3. Andrej Rubljov Szentháromság ikonja

"Ó, élő és ragyogó Szentháromság,
add meg nekünk a szívnek azt a tekintetét, amely fel tudja fedezni a Te
világosságodat,
amely a mi emberségünk sűrűjéből fölemelkedik.
Taníts meg minket, hogy tiszteljük a szent ikonokat,
hogy mi is "látókká" váljunk és az éjszakában virrasztókká!"
(Michel Hubaut ferences)

Szemlélődő tekintetünk a szent festő-szerzetes, Adrej Rubljov ünnepi ikonján nyugszik.

„A Szentlélek, ki megelevenít és megszentel minden lelket, a Háromság egységében az Atyával és Fiúval együtt tündöklik”. (Felmeneteli ének, 4. hang.)

Szent Andrej Rubljov (1360-1430) Szentháromság ikonja 1411-ben készült. Mérete 142 x 114 cm. Ezt az ikont 1551-ben kanonizálták (Sztogláv).
Andrej Rubljov ikonján hitünk legnagyobb misztériumának, a Szentháromságnak képi megjelenítését láthatjuk. A szent életű ikonfestő fölhasználja az egyház ikonográfiai hagyományait, egyszerre mélységet és egyértelműséget teremt, személyisége maradandóan belevésődött az alkotásba.

Teológiailag Rubljov Troicája Pünkösd keretében érthető. Tartalma kezdettől fogva a pünkösdi titok volt. Pünkösd és a Szentháromság misztériumának kapcsolata által ünnepi ikonnak számít. Jézus – János által elbeszélt – búcsúbeszédének képi ábrázolását „olvashatjuk” itt. Teljesen betölti az ikont az itt megnyilvánuló Szentháromság titka.

Rubljov Szentháromság-ikonja az ősatya, Ábrahám vendégszeretetét ábrázoló, egészen a IV-VI. századig visszavezethető ikontípus hosszú sorába tartozik… Radonyezsi Szent Szergej a szeretet e képét a mamrei istenjelenés (Ter 18, 1-15) kanonikus formáiba rögzülten látta meg. Ezt a tapasztalatot, a szellemi világ újfajta látásmódját Rubljov is átvette, s így festette meg a Szentháromság ikont. Ez az ikon magát a Szentháromságot mutatja meg egy döbbenetes erejű látomásban… Egyszerre régi és új, egyszerre őskép és másolat, új kánonná, új mintává válhatott… (P. Florenszkij)
Valahányszor szemléljük ezt az ikont, az ábrázoláson túl az ábrázoltra fordítja figyelmünket.
„Az ikonfestészet ugyanaz a szemnek, mint a prédikáció a fülnek, de nem azért, mert az ikon közvetve adja vissza egy beszéd tartalmát, hanem mert a beszéd és az ikon is elválaszthatatlan közvetett tárgyától, lényegük ennek közvetítése, tárgyuk lelki valósága pedig azonos”. (P. Florenszkij)
A Szentháromság-ikont szemlélve a három isteni Személy révén a teljes üdvgondozás jelenik meg lelki szemeink előtt. A bal oldali angyalban az Atyát, a középső angyalban a Fiút, a jobb oldali angyalban a Szentlelket láthatjuk meg. A kompozíció vezérmotívuma a kör, amely többszörösen ismétlődik az ikonon.
A „fordított perspektíva” az ikonból „kilépteti” a vonalakat, s így a szemlélőt is az ikon részesévé teszi. „A szeretet nem csak a három személyt fogja össze a szentháromságos belső életbe, hanem bennünket, embereket is belevon abba.” (Modesto P. „Die Dreifaltigkeit”…)

Az Atyát jelölő angyal a két másik angyal felé hajtja meg a fejét, valamint az ikon felső részén lévő hegy és fa is feléje hajlik. Felső ruhájának a színe áttetsző, halványbíbor, az alsó ruha kékje épphogy csak kilátszik. A kék szín az istenséget jelöli. Jobbjával a Fiúra, a középső angyalra mutat.
A három angyal közül a középső a Fiút jelenti. A Fiú az Atya akaratát teljesíti, s ez a testtartásában is látható: enyhén meghajtja felé a fejét és egész testét is. Ruhája bíbor tunika és kék felső köntös. Ez jelzi, hogy emberségét átfogja az istensége.
Ikonunkon a Szentlelket jelképező angyal jobb oldalon helyezkedik el. Meghajlásával és egész lényének mozdulásával ő a középpont az Atya és a Fiú között: ő a közösség Lelke.
„A Szentlélek által ismerjük meg Krisztust, az Isten Fiát, és a Fiú által szemléljük az Atyát.” (Damaszkuszi Szent János). Kék színű tunikája nagy részben látszik, felső ruhájának színe zöldes, az újjáteremtő életerő színe.

