2012. január 31., kedd

61. "Lábadnak nyomdokán..."



25. versszak.

Lábadnak nyomdokán
Ifjú leányok futva járják útjukat,
A szikra érintésére,
A fűszeres bornak tüzében
Amiktől égi balzsam áradoz.

Szerelmese keresésében, illatai után futva, a lélek-jegyes fiatalsága teljes
ragyogásában követi Krisztust, magával vonzva másokat is.
Két angyal hozza a megrészegítő fűszeres bort és a szeretet szikráját,
a Jegyes vonzását jelképezik.
A bor ambivalens jelentésű: Isten szeretetét, de haragját is jelentheti.

Mint a Deesis ikonokon – ahol Mária közbenjár,
Krisztus másik oldalán pedig Keresztelő János –
Krisztus középen, trónon ül. (…ikonmagyarázat…)
Mária, a Szent Szűz, a Krisztus követés tökéletes modellje, Fia jobbján áll.
Keresztelő Szent János helyén viszont a lélek-jegyes áll, lejjebb.
Arca kifejezi a Szerelmes keresésének örömét.

2012. január 30., hétfő

60. "Ágyunk virág borítja..."

24. versszak.


a jegyes-lélek:


Ágyunk virág borítja,
Oroszlánbarlangok veszik körül,
Bíborszín ékesíti,
Békéből van faragva
S ezer pajzs van körülötte színaranyból.

Krisztus és a lélek-jegyes hitvesi virágágya olyan, mint a Feltámadott sírja.
Az életet a tisztulás és a halál előzi meg. (…iknmagyarázat…)
Az üres sírban, mely fölött angyal őrködik, csak a fehér lepel marad,
amelybe Krisztus testét csavarták.
A bíborba öltözött lélek-jegyes örömöt sugároz,
mint a kenetvivő asszonyok, kezében amfóra.
Biztonságban tudja magát, mint a barlangjában pihenő oroszlán.
Szép és bátor, mint az útját szegélyező aranyozott pajzsok.

A kép a feltámadás örömét sugározza.

2012. január 29., vasárnap

59. "Az almafának árnyán..."



23. versszak.

Az almafának árnyán
Jegyezted el nekem magad,
Ott nyújtottam neked kezet,
S ott gyógyítottalak meg,
Ahol anyádat a gyalázat érte.

A Jegyes a megváltás misztériumára emlékezteti a lelket.
A paradicsomi fán kígyó tekereg, a fán az alma.
Krisztus megváltott a bűntől. A kersztfán.
Éva koponyája lent, a sötét üregben.

Az élet fájának tövénél, ami a kereszt, a lélekjegyes, akit Krisztus a szeretet
szövetségében váltott meg.
A Jegyes-Krisztus szeretettel hajol a lélek felé.
Ugyanaz a lehajló mozdulat, mint a pokolba szállás ikonján.
Megragadja a lélek-jegyes kezét, s kirántja a halál sírjából. (…ikonmagyarázat…)

Az életpatak a keresztséget jelképezi:
ez közvetíti minden lélek számára a jegyesi megváltást,
hogy minden lélek eljusson a lelki házasság (átalakító egyesülés) dicsőségébe.

Krisztus lehajlása szeretetet, leereszkedést, odahajlást, részvétet, totális segítőkészséget fejez ki.
Lehajlik a Lélek-jegyes alacsonyságához.

2012. január 28., szombat

58. "S belépett az ara..."



22. versszak.

S belépett az ara
A kedves kertbe, mely után epedt,
S boldogan pihen meg,
Ott nyugtatván nyakát,
Szerelmesének édes karjain.

Elérte a lélek a szeretetben való teljes egyesülést.
A tisztulás és a megvilágosodás útjának próbái és kegyelmei után.
Ez az öröm pillanata.
Amit elérhet az ember e földi életben a lelki házasság által.
Ez lett a gyümölcse a hosszú tisztulási útnak, időszaknak.
Ez teljesen ajándék az ő Jegyesétől. Hozzáhasonulás Jegyeséhez. Megistenül.
Hozzáhasonult Istenéhez, akit itt kedves kertnek nevez.
Egy olyan kapun lépett be, melynek elhúzott bíbor függönyét vékony arany
Vonalkák díszítik.
A kert kellemes, telve virággal és gyümöccsel, bőtermésű datolyapálmával.
Mivel benne élvezetes, édes nyugalmat talál.
Megtapasztalja a lélek a Szent Pál által mondott igazságot:
Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.

Belépett, vagyis elhagyott mindent, ami zavarhatná egyesülését.

A bíbor ruha a szeretet teljességét jelzi.
A Jegyesen pedig az istenséget jelző kék ruha van.
De az ő ruháján is áttetszik Jegyesének kék isteni színe.

