2012. december 24., hétfő

81. Az Úr születése - ikon



"A Te születésed, Krisztus Istenünk,
a tudás fényét árasztotta a világra;
mert általa a csillagimádók a csillagtól megtanulták,
hogy Tenéked hódoljanak, az Igazság Napjának,
és megismerjenek Téged, a fentről való Napkeltét. 
Mi Urunk, dicsőség Néked."


ld.: karmelitaikon.blogspot.hu - 2010.december 24.

2012. december 14., péntek

80. Keresztes Szent János - ikon



Keresztes Szent János: A lélek dala

Sötét, nagy éjszakán,
A szeretet tüzében égve,
Ó boldog pillanat!
Kisurranék csöndben, titokban,
Mikor házam már elpihent.

Sötétben s biztosan,
Egy titkos lépcsőn, álruhában,
Ó boldog pillanat!
Sötétben és rejtőzve-bújva,
Mikor házam már elpihent.

A boldog éjjelen,
Titokban, hogy ne lásson ember,
S ne lássak én se mást,
Utamra egy tűz szórt világot:
Az, mely szívemben ég-lobog.

S irányította lépteim
Verő napfénynél biztosabban,
A helyre, hol már várt reám az,
Akit jól ismerék,
S hol rajta kívül nem volt látható más.

Ó éj, te hű vezér,
Ó éj, a hajnalpírnál kedvesebb vagy,
Ó éj, te egyesítéd
Szerelmesével a szerelmest,
Ki már az ő képére alakult.

Virágos keblemen,
Melyet számára féltve őrzék,
Álomba szenderült;
S én kedveskedőn,
Hűsítém őt cédrusgaly-legyezővel.

Mikor a hajnal lágy fuvalma
Borzolgatá hajfürtjeit,
Akkor szelíd kezével
Megsebesíté nyakamat
S én legott önkívületbe estem.

A boldogságnak mámorában
Feléje fordítottam arcomat,
S eltűnt előlem a világ...
És minden bút, gondot feledve
Leroskadék a liljomok közé.


2012. november 21., szerda

79. Az Istenszülő bemutatása - ikon



Ma van Isten jóakaratának előképe és az emberek üdvözülésének előhirdetése: Isten templomában a Szűz tündöklően megmutatkozik, és a Krisztust mindeneknek előre hirdeti. Kiáltsunk Hozzá mi is hangosan: Örvendezz, az Alkotó gondviselésének beteljesedése!

Tropárion (4. hang)

2012-11-21



ld.




2012. október 18., csütörtök

78. Szent Lukács evangélista - ikon






http://karmelitaikon.blogspot.hu/2010/08/17-az-istenszulo-ikonokrol.html

Az első Istenszülő-ikonokat az egyházi hagyomány Lukács evangélistának tulajdonítja, aki Pünkösd után három ikont festett:
- az egyik, amit „Irgalmas”-nak, vagy „Eleuszá”-nak nevezünk, s amely az Istenszülő és a gyermek egymással való kedveskedését ábrázolja.
- A másik az ún. „Odigitria” („Utat mutató, Útmutató”) elnevezésű típusba sorolható.
- A harmadik ikon a gyermek nélkül ábrázolt Istenszülő deésziszben, vagyis Krisztus felé fordulva, az imádság gesztusával ábrázolva, ill. a harmadik tipusba sorolható az ún. "Platytera", vagy másképpen "Jel"-nek nevezett Istenszülő-ikon, amelynek eredete a frontálisan ábrázolt, gyermekét az ölében tartó, egész alakos Szűz képe.

Természetesen ezek az ikonok nem abban az értelemben tulajdoníthatók az evangélistának, hogy ő azt a saját kezével festette. …Lukács evangélista szerzősége ebben az esetben úgy értendő, hogy ezek az ikonok másolatai (pontosabban a másolatokról készült másolatai) azoknak az ikonoknak, amelyeket valaha az evangélista festett.
(Ebben az értelemben portréfestő Lukács: a négy evangélista közül ő az egyetlen, aki az anyaság körülményeiről és Jézus születéséről is beszél; szavaival "rajzol" hiteles képet mindezen eseményekről, s e tanúságtétel alapján aztán már képi ábrázolásokon is "körül lehet írni" a Szűz és a Gyermek lelki arcát.*)

Az apostoli hagyományt itt ugyanúgy kell érteni, mint az apostoli kánonok, valamint az apostoli liturgia esetében. Ezek nem azért vezethetőek vissza az apostolokig, mert őket maguk az apostolok írták, hanem apostoli jellegük és a nekik tulajdonított apostoli tekintély miatt.
…Ezen ikonok mindegyike visszavezethető a Lukács evangélista által festett prototípusokra. Ezzel az egyház annak a kegyelemnek és annak az erőnek a folytonosságát hangsúlyozza, amely kegyelem és erő ezen ikonok mindegyik másolatának sajátja, hiszen ezek a másolatok (a rájuk jellemző szimbólumokkal együtt) az Istenszülőnek ama valóságos vonásait elevenítik fel, amelyeket Lukács evangélista megörökített.

Forrás: *Nacsinák Gergely András: A szem böjtje 214.o.

2012. október 14., vasárnap

77. Avilai Szent Teréz - ikon



"Képzeljük a dolgot úgy, mintha a mi lelkünk egy gyönyörű szép várkastély volna,
egy darab gyémántból, vagy ragyogó kristályból faragva, benne pedig sok lakás,
mint ahogy az égben is sok van. S valóban, leányaim, ha jól megfontoljuk a dolgot,
mi egyéb az igaznak lelke, mint valami paradicsom-kert, amelyben az Úr, saját
szavai szerint, gyönyörűségét találja..."