Az ikon középpontja és súlypontja az oltár közepén lévő kehely és a fölé magasodó fa (keresztfa fája) összefoglalja a megváltás egész művét. Az oltár szemlélő felöli oldalán egy nyílás látható, ami jelöli azt az üreget, amit az Eucharisztia és az ereklyék őrzésére használtak. A két szélső angyal lábának és testének vonalát követve egy kehely kontúrja bontakozik ki a szemlélő előtt. Közepében pedig a Krisztust megjelenítő angyal kapott helyet. Ebben is az Ő áldozatára való szimbolikus utalást lehet meglátni.
A háttérben lévő ház az Atya házára utal „Atyám házában sok hely van” (Jn 14,2), a fa , az élet fája, az örökkévalóság fája. A Paraklétosz mögötti szikla (amin halványan látható hasadék van), utal arra, hogy a Szentlélek életet árasztó folyamai Krisztus misztikus sziklájának nyitott oldalából fakadnak.

E kimeríthetetlen titokról az imádság képes feltárni nagy mélységeket, ami az Istenre figyelő tekintet gyümölcse.

Források: Gabriel Bunge: A Szentháromság-ikon – A szent ikonfestő Andrej Rubljov lelkisége és műve – Örökségünk kiadó 1994; Ivancsó István: Ikon és liturgia – Szentháromság -Nyíregyháza 2002;
Ajánlás: cikk: http://www.atanaz.hu/foisk/athanaz/atan06/ata6_7.htm és film: Andrej Tarkovsky: Andrej Rubljov
_________________________________________________________

"A keresztény Kelet és Nyugat ragyogó épületei és mozaikjai a hívők egyetemes öröksége, s magukban hordják a hit- és ünneplésbeli teljes közösség ígéretét, merném mondani zálogát. Ez (a teljes közösség), miként Rubljov híres Szentháromság képén, egy mélységesen eucharisztikus Egyházat tételez föl és követel, mely közösen részesedik a megtört kenyér által Krisztus misztériumában, s mintegy elmerül a három isteni Személy kimondhatatlan egységében: ezáltal az Egyházból magából lesz a Szentháromság "ikonja". (II. János Pál pápa E.E. V.5.)

2. Pünkösd - ünnepi ikon

„Vésd Krisztust... a szívedbe, minthogy (már) úgyis ott lakik; hogyha könyvben olvasol róla vagy képen látod, megvilágíthassa gondolataidat, miközben az érzékelés kétféle módján kétszeresen is megismered. Így szemeiddel láthatod azt, amit az ige révén megtanultál. Aki ezen a módon hall és lát, annak egész lényét betölti Isten dicsérete.”
„...a lelki szemlélődésnek, amelyhez az ikon elvezet minket, nem más a tárgya, mint ami az ikoné is, vagyis az emberré lett Ige.”
(Szt. Theodórosz)

A Pünkösdi ikonok a Szentlélek kiáradása utáni pillanatokat örökítik meg, de – mint minden ikon – önmagukon, emberi világunk határain túl Isten világába engednek betekintést.
Húsvét óta folytonosan tart a Pünkösd. Mi is ebbe a Pünkösdbe lépünk be, ahogyan a Szentlélek kiárad Egyházára.
Az ünnep a Szentlélek elküldésének ünnepe, - mert Krisztus megígérte a Szentlelket (Jn 14,15-16), így a hozzá tartozó ikon is a Szentlélek megjelenésének ikonja.
Ha a Mennybemenetel ikonja az Egyház, akkor ez az ikon az Egyházat alkotó személyek, a láthatatlan közösség születésének ikonja is. A Szentlélek az Evangéliumokban leírt lángnyelveken túl, az apostolok személyén keresztül is megjelenik. Minden egyes apostolarcon a maga egyéni módján tükröződik a Szentlélek jelenléte, de minden arc egyformán ragyog.
„Így a Szentlélek is minden ember számára, aki képes őt befogadni, úgy van jelen, mintha csak az övé lenne, ugyanakkor mindenkinek elegendő és teljes kegyelmet ad.” (Nagy Szent Vazul)

Az apostolok félköre, Krisztus titokzatos Testének, az Egyháznak az egységét jelképezi. A félkörben elhelyezkedő tanítványok között középen gyakran ott találjuk Mária alakját, aki imádkozik az Anyaszentegyház kifejezőjeként. Egy másik ikonon a két apostol között látszólag üres hely van, amerre az arcukat fordítják: ez Krisztus helye, aki titokzatos módon mégiscsak jelenlévő ebben a Szentlélek által alkotott közösségben.