Mint az utolsó vacsora termében János apostol, ő is Jegyese keblére hajtja fejét.
Krisztus megáldja őt jobbjával, miközben baljával befedi. (…ikonmagyarázat…)
Egy titkos tekercset tartva.
Az Igazság és Élet Szavának tekercse: ez lesz Szerelmese tápláléka.

2012. január 27., péntek

57. "Ti könnyű szárnyú madarak..."



20., és 21. versszak.

Ti könnyű szárnyú madarak,
Oroszlánok, szökellő őzek, szarvasok,
Ti hegy-völgy s hosszú partvidékek,
Vizek, szellők s tikkasztó nap heve
S az éjszakák virrasztó rémei.

Lantok kedves szavára
S szirének bűvös énekére kérlek,
Szüntessétek haragtok
S ne érintsétek a falat,
Hogy nyugton alhassék arám.

Végül is Isten elnyugtatta a lélek képességeit.
Erre utal a bal sarokban Krisztus keze, mely a hatalmat jelképezi.
Parancsol a képzelőerő könnyű madaraink, a haragos indulatok oroszlánjainak,
a bűnös vágy dámvadjainak, a belső tehetségek hegyeinek, völgyeinek, folyamainak,
az éjszaka vizeinek, szeleinek, tüzeinek és félelmeinek, amelyek a négy szenvedélyt
jelképezik (fájdalom és remény, öröm és félelem.)
A lélek azonnal elalszik. Nagyon mélyen.
A lélek-jegyes álmát egy hatalmas sárkány vigyázza, amelyet nem tudnak elkábítani énekükkel és lantjukkal a szirének.

Az Úr befejezi a lélek megtisztítását, alkalmassá teszi a lelki házasságra.
Amennyire az ebben az életben lehetséges.

Ez már a „legyen meg a te akaratod” állapot.

Itt már a lélek számára nincs zárt ajtó, hanem hatalmában van mindannyiszor, amikor csak akarja élvezni a szeretetnek ezt az édes álmát.
A lélek-jegyes Szerelmesére hagyatkozik.

2012. január 26., csütörtök

56. "Ó nimfák, Júdeának leányai!"



18., és 19. versszak.

Ó nimfák, Júdeának leányai!
Míg a virágok s rózsatők között,
Az ámbraillat árad,
A külvárosban tartózkodjatok,
S ne illessétek küszöbünket.

Lelkem Drágája, ó rejtsd el magad,
S tekinteted vesd a hegyekre
És róla mit se szólj,
Hanem nézd annak társait,
Ki távol szigetekre költözik.

A szabadságot kéri a lélek.
Hiszen úgy érzi magát testében, mint egy börtönben. Nem azt teszi, mint amit szeretne.
Ezért a szabadságot Jegyesétől kéri.

Az érzékiség, a kívánság, a vágy, a képzelgés rendetlenségeitől akar szabadulni.
A nimfák jelenítik meg őket, akik a város kültelkein tanyáznak.

A virágok, a rózsatők pedig az erényeket jelölik.
Az ámbraillat pedig Jegyesének a Lelkét.

Figyelemmel tekint Jegyesére. Szemléli Őt.
A talith-tal, a zsidó imádság kultikus tárgyával.
Erre van alapozva az ő élete.

A hegyeken visszatükröződik a három isteni erénynek a színe: piros fehér zöld.
Az ebben való életet kéri.
A lélek indul a távoli szigetekre, Jegyeséhez, az Ismeretlenbe.
A tenger kékje ihleti a lélekben a távoli szigetekre való távozás gondolatát.
A kék szin az isteni világ.
A élek Szerelmesét szemléli dicsőségében.

Ne vétkeinket nézzed, hanem Egyházad hitét!
Azt kéri, hogy az erényeket nézze őbenne.

55. "Megállj észak halálthozó szele!"



17. versszak.

Megállj észak halálthozó szele!
Jöjj déli szél, mely fölgyújtod szerelmünk!
Fújj végig kertemen,
Hadd szálljon szerte illata,
S virágok közt eszik a Kedvesem.

A lélek már nem akar semmit sem veszteni Jegyese jelenlétéből.
Ezért a lelki szárazsághoz és Jegyese Szelleméhez fordul.
Egy kis ördög és egy kis angyal jelképezik őket a felső sarkokban.
A szélnek ambivalens értelme van a Bibliában lehet jó és rossz is.

