolkozol, akkor előbb-utóbb úgy fogsz gondolkodni, ahogy élsz. S ezért a kereszténység nem csak egy szép elmélet, hanem egy életforma.
És a mi hazánk a mennyben van. A túlvilágba vetett hitünket is már itt a földön meg kell élnünk. Sugároznunk kell az örök életet.

2011. január 8., szombat

33. "Ezernyi áldást hintve..."


4. és 5. versszak.

Bozótok s ligetek
Miket Szerelmesemnek keze plántált,
Zöldellő rét füve,
Melyet virágok szép zománca tarkít,
Mondjátok, általment e rajtatok?

A teremtmények felelete:
Ezernyi áldást hintve széjjel,
Ment át sietve itt a berkeken,
S útjában, hogy rájuk veté szemét, csupán alakja által
Szépség mezébe öltöztette őket.

Az önismeret után a természet megismerése útján akar közelebb jutni Istenhez.
Ez egyfajta elmélkedés, szemlélődés.
Isten mindent az Ő Fia képmására teremtett. Ezért fordul a lélek a teremtett világhoz. Ezért van a képen a Pantokrator. S alatta a világ teremtése a Genezis szerint. A körök a teremtés napjait jelzik. A körök által, a mindenség szemlélése révén a lélek-jegyes felszáll a Teremtőhöz. Minden a Teremtőre emlékezteti. Minden Isten szépségét tükrözi. A világmindenség Krisztus misztériumait tükrözve szépségbe és méltóságba öltözött.
Isten mindent jónak teremtett. Szép a világ, a szeretet nyelvén van megírva. A rossz nem Istentől van. Az ember teszi azzá. A természet Isten dicsőségét énekli.
De ez még nem elég. Ez még nem az Isten. Nagyobb vágyaink vannak. Az embert csak az Isten elégítheti ki. A természet szépsége csak növeli Isten utáni vágyunkat. Ha az alkotás ilyen szép, akkor milyen szép lehet az alkotó! Mennyire fontos a természet szemlélése, szemlélődés a természetben!
De mi keresztények nem vagyunk pusztán természetvédők, zöldek. Ennél sokkal többről van itt szó. Meg kell látnunk mögötta az Alkotót is.
A teremtmények válasza következik. Isten nagyságáról beszélnek. Isten mindent jónak és szépnek teremtett. S az embert az Ő képére és hasonlatosságára. Ha a természet ilyen szép, akkor milyen szép lehet az emberi lélek, ahol maga az Isten lakik!
Az emberről, az emberi életről, lélekről ennél magasztosabban senki nem beszélt még.
Krisztusnál még senki nem értékelte nagyobbra az emberi életet.
Tudok e így nbézni a másik emberre? Tudok e így nézni magamra? Megteszek e mindent üdvösségemért?
A lélek a természet szépségét, az emberi lélek szépségét látva elkezd epedni amaz örök Szépség után, amely oka és forrása ennek a teremtett szépségnek.

2011. január 2., vasárnap

32. "Szerelmesem keresve..."


3. versszak

Szerelmesem keresve
Bejárom a hegységet, partokat,
Kezem nem tép virágot,
Nem félek a vadaktól,
Utam nem állják erősek és határok.

Nem elég a sóhajtozás és a közvetítők keresése. A lélek belátja, hogy neki magának is mindent meg kell tennie, hogy megtalálja Jegyesét. Elindul, ill. folytatja keresését. Mint az Énekek Énekének menyasszonya Jegyese után vógyódva, hegyi utakon keresi Őt.
Ebben a keresésben több akadállyal is találkozhat a lélek. A három fő ellenséggel is meg kell küzdenie: a gonosszal (fára csavarodott kígyó), a világgal (sötét nyílású erődítmény), és a testtel (melyet a határvonalak jelképeznek).
A kígyó a bűn megjelenítője a Bibliában. A sötét nyílású erődítmény utalhat Bábelre, Babilonra, amik a bűn megjelenítői.
A határok pedig az ember bűn álatali korlátozottságát jelzik.
Cédruserdő, virágos mező szimbolizálja a természetet.
A lélek közben a teremtményeket kérdezi, hol találhatná szerelmét.
A fő, hogy le kell győzni ellenségeinket, el kell hárítani az akadályokat, nem szabad belefeledkeznie a világ dolgaiba. El kell feledkeznie önmagáról is. Gyakorolnia kell az erényeket, az imádságot és a lemondást. Így lesz egész-séges az ember. Egész szerinti.
A világ élvezeteiért mennyi áldozatra vagyunk képesek! Istenért pedig nem?
A magas hegyeken érti az erényeket. Melyekre ugyancsak nehéz felmászni. A partokon pedig az "alacsony" önmegtagadásokat érti. Ezeket is gyakorolni kell. Nem csak negatív módon, a nehézségek ellen küzdve, a bűnöket kerülve kell keresni Istent; hanem sokkal inkább pozitív módon: gyakorolva az erényeket, egyre jobban hasonlóvá kell válni Istenhez. A szeretetet csak a szeretet által lehet elérni.
Nem tépi le a virágokat, vagyis azokat az örömöket, a miket a világ nyújthat. De csak akadályoznák őt Isten felé való útján. Nem minden hasznos, ami első látásra szép és kívánatos. Ahogy azt a Kármelhegy útja rajzában is kifejezte: a földi javak útja nem vezet fel Isten hegyére. Az égi javak útja sem. Csak a szűk út, a semmi útja, a lemondás útja. De ez nem pusztán a lemondások útja, hanem sokkal inkább az egyetlen pozitív érték igenlése. Lásd a szerzetesi fogadalmak!Nem lemondás, hanem a szeretet teljességének választása.
Isten lábnyoma benne van a teremtett világban. (I. Vatikáni Zsinat.)
De mindez nem az Isten, csak az Ő újjlenyomata. A lélek nem elégedhet meg vele.
Nagyon fontos a hit, bizalom, kitartás, állhatatosság. A Kis Terézes bizalom. Hit mindenek ellenére.
Krisztus fegyverzetét kell magunkra ölteni: imádság, lemondás, erények...
A lemondások, az élet próbái, a kísértések által megtisztul a lélek.