(Jézusról nevezett Szent Teréz)



2012. október 3., szerda

76. Assisi Szent Ferenc - emléknapja



"Milyen boldogok és áldottak azok,
akik szeretik Urunkat, és úgy cselekszenek,
ahogy Urunk meghagyta az evangéliumban:
Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből;
embertársadat pedig, mint saját magadat (Mt 22,37)
Szeressük tehát Istent, és imádjuk őt tiszta szívvel,
tiszta lélekkel, mert mindenekelőtt ezt óhajtja."

(Assisi Szent Ferencnek az összes hívőhöz írt leveléből)


2012. október 1., hétfő

75. Lisieux-i Szent Teréz - ikon



"Ó Szeplőtlen Szűz!
Te vagy az én Jóságos Csillagom,
aki Jézust nekem adja,
és Jézussal egyesít engem,
add, hogy fátylad alatt pihenhessek
csak ezen a mai napon!"
(Kis Szent Teréz)

74. Az Istenszülő oltalma - ikon



"Ma fényesen ünnepelünk mi hívő emberek, beárnyékolva a Te eljöveteled által, Istenanyja, s a Te tisztaságos orcádat szemlélve, alázattal mondjuk: Takarj be minket a drága oltalmaddal, és ments meg bennünket minden rossztól, esedezve a Te Fiadhoz, a mi Krisztus Istenünkhöz, hogy üdvözítse a mi lelkünket." (Tropárion)


Ez az ikontípus Bizánci Eszelős András, Konstantinápolyban élt szent legendájához kapcsolódik. A legenda elbeszéli, hogy egy alkalommal, amikor András a konstantinápolyi Blakhernesz-templomban, a templom ünnepének vigíliáján imádkozott tanítványával, Epiphaniosszal, a szertartás közben, hajnali négy óra körül csodálatos módon megpillantotta a Szűzanyát, amint szentek kíséretében belép a templomba, térdre ereszkedvén a hívekkel együtt könyörög, majd kendőjét válláról eloldván, azt oltalmazón a jelenlévő sokaság feje fölé teríti. És bár csak ők ketten látták a jelenést, az isteni gondviselés egyszerre leszálló békéjét mindenki megérezte…
A Blakhermesz-templom a császárváros számtalan kisebb-nagyobb temploma között meglehetős hírnévnek örvendett: …itt őrizték az Istenanyja köpenyének ereklyéjét, melyet egy hajdani uralkodó a Szentföldről hozatott ide. A templom még legalább két híres csodatévő ikonnal is büszkélkedhetett. Az egyik a márvány Mária-ikon volt, amelynek kezeiből gyógyító víz fakadt… A másik híres ikon, a Köpenyes Istenszülő, -…az Istenanyja oltalma őse is – kapcsolatos azzal a csodás eseménnyel, amely megalapozta a templom hírnevét szerte a bizánci világban. A csoda abból állt, hogy a templom főikonja előtti függöny a pénteki vecsernye idején magától a levegőbe emelkedett, s egyes beszámolók szerint csak szombaton ereszkedett vissza ismét…
Az ikon előtti függöny, mintha csak egy fuvallat mozgatná meg, hirtelen a magasba lebben. Akik ezt még nem látták, nem is hiszik el. Akik azonban már látták, csodának tartják ezt, mégpedig a Szent Lélek szemmel látható alászállásának. Az esemény alatt Isten Szolgálóleányának külseje elváltozik, úgy hiszem, az Ő élő látogatását fogadja ilyenkor és láthatóvá teszi azt, ami egyébként láthatatlan.” (Mikhail Pszellosz bizánci tudós)
Ebben a templomban látta az ünnepi hét idején látomását Szent András. A templom kórusában megjelent az Istenszülő, a két János – a Keresztelő és a Teológus – valamint más szentek kíséretében, s kendőjét, válláról levéve óvón terítette a gyülekezet fölé. Ezt a látomást rögzíti az ikon, a jelenetet három regiszterbe helyezve el. Legalul, a templom vörös márvány padlózatán, az ikonosztáz előtt állnak az éppen liturgiát bemutató papok díszes miseruhában, balról és jobbról pedig a császár és a császárné. Középütt, az ambonon egy alak: Romanosz Melódosz, az orthodoxia legkedvesebb Mária-himnuszának, a híres Akathisztosz- himnusznak a szerzője. A jelenet méltóságteljes atmoszféráját egyetlen alak zavarja meg: a csaknem meztelen Andreasz, a Bolond, aki eszeveszett elragadtatásban markolja Epiphaniosz ruháját, és fölfelé mutogat, a felhők közt éppen megjelenő Panagiára. Az Istenanyja a látomásban megjelenő többi szenttel együtt alkotja a kép második szintjét, a legfölső regiszter pedig ismét a földi világot mutatja… Maga a jelenés pedig, az ikonon való elhelyezése és megjelenítése szerint megelevenedett ikonosztázra emlékezetet…
A felhők a szentek körül képileg adják vissza azt a legendában említett mozzanatot, hogy a misztikus eseményt András „belső szemével” látta, s amely így, bár a „valódi” térben történt, mindenki más előtt rejtve maradt.
…Eszelős (szalosz)…kifejezés a keleti egyházban a szentség egy nemét jelöli, az olyan embert,aki bolond ugyan, de csak a világi okosság ellenében, Istenért.
…Eszelős András is bolond a világ mértékével mérve, - ahogy társa vállába markol és botrányt csinál -, de józan a mennyek mértéke szerint.
…”Az Istenanyja oltalma” ikonográfiai típusának különös légkörét az egymásba épülő látomások adják, mintegy fölerősítve az ikon alapvető víziószerűségét.
…Az ikon András alakján keresztül számunkra is láthatóvá teszi a jelenetet, vagyis egy pillanatra az ő szemével látunk, amint az imába merült Istenszülőre nézünk…

Forrás: Nacsinák Gergely András: A szem böjtje – Kairosz kiadó – Bp. 2003. – Az Istenszülő oltalma


2012. szeptember 13., csütörtök

73. A Szent Kereszt Felmagasztalása - ikon



„Magasztalunk téged, életadó Krisztus, 
és tiszteljük a te drága Keresztedet,
mellyel megszabadítottál bennünket az ellenség fogságából.”

