2011. március 6., vasárnap

37. "Fordítsd el tőlem, kedvesem.."

13. Fordítsd el tőlem, Kedvesem, Mert fölrepülök. A jegyes. Térj meg én galambom! A sebzett szarvas íme A dombtetőről megjelen És felfrissül röptöd fuvalmán. Ezzel elkezdődik a lelki élet egyesülési szakasza. Ne mondjuk azt, hogy ez már nem való nekünk. Ez a mi hivatásunk is. Nem lehetetlen. Előbb utóbb elérjük. Végre a lélek a szemlélődésben és a szeretetben Isten felé repül. Az elragadtatás lehet egy kísérő tünet, de nem a legfontosabb. Isten ebben is a lélekhez alkalmazkodik. Csak a szeretet számít. Az egyetlen misztikus cselekedet a szeretet. Ettel lehet lemérni mindent és nem a különlegességekkel. A lelki élet magas fokaiban is megszűnnek ezek a csodálatos elemek. A kellő időben pedig Isten megmutatja magát. A ok epekedés, vágyódás és törekvés eléri célját a találkozásban. Az elrejtett Istent nem lehet másképpen megtalálni, csak szeretetben. Minél nagyobb szeretettel adjuk magunkat, Isten is annál jobban viszonozza. Jobbjával köpenyét arca elé tartja, "mert nem láthat engem senki élő." S mert sötét szemlélődésben van. Baljával pedig Isten akaratának elfogadását jelzi. A kegyelem kettős természete: elrejtőzik és kitárul. Isten, mint egy szarvas eped a lélek után. Ő is vágyódik és keres. Sebekkel borítva keresi a lelket. Isten szeretetét Krisztus sebei bizonyítják. És a sebekkel borított szarvas még jobban szomjas és eped a víz után. Válaszul a lélek szeretetére, kezdi magát kinyilvánítani a magas szemlélődésben. Önmagát és nem ajándékokat, vagyis Krisztust nyújtja neki, sebeivel együtt. Ezért szaladhat ki a lélek száján ez a felkiáltás: Fordítsd el tőlem kedvesem! Mintha ezt mondaná a prófétával: Rászedtél Uram és én hagytam, hogy rászedj! Vagy Péterrel: Menj el tőlem Uram, mert bűnös vagyok! Persze esze ágában sincs elhagyni Urát, hiszen erre vágyódott. Inkább ez a kegyelem ketttős természete szavakba foglalva. Galambnak szólítja jegyesét az Úr. Mert a galambnak sajátosságai, hogy szeretettől lángol és lelki egyszerűségben halad. Ezenkívül a béke és a kiengesztelődés jele, mint egyetlen áldozati madár. Dombtetőről jelenik meg, vagyis a szemlélődés magaslatáról. Szerető tekintet! Kapcsolat. Enélkül minden más csak üres semmiség. Lásd a Szeretet Himnuszt. "...ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem." Annyira adja magát nekünk, amennyire csak képesek vagyunk befogadni. És felfrissül. A szeretet szomjúságát csak szeretettel lehet eloltani. De nem úgy, hogy betölti, hanem még jobban epeszti. Ezért kell gyakorolnia a léleknek a szeretet tetteit: az erényeket, a jócselekedeteket... Ahogy a szerelmesek is ezt teszik önzetlen módon. A szeretetre nem tud ellenállni az Isten, szeretettel válaszol.