„Vésd Krisztust... a szívedbe, minthogy (már) úgyis ott lakik; hogyha könyvben olvasol róla vagy képen látod, megvilágíthassa gondolataidat, miközben az érzékelés kétféle módján kétszeresen is megismered. Így szemeiddel láthatod azt, amit az ige révén megtanultál. Aki ezen a módon hall és lát, annak egész lényét betölti Isten dicsérete.”
„...a lelki szemlélődésnek, amelyhez az ikon elvezet minket, nem más a tárgya, mint ami az ikoné is, vagyis az emberré lett Ige.”
(Szt. Theodórosz)
A Pünkösdi ikonok a Szentlélek kiáradása utáni pillanatokat örökítik meg, de – mint minden ikon – önmagukon, emberi világunk határain túl Isten világába engednek betekintést.
Húsvét óta folytonosan tart a Pünkösd. Mi is ebbe a Pünkösdbe lépünk be, ahogyan a Szentlélek kiárad Egyházára.
Az ünnep a Szentlélek elküldésének ünnepe, - mert Krisztus megígérte a Szentlelket (Jn 14,15-16), így a hozzá tartozó ikon is a Szentlélek megjelenésének ikonja.
Ha a Mennybemenetel ikonja az Egyház, akkor ez az ikon az Egyházat alkotó személyek, a láthatatlan közösség születésének ikonja is. A Szentlélek az Evangéliumokban leírt lángnyelveken túl, az apostolok személyén keresztül is megjelenik. Minden egyes apostolarcon a maga egyéni módján tükröződik a Szentlélek jelenléte, de minden arc egyformán ragyog.
„Így a Szentlélek is minden ember számára, aki képes őt befogadni, úgy van jelen, mintha csak az övé lenne, ugyanakkor mindenkinek elegendő és teljes kegyelmet ad.” (Nagy Szent Vazul)
Az apostolok félköre, Krisztus titokzatos Testének, az Egyháznak az egységét jelképezi. A félkörben elhelyezkedő tanítványok között középen gyakran ott találjuk Mária alakját, aki imádkozik az Anyaszentegyház kifejezőjeként. Egy másik ikonon a két apostol között látszólag üres hely van, amerre az arcukat fordítják: ez Krisztus helye, aki titokzatos módon mégiscsak jelenlévő ebben a Szentlélek által alkotott közösségben.
Péter apostollal szemben Pál apostol látható, - az ikon nem a történelmi pillanatot ábrázolja, hanem Isten idejébe enged bepillantani. Azt jelzi, hogy az Egyház a Szentlélek kiáradásával elkezdi hirdetni Isten igéjét, aminek Pál is tevékeny résztvevője. Az evangélisták könyvet tartanak a kezükben, a többi apostol közül néhányan pedig a Krisztustól kapott tanítói tekintélyt jelképező tekercset.
A háttérben látható építészeti motívumok az emeleti teremre utalnak, az utolsó vacsora termére, ahol a tanítványok Jézus mennybemenetele után összegyűltek, s amely Pünkösdkor kitárul a világ felé.
Az ikonon az alsó részben sötét, zárt, barlangszerű félkörben, roskadozó, öreg király alakjában a régi kozmosz (ő „a Világ” aki azokat a népeket jelképezi, akik az apostolok tanításától várják a kinyilatkoztatást, - a tudatlanság sötétségébe van bezárva), az ikon legfelső részén pedig az újonnan megnyíló ég látható.
(Forrás.: Krisztus közöttünk, A szem böjtje c. könyvek; ld.: (1.); „Magyar Kurír”cikk.)
Az ikon szerkezete...elősegíti az egyház misztériumán való elmélkedést. Az ikonon három körív látható. Ezek közül a legfelső lefelé irányul, s kékes színével az isteni világot jelöli. Innen árad ki az isteni tűz, a Szentlélek. A középső köríven az apostolok helyezkednek el. A legalsó körívben a Király alakja.
A bizánci egyház művészetének sajátossága, hogy nem rendezetten adja vissza a perspektívát, hanem a mélységet fölfelé nyitja meg, s ezáltal létrejönnek a körívek.
(Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia)
__________________________________________________
Köszönjük Adrienne a szép és értékes hozzászólást és az együtt elmélkedést. Magdi, Neked is köszönjük a keleti egyház liturgiájáról szóló gondolatokat, ami gazdagítja az ünnepi ikon szemlélését, megértését.
Köszönöm, Márti ezt a szép pünkösdi ikont és a róla szóló magyarázatot.
VálaszTörlésMegérintett, ill. megerősített ez a szép, Szt. Theodorosztól származó idézet. Régóta bennem van az ikonok és a Szentírás, ill. a Lectio Divina közötti szoros párhuzam olyan szempontból, hogy mindkettő egy meghívás, hogy “te is részese vagy, itt és most személyesen neked, hozzád szól”.
Megfogott, amikor annak idején, az ikonok ún. “fordított perspektíváját” magyaráztad. Azok kedvéért, akik ennek a jelentését esetleg nem ismerik, leírom (remélem, sikerül visszaadnom), hogy ha kívülről, a perspektivikus látásmód szemlélünk valamit, akkor azt úgy látjuk, hogy a távolodó, a valóságban párhuzamos vonalak tőlünk távolodva összetartanak. Az ikonokon viszont ezek a vonalak nem össze, hanem széttartanak, és ennek a „fordított perspektívának” az üzenete az, hogy az ábrázolt szent eseményt nem kívülről, hanem “belülről” szemlélhetjük, annak részesei lehetünk, ill. vagyunk. Személyes a meghívás csakúgy, mint a Szentírás olvasásánál is.
Az ikonon Péterrel átellenben ott ül Pál apostol, és ahogy írod, „mi is ebbe a Pünkösdbe lépünk be”. A tér és az idő többé nem akadály. Annak ellenére, hogy mostanában sokfelől lehet hallani, hogy „temetik” egyházunkat, én is abban hiszek, hogy Pünkösdje azóta is tart.
Drága testvérek!Bár az ikonhoz nem értek,mégis megragadom a klaviaturát,hogy ezt az ikont a keleti egyház liturgiájával,annak lelkiségével közelitsem meg.Igy megosztanék néhány gondolatot,amiket az egyházzenei tanszakon tanulok (kántor szakon).Válaszott tárgyaim a zsidó,és keleti énekkultúra,liturgia.A bizánci egyházban a keresztelés után rögtön következik a bérmálás szentsége.A bérmálásban u. az történik,mint Pünkősdkor az apostolokkal.Leszáll a Lélek.Pecsétet hagy a lelkünkön,és eltörölhetetlen jelet hagy.Szent müróval végzik.A pap megkeni müróval,a homlokot, szemet, orrot, szájat,fülét mellét kezét,lábát.A megkenés közben mondja a bérmálás szavait.A homlokon való megkenés az értelmet,mell megkenése az akaratot,az érzékszervek megkenése a világgal szemben való megerősödést jelenti.Tehát a Szentlélek az egész embert áthatja,pecsétet nyom rá.A bizánci liturgiában az utolsó szentségi áldás,Krisztus búcsúját is jelenti a világtól.De a Mennybemenetelkor is már,meg Pünkősdkor még látványosabban kiáradt a Lélek.Ezért a Szent Liturgiában az áldozás után megmutatkozik a pünkősd,ebben az imában:"Láttuk az igazi Világosságot,befogadtuk a Mennyei Lelket,megtaláltuk az igazi hitet,hódolva az oszthatatlan Háromságnak,mert Az üdvözitett minket."
VálaszTörlésA bizánci lelkiség szerint az áldozás a Szentlélek hitének teljességét is jelenti.Személyes pünkősd is,aki a bérmálásunk óta folyamatosan bennünk él.
Pünkősdkor a görög egyház térdel a liturgiában,ami egyébként a hivatalos bizánci liturgiában nem fordul elő.Térden állva könyörögnek a Szentlélek kegyelméért.Annak emlékére hogy az apostolok Máriával hosszasan imádkozva,várták a Lelket.(Görög katolikus szertartástan Szent Atanáz Gör.Kat. Főiskola)
VálaszTörlés