55. "Megállj észak halálthozó szele!"

17. versszak.

Megállj észak halálthozó szele!
Jöjj déli szél, mely fölgyújtod szerelmünk!
Fújj végig kertemen,
Hadd szálljon szerte illata,
S virágok közt eszik a Kedvesem.

A lélek már nem akar semmit sem veszteni Jegyese jelenlétéből.
Ezért a lelki szárazsághoz és Jegyese Szelleméhez fordul.
Egy kis ördög és egy kis angyal jelképezik őket a felső sarkokban.
A szélnek ambivalens értelme van a