(Ünnepi magasztaló ének, gör.kat. Énekeskönyv, 504.)


"Ó, dicsőséges csoda! A Kereszt szélessége és hosszúsága a mennyországgal egyenlő, mert isteni malaszttal szentel meg mindeneket. Erről a barbár nemzetek is meggyőződnek, ebben a királyok kormánypálcái megerősödnek. Ó, szent Kereszt, ó, mennyei lépcsők, melyeken az égbe jutunk!"
(Keresztfelmagasztalás, dicséreti sztihira, 8. hang. Énekeskönyv, 507.)

...az Úr, kitárja kezét, hogy egyikkel a régi népet, a másikkal a pogányok közül jövőket vonzza, s mindkettőt magában kapcsolja össze. Ő maga mondotta, amikor jelezni akarta, hogy milyen halállal fog megváltani mindenkit: "Amikor felmagasztalnak, mindenkit magamhoz vonzok." (Jn 12,32)

A Keresztfelmagasztalás előzménye a szent Kereszt feltalálása volt. Ezért az ünnep liturgikus szövege is említést tesz - a liturgikus "ma" fogalmát alkalmazva, mely idő fölöttivé teszi az eseményt - a megtalálásáról is: "Ma találtatott fel az Úr Keresztje, és a hívek áhítattal fogadják azt, és nyerik lelkük és testük és minden betegségük gyógyulását." (Keresztfelmagasztalás, dicséreti sztihira, 8. hang, Énekeskönyv, 507.)
Ezért kap helyet az ünnepi esemény ikonográfiai megjelenítésében Szent Ilona császárné alakja. Így az ikonon a történelmi eseményeket, a szent Kereszt feltalálását és első felmagasztalását, továbbá a második felmagasztalását egybefogják. Szent Ilona császárné a hagyomány szerint Jeruzsálemben a Golgotán megtalálta a szent Keresztet és a szenvedés más eszközeit is.

Az ikon függőleges tengelyében magasodik a Makáriosz pátriárka által felemelt szent Kereszt. A teljes főpapi díszébe öltözött pátriárka egész magatartása nagy tiszteletet fejez ki. Alakja könnyedén meghajlik a szent ereklye felé, kezének tartása pedig imádságos mozdulat, az "orans", imádkozó vagy imádó magatartás. Ez a tisztelet a rajta üdvösséget szerzőnek szól.
Az ikonról ünnepi méltóság árad. A megjelenített személyek közül mindenki a "drága és elevenítő szent Kereszt" felé fordul, melyet az ikon függőleges tengelyében tart magasra a pátriárka. Kezük tartásával mindegyikük a szent Kereszt iránti hódolatot fejezik ki.  
Makáriosz pátriárka lépcsőkkel ellátott emelvényen áll, melynek oldalai körívet alkotnak. A legrégebbi templomokban ilyen volt az ambon, ahonnan az apostoli szakasz és az evangéliumi részlet felolvasása történt.
Az ikonon az egyik csoport az ikon vízszintes tengelyében látható: ők azok, akik a "klérus" tagjai. Püspökök, papok, alszerpapok. Az alsóbb szinten jelen vannak a "királyi papság" képviselői is. A kereszt jobb oldalán - a személőnek balra - az első alak Szent Ilona császárné, aki felkerestette a szenvedés szent ereklyéit. Ruhája gazdagon díszített császári ruha, fején pedig királyi korona van.  
Az ikonon a császárné mögött két másik nő helyezkedik el, akik a hívő népet képviselik.
A kereszt másik oldalán az alsó szinten két himnuszköltő látható, akik az ünnepi szent szövegeket készítették.
Az ikon felső negyedében a háttér arany, ami a mennyei dicsőséget jelképezi.

...Amikor Istenre gondolsz: tekints fel az égre, mérd fel gondolataiddal a mélységeket, terjeszd ki lelkedet a világmindenség határai felé, és gondold meg, milyen ezeknek a hatalma és ki az, aki mindezeket összeköti! Meglátod, hogy lelkedben az isteni erő önmagától felveszi a kereszt alakját."   (Nüsszai Szent Gergely)


Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 17. - Keresztfelmagasztalás - Nyíregyháza 2000.


2012. augusztus 19., vasárnap

72. Szent István király - ikonja


"Ma az igazak koszorújával illessük az Istentõl koszorúzott István királyt,
Aki méltónak bizonyult az égi koszorúra, erényei ékkövével ékesítvén azt.
Járj közben ezért érettünk, hogy életünk Isten szent akarata szerinti,
 És békességes legyen!" 



Szent István ikon
(Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Bazilika, Esztergom)

Bartholomaiosz konstantinápolyi ortodox pátriárka ajándéka - 2000. 08. 20. 

Szent Istvánt, mind a római katolikus, mind az ortodox hívők szentként tisztelnek, s aki így ökumenikus hidat jelent.

Szent István könyörögj érettünk!




2012. augusztus 15., szerda

71. Nagyboldogasszony ünnepe - Az Istenszülő elszenderülése ikon 4.




"Szülésedben a szűzességet megőrizted,
elhunytodban a világot el nem hagytad, Istennek Szülője.
Az Élethez költöztél át, mert Anyja vagy az Életnek, 
és közbenjárásaiddal megmented a haláltól a mi lelkünket."

 (Tropárion 1. hang)  

Megjegyzés: Az Istenszülő elszenderülése ikonról ld. 2010.a 16. 15.bejegyzéseket:



2012. február 9., csütörtök

70, "Ó, lelkek..."



A Szentlélek az Igét jelképező könyvön,
mely trónon fekszik,
a mennyei dicsőségben.

