78. Szent Lukács evangélista - ikon

http://www.youtube.com/watch?v=SJDyZcNYVH8&feature=related

http://karmelitaikon.blogspot.hu/2010/08/17-az-istenszulo-ikonokrol.html

Az első Istenszülő-ikonokat az egyházi hagyomány Lukács evangélistának tulajdonítja, aki Pünkösd után három ikont festett:
- az egyik, amit „Irgalmas”-nak, vagy „Eleuszá”-nak nevezünk, s amely az Istenszülő és a gyermek egymással való kedveskedését ábrázolja.
- A másik az ún. „Odigitria” („Utat mutató, Útmutató”) elnevezésű típusba sorolható.
- A harmadik ikon a gyermek nélkül ábrázolt Istenszülő deésziszben, vagyis Krisztus felé fordulva, az imádság gesztusával ábrázolva, ill. a harmadik tipusba sorolható az ún. "Platytera", vagy másképpen "Jel"-nek nevezett Istenszülő-ikon, amelynek eredete a frontálisan ábrázolt, gyermekét az ölében tartó, egész alakos Szűz képe.

Természetesen ezek az ikonok nem abban az értelemben tulajdoníthatók az evangélistának, hogy ő azt a saját kezével festette. …Lukács evangélista szerzősége ebben az esetben úgy értendő, hogy ezek az ikonok másolatai (pontosabban a másolatokról készült másolatai) azoknak az ikonoknak, amelyeket valaha az evangélista festett.
(Ebben az értelemben portréfestő Lukács: a négy evangélista közül ő az egyetlen, aki az anyaság körülményeiről és Jézus születéséről is beszél; szavaival "rajzol" hiteles képet mindezen eseményekről, s e tanúságtétel alapján aztán már képi ábrázolásokon is "körül lehet írni" a Szűz és a Gyermek lelki arcát.*)

Az apostoli hagyományt itt ugyanúgy kell érteni, mint az apostoli kánonok, valamint az apostoli liturgia esetében. Ezek nem azért vezethetőek vissza az apostolokig, mert őket maguk az apostolok írták, hanem apostoli jellegük és a nekik tulajdonított apostoli tekintély miatt.
…Ezen ikonok mindegyike visszavezethető a Lukács evangélista által festett prototípusokra. Ezzel az egyház annak a kegyelemnek és annak az erőnek a folytonosságát hangsúlyozza, amely kegyelem és erő ezen ikonok mindegyik másolatának sajátja, hiszen ezek a másolatok (a rájuk jellemző szimbólumokkal együtt) az Istenszülőnek ama valóságos vonásait elevenítik fel, amelyeket Lukács evangélista megörökített.

Forrás: *Nacsinák Gergely András: A szem böjtje 214.o.

77. Avilai Szent Teréz - ikon

"Képzeljük a dolgot úgy, mintha a mi lelkünk egy gyönyörű szép várkastély volna,

egy darab gyémántból, vagy ragyogó kristályból faragva, benne pedig sok lakás,

mint ahogy az égben is sok van. S valóban, leányaim, ha jól megfontoljuk a dolgot,

mi egyéb az igaznak lelke, mint valami paradicsom-kert, amelyben az Úr, saját

szavai szerint, gyönyörűségét találja..."

(Jézusról nevezett Szent Teréz)

76. Assisi Szent Ferenc - emléknapja

"Milyen boldogok és áldottak azok,

akik szeretik Urunkat, és úgy cselekszenek,

ahogy Urunk meghagyta az evangéliumban:

Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből;

embertársadat pedig, mint saját magadat (Mt 22,37)

Szeressük tehát Istent, és imádjuk őt tiszta szívvel,

tiszta lélekkel, mert mindenekelőtt ezt óhajtja."

(Assisi Szent Ferencnek az összes hívőhöz írt leveléből)

75. Lisieux-i Szent Teréz - ikon

"Ó Szeplőtlen Szűz!

Te vagy az én Jóságos Csillagom,

aki Jézust nekem adja,

és Jézussal egyesít engem,

add, hogy fátylad alatt pihenhessek

csak ezen a mai napon!"

(Kis Szent Teréz)

74. Az Istenszülő oltalma - ikon

"Ma fényesen ünnepelünk mi hívő emberek, beárnyékolva a Te eljöveteled által, Istenanyja, s a Te tisztaságos orcádat szemlélve, alázattal mondjuk: Takarj be minket a drága oltalmaddal, és ments meg bennünket minden rossztól, esedezve a Te Fiadhoz, a mi Krisztus Istenünkhöz, hogy üdvözítse a mi lelkünket." (Tropárion)

Ez az ikontípus Bizánci Eszelős András, Konstantinápolyban élt szent legendájához kapcsolódik. A legenda elbeszéli, hogy egy alkalommal, amikor András a konstantinápolyi Blakhernesz-templomban, a templom ünnepének vigíliáján imádkozott tanítványával, Epiphaniosszal, a szertartás közben, hajnali négy óra körül csodálatos módon megpillantotta a Szűzanyát, amint szentek kíséretében belép a templomba, térdre ereszkedvén a hívekkel együtt könyörög, majd kendőjét válláról eloldván, azt oltalmazón a jelenlévő sokaság feje fölé teríti. És bár csak ők ketten látták a jelenést, az isteni gondviselés egyszerre leszálló békéjét mindenki megérezte…

A Blakhermesz-templom a császárváros számtalan kisebb-nagyobb temploma között meglehetős hírnévnek örvendett: …itt őrizték az Istenanyja köpenyének ereklyéjét, melyet egy hajdani uralkodó a Szentföldről hozatott ide. A templom még legalább két híres csodatévő ikonnal is büszkélkedhetett. Az egyik a márvány Mária-ikon volt, amelynek kezeiből gyógyító víz fakadt… A másik híres ikon, a Köpenyes Istenszülő, -…az Istenanyja oltalma őse is – kapcsolatos azzal a csodás eseménnyel, amely megalapozta a templom hírnevét szerte a bizánci világban. A csoda abból állt, hogy a templom főikonja előtti függöny a pénteki vecsernye idején magától a levegőbe emelkedett, s egyes beszámolók szerint csak szombaton ereszkedett vissza ismét…

„Az ikon előtti függöny, mintha csak egy fuvallat mozgatná meg, hirtelen a magasba lebben. Akik ezt még nem látták, nem is hiszik el. Akik azonban már látták, csodának tartják ezt, mégpedig a Szent Lélek szemmel látható alászállásának. Az esemény alatt Isten Szolgálóleányának külseje elváltozik, úgy hiszem, az Ő élő látogatását fogadja ilyenkor és láthatóvá teszi azt, ami egyébként láthatatlan.” (Mikhail Pszellosz bizánci tudós)

Ebben a templomban látta az ünnepi hét idején látomását Szent András. A templom kórusában megjelent az Istenszülő, a két János – a Keresztelő és a Teológus – valamint más szentek kíséretében, s kendőjét, válláról levéve óvón terítette a gyülekezet fölé. Ezt a látomást rögzíti az ikon, a jelenetet három regiszterbe helyezve el. Legalul, a templom vörös márvány padlózatán, az ikonosztáz előtt állnak az éppen liturgiát bemutató papok díszes miseruhában, balról és jobbról pedig a császár és a császárné. Középütt, az ambonon egy alak: Romanosz Melódosz, az orthodoxia legkedvesebb Mária-himnuszának, a híres Akathisztosz- himnusznak a szerzője. A jelenet méltóságteljes atmoszféráját egyetlen alak zavarja meg: a csaknem meztelen Andreasz, a Bolond, aki eszeveszett elragadtatásban markolja Epiphaniosz ruháját, és fölfelé mutogat, a felhők közt éppen megjelenő Panagiára. Az Istenanyja a látomásban megjelenő többi szenttel együtt alkotja a kép második szintjét, a legfölső regiszter pedig ismét a földi világot mutatja… Maga a jelenés pedig, az ikonon való elhelyezése és megjelenítése szerint megelevenedett ikonosztázra emlékezetet…

A felhők a szentek körül képileg adják vissza azt a legendában említett mozzanatot, hogy a misztikus eseményt András „belső szemével” látta, s amely így, bár a „valódi” térben történt, mindenki más előtt rejtve maradt.

…Eszelős (szalosz)…kifejezés a keleti egyházban a szentség egy nemét jelöli, az olyan embert,aki bolond ugyan, de csak a világi okosság ellenében, Istenért.

…Eszelős András is bolond a világ mértékével mérve, - ahogy társa vállába markol és botrányt csinál -, de józan a mennyek mértéke szerint.

…”Az Istenanyja oltalma” ikonográfiai típusának különös légkörét az egymásba épülő látomások adják, mintegy fölerősítve az ikon alapvető víziószerűségét.

…Az ikon András alakján keresztül számunkra is láthatóvá teszi a jelenetet, vagyis egy pillanatra az ő szemével látunk, amint az imába merült Istenszülőre nézünk…

Forrás: Nacsinák Gergely András: A szem böjtje – Kairosz kiadó – Bp. 2003. – Az Istenszülő oltalma