35. "És hogyha megsebezted..."

9. 10. és 11. versszak:

És hogyha megsebezted,
E szívet, miért nem lettél orvosa?
És hogyha elraboltad,
Miért hagytad mégis úgy el?
S rablott zsákmányod nem viszed magaddal?

Ó, csillapítsd gyötrelmeim,
Hisz nem képes rá senki más,
S engedd, hogy megláthasson szemem,
Hisz fénye csak Te vagy,
A csupán számodra tartogatta.

Jelenléted nyilatkoztasd ki nékem,
Látásod s szépséged legyen halálom.
Gondold meg, hogy e szív sebére,
Melyet szerelmed ejtett, nincsen ír,
Csak kedves arcod s társaságod.

Ezt az ikont az Úr színeváltozásának ikonja ihlette. Vágy az Úr látására, a vele való együttlétre. A lélek a földön fekszik, mint az apostolok a színeváltozás ikonján, részesedve a kontempláció első kegyelmeiben. Uram jó nekünk itt lenni! Jó veled lenni! Jó lenne itt maradni.
Krisztus lábánál az égő csipkebokor, a hegyoldalban az Illés történetében szereplő barlang. A tűz Istenre utal. A barlang lehet a Vele való találkozás helye is. Krisztus a táboron fellebbentette a fátyolt dicsősége misztériumáról.
Az ószövetségi igazak vágya, hogy láthassák az Urat. Mózes, Illés. Ahogy a színeváltozáskor is ők voltak jelen. Miért éppen ők ketten? Mert talán éppen ők sznvedtek legtöbbet az Úrért. És éppen szenvedéséről beszélgettek. A dicsőség pillanatában! Milyen ellentmondás. Ahogy a szemlélődés pillanatában is a szenvedés. Krisztus megmutatja az ő dicsőségét. A lélek szeretne szerelmétől átváltozni. Ahogy a tanítványok a Tábor hegyén. De csak megmutatja az ő dicsőségét. Nem maradnak ott sátort verni. Le kell jönniük a hegyről. El kell menni szolgálni! Mint a tanítványok, földre zuhan, elvakul a lélek a szemlélődés fényétől.
Miért nem fejezi be az Úr, azt, amit megkezdett benne? MIért e késlekedés? Dicsőség és szenvedés együtt. Ez az isteni pedagógia része. Bíznunk kell benne és ki kell tartanunk.
Csak Isten tudja csillapítani vágyait, s ezért minden más csak gyötrelem. A legfőbb értékhez képest, minden semminek tűnik. Isten az ő szemefénye. Hozzá képest minden sötét vakság. Hiába kapna meg bármit, vágyaihoz képest az semmi volna.
Ez szinte egy szerelmi állapot. Nem a lemondáson van a hangsúly, hanem a nagy-nagy szereteten. Állandóan csak Ő jár eszében. Semmi más nem érdekli.
Sőt minden más fárasztja. Állandóan az Ő képét nézi. Reá gondol. Meglepetéseket okoz neki. Így mindaz, amit a világ felkínál neki, csak gyötrelem számára. Helyesen értve a világ szót! A világban, de nem a világból. Hiszen végeredményben semmi sem választhat el bennünket Istentől. Vagy minden el tud bennünket választani Istentől. Rajtunk múlik, hogy mihez ragaszkodunk. Keresztes Szent János szerint egy cérnaszál is okozhat rabságot.
A megvilágosodás útján kezdi látni, hogy az Isten nélküli világ mennyire semmi. Sőt negatív reá nézve. Isten mindent jónak teremtett. A világot is meg lehet szentelni. A fazekak között is ott az Úr. Csak két út van: a kegyelem és a bűn útja.
Így érthetjük meg a lelkiélet dinamikáját. Isten hol kegyelmet ad, hol szárazságot. Erre az epedésre akar bennünket rávezetni, és a világot is. Isten pedagógiája ez. Jó nekünk ez a gyötrődés. Isten akaratának tisztelete és elfogadása mennyire fontos! Ezért a sok betegség és az öregedés, a halál. Hogy végre rádöbbenjünk az élet elégtelenségére. Szép az öregedés és az alkony. Mert lassan bezárul minden, és kinyílik a végtelen. Ha máskor nem, legalább életünk alkonyán.
Isten háromféleképpen lehet jelen az emberben: lényegileg, a kegyelem révén, és a szeretet folyamányaként, vagyis barátságában. Az utóbbira van hivatásunk. Erre a fokra vágyódik az ember. A szeretetre. Ez az egész lelki folyamatnak a kulcsa és célja.
Ezért a szeretetért mindenre képes. Végül is majd csak a halál tudja ezt megadni neki. De addig is minden áldozatra kész ezért a szeretetért.
A halál nem félelmetes neki, hiszen az egy találkozás azzal, aki nagyon szereti, s akit ő is nagyon szeret. Tudjuk hová megyünk, ki vár bennünket.
A kármelita szentek jelszavai mind-mind ezt a valóságot fejezik ki: szenvedni és megvettetni; szenvedni és meghalni, szenvedni és nem meghalni.
Mind-mind a szeretet elragadtatásának szavai. Én mit teszek, hogy kimutassam Isten iránti szeretetemet?
Az élet igazi problémája nem más, mint a szeretet. Van vagy nincs vagy fogyatékos. Erről szól az egész életünk. S erre csak egyetlen gyógyszer van: a szeretet, a szeretet teljessége: a SZERETET.
Az ember egészségének a fokmérője: a szeretet. A megkülönböztetés kritériuma is a szeretet.
Ha nincs benne szeretet, akkor élő halott. Ha fogyatékosan ven benne: akkor beteg, akkor hiányt szenved. Ha tökéletes benne: akkor él igazán, Istenben. Minden más csak menekülés, kábítás.
A szív sebe jelenti, hogy a lélek érez magában valamelyes szeretetet. Ezért kéri, hogy fejeződjék az be teljesen. Alakuljon át annak képére, akinek most csupán vázlata. S Ő nem más, mint Krisztus.