Keresztes Szent János prófétai szavai körülötte:

Ó, lelkek, amelyek ilyen fönséges dolgokra vagytok teremtve és hivatva,
mit csináltok?
Miért haboztok?
Terveitek és álmaitok csak hitványságok.
Birtokotok nyomorúság.
Ó, mekkora szerencsétlenség, hogy lelki szemetek vaksággal van megverve!
Milyen szomorú, hogy akkor fénnyel szemben vakok vagytok!
S oly hangos szózattal szemben meg süketek!
Nem látjátok, hogy miközben nagyság és dicsőség után töritek magatokat,
nyomorulttá, aljassá és tudatlanná lesztek,
és méltatlanok ekkora kincsre!

(A szellemi páros ének 39,7)


Vége.

2012. február 8., szerda

69. "Nem nézte senki sem..."




40. versszak.

Nem nézte senki sem,
Aminadab se volt látható,
A környezet pedig pihent.
A lovasság
Leszállt, hogy nézze a vizek árját.

Az örök élet békéjét énekli az utolsó versszak.
A jelenet Krisztus győzelmét és dicsősége teljességét fejezi ki.

Mint Mária elszenderülésének ikonján, a jegyes-lelket, mint új teremtményt fogadja be Krisztus a paradicsomba. (…ikonmagyarázat…)
Körben minden a teremtés és a mennyország paradicsomi állapotát mutatja.
A mennyet az aranyos szárnyú szeráf szimbolizálja.
Két páva: az örökkévalóság jelképei.
Az egyik Isten békés színelátását, a másik amelyik a kígyót faja fel,
a rosszon aratott végleges győzelmet jelképezi.
Háttérben a kupola: az egyház.
Lentebb ugyanaz az oltár, mint a központi ikonon.
Kehely, tűzlámpa.
A lelki házasság (=átalakító egyesülés) a küzdő egyházban kezdődött, s a diadalmas egyházban válik teljessé.

2012. február 7., kedd

68. "A szellő suttogását..."



39. versszak.

A szellő suttogását,
Az édes fülemülék dalát,
A berkek ékességeivel,
Derűs, szép éjszakán,
A lánggal, mely emészt, de nem fáj.

Az élet megígért teljessége a Szentháromsággal való tökéletes közösség.

Középkori a minta, a Szent Szűz megkoronázása.
A jegyes-lélek immár aranyló ruhát visel, akárcsak Krisztus.
Kezét a lélek-jegyes fejére teszi, a lelkiélet teljességének jeleként.
Ez a háromságos szeretet folyama: az Abba keze, a Szentlélek fuvallata jelzik.
Mindent átölel az istenség kék színe.

A lélek leány a Fiúban, részesedik isteni természetében.
Beteljesedik benne Isten terve: egy az Abbával, a Fiúval és a Szentlélekkel.
(Jn 17,22-26). !!!!
Két oldalon: fülemüle énekel a mandulaágon, hirdeti a tél elmúltát,
az égő csipkebokor pedig az örök szeretetlángot. Isten jelenlétét.
De Mária szüzességére is utalhat.

2012. február 6., hétfő

67. "És ott majd föltárod előttem..."



38. versszak.

És ott majd föltárod előttem,
Mit lelkem úgy kívánt,
És ott meg fogod azonnal adni,
Azt, ó én életem,
Miben egy más napon már részesítettél.

A Szentháromság (vö. Rubljev 3 angyala) tekintete alatt történik meg a Jegyes és
jegyese egyesülése. (…ikonmagyarázat…)
A kerub leengedi lángkardját, ami akadályozta a boldogság kertjébe való
belépését, hiszen a jegyes-lélek most visszatért a paradicsomba.

A jeruzsálemi Porta Bella mellett lévő Szent Anna és Szent Joakim házasságának ikonja ihleti ezt a képet. (…ikonmagyarázat…)
A talith lesz a baldachin, amint ez a zsidó házasságkötéskor történik.

Krisztus átöleli és megáldja a lelket.
Egy szeretet-tekintet egyesíti őket.
Egységük a Szentháromság képére történik.
Jézus főpapi imája szerint a Szentháromságban jön létre ez az egyesülés.
(Jn 17). !!!

2012. február 5., vasárnap

66. "Örüljünk, Kedvesem..."



36. és 37. versszak.

Örüljünk, Kedvesem,
S menjünk, hogy láthassuk szépségedet,
A hegyre és a dombra,
Hol tiszta víz fakad,
Menjünk csak a sűrűjébe beljebb.

S legott a sziklán magasan
Fekvő barlangokhoz jutunk,
Melyek jól el vannak takarva,
S belépvén majd oda
Megízlelhetjük a gránátalma mustját.

A Jegyesébe alakult jegyes-lélek szemét Őrá szegezve és mindenben hozzá hasonlóan,
ragyogó szépségben, be akar hatolni a bölcsesség és a teremtés isteni
misztériumai sűrűjébe.

A hegyek és a dombokról lefutó tiszta patak jelképezik e misztériumokat.

Meghívást kap, hogy lépjen be a sziklaüregbe, Krisztus misztériumainak megszámlálhatatlan kincsű bányájába, hiszen Krisztusban van elrejtve a bölcsesség és tudomány minden kincse.

Krisztus szenvedésének szemlélését a Jegyes ikonja foglalja össze, valamint Mária együttszenvedése.
Az Istenanya, amint átöleli a Fiú-jegyest, tökéletes egységben Fia kínszenvedésével, a jegyes-lélek modellje a kereszt bölcsességének teljességében.

Ez az élmény értékes gyümölcsöket terem, mint a dombon magasodó gránátalma mutatja.

2012. február 4., szombat

65. "A kis fehér galamb..."



34. és 35. versszak.

A kis fehér galamb
A gallyal bárkába visszatért
S a gerlice
Párját, melyért már úgy epedt,
A zöld partoknál megtalálta.

Magányban élt
És a magányban rakta fészkét,
És a magányban senki más
Őt nem vezérli, mint csak a Jegyes,
Akin szint’ ott ütött sebet a szeretet.