Két dolgot tesz, hogy útját állja a lelki szárazságnak.
Folytonos ima és áhitat gyakorlatok révén becsukja előtte az ajtót.
Nehogy a hideg szél lefagyassza a virágokat, erényeket.
Segítségül hívja a Szentlelket. Aki felgyújtja a szeretetet, erényeket.
A hideg és a meleg szelet két angyal jelképezik.
„Fújj végig kertemen.” Ez a kert maga a lélek.
Amit öntözni kell Szent Terézia szerint.
Isten három éjszakája a kertben. Paradicsom, Getszemáné, lelkem.
Mit tesz? Szenved vagy pihen?

S ezáltal elkezdenek sugározni ezek a lelkek. Mások is észreveszik. Mint Mózes esetében.
Jó ott lenni a közelükben.

Jézus előre küldi az Ő Lelkét az ilyen lélekbe, mint pünkösdkor az apostolokra, hogy készítse őket elő. Tegye őket virágos kertté, ahol meg tud majd pihenni.
Ahogy a vers mondja: eszik a Kedvesem.
Magától értetődik, hogy amit eszik, az maga a lélek.
Elkezdődik a menyegző. A jegyesnek menyegzői ruhába kell öltöznie. Erényekbe.

A Jegyes is látható a képen. Pihen. Virágok között.
Emmanuel, Velünk az Isten.
Jézus az Olajfák hegyén ikonográfiája szerint. (…ikonmagyarázat…)
Fekszik, de szemei nyitva vannak, virraszt.
A lélek közeledik, hogy vigasztalja Őt.
Mert értünk szomorú, értünk szomjas.

2012. január 23., hétfő

54. "A rókákat fogjátok meg..."



16. versszak.

A rókákat fogjátok meg nekünk,
Minthogy virágzik már a szőlőnk.
A rózsákból eközben
Fenyőtobozt kötünk,
S a kis hegyen ne járjon senki akkor.

Az erények elérték már a tökéletesség fokát a lélekben. Ezeket jelképezi a szőlő.
A lélek csokorba köti ezeket és átnyújtja Kedvesének.
Az erények mutatják meg a lelki élet hitelességét.
Önmagát is átnyújtja velük. Ez legnagyobb ajándéka.
S kedvesétől is ez a legnagyobb viszont ajándék.
Hiszen nélküle semmit sem tudna tenni.
Aki úgy pihen lelkében, mint saját otthonában.
S most az angyalokhoz fordul védelemért az ördögökkel, minden zavarukkal szemben.
Nehogy akadályozzák őt a szeretet belső gyakorlatában.
Hiszen ez a lényeg. Ez az erények lényege.
Ez az egész lelki folyamatnak a kulcsa.
És nem a rendkívüli dolgok a fontosak.
A kis rókákhoz hasonlítja őket. Érzéki vágyak, testi kínok, lázongások, szellemi
gyötrelmek.
A róka negativ állat a Bibliában.
Ezek a kérések hasonlítanak a 9-12 versszakokhoz. De ez már egy másik szint.
Már nem szenved a különbözőségtől és a másik hiányától.
Most attól szenved, hogy nem tudja beteljesíteni az egységet, amire vágyódik.
Az ok az ember belső diszharmóniája: testi, szellemi, érzéki.

A felszabadulást kéri a rendetlenség alól, hogy összeszedett tudjon lenni az egyesülésben, és Szerelme szolgálatában.

S a kis hegyen ne járjon akkor senki. A hegy az Istennel való találkozás helye.
A magány, az Úrral való együttlét elengedhetetlenül szükséges a lelki életben.
Egyetlen testi, vagy szellemi érzéke se szórakoztassa.

A lélek tehát nem tesz már egyebet, csak szeret.
Ne járjon tehát senki a kis hegyen, csupán csak az akarat legyen ott Kedvese előtt
és ajánlja fel neki az említett módon önmagát és összes erényeit.
A három isteni erénynek három emberi képesség felel meg.
Hit, remény, szeretet – értelem, emlékezet, akarat.
Mivel a lélek csak szeret, ezért marad meg az akarat.

Ő a maga részérő az erények virágait gyűjtögeti, hogy csokorba kötve felajánlja Jegyesének, aki jelenlétével megáldja lélek-jegyesét.

53. "Szerelmesem a hegység..."



14., és 15., versszak.

Szerelmesem, a hegység,
Völgyek magányos berkei,
Távol szigetvilágok,
A zúgva hömpölygő folyók,
A szerelmes szellők suttogása.

Az éj csendes nyugalma.
Derengő virradat felé,
A hallgató zene,
A szózatos magány,
Üdítő s szívünk lángra gyújtó estebéd.

Isten végre megkönyörült a lelken.
Elkezdődik a lelki eljegyzés. A szeretetben való egyesülés.
Elragadtatással. De ez csak járulék. Történhet másképpen is. Csendesebben.
Ez a mi hivatásunk is, a lényegét tekintve. Az Úr alkalmazkodik a lélekhez.
Véget érnek a lelki epedések.
Menyasszonyát felékesíti a Jegyes minden ékességgel.
Ezeket énekli meg róla.
De a Jegyesről is szólnak, mit jelentenek neki.
De mindazt a sok helyet is jelöli, ahol megtalálható Jegyese. A szemlélődés helyei.

Misztikus kifejezések, megszólítások.
Szerelmes szavak, melyeket a szeretet ihlet.
A lelki eljegyzés folyamata. Valóban a szerelem időszaka.

A Krisztusban való találkozásban mindazt megtalálja az ember, amire vágyott és többet, mint amit kifejezhet. Ezért beszél szimbólikus nyelven.
Most elkezdi mesélni és énekelni Krisztus nagyságát és kiválóságát.
Nem talál szavakat. Ezért a teremtés legszebb és legnagyobb alkotásait sorolja fel.
A hatalmas hegységektől, a bensőséges vacsoráig. Becézi Őt. „Kis tündér!”
„Ilyen hegység az én számomra az én Kedvesem.” …
Egy hegyen mindig közelebb van az ember az Istenhez.
A hegy Isten jelenlétét szimbolizálja.
A nevezett dolgok pozitív oldalait Istenre viszi.
Benne megtalál minden jót.
Isten erős szikla, amire rálehet építeni egy életet.
Mindezek a szemlélődés tárgyai.
Nekünk is ilyen szemlélődéssel kell rájuk tekintenünk.
Így érthetjük meg őket nagyságukban, Istenre vonatkoztatva őket.
„Völgyek magányos berkei.” Remeték imádságos magánya. O.Cist.
„Távol szigetvilágok.” Titokzatosság, ismeretlenség…
„Zúgva hömpölygő folyók.” A Szentlélek kiáradása pünkösdkor.
Ellenállhatatlan árvíz.
A Templom szentélyéből áradó víz.
„Szerelmes szellők suttogása.” Illés a Hóreben.
„Az éj csendes nyugalma.” Már hajnalodik. Kezdődik a nappal.
A nap legszentebb szakasza.
„A hallgató zene.” A teremtett világ koncertje. Krisztus a kulcs ehhez a zeneműhöz.
Ezt az ikonon angyalok jelenítik meg.
De ez nem egy természetes megismerése a teremtett világnak, ez már természetfeletti.
„A szózatos magány.” A magány nem magányos lét, hanem együttlét valakivel.
Vagyis dialógus. Üzenet értéke van.
„Estebéd.” Vacsora. Ami nem egyéb, mint az ő Jegyese.
Az utolsó vacsora, Szentmise, Eukarisztia.
A nyugalom még csak e felső részeket érinti, alsóbb szinten még sok a kísértés és zavar.
Mindezek a dolgok nem egyebek, mint maga a Kedves.
A lélek vallja Szent Ferenc szavait: Enyém az Isten és minden dolog.
De Keresztes Szent János is mondott hasonlót! „…mert Krisztus az enyém.” (teljes idézet!)

Mindezt magas szemlélődésben látja.

Krisztus a Pantokrator, a mindenség Ura, hiszen minden Őáltala, Ővele, és Őbenne létezik.
Mindent Krisztusban kezd látni.

Körülötte a négy csúcsban, vagyis a 14. versszakban: hegyek, völgyek, folyók, és Illés próféta a Hóreb barlangjában, ahogyan hallgatja a csendes szellőt.

Körülötte a négy sarokban, vagyis a 15. versszakban: az éjszaka és a hajnal, a mennyei angyalok csendes zenéje, a sivatag magánya – ahol a jegyes lakik, s az Ige és az Eukarisztia vacsorája, étele, amely újjászüli s amelyre meghívása van Jegyesétől.
S ez a vacsora, étkezés nem más, mint maga a Jegyes.

A Jegyes minderre hívja a lelket, jegyesét.
Mindebben találkozhatnak.

2012. január 5., csütörtök

52. Urunk megkeresztelkedése ikon



A Szentháromság, a mi Istenünk,
megosztatlanul nyilatkoztatta ki magát ma,
mert az Atya világos tanúságot hangoztatott
szülötte felől,
a Szentlélek pedig galamb képében szállott
le a mennyből,
a Fiú a Keresztelő előtt hajtotta meg
szeplőtelen fejét
és megkereszteltetvén, mint emberszerető,
az emberi nemet
a szolgaságból kiszabadította.


(Vízkereszti III.imaóra sztihirája, 4. hang - gör.kat. Énekeskönyv)