2010. szeptember 16., csütörtök

20.Istenszülő ikonok (3) "Orange - Jel"; "Platytera - "az egeknél tágasabb"



"...az Úr maga ad nektek jelet:
Íme, a szűz fogan, és fiút szül,
és Immánuelnek nevezi el."
(Iz 7,14)

"Ez azt jelenti: Velünk az Isten."
(Mt 1,23)


"...Dicső és nagyszerű titok!
 Kit az egész világ magába fogadni nem képes,
Az egy szűz méhében helyezkedik el..."

Az Istenszülő a "Jel" (Platytera) a legtiszteltebb ikonok közé tartozik a keresztény keleten.
Az orosz hagyomány „Jel”-nek, „Znamenie”-nek mondja ezt az ábrázolást, a görögök viszont – Nagy Szent Vazul Liturgiájának szavaival – „az egeknél tágasabb” Istenanyának, „Platyterá”-nak nevezik.
Az Istenszülő „Jel” képmása, Izaiás jövendölésének (Iz 7,12) képi megfogalmazása: „Íme a Szűz fogan méhében, Fiút szül, Akit Emmánuelnek neveznek”, „ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1,23)

A „Platytera”, vagy másképpen a „Jel”-nek nevezett Istenszülő-ikon eredete a frontálisan ábrázolt, gyermekét az ölében tartó, egész alakos Szűz képe, a legarchaikusabb ábrázolásmódok közé tartozik. A római katakombákban is nagyon gyakran megtalálható az „orans” ábrázolás. (A felemelt két kéznek ez a gesztusa nem kifejezetten keresztény gesztus. Ismerték a pogány világban is, és az ókori Izraelben is – például a zsoltárok is néhányszor említik.)

A magasan az ikonosztázion felett a széttárt karral imádkozó, s a Megváltót a szíve alatt hordozó Istenszülő „Jel” ikonját úgy tekintjük, mint az imádság emblematikus megjelenítőjét. Az ábrázolás minden részlete lelkiséggel van átitatva. Az "orans" kéztartás nem illusztráció, hanem az ima belső cselekedetének megszemélyesítése, szimbóluma.
A kitárt karú Istenszülő mellén, külön dicsfénnyel körülvéve, a gyermek Jézus látható. Az ikonosztázionon a próféták sorának közepén van a helye, mintegy jelképeként a megváltásra várók hitének.
Az ikon misztikus tartalma így jellemezhető: prófécia, amely ószövet-
ségi előkép is egyben. Próféta volt, aki az idézett szöveget írta, és a próféták tartották életben a Megváltó eljövetelébe vetett hitet és sóvárgó várakozást. Ezt, a Megváltó tanainak hirdetését az Egyház vette át. Ezért ez az ikon az Egyház jelképe is, mert a megtestesült Úr úgy foglal helyet az Istenszülő kebelében, mint egy templomban és mint misztikus formában, az Egyházban.
A liturgikus himnuszok ugyanazt mondják el a költészet és dallamok segítségével, amit a kép a színek és vonalak nyelvén:

"Üdvözlégy, Istenszülő Mária,
leronthatatlan s mindenek felett szent templom,
mint a próféta kiáltja:
Szent a te hajlékod, és csodálatos az igazságban!"

(Dicsérjétek az Urat 147.o.)

Forrás: Nagymihályi Géza: A misztika térben, szóban, képben - Kairosz - 2004. 101-102.o.; Hitvallás, liturgia, ikon a keleti kereszténységben - Kairosz - 2000. 122-123. o.
Ivancsó István - Ikon és liturgia 18. - Istenszülő- Nyíregyháza - 2000.
Nacsinák Gergely András: A szem böjtje - Kairosz - 2003 - 213.o.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése