74. Az Istenszülő oltalma - ikon

"Ma fényesen ünnepelünk mi hívő emberek, beárnyékolva a Te eljöveteled által, Istenanyja, s a Te tisztaságos orcádat szemlélve, alázattal mondjuk: Takarj be minket a drága oltalmaddal, és ments meg bennünket minden rossztól, esedezve a Te Fiadhoz, a mi Krisztus Istenünkhöz, hogy üdvözítse a mi lelkünket." (Tropárion)

Ez az ikontípus Bizánci Eszelős András, Konstantinápolyban élt szent legendájához kapcsolódik. A legenda elbeszéli, hogy egy alkalommal, amikor András a konstantinápolyi Blakhernesz-templomban, a templom ünnepének vigíliáján imádkozott tanítványával, Epiphaniosszal, a szertartás közben, hajnali négy óra körül csodálatos módon megpillantotta a Szűzanyát, amint szentek kíséretében belép a templomba, térdre ereszkedvén a hívekkel együtt könyörög, majd kendőjét válláról eloldván, azt oltalmazón a jelenlévő sokaság feje fölé teríti. És bár csak ők ketten látták a jelenést, az isteni gondviselés egyszerre leszálló békéjét mindenki megérezte…

A Blakhermesz-templom a császárváros számtalan kisebb-nagyobb temploma között meglehetős hírnévnek örvendett: …itt őrizték az Istenanyja köpenyének ereklyéjét, melyet egy hajdani uralkodó a Szentföldről hozatott ide. A templom még legalább két híres csodatévő ikonnal is büszkélkedhetett. Az egyik a márvány Mária-ikon volt, amelynek kezeiből gyógyító víz fakadt… A másik híres ikon, a Köpenyes Istenszülő, -…az Istenanyja oltalma őse is – kapcsolatos azzal a csodás eseménnyel, amely megalapozta a templom hírnevét szerte a bizánci világban. A csoda abból állt, hogy a templom főikonja előtti függöny a pénteki vecsernye idején magától a levegőbe emelkedett, s egyes beszámolók szerint csak szombaton ereszkedett vissza ismét…

„Az ikon előtti függöny, mintha csak egy fuvallat mozgatná meg, hirtelen a magasba lebben. Akik ezt még nem látták, nem is hiszik el. Akik azonban már látták, csodának tartják ezt, mégpedig a Szent Lélek szemmel látható alászállásának. Az esemény alatt Isten Szolgálóleányának külseje elváltozik, úgy hiszem, az Ő élő látogatását fogadja ilyenkor és láthatóvá teszi azt, ami egyébként láthatatlan.” (Mikhail Pszellosz bizánci tudós)

Ebben a templomban látta az ünnepi hét idején látomását Szent András. A templom kórusában megjelent az Istenszülő, a két János – a Keresztelő és a Teológus – valamint más szentek kíséretében, s kendőjét, válláról levéve óvón terítette a gyülekezet fölé. Ezt a látomást rögzíti az ikon, a jelenetet három regiszterbe helyezve el. Legalul, a templom vörös márvány padlózatán, az ikonosztáz előtt állnak az éppen liturgiát bemutató papok díszes miseruhában, balról és jobbról pedig a császár és a császárné. Középütt, az ambonon egy alak: Romanosz Melódosz, az orthodoxia legkedvesebb Mária-himnuszának, a híres Akathisztosz- himnusznak a szerzője. A jelenet méltóságteljes atmoszféráját egyetlen alak zavarja meg: a csaknem meztelen Andreasz, a Bolond, aki eszeveszett elragadtatásban markolja Epiphaniosz ruháját, és fölfelé mutogat, a felhők közt éppen megjelenő Panagiára. Az Istenanyja a látomásban megjelenő többi szenttel együtt alkotja a kép második szintjét, a legfölső regiszter pedig ismét a földi világot mutatja… Maga a jelenés pedig, az ikonon való elhelyezése és megjelenítése szerint megelevenedett ikonosztázra emlékezetet…

A felhők a szentek körül képileg adják vissza azt a legendában említett mozzanatot, hogy a misztikus eseményt András „belső szemével” látta, s amely így, bár a „valódi” térben történt, mindenki más előtt rejtve maradt.

…Eszelős (szalosz)…kifejezés a keleti egyházban a szentség egy nemét jelöli, az olyan embert,aki bolond ugyan, de csak a világi okosság ellenében, Istenért.

…Eszelős András is bolond a világ mértékével mérve, - ahogy társa vállába markol és botrányt csinál -, de józan a mennyek mértéke szerint.

…”Az Istenanyja oltalma” ikonográfiai típusának különös légkörét az egymásba épülő látomások adják, mintegy fölerősítve az ikon alapvető víziószerűségét.

…Az ikon András alakján keresztül számunkra is láthatóvá teszi a jelenetet, vagyis egy pillanatra az ő szemével látunk, amint az imába merült Istenszülőre nézünk…

Forrás: Nacsinák Gergely András: A szem böjtje – Kairosz kiadó – Bp. 2003. – Az Istenszülő oltalma