Péter apostollal szemben Pál apostol látható, - az ikon nem a történelmi pillanatot ábrázolja, hanem Isten idejébe enged bepillantani. Azt jelzi, hogy az Egyház a Szentlélek kiáradásával elkezdi hirdetni Isten igéjét, aminek Pál is tevékeny résztvevője. Az evangélisták könyvet tartanak a kezükben, a többi apostol közül néhányan pedig a Krisztustól kapott tanítói tekintélyt jelképező tekercset.

A háttérben látható építészeti motívumok az emeleti teremre utalnak, az utolsó vacsora termére, ahol a tanítványok Jézus mennybemenetele után összegyűltek, s amely Pünkösdkor kitárul a világ felé.

Az ikonon az alsó részben sötét, zárt, barlangszerű félkörben, roskadozó, öreg király alakjában a régi kozmosz (ő „a Világ” aki azokat a népeket jelképezi, akik az apostolok tanításától várják a kinyilatkoztatást, - a tudatlanság sötétségébe van bezárva), az ikon legfelső részén pedig az újonnan megnyíló ég látható.

(Forrás.: Krisztus közöttünk, A szem böjtje c. könyvek; ld.: (1.); „Magyar Kurír”cikk.)

Az ikon szerkezete...elősegíti az egyház misztériumán való elmélkedést. Az ikonon három körív látható. Ezek közül a legfelső lefelé irányul, s kékes színével az isteni világot jelöli. Innen árad ki az isteni tűz, a Szentlélek. A középső köríven az apostolok helyezkednek el. A legalsó körívben a Király alakja.
A bizánci egyház művészetének sajátossága, hogy nem rendezetten adja vissza a perspektívát, hanem a mélységet fölfelé nyitja meg, s ezáltal létrejönnek a körívek.
(Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia)
__________________________________________________

Köszönjük Adrienne a szép és értékes hozzászólást és az együtt elmélkedést. Magdi, Neked is köszönjük a keleti egyház liturgiájáról szóló gondolatokat, ami gazdagítja az ünnepi ikon szemlélését, megértését.

1. Bibliografia

A képen a La Bruna (Barna Madonna) látható, a legrégebbi "Kármelhegyi Boldogasszony"-ikon.

Ide azon könyvek és cikkek listáját szeretnénk összeállítani, amik az ikonokról szólnak.

*Veronika E. Schmitt OCD, A Kármel elfelejtett gyökerei, Magyarszék, 2009.
*Christoph Schönborn: Krisztus ikonja – Holnap kiadó – 1997.
*Nagymihályi Géza: A misztika térben szóban képben – Kairosz Kiadó – Budapest, 2004.
*Nagymihályi Géza: Hitvallás liturgia ikon a keleti kereszténységben - Kairosz 2005.
*Nagymihályi Géza: A Nagyböjt szakrális kultúrája a keresztény keleten - 2001.
*Nagymihályi Géza: Krisztus-ikonok szóban és színben – JEL Könyvkiadó – 2003.
*Krisztus közöttünk (ford. Baán András) – Szent István Társulat – Budapest, 1984.
*Lepahin Valerij: Az ikon funkciói – Szombathely – 2001.
*Lazarev: Középkori orosz festészet – Magyar Helikon – 1975.
*Pavel Florenszkij: Az ikonosztáz – Hypotex Kiadó – Budapest – 2005.
*Eva Haustein-Bartsch: Ikon – Taschen -
*Az ikon Stílustörténeti kalauz – Műkincshatározó - Officia '96 kiadó – 1998.
*Ikonográfia ökumenikus megközelítésben – Xeravits Géza – L'Harmattan – Bp. – 2005.
*L.A. Uszpenszkij: Az ikon teológiája – Kairosz – Paulus Hungarus – Budapest, 2003.
*Gabriel Bunge: A Szentháromság-ikon – Örökségünk Kiadó – Nyíregyháza – 1994.
*Philomena Musebrink: Istenszülő-ikonok – Örökségünk Kiadó – Nyíregyháza – 1994.
*Nacsinák Gergely András: A szem böjtje – Kairosz Kiadó – Budapest, 2003.

Idegen nyelvű könyvek, (albumok)
*Mahmoud Zibawi: Die ikone – Albatros - Patmosz Verlag – Düsseldorf – 1994.
*N. Lazarev: Moscow school of icon-painting – Moscow Publishers „Iskusstvo” - 1980.

További irodalomajánlat ikonokról, rövid könyvismertetővel - *Toronyi Molnár Zita – Szeged – 1997. http://invitel.hu/parochia/ikonkonv.htm


Köszöntelek Adrienne, mint az első fecskét! Reméljük ezen a blogon is rajta lesz az Úr áldása.