2013. december 24., kedd

91. Az Úr születése - ikon




„A Szűz a mai napon a Lényegfölöttit hozza a világra,
a föld pedig barlanggal fogadja a Megközelíthetetlent.
Angyalok pásztorokkal együtt dicséretet zengenek,
bölcsek pedig a csillag útját követik;
mert megszületik miérettünk az ifjú Gyermek,
az öröktől foga való Isten.”

                                                                         (Kondákion)

          http://karmelitaikon.blogspot.hu/search?updated-min=2010-01-01T00:00:00-08:00&updated-max=2011-01-01T00:00:00-08:00&max-results=31



2013. augusztus 15., csütörtök

90. Az Istenszülő elszenderedése - ikon




"Szülésedben a szűzességet megőrizted,
elhunytodban a világot el nem hagytad, Istennek Szülője.
Az Élethez költöztél át, mert Anyja vagy az Életnek,
és közbenjárásaiddal megmented a haláltól a mi lelkünket." 




2013. július 16., kedd

89. Kármelhegyi Boldogasszony - ikon




       
"Örüljön a puszta és a kiaszott vidék,

ujjongjon a sivatag és viruljon!

Virulva viruljon, mint a liliom,

és örömében ujjongva daloljon!

mert övé a Libanon dicsősége,

a Kármel és a Száron pompája;

meglátják az Úr dicsőségét,

Istenünk ragyogó fönségét."

(Iz 35, 1-2)


video

2013. június 29., szombat

88. Szent Péter és Szent Pál - ikon




"Díszül ajándékoztad Egyházadnak, Emberszerető,
tisztes apostolaidat, 
kik között szellemi világítóként tündöklenek Péter és Pál,
mint a mindenséget beragyogó értelmi csillagok..."
(4.hang)

Amikor Péter és Pál összeölelkezik.
Péter kívánja a társtanítvány tiszteletre méltó
látványát, találkozásra siet vele.
Meglátva Pál őt,
kitárt kézzel fogadta a barátját.


2013. június 9., vasárnap

87. A naini ifjú feltámasztása




Ezután egy Nain nevű városba ment. Tanítványai és nagy néptömeg ment vele. Mikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát. Az anya özvegy volt. A városból sok nép kísérte. Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és így szólt hozzá: "Ne sírj!" Aztán a koporsóhoz lépett és megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő így szólt: "Ifjú, mondom neked, kelj föl!" Erre a halott felült és beszélni kezdett. Jézus visszaadta őt anyjának. Félelem szállta meg mindnyájukat és áldani kezdték Istent: "Nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét!" Híre elterjedt egész Júdeában és környékén mindenfelé.   (Lk  7,11-17.)

..."Ne sírj!" - szólt az Isten,

s virágba borult minden!

Aki meghalt, feltámadott;

lesikált a Szó minden ráncot;

élet zendült a halálos ágyon,

madársereg dalolt az ágon.

Tavasz lett az őszből,

Pipacs lángolt a mezőkön.

Mert szólt az Úr: "Ne sírj!"

Felpattant a koporsó fedele,

életre kelt a szegény anya egyetlen gyermeke.

Édes napsugár surrant be a szomorú szívekbe.

"Ne sírj!" - hangzott a Szó, az Ige,

S megváltozott a föld színe...

Ma történt, hogy kiömlött az Úr Szíve.

Ma, mint akkor! majd kétezer éve! -

Megállított a Felség egy halotti menetet.

Ajkán, mint a méz, csordult ki a Szó,

Halottban, élőben, ezerszeresen visszhangzó:

- a Teremtő Szó!...

Ó édes, szent csodálatos vigasztaló Szó,

Teremtő Ige, Teremtő Szó!

(részlet Marcell atya "Szeptember végén" című verséből)

2013. március 29., péntek

85. Krisztus a Vőlegény - ikon



Nézzétek, szolgám diadalmaskodik,
fönséges lesz és felmagasztalják, 
és nagy dicsőségre emelkedik.
Amint sokan megborzadtak láttán,
- hiszen oly dicstelennek látszott,
és alig volt emberi ábrázata -,
úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta,
és királyok némulnak el színe előtt.
Mert olyasmit fognak látni,
amilyet még soha nem hirdettek nekik,
és olyan dolognak lesznek tanúi,
amilyenről addig soha nem hallottak.

Megvetett volt, utolsó az emberek között,
a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés;
olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat,
megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
Bár a mi betegségeinket viselte,
és a mi fájdalmaink nehezedtek rá,
mégis (Istentől) megvetettnek néztük,
olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.
Igen, a mi bűneinkért szúrták át,
a mi gonoszságainkért törték össze;
a mi békességünkért érte utol a büntetés,
az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.
Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,
ki-ki a maga útjára tért,
és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.
Megkínozták, s ő alázattal elviselte,
nem nyitotta ki a száját.
Mint a juh, amelyet leölni visznek,
vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt,
ő sem nyitotta ki a száját.

Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám,
mivel gonoszságaikat magára vállalta.
Ezért osztályrészül sokakat adok neki,
és hatalmasok lesznek a zsákmánya,
amiért életét halálra adta,
és a gonosztevők közé sorolták,
noha sokak vétkeit hordozta,
és közben imádkozott a bűnösökért.

(Iz 52,13-15; 53,3-7; 11-12)