Mert tőled sugárzott ki az igazság
napja:
Krisztus Istenünk,
Megvilágítván a sötétségben
levőket;
Te is örvendj, igaz Simeon,
Mert karjaidra vevéd az emberi nem
Szabadítóját,
Ki föltámadást ajándékozott
nekünk!
(Az ünnep tropárja,
görkat.Énekeskönyv)
A Találkozás ünnepe is a „Fények
ünnepe” közé sorolható. Karácsonykor Krisztusban az új
világosság virradt fel az emberiségre; itt az egyház még
háttérben maradt: kevesen ismerték fel az újszülött Jézust.
Vízkeresztkor már epifánia történt: bemutatkozott a
világnak, de ez egyben teofánia is volt, mert Istenként
mutatkozott be keresztelkedésekor, s a Szentháromság első
alkalommal való megjelenése is megtörtént. Itt az egyház már
szent nászt ült a „világ Világosságával”. Ezen a harmadik
ünnepen pedig világosságot, fényt visz az egyház a templomban
megjelenő Krisztus elé.
Az ikon közepén az Istenszülő
áll, aki a Találkozásra hozza az Üdvözítőt. Királynői
méltóságát különösen is hangsúlyozza a gazdagon díszített
bíbor ruhája. Jobbjával Simeonnak átadott Gyermekére mutat, bal
kezét pedig a tisztelet jeleként ruhája fedi. Mögötte áll Anna
prófétaasszony, ki kezében a feliratot tartja, …melyre az van
felírva, hogy „ez a Gyermek teremtette az eget és a földet”.
Jobbjával pedig Jézusra mutat.
A kép oldalán kettejük mögött
látható József alakja, aki ruhájával fedett kezében
tartja az áldozatra hozott két galambot.
A kép másik oldalán Simeon
tisztelettel tartja ruhával takart karjaiban a világ Üdvözítőjét.
Alakja nem csak azért görnyedt, mert már aggastyán, hanem azért
is, mert élete beteljesedését érte el, amikor kezébe vehette a
Megváltót, s ezt a legnagyobb hódolattal teszi. A kezében tartott
Jézus kinyújtott karjával édesanyjára mutat, ami a kettejük
kapcsolatát jelzi. Az agg Simeon élete beteljesedését érte el,
amikor karjára vehette a megígért Megváltót, s most elbocsátását
várja a földi életből.
A jelenlévő Anna prófétaasszony
szintén azt a pillanatot várta, hogy megláthassa az Üdvözítőt.
Kezével ő is a Jézust kezében tartó Simeon felé mutat.
A kép hátteréül szolgáló
épületek az ószövetségi Templomot, ill. középen az
egyház újszövetségi templomát jelképezik. Azt jelzik, hogy az
agg Simeon és a gyermek Jézus találkozásában a két szövetség
találkozott.
Az ikon felső részének közepét
az arany baldachin foglalja el, ami az oltár fölé
magasodik. A bizánci templomok szentélyében ilyen szokott lenni az
oltár: baldachinnal van ellátva. A képen ez az
Újszövetséget jelképezi. Az oltáron látható az evangéliumos
könyv is, ami állandó tartozéka templomaink oltárainak. Az
újszövetségi templom szentélyét jelzi az alatta megfestett
királyi ajtó is. Az oltár függönye félre van húzva, ami azt
jelzi, hogy Jézus megjelenésével szabad bejutásunk van a
szentélybe. Az aggastyán emelvényen áll, ami szintén a templom
szentélyét jelképezi. Az oltár szintje legalább egy lépcsőfokkal
magasabban van a templomokban, mint a hajó szintje.
Sok találkozási ikonon vörös
lepel húzódik a két épület között, ami a baldachinra is
ráborul. Ennek mély szimbolikus jelentése van: összeköti a két
szövetséget. Ugyanakkor itt egyesíti a Templomot és az Egyházat,
mindkettőnek az oltára fölé borulva, mert a szent oltáron
ugyanannak az Istennek szól az áldozat; ami az Ószövetségben
előkép volt, az Egyházban már egész beteljesedésében történik.
Forrás: Ivancsó István Ikon és
liturgia 3. – Találkozás – Nyíregyháza 1998.12.-16.o.
"Itt egyesíti a Templomot és az Egyházat, mindkettőnek az oltára fölé borulva, mert a szent oltáron ugyanannak az Istennek szól az áldozat; ami az Ószövetségben előkép volt, az Egyházban már egész beteljesedésében történik."
VálaszTörlés