2013. február 2., szombat

83. Az Úr bemutatása a templomban - A szent Találkozás - ikon




Üdvözlégy, malaszttalteljes Szűz,
Mert tőled sugárzott ki az igazság napja:
Krisztus Istenünk,
Megvilágítván a sötétségben levőket;
Te is örvendj, igaz Simeon,
Mert karjaidra vevéd az emberi nem
Szabadítóját,
Ki föltámadást ajándékozott nekünk!

(Az ünnep tropárja, görkat.Énekeskönyv)

A Találkozás ünnepe is a „Fények ünnepe” közé sorolható. Karácsonykor Krisztusban az új világosság virradt fel az emberiségre; itt az egyház még háttérben maradt: kevesen ismerték fel az újszülött Jézust. Vízkeresztkor már epifánia történt: bemutatkozott a világnak, de ez egyben teofánia is volt, mert Istenként mutatkozott be keresztelkedésekor, s a Szentháromság első alkalommal való megjelenése is megtörtént. Itt az egyház már szent nászt ült a „világ Világosságával”. Ezen a harmadik ünnepen pedig világosságot, fényt visz az egyház a templomban megjelenő Krisztus elé.

Az ikon közepén az Istenszülő áll, aki a Találkozásra hozza az Üdvözítőt. Királynői méltóságát különösen is hangsúlyozza a gazdagon díszített bíbor ruhája. Jobbjával Simeonnak átadott Gyermekére mutat, bal kezét pedig a tisztelet jeleként ruhája fedi. Mögötte áll Anna prófétaasszony, ki kezében a feliratot tartja, …melyre az van felírva, hogy „ez a Gyermek teremtette az eget és a földet”. Jobbjával pedig Jézusra mutat.
A kép oldalán kettejük mögött látható József alakja, aki ruhájával fedett kezében tartja az áldozatra hozott két galambot.
A kép másik oldalán Simeon tisztelettel tartja ruhával takart karjaiban a világ Üdvözítőjét. Alakja nem csak azért görnyedt, mert már aggastyán, hanem azért is, mert élete beteljesedését érte el, amikor kezébe vehette a Megváltót, s ezt a legnagyobb hódolattal teszi. A kezében tartott Jézus kinyújtott karjával édesanyjára mutat, ami a kettejük kapcsolatát jelzi. Az agg Simeon élete beteljesedését érte el, amikor karjára vehette a megígért Megváltót, s most elbocsátását várja a földi életből.
A jelenlévő Anna prófétaasszony szintén azt a pillanatot várta, hogy megláthassa az Üdvözítőt. Kezével ő is a Jézust kezében tartó Simeon felé mutat.
A kép hátteréül szolgáló épületek az ószövetségi Templomot, ill. középen az egyház újszövetségi templomát jelképezik. Azt jelzik, hogy az agg Simeon és a gyermek Jézus találkozásában a két szövetség találkozott.
Az ikon felső részének közepét az arany baldachin foglalja el, ami az oltár fölé magasodik. A bizánci templomok szentélyében ilyen szokott lenni az oltár: baldachinnal van ellátva. A képen ez az Újszövetséget jelképezi. Az oltáron látható az evangéliumos könyv is, ami állandó tartozéka templomaink oltárainak. Az újszövetségi templom szentélyét jelzi az alatta megfestett királyi ajtó is. Az oltár függönye félre van húzva, ami azt jelzi, hogy Jézus megjelenésével szabad bejutásunk van a szentélybe. Az aggastyán emelvényen áll, ami szintén a templom szentélyét jelképezi. Az oltár szintje legalább egy lépcsőfokkal magasabban van a templomokban, mint a hajó szintje.
Sok találkozási ikonon vörös lepel húzódik a két épület között, ami a baldachinra is ráborul. Ennek mély szimbolikus jelentése van: összeköti a két szövetséget. Ugyanakkor itt egyesíti a Templomot és az Egyházat, mindkettőnek az oltára fölé borulva, mert a szent oltáron ugyanannak az Istennek szól az áldozat; ami az Ószövetségben előkép volt, az Egyházban már egész beteljesedésében történik.

Forrás: Ivancsó István Ikon és liturgia 3. – Találkozás – Nyíregyháza 1998.12.-16.o.