A jegyes-lélek a világ útjain zarándokol, mint a vízözön után a csőrében olajfagallyat
hozó galamb.
Jele, hogy megszűntek a próbatételek.
Botjára támaszkodik, szemét Jegyesére szegezi, aki kezével irányítja,
Ragyogásának sugaraival vonzza, így halad a világ zöldellő partjain.
Elmerült a magányban, mint a fészkét megtaláló gerlice a Jegyes árnyékában,
Egyedül szeretetből él, belül a Szentlélek vezetésével.

2012. február 3., péntek

64. "Virágokból és zöld smaragdból..."



30. 31. 32. és 33. versszak.

Virágokból és zöld smaragdból
Miket friss hajnalon szedtünk,
Fonjuk meg a füzéreket,
Melyek szerelmedtől kinyílnak,
S egy hajszálammal összefűzzük.

Egyetlen szál hajam,
Melyet nyakam körül lebegni láttál,
S ott szemléltél nyakamon,
Az ejtett foglyul,
És még meg is sebzett egyik szemem.

Mikor tekinteted rajtam pihent,
Szépséged bélyegét szemed reám nyomta,
S azért szerettél úgy meg engem,
S azért is lett méltó szemem
Imádni azt, mit Benned láthatott.

Ó, csak ne vess meg!
Mert bár ha feketének találtál is,
Most már bátran reám tekinthetsz,
Azóta, hogy szemed rám vetetted,
Mert bájt és szépséget hoztál bennem létre.

Mint Mária Magdolna vagy betániai Mária, aki alabástromedényben kenetet tett Krisztus lába elé, haját meg szél repíti, a lélek jegyes az élet friss hajnalán szedett virágokból (fent a szarvas jelképezi a hajnalt és a friss életet), erénykoszorút köt, hogy azt Krisztus fejére helyezze.
Fehér virág és a ragyogó virág a szüzeké és az egyháztanítóké,
piros szegfű pedig a vértanúké.

Krisztus mélyreható tekintettel önti kegyelmét és szépségét jegyesébe,
aki imádással válaszol.

A jegyes élek, az Énekek éneke menyasszonyához hasonlóan megéli,
hogy a Jegyes tekintete átalakította.
Kezéből drágakövet vesz át, Jegyese adományainak összfoglalatát.

2012. február 2., csütörtök

63. "Ha hát többé a pázsiton, a réten..."



29. versszak.

Ha hát többé a pázsiton, a réten,
A mai naptól nem láttok s találtok,
Mondjátok: elveszett,
Minthogy szerelmemben bolyongva
Elvesztettem magam, s ez lett üdvöm.

Feledve a világ dolgait, a jegyes-lélek elvesztve s újra megtalálva magát
Istenben, csak a Jegyes dolgaival törődik, egyrészt szemlélődésben, égre szegezett tekintetével, a szemlélődő ima templomában, másrészt a talith-tal szimbolizált apostoli szolgálatban.
A talith jelképezi Isten akarata iránti tökéletes engedelmességét.

Távol van a terektől és a halandók szórakozásaitól.
Ezt a labdázó gyerek és a tric-trac játékot játszó két arab jelképezi.
Egyikük kezében a „subba” vagy rózsafüzér.
Keleten ezt sokan morzsolgatják időtöltésként.
A jegyes-lélek tiszta szeretetben él.

2012. február 1., szerda

62. "Kedvesemnek belső pincéjében..."



26. 27. és 28. versszak.

Kedvesemnek belső pincéjében
Ittam, s midőn kiléptem onnan,
A messze terjedő mezőn
Már semmiről sem tudtam,
S a nyáj, melyet követtem, elveszett.

Szívét ott nyújtotta nékem,
Édes tudásra ott tanított,
S én átadtam magam neki
Fönntartás nélkül, teljesen,
S jegyeséül szint’ ott ígérkeztem el.

Lelkem s egész valóm
Szolgálatára szentelé magát.
A nyájat már nem őrzöm
S tisztem sincs semmi más,
Egyetlen dolgom: Őt szeretni.

A lélek-jegyes bensőséges egységben Jegyesével egészen szolgálatára szentelte magát.
A templom borospincéjében, amelybe a szeretet hét fokán lehet eljutni,
a lélek megkapja Krisztust, a szentélyben, a bölcsesség és szeretet
legbensőségesebb közösségében, mint a tanítványok az utolsó vacsorán.
Az eucharisztikus gesztus a kölcsönös odaadást és a tökéletes szövetséget jelképezi. (…ikonmagyarázat…)

Kilépve a templomból a lélek-jegyes visszatekint,
az őt átalakító közösség élményétől vonzva, de nekiindul a világnak,
hogy a Jegyes csodáiról beszéljen.

Kezében a TALITH azt fejezi ki, hogy magát teljesen és kizárólag a szeretet
gyakorlásának szentelte, otthagyva a nyájat, melyet előzőleg őrzött.
A kép az utolsó vacsora ikonjára emlékeztet.
Talith: Krisztus és a szeretet szolgálatának jelképe.

2012. január 31., kedd

61. "Lábadnak nyomdokán..."



25. versszak.

Lábadnak nyomdokán
Ifjú leányok futva járják útjukat,
A szikra érintésére,
A fűszeres bornak tüzében
Amiktől égi balzsam áradoz.

Szerelmese keresésében, illatai után futva, a lélek-jegyes fiatalsága teljes
ragyogásában követi Krisztust, magával vonzva másokat is.
Két angyal hozza a megrészegítő fűszeres bort és a szeretet szikráját,
a Jegyes vonzását jelképezik.
A bor ambivalens jelentésű: Isten szeretetét, de haragját is jelentheti.

