21. A Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Lisieux-i Szent Teréz ikon

20.Istenszülő ikonok (3) "Orange - Jel"; "Platytera - "az egeknél tágasabb"

"...az Úr maga ad nektek jelet:
Íme, a szűz fogan, és fiút szül,
és Immánuelnek nevezi el."

(Iz 7,14)

"Ez azt jelenti: Velünk az Isten."

(Mt 1,23)

"...Dicső és nagyszerű titok!
 Kit az egész világ magába fogadni nem képes,
Az egy szűz méhében helyezkedik el..."

Az Istenszülő a "Jel" (Platytera) a legtiszteltebb ikonok közé tartozik a keresztény keleten.

Az orosz hagyomány „Jel”-nek, „Znamenie”-nek mondja ezt az ábrázolást, a görögök viszont – Nagy Szent Vazul Liturgiájának szavaival – „az egeknél tágasabb” Istenanyának, „Platyterá”-nak nevezik.

Az Istenszülő „Jel” képmása, Izaiás jövendölésének (Iz 7,12) képi megfogalmazása: „Íme a Szűz fogan méhében, Fiút szül, Akit Emmánuelnek neveznek”, „ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1,23)

A „Platytera”, vagy másképpen a „Jel”-nek nevezett Istenszülő-ikon eredete a frontálisan ábrázolt, gyermekét az ölében tartó, egész alakos Szűz képe, a legarchaikusabb ábrázolásmódok közé tartozik. A római katakombákban is nagyon gyakran megtalálható az „orans” ábrázolás. (A felemelt két kéznek ez a gesztusa nem kifejezetten keresztény gesztus. Ismerték a pogány világban is, és az ókori Izraelben is – például a zsoltárok is néhányszor említik.)

A magasan az ikonosztázion felett a széttárt karral imádkozó, s a Megváltót a szíve alatt hordozó Istenszülő „Jel” ikonját úgy tekintjük, mint az imádság emblematikus megjelenítőjét. Az ábrázolás minden részlete lelkiséggel van átitatva. Az "orans" kéztartás nem illusztráció, hanem az ima belső cselekedetének megszemélyesítése, szimbóluma.

A kitárt karú Istenszülő mellén, külön dicsfénnyel körülvéve, a gyermek Jézus látható. Az ikonosztázionon a próféták sorának közepén van a helye, mintegy jelképeként a megváltásra várók hitének.

Az ikon misztikus tartalma így jellemezhető: prófécia, amely ószövet-

ségi előkép is egyben. Próféta volt, aki az idézett szöveget írta, és a próféták tartották életben a Megváltó eljövetelébe vetett hitet és sóvárgó várakozást. Ezt, a Megváltó tanainak hirdetését az Egyház vette át. Ezért ez az ikon az Egyház jelképe is, mert a megtestesült Úr úgy foglal helyet az Istenszülő kebelében, mint egy templomban és mint misztikus formában, az Egyházban.

A liturgikus himnuszok ugyanazt mondják el a költészet és dallamok segítségével, amit a kép a színek és vonalak nyelvén:

"Üdvözlégy, Istenszülő Mária,
leronthatatlan s mindenek felett szent templom,
mint a próféta kiáltja:
Szent a te hajlékod, és csodálatos az igazságban!"

(Dicsérjétek az Urat 147.o.)

Forrás: Nagymihályi Géza: A misztika térben, szóban, képben - Kairosz - 2004. 101-102.o.; Hitvallás, liturgia, ikon a keleti kereszténységben - Kairosz - 2000. 122-123. o.
Ivancsó István - Ikon és liturgia 18. - Istenszülő- Nyíregyháza - 2000.
Nacsinák Gergely András: A szem böjtje - Kairosz - 2003 - 213.o.

19. Az Istenszülő születése ikon

"A te születésed, Istenszülő Szűz,
örömet hirdetett az egész világnak,
mert belőled tündöklött föl az igazság napja,
Krisztus Istenünk..."

Az Istenszülő születésének tropárja, 4. hang (rész.)

Isten ajándéka a világnak: Mária születése (szeptember 8.)

Az Istenszülő születése ünnepének gyökerei valószínűleg az V. századra nyúlnak vissza. Jeruzsálemben ünnepelték először, a Beteszda-fürdőre épült templom felszentelésekor. Így az ünnep kezdete a Szűz Mária szülőházára épült templom felszentelése lehetett. Az Istenszülő születését Rómában a VII. sz. végétől tartják meg.

Az ünnep és az ikon szorosan egybekapcsolódik.

Az ikonosztázionon az úgynevezett ünnepsort az Istenszülő születése nyitja meg (a bizánci egyházban az egyházi év szeptember 1-jével kezdődik, s így az Istenszülő születése az első igazi nagy ünnep benne), s az Istenszülő elszenderedése zárja.

Hogyan kell ábrázolni Mária születését?

"Az Istenszülő születése - Házak, és Szent Anna, aki takarók között fekszik egy ágyon, párnával megtámasztva. Két leány tartja őt hátulról, elölről pedig egy harmadik leány hűsíti legyezővel, s más leányok az ajtókon át étkeket hoznak. Ismét más leányok, alant ülve, a gyermeket fürdetik egy medencében. Egy másik leány a bölcsőben lévő gyermeket ringatja." (Dionüsziosz da Furná - Az ikonfestészet kézikönyve.)

Az ikonunkon lévő jelenet nagyon gazdag. Szent Anna a középponti alak, aki ágyon ül egy párnával feltámasztva. Jobb oldalról leányok érkeznek meglátogatására. Ajándékokat hoznak a szülőasszonynak. Az ikon bal oldalán két asszony készülődik a gyermek fürdetéséhez.

Belső és külső teret egyaránt szemlélhetünk az ikonon. A ház belseje az, ahol a szülés történik. A háttérben lévő két hegyen Joákimot láthatjuk.

Mária az ikon előterében van, pici gyermekként bepólyázva. Sok hasonlóságot lehet felfedezni az ikonon a Karácsony ikonjával. Az ünnepet - liturgikus szövegeivel és ikonográfiai ábrázolásával - elárasztja a megtestesülésnek, a menny és a föld összeköttetésének a gondolata (ez alapvetően karácsonyi gondolat elővételezetten már itt, az Istenszülő születésénél megjelenik).

Az egész ikont, mint ahogy az Istenszülő születésének ünnepét is, az öröm árasztja el. "Az az öröm, amely mindannyiunké, hiszen az Istenszülő Szűz Mária Krisztus egyházának első tagja s az ősmintája. Ebben a minőségben ő a menny kapuja mindazok számára, akik általa üdvözülnek." (Suttner, E. DHR., "Die Ikonne von der Geburt der allreinen Gottesmutter", in Der Christliche Osten 3-4)

Az ikonon megfigyelhetjük a vörös szín használatát, ami mintegy kapuként borul az eseményre, s vezeti tekintetünket a gyermek Máriára, akit bepólyázva láthatunk a fürdető asszony karjaiban. Újszülöttként is ott van a feje körül a dicsfény, a glória, amely jelzi, hogy már ekkor Isten dicsőségének részese. De ott van ő a bölcsőben is, akit lábbal ringat egy leány, aki orsót tart a kezében.

Szent Anna az ikon középpontjában van, szülőágyas édesanyaként, fejét baljára támasztja, mély gondolatokba merülve. Az Istenszülő édesanyjának szentségét jelzi, hogy fejét glória övezi, s feje fölött a felirat: Szent Anna. Szent Anna Joákimmal együtt a házban is megjelenik az ikon bal oldalán.

Joákim fent a hegy két oldalán is látható, az esemény előzményeként (hasonlóan Szent Józsefhez a Karácsonyi ikonon) elgondolkodva, ill. amint az angyal (az apokrif evangélium szerint) álmában megjelenik.

Az ajándékokat hozó leányok a szülő Szent Anna felé indulnak, kezük mozdulata is ezt az irányt követi.

Az Istenszülő Szűz Mária szüleiről és születési körülményeiről semmi biztosat nem tudhatunk. Éppen ezért kezdtek el beszélni róla már a korai időkben, s így keletkeztek az apokrifek. Bennük nem a részletek fontosak, hanem az ott leírt történet tartalma és tanulsága. Így tehát arra kell odafigyelni, hogy Isten öröktől fogva munkálja az emberiség üdvösségét, és kiválasztotta hozzá az eszközöket is, melyek a megváltást szolgálják. Nemcsak prófétákat küldött, hogy ébren tartsák a megváltás reményét, hanem kiválasztott egy törzset is, amelyből a Megváltó származik. Őneki pedig édesanyát ajándékozott, hogy bizonyos időben, bizonyos helyen, bizonyos szülőktől megszülethessen az, akit ő öröktől fogva kijelölt arra, hogy a "menny kapujává" legyen. - Ezt mutatja be az Istenszülő születése ikonja, erről szól az ünnepe. Ezért áll olyan közel az ünnepi ikon a Karácsony ikonjához.

Forrás: Ivancsó István - Az ikon és liturgia 14. - Az Istenszülő születése - Nyíregyháza 2001.