13. Az Úr Színeváltozása ikon I.

Jertek, menjünk fel az Úr hegyére,
s a mi Istenünk házába,
és lássuk az ő színe átváltozásának
dicsőségét,
mint az Atya egyszülött Fiának
felmagasztalását;
és világosságából merítsünk világosságot,
s fölemelkedve lélekben,
az egyvalóságú Szentháromságot
énekeljük mindörökké!

(Aug.6-án lítiai sztihira, 5. hang -Énekeskönyv, 796-797)

Az augusztus 6-án ünnepelt esemény magyar elnevezése - Úrszínváltozás, amely azt jelenti, hogy Jézus Krisztus emberi testén átragyogott az istensége. Istenségét nyilvánította ki a kiválasztott apostoloknak az ószövetségi nagy alakok, Mózes és Illés jelenlétében. Nem sokkal a szenvedése előtt jövendő országának dicsőségéről tanúskodik.

Úrszíneváltozás ikonján a festő-mintaköny leírása szerint láthatjuk:
Egy hegy három orommal; a középsőn áll Krisztus, fehér ruhában, áldást adva; körülötte fénysugarak; a jobboldali csúcson Mózes, a kőtáblákat tartva, a baloldalin Illés próféta: mindketten imádságos testhelyzetben vannak és Krisztust szemlélik; Krisztus alatt Péter, Jakab és János, amint a földre estek, s szinte önkívületben néznek fölfelé; hátul a hegy egy része, melyre Krisztus három apostolával megy fölfelé, s mutatja nekik a hegy csúcsát; a hegy egy másik részén ismét az apostolok, amint félelemmel jönnek lefelé, hátra tekintve, s mögöttük ismét Krisztus, aki megáldja őket. (Mt 17, 1-8; Mk 9, 2-8; Lk 9,28-36)

Az itt bemutatott ikon Feofán Grek iskolájából származik, a XV. századból. Az ikonográfiának azt a sajátosságát tükrözi, hogy az eseményeket "szinopszisban", egy képen megjelenítve mutatja be. Ezért nemcsak a fő eseményt, magát az Úrszínváltozást ábrázolja, hanem azt is, hogy Krisztus fölmegy kiválasztottaival a Tábor-hegyre, majd azt is, hogy lejönnek onnan.

Az ikont teljesen elárasztja a fény. Semmiféle árnyék nincs rajta. Nem egy fényforrásból származik a világosság, hanem Krisztus személyéből. Az ábrázolt többi alak is belülről árasztja a fényt, a krisztusi fényből való részesedés révén.

"A hagyomány szerint a Szentlélek vezérlő jelenléte éppen magának az ikonnak fényességében nyilvánul meg; a Szentlélek jelenléte az, ami elnyom minden meghatározott fényforrást az ikonográfiai ábrázoláson." (Evdokimov, P., Teologia della belezza. L'arte dell'icona, Roma 1981, 278)

Ikonunkon az istenismeret három foka van Krisztus alakja körül. A fény, az Úr: a kinyilatkoztatás; a körök a felhőt jelképezik; a sötét középpont a "ragyogó" árnyék. A sugarak a sötét központból kifejező módon törnek elő, melyek a Krisztus alakja körüli ragyogást létrehozzák.

Az Úrszíneváltozás ikonja a fényről szól,.. az isteni ragyogás megnyilvánulásáról, az idő nélküli dicsőségről... Az ikont nem nézni, hanem szemlélni kell.

Az ikon szerkezete alapvetően azt mutatja be, hogy az élet teljessége, amit a kör jelez, Krisztus alakjából sugárzó fény formájában jelenik meg; nem önmagában zártan, hanem mozgásába belevonja az egész teremtett világot, s különösen az embert. Ez a találkozás, ami az öröm forrása, a háromszöggel jelzett hegyen történik. A háromszög az ég és a föld találkozásának egyetemes szimbóluma. Itt az isteni jóakarat kiáradásának helye, s ugyanakkor az emberi erőfeszítésé is, hogy felemelkedhessen oda. Az isteni és az emberi találkozását jelzi az a két háromszög is, amely a Krisztust övező tündöklő fényességben nagy csillagként jelenik meg. A két háromszög csúcsával hatol egymásba, így lesz belőle csillag.

Forrás: Ivancsó István: Úrszínváltozás - Ikon és liturgia 5. - Nyíregyháza, 1997.
Krisztus közöttünk - Szent István Társulat - Bp. 1984.