2010. december 18., szombat

30. "Hová rejtőztél el...?"

1. és 2. versszak:

Hová rejtőztél el, Szerelmem?
S miért hagytál itt sóhajommal?
Mint szarvas elfutottál,
De megsebezve engemet.
Kimentem, hívtalak, - s már eltünél.

Ó, pásztorok, ha ott volnátok
A hegyoldal cserényei körül,
Ha tán látnátok őt,
Kit lelkem mindennél jobban szeret,
Mondjátok neki: vágytól, kíntól meghalok.

Az ember alapélményét adja meg ez a pár sor. Már felismeri a lét hiányát. Hogy valami hiányzik neki. Hogy valaki hívja. Elkezdi keresni élete értelmét. Már elindult a Belső Várkastély legbelsőbb szobája felé. Nem elégíthet ki minket ez a világ. A végtelenre vágyódunk. Meg vagyunk sebezve. Valami nincs rendben. Óriási a zsidó nép tapasztalata: meghívottság, a bűn tudata. Rájöttek arra, hogy valami nincs rendben ebben a világban. Szomjasak vagyunk, mint a szamariai asszony. Persze lehet ezt tagadni, pótlékokat keresni... De látszat világunk egyszer össze fog dőlni.

Már nem úgy általánosságban szomjas valamire; hanem Krisztusra. Ez már nem egy általános keresés, henem Krisztus keresés. A Szent már nem a kezdőknek szól, hanem akiknek már hiányzik Krisztus.

Teológiai magyarázatok: A már igen, de még nem állapotában vagyunk. Már elkezdődött, de még nem teljesedett be. A beteljesedés csak a túlvilágon valósulhat meg. Még a legnagyobb földi kegyelmek sem azonosak Istennel. Még a legnagyobb lelki szárazságok sem bizonyítják Isten távollétét. Ezért a lélek a végső egyesülésre vágyódik és törekszik.
E földi életben az ember az ő bensejében találhatja meg Istent. (Belső Várkastély, Szent Ágoston tapasztalata, benső ima.) Isten templomai vagyunk. Bár még így is rejtőzve van, de legalább tudjuk az utat. Talán bújócskázik az Isten? Ez a tisztulás időszaka. Ő a legjobb pedagógus.
Kihív a bűn állapotából. (Mint a zsidók mi is kivonulunk Egyiptomból, átkelünk a Vörös tengeren, és a mi életünkben is következik a 40 éves pusztai vándorlás.) Ez az aszkézis időszaka. De a kezdet az mindíg misztikus. Isten megérint, megsebez. Erre a válasz an én keresésem. Aszketika és misztika mindíg együtt jár. Párbeszéd az életünk. Ahogy az imádság is.
Isten mindíg hív, mindíg válaszolnunk kell. (Isten élmények, egy-egy jó könyv, a természet szépsége, a Lélek sugallatai...) Hagyjuk, hogy a Lélek vezessen minket! Ez a hit zarándokutja. Oda menni, ahol Krisztus van, és onnan eljönni, ahol Krisztus nincs. S hogy a rejtekben levő Istent megláthassuk, nekünk is el kell rejtőznünk. Oda ahová Ő is elrejtőzött. Vagyis utánoznunk kellJézus Krisztus életét és tanítását. Ez a bensővéválás útja. Hitben, reményben és legfőképpen szeretetben kell Őt keresnünk. Lásd a Szeretet himnuszt!
Ezt a kis ikont az Úr mennybemenetele ihlette. (Lásd az Úr mennybemenetele ikon magyarázatát!) Keressük az Úrral való kapcsolatot itt a földön. Keressük a vele való mélységes egyesülést. Várjuk Krisztus második eljövetelét. Ádvent. Vágy, keresés, virrasztás. Vágyában a lélekkezével utánanyúl, baljával a fájdalmát fejezi ki. A keresés és a szeretet feszültsége érezhető. Az Egyház, s egyben a mi kétezer éves várakozásunk Isten felé.
A pásztorokhoz fordul, akiket angyalok jelképeznek, akik, mint Isten hírnökei fel és leszállnak a mennyei létrán. A pásztor pozitív kép a Bibliában. Tehát nem akárkiket szólít meg. Pozitív személyeket.
Mint a szarvas, aki gyorsan el tud tűnni. A Bibliában a szépség jelképe a szarvas. A jegyes bókja vőlegénye felé. Az Úr oktatásának kettős természete ez: jelenlétével vígasztal, távollétével pegig próbára tesz és keresésre buzdít. Isteni pedagógia.
Ezek a lelki szárazságok talán sokkal fontosabbak, mint a vígaszok. Ezek emelik magasba a lelket.
"Kimentem." Kilépés a világból és önmagunkból. Elhagyni a kábítószereket, a pótlékokat. Ahogy a Sötét éjszaka című versében is megírta.
De Isten ezzel még nem tölti be életünket. Még nagyobb üresség lesz a lélekben, hogy még jobban keresse Istent. Ez a tisztulás folyamata. Isten nem akar becsapni bennünket, nem akarja kiszúrni szemünket mindenféle földi pótlékkal. Önmagával akar bennünket megajándékozni. A fa is hangos sírás közepette lesz eggyé a tűzzel.
Ezzel a lélek elkezdi keresni szerelmét, kit mindennél jobban szeret. Ez a keresés egyben a megtisztulás útja is. A hit zarándokútja. A 40 éves pusztai vándorlás.
Elindul az ember keresni vágyaira a választ. De ezt a világ nem adhatja meg. Csak időleges kábítószerek. Neki hatalmasabb vágyai vannak. S minden Istent juttatja eszébe. Minden Istenről dalol. (Az I. Vatikáni Zsinat szerint, aki nyitott szívvel nézi a világot, az megláthatja benne Isten teremtését.) De ez a léleknek nem elég. Végtelen vágyai vannak, amiket csak egy végtelen tud kielégíteni. S az Isten nem akarja kiszúrni a szemünket földi ajándékokkal. Önmagával szeretne megajándékozni bennünket. S ezért ültette belénk a végtelen utáni vágyat.
Keresem e ilyen őszinte szívvel?
Isten az ember egészsége és jóléte. Nélküle élő halottak vagyunk. Aki nem imádkozik az is élő halott. Az Istennel való kapcsolatra vagyunk teremtve. Képmások vagyunk, ikonok és templomok. Élem e ezt a kapcsolatot? Építem e ezt a Belső Várkastélyt? Tartom e Vele a imádságban a kapcsolatot?
Isten az élet. Ő él. Mi csak éldegélünk. "Igen, az élet megjelent." Isten megismerése hatalmas minőségi változást jelent az életünkben.
Először a lélek közvetítőkön keresztül akar hatni kedvesére. A tiszta szeretetből fakadó vágyain, s az angyalokon keresztül. Őket nevezi pásztoroknak. Minden követ megmozgat, csakhogy elérhesse Istent, szerelmét. De ezek még csak az első lépések a keresésben.

1 megjegyzés:

  1. A végtelen vágy, mely Isten felé hív minket...
    Bár érzelmemmel és eszemmel nem találom, keresem mindenütt...

    VálaszTörlés