12. Szent Illés próféta mennybevétele ikon

"Amikor az Úr azt akarata, hogy Illést a forgószél fölvigye az égbe...

...S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe. (2Kir 2,1a; 11)

Illés próféta földi életének utolsó eseménye, a tüzes szekéren való mennyberagadtatása. A próféta ezen az ikonon szekéren látható, melyet néha csak egy kerek rozetta jelképez. A szekeret négy tüzes, lángvörös, szárnyas paripa emeli a magasba. Prófétai alakját és a szekeret ovális vagy köralakú tűzkorong veszi körül, melyet a felső két szélén két angyal tart. Az egyik rendszerint harsonával jelenik meg, arra utalva, hogy Illés az Utolsó Ítéletkor Krisztussal együtt fog újra megjelenni.
Gyakran az is látható az ikonokon, amint Elizeus megpróbálja visszatartani mesterét, belekapaszkodik Illés köntösébe, de már csak azt tudja visszahúzni, Illést pedig tovaragadják a tüzes paripák.

A jelenet hegyes, sziklás tájon játszódik le, de az előtérben gazdag vegetáció látható. A növényeket egy barlanból fakadó kis forrás táplálja, utalásként Illés esőt kérő imádságának meghallgatására.
Ezt a helyet használja fel gyakran az ikonfestő egy másik epizód felidézésére is: angyal ébreszti fel a rekettyebokor árnéyékában alvó Illést, enni és inni ad neki, mivel hosszú út áll előtte. A keresztény szemlélet méltán látja ebben a jelenetben a Getsemáné kertjében Krisztusnak szolgáló angyal előképét. Az ikonfestő ezt az összefüggést egyszerűen és érthetően úgy fejezi ki, hogy keresztet rajzol a fekvő próféta mellé.

Illés próféta alakja önálló ábrázolásain kívül megjelenik az Úr Színeváltozása ikonjain. A próféta ezeken mindig a Tábor hegyén megdicsőülő Krisztus jobb oldalán látható.

Forrás: - Illés próféta a keleti ikonográfiában - F.A.; megjelent: Egyházi Krónika, 1970. július-augusztus

"...Ez Illés, a próféta. Egyszerre fény, láng, cselekvés. Lelkülete élő valóság, amely átmegy Elizeusba (2Kir 2,15), és aminek továbbélését Jézus jelzi Keresztelő Jánosban (Mt 11,14). Olyan lelki örökség ez, amelyet magáénak vall a kármelita hagyomány és feladatául tűzi ki, hogy megőrizze és átadja." (P.Marie-Eugéne a Thérése de l'Enfant Jésus, Docteur del l'Amour - Editions du Carmel, 1990)