Mint a Deesis ikonokon – ahol Mária közbenjár,
Krisztus másik oldalán pedig Keresztelő János –
Krisztus középen, trónon ül. (…ikonmagyarázat…)
Mária, a Szent Szűz, a Krisztus követés tökéletes modellje, Fia jobbján áll.
Keresztelő Szent János helyén viszont a lélek-jegyes áll, lejjebb.
Arca kifejezi a Szerelmes keresésének örömét.

2012. január 30., hétfő

60. "Ágyunk virág borítja..."

24. versszak.


a jegyes-lélek:


Ágyunk virág borítja,
Oroszlánbarlangok veszik körül,
Bíborszín ékesíti,
Békéből van faragva
S ezer pajzs van körülötte színaranyból.

Krisztus és a lélek-jegyes hitvesi virágágya olyan, mint a Feltámadott sírja.
Az életet a tisztulás és a halál előzi meg. (…iknmagyarázat…)
Az üres sírban, mely fölött angyal őrködik, csak a fehér lepel marad,
amelybe Krisztus testét csavarták.
A bíborba öltözött lélek-jegyes örömöt sugároz,
mint a kenetvivő asszonyok, kezében amfóra.
Biztonságban tudja magát, mint a barlangjában pihenő oroszlán.
Szép és bátor, mint az útját szegélyező aranyozott pajzsok.

A kép a feltámadás örömét sugározza.

2012. január 29., vasárnap

59. "Az almafának árnyán..."



23. versszak.

Az almafának árnyán
Jegyezted el nekem magad,
Ott nyújtottam neked kezet,
S ott gyógyítottalak meg,
Ahol anyádat a gyalázat érte.

A Jegyes a megváltás misztériumára emlékezteti a lelket.
A paradicsomi fán kígyó tekereg, a fán az alma.
Krisztus megváltott a bűntől. A kersztfán.
Éva koponyája lent, a sötét üregben.

Az élet fájának tövénél, ami a kereszt, a lélekjegyes, akit Krisztus a szeretet
szövetségében váltott meg.
A Jegyes-Krisztus szeretettel hajol a lélek felé.
Ugyanaz a lehajló mozdulat, mint a pokolba szállás ikonján.
Megragadja a lélek-jegyes kezét, s kirántja a halál sírjából. (…ikonmagyarázat…)

Az életpatak a keresztséget jelképezi:
ez közvetíti minden lélek számára a jegyesi megváltást,
hogy minden lélek eljusson a lelki házasság (átalakító egyesülés) dicsőségébe.

Krisztus lehajlása szeretetet, leereszkedést, odahajlást, részvétet, totális segítőkészséget fejez ki.
Lehajlik a Lélek-jegyes alacsonyságához.

2012. január 28., szombat

58. "S belépett az ara..."



22. versszak.

S belépett az ara
A kedves kertbe, mely után epedt,
S boldogan pihen meg,
Ott nyugtatván nyakát,
Szerelmesének édes karjain.

Elérte a lélek a szeretetben való teljes egyesülést.
A tisztulás és a megvilágosodás útjának próbái és kegyelmei után.
Ez az öröm pillanata.
Amit elérhet az ember e földi életben a lelki házasság által.
Ez lett a gyümölcse a hosszú tisztulási útnak, időszaknak.
Ez teljesen ajándék az ő Jegyesétől. Hozzáhasonulás Jegyeséhez. Megistenül.
Hozzáhasonult Istenéhez, akit itt kedves kertnek nevez.
Egy olyan kapun lépett be, melynek elhúzott bíbor függönyét vékony arany
Vonalkák díszítik.
A kert kellemes, telve virággal és gyümöccsel, bőtermésű datolyapálmával.
Mivel benne élvezetes, édes nyugalmat talál.
Megtapasztalja a lélek a Szent Pál által mondott igazságot:
Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.

Belépett, vagyis elhagyott mindent, ami zavarhatná egyesülését.

A bíbor ruha a szeretet teljességét jelzi.
A Jegyesen pedig az istenséget jelző kék ruha van.
De az ő ruháján is áttetszik Jegyesének kék isteni színe.

Mint az utolsó vacsora termében János apostol, ő is Jegyese keblére hajtja fejét.
Krisztus megáldja őt jobbjával, miközben baljával befedi. (…ikonmagyarázat…)
Egy titkos tekercset tartva.
Az Igazság és Élet Szavának tekercse: ez lesz Szerelmese tápláléka.

2012. január 27., péntek

57. "Ti könnyű szárnyú madarak..."



20., és 21. versszak.

Ti könnyű szárnyú madarak,
Oroszlánok, szökellő őzek, szarvasok,
Ti hegy-völgy s hosszú partvidékek,
Vizek, szellők s tikkasztó nap heve
S az éjszakák virrasztó rémei.

Lantok kedves szavára
S szirének bűvös énekére kérlek,
Szüntessétek haragtok
S ne érintsétek a falat,
Hogy nyugton alhassék arám.

Végül is Isten elnyugtatta a lélek képességeit.
Erre utal a bal sarokban Krisztus keze, mely a hatalmat jelképezi.
Parancsol a képzelőerő könnyű madaraink, a haragos indulatok oroszlánjainak,
a bűnös vágy dámvadjainak, a belső tehetségek hegyeinek, völgyeinek, folyamainak,
az éjszaka vizeinek, szeleinek, tüzeinek és félelmeinek, amelyek a négy szenvedélyt
jelképezik (fájdalom és remény, öröm és félelem.)
A lélek azonnal elalszik. Nagyon mélyen.
A lélek-jegyes álmát egy hatalmas sárkány vigyázza, amelyet nem tudnak elkábítani énekükkel és lantjukkal a szirének.

Az Úr befejezi a lélek megtisztítását, alkalmassá teszi a lelki házasságra.
Amennyire az ebben az életben lehetséges.

Ez már a „legyen meg a te akaratod” állapot.

Itt már a lélek számára nincs zárt ajtó, hanem hatalmában van mindannyiszor, amikor csak akarja élvezni a szeretetnek ezt az édes álmát.
A lélek-jegyes Szerelmesére hagyatkozik.

2012. január 26., csütörtök

56. "Ó nimfák, Júdeának leányai!"



18., és 19. versszak.

Ó nimfák, Júdeának leányai!
Míg a virágok s rózsatők között,
Az ámbraillat árad,
A külvárosban tartózkodjatok,
S ne illessétek küszöbünket.

Lelkem Drágája, ó rejtsd el magad,
S tekinteted vesd a hegyekre
És róla mit se szólj,
Hanem nézd annak társait,
Ki távol szigetekre költözik.

A szabadságot kéri a lélek.
Hiszen úgy érzi magát testében, mint egy börtönben. Nem azt teszi, mint amit szeretne.
Ezért a szabadságot Jegyesétől kéri.

Az érzékiség, a kívánság, a vágy, a képzelgés rendetlenségeitől akar szabadulni.
A nimfák jelenítik meg őket, akik a város kültelkein tanyáznak.

A virágok, a rózsatők pedig az erényeket jelölik.
Az ámbraillat pedig Jegyesének a Lelkét.

Figyelemmel tekint Jegyesére. Szemléli Őt.
A talith-tal, a zsidó imádság kultikus tárgyával.
Erre van alapozva az ő élete.

A hegyeken visszatükröződik a három isteni erénynek a színe: piros fehér zöld.
Az ebben való életet kéri.
A lélek indul a távoli szigetekre, Jegyeséhez, az Ismeretlenbe.
A tenger kékje ihleti a lélekben a távoli szigetekre való távozás gondolatát.
A kék szin az isteni világ.
A élek Szerelmesét szemléli dicsőségében.

Ne vétkeinket nézzed, hanem Egyházad hitét!
Azt kéri, hogy az erényeket nézze őbenne.

55. "Megállj észak halálthozó szele!"



17. versszak.

Megállj észak halálthozó szele!
Jöjj déli szél, mely fölgyújtod szerelmünk!
Fújj végig kertemen,
Hadd szálljon szerte illata,
S virágok közt eszik a Kedvesem.

A lélek már nem akar semmit sem veszteni Jegyese jelenlétéből.
Ezért a lelki szárazsághoz és Jegyese Szelleméhez fordul.
Egy kis ördög és egy kis angyal jelképezik őket a felső sarkokban.
A szélnek ambivalens értelme van a Bibliában lehet jó és rossz is.

Két dolgot tesz, hogy útját állja a lelki szárazságnak.
Folytonos ima és áhitat gyakorlatok révén becsukja előtte az ajtót.
Nehogy a hideg szél lefagyassza a virágokat, erényeket.
Segítségül hívja a Szentlelket. Aki felgyújtja a szeretetet, erényeket.
A hideg és a meleg szelet két angyal jelképezik.
„Fújj végig kertemen.” Ez a kert maga a lélek.
Amit öntözni kell Szent Terézia szerint.
Isten három éjszakája a kertben. Paradicsom, Getszemáné, lelkem.
Mit tesz? Szenved vagy pihen?

S ezáltal elkezdenek sugározni ezek a lelkek. Mások is észreveszik. Mint Mózes esetében.
Jó ott lenni a közelükben.

Jézus előre küldi az Ő Lelkét az ilyen lélekbe, mint pünkösdkor az apostolokra, hogy készítse őket elő. Tegye őket virágos kertté, ahol meg tud majd pihenni.
Ahogy a vers mondja: eszik a Kedvesem.
Magától értetődik, hogy amit eszik, az maga a lélek.
Elkezdődik a menyegző. A jegyesnek menyegzői ruhába kell öltöznie. Erényekbe.

A Jegyes is látható a képen. Pihen. Virágok között.
Emmanuel, Velünk az Isten.
Jézus az Olajfák hegyén ikonográfiája szerint. (…ikonmagyarázat…)
Fekszik, de szemei nyitva vannak, virraszt.
A lélek közeledik, hogy vigasztalja Őt.
Mert értünk szomorú, értünk szomjas.

2012. január 23., hétfő

54. "A rókákat fogjátok meg..."



16. versszak.

A rókákat fogjátok meg nekünk,
Minthogy virágzik már a szőlőnk.
A rózsákból eközben
Fenyőtobozt kötünk,
S a kis hegyen ne járjon senki akkor.

Az erények elérték már a tökéletesség fokát a lélekben. Ezeket jelképezi a szőlő.
A lélek csokorba köti ezeket és átnyújtja Kedvesének.
Az erények mutatják meg a lelki élet hitelességét.
Önmagát is átnyújtja velük. Ez legnagyobb ajándéka.
S kedvesétől is ez a legnagyobb viszont ajándék.
Hiszen nélküle semmit sem tudna tenni.
Aki úgy pihen lelkében, mint saját otthonában.
S most az angyalokhoz fordul védelemért az ördögökkel, minden zavarukkal szemben.
Nehogy akadályozzák őt a szeretet belső gyakorlatában.
Hiszen ez a lényeg. Ez az erények lényege.
Ez az egész lelki folyamatnak a kulcsa.
És nem a rendkívüli dolgok a fontosak.
A kis rókákhoz hasonlítja őket. Érzéki vágyak, testi kínok, lázongások, szellemi
gyötrelmek.
A róka negativ állat a Bibliában.
Ezek a kérések hasonlítanak a 9-12 versszakokhoz. De ez már egy másik szint.
Már nem szenved a különbözőségtől és a másik hiányától.
Most attól szenved, hogy nem tudja beteljesíteni az egységet, amire vágyódik.
Az ok az ember belső diszharmóniája: testi, szellemi, érzéki.

A felszabadulást kéri a rendetlenség alól, hogy összeszedett tudjon lenni az egyesülésben, és Szerelme szolgálatában.

S a kis hegyen ne járjon akkor senki. A hegy az Istennel való találkozás helye.
A magány, az Úrral való együttlét elengedhetetlenül szükséges a lelki életben.
Egyetlen testi, vagy szellemi érzéke se szórakoztassa.

A lélek tehát nem tesz már egyebet, csak szeret.
Ne járjon tehát senki a kis hegyen, csupán csak az akarat legyen ott Kedvese előtt
és ajánlja fel neki az említett módon önmagát és összes erényeit.
A három isteni erénynek három emberi képesség felel meg.
Hit, remény, szeretet – értelem, emlékezet, akarat.
Mivel a lélek csak szeret, ezért marad meg az akarat.

Ő a maga részérő az erények virágait gyűjtögeti, hogy csokorba kötve felajánlja Jegyesének, aki jelenlétével megáldja lélek-jegyesét.

53. "Szerelmesem a hegység..."



14., és 15., versszak.

Szerelmesem, a hegység,
Völgyek magányos berkei,
Távol szigetvilágok,
A zúgva hömpölygő folyók,
A szerelmes szellők suttogása.

Az éj csendes nyugalma.
Derengő virradat felé,
A hallgató zene,
A szózatos magány,
Üdítő s szívünk lángra gyújtó estebéd.

Isten végre megkönyörült a lelken.
Elkezdődik a lelki eljegyzés. A szeretetben való egyesülés.
Elragadtatással. De ez csak járulék. Történhet másképpen is. Csendesebben.
Ez a mi hivatásunk is, a lényegét tekintve. Az Úr alkalmazkodik a lélekhez.
Véget érnek a lelki epedések.
Menyasszonyát felékesíti a Jegyes minden ékességgel.
Ezeket énekli meg róla.
De a Jegyesről is szólnak, mit jelentenek neki.
De mindazt a sok helyet is jelöli, ahol megtalálható Jegyese. A szemlélődés helyei.

Misztikus kifejezések, megszólítások.
Szerelmes szavak, melyeket a szeretet ihlet.
A lelki eljegyzés folyamata. Valóban a szerelem időszaka.

A Krisztusban való találkozásban mindazt megtalálja az ember, amire vágyott és többet, mint amit kifejezhet. Ezért beszél szimbólikus nyelven.
Most elkezdi mesélni és énekelni Krisztus nagyságát és kiválóságát.
Nem talál szavakat. Ezért a teremtés legszebb és legnagyobb alkotásait sorolja fel.
A hatalmas hegységektől, a bensőséges vacsoráig. Becézi Őt. „Kis tündér!”
„Ilyen hegység az én számomra az én Kedvesem.” …
Egy hegyen mindig közelebb van az ember az Istenhez.
A hegy Isten jelenlétét szimbolizálja.
A nevezett dolgok pozitív oldalait Istenre viszi.
Benne megtalál minden jót.
Isten erős szikla, amire rálehet építeni egy életet.
Mindezek a szemlélődés tárgyai.
Nekünk is ilyen szemlélődéssel kell rájuk tekintenünk.
Így érthetjük meg őket nagyságukban, Istenre vonatkoztatva őket.
„Völgyek magányos berkei.” Remeték imádságos magánya. O.Cist.
„Távol szigetvilágok.” Titokzatosság, ismeretlenség…
„Zúgva hömpölygő folyók.” A Szentlélek kiáradása pünkösdkor.
Ellenállhatatlan árvíz.
A Templom szentélyéből áradó víz.
„Szerelmes szellők suttogása.” Illés a Hóreben.
„Az éj csendes nyugalma.” Már hajnalodik. Kezdődik a nappal.
A nap legszentebb szakasza.
„A hallgató zene.” A teremtett világ koncertje. Krisztus a kulcs ehhez a zeneműhöz.
Ezt az ikonon angyalok jelenítik meg.
De ez nem egy természetes megismerése a teremtett világnak, ez már természetfeletti.
„A szózatos magány.” A magány nem magányos lét, hanem együttlét valakivel.
Vagyis dialógus. Üzenet értéke van.
„Estebéd.” Vacsora. Ami nem egyéb, mint az ő Jegyese.
Az utolsó vacsora, Szentmise, Eukarisztia.
A nyugalom még csak e felső részeket érinti, alsóbb szinten még sok a kísértés és zavar.
Mindezek a dolgok nem egyebek, mint maga a Kedves.
A lélek vallja Szent Ferenc szavait: Enyém az Isten és minden dolog.
De Keresztes Szent János is mondott hasonlót! „…mert Krisztus az enyém.” (teljes idézet!)

Mindezt magas szemlélődésben látja.

Krisztus a Pantokrator, a mindenség Ura, hiszen minden Őáltala, Ővele, és Őbenne létezik.
Mindent Krisztusban kezd látni.

Körülötte a négy csúcsban, vagyis a 14. versszakban: hegyek, völgyek, folyók, és Illés próféta a Hóreb barlangjában, ahogyan hallgatja a csendes szellőt.

Körülötte a négy sarokban, vagyis a 15. versszakban: az éjszaka és a hajnal, a mennyei angyalok csendes zenéje, a sivatag magánya – ahol a jegyes lakik, s az Ige és az Eukarisztia vacsorája, étele, amely újjászüli s amelyre meghívása van Jegyesétől.
S ez a vacsora, étkezés nem más, mint maga a Jegyes.

A Jegyes minderre hívja a lelket, jegyesét.
Mindebben találkozhatnak.

2012. január 5., csütörtök

52. Urunk megkeresztelkedése ikon



A Szentháromság, a mi Istenünk,
megosztatlanul nyilatkoztatta ki magát ma,
mert az Atya világos tanúságot hangoztatott
szülötte felől,
a Szentlélek pedig galamb képében szállott
le a mennyből,
a Fiú a Keresztelő előtt hajtotta meg
szeplőtelen fejét
és megkereszteltetvén, mint emberszerető,
az emberi nemet
a szolgaságból kiszabadította.


(Vízkereszti III.imaóra sztihirája, 4. hang - gör.kat. Énekeskönyv)