"Midőn tisztaságos arcod vonásait megörökítetted, ezen ábrázolást az igaz Abgárhoz küldted, aki hőn áhított Téged látni,
Ki Istenséged szerint a kerubok számára is láthatatlan vagy..."
Ki Istenséged szerint a kerubok számára is láthatatlan vagy..."
"...elküldted az isteni kezed által írott levelet Abgárnak, ki üdvösséget kért a Te isteni arcod hasonmásától és gyógyulást a maga számára."
((Az esti istentisztelet sztichirája, 8. hang; hajnali istentisztelet sztichirája 4. hang)
Az egyházi hagyomány megerősíti, hogy a Megváltó első ikonja a Megváltó földi élete során keletkezett. Ez a képmás, amelyet a Megváltó "Nem kézzel alkotott" képmása néven ismerünk.
Krisztus első képmásának történetét, (legendáját) mindenekelőtt a Megváltó "Nem kézzel alkott" képmásának ünnepére (augusztus 16.) írott istentiszteleti szövegek közvetítik.
A "Nem kézzel alkotott képmás keletkezésének bővebb ismertetése a Ménologionban található.
Ez röviden a következőképpen foglalható össze:
A leprában szenvedő edesszai király elküldte írnokát, Ananiást Krisztushoz egy levéllel együtt, amelyben azt kéri Krisztustól, hogy jöjjön Edesszába, és gyógyítsa meg őt. Ananiás festő volt, és Abgár megparancsolta neki, hogy ha a Megváltó nem tud eljönni, akkor fessen róla egy képet, és azt hozza el neki. Ananiás sűrű tömegtől körülvéve talált rá Krisztusra. Ráállt egy kőre, ahonnan Krisztust jobban lehetett látni, és megpróbálta lefesteni Őt. Mikor Krisztus látta, hogy Ananiás arcképet akar Róla készíteni, vizet kért, megmosakodott, kendővel megtörölte az arcát, és e kendőn megmaradt képmásának lenyomata. A Megváltó átadta ezt a kendőt Ananiásnak, azzal az utasítással, hogy a válaszlevéllel együtt vigye azt el annak, aki őt küldte. Ebben a levélben Krisztus megírta, hogy Ő maga nem megy Edesszába, mivel Neki azt kell teljesítenie, amiért elküldetett. Megígérte, hogy feladatának teljesítése után elküldi Abgárhoz egyik tanítványát. Miután megkapta az arcképet, Abgár meggyógyult a fő betegségéből...
A VI. században hallani először „nem kézzel festett” képmásokról. Közel-keleten: az edesszai mandylion a leghíresebb. Akheiropoitosz Krisztus-képnek tartották a kamuliánai kendőképet is…Az egyiptomi Memphiszben is őriztek egy csodás módon keletkezett Krisztus-kendőképet, amely a zarándokok beszámolója szerint dicsőségtől sugárzott. Ezeken kívül a korai középkorban meg jó néhány „nem kézzel festett”-nek mondott táblakép is forgalomban volt, mint amilyen a Vatikánban, a pápai magánkápolnában őrzött VI. századi ikon.
Krisztus arca szemből, a nyak és a vállak nélkül jelenik meg egy kendőn. Haja középen el van választva, mindkét oldalon a válláig ér. Szakálla (gyakran kétfelé osztott), a középen elválasztott hajnak néhány tincse a homlokába hullik. Még jellemző jegyei a vízszintes homlokbarázda, hosszú orrnyereg, v-alakú barázdával a felső részén, hangsúlyozott arccsont, keresztirányú vonal a nyakon.
A mandylion Konstantinápolyba érkezésének emlékét máig is ünnepli az orthodoxia augusztus 16-án, ekkor kerül felolvasásra az Abgár-legenda.
Forrás: Nacsinák Gergely András: A szem böjtje - Kairosz - 2003. - 205.o.
L.A. Uszpenszkij: Az ikon teológiája - Kairosz 2003. - 20.o.
Ivancsó István - Ikon és liturgia 19. - Krisztus -
Szeretnék néhány általános dolgot irni az ikonosztázion-ról.Emlékeztet a templom kárpitjára,amely a mennyezettől a földig ér.Teljes ikonosztázion 48 képből áll.Menny és a föld találkozása történik meg ott.Istennek is van képe,az Ő Igéje.,aki az Atyával egylényegű.Jézus Krisztus.Ő a láthatatlan Isten képmása,azaz ikonja.
VálaszTörlés( Görög Katolikus Szertartástan, Szt.Atanáz Főiskola,Liturgikus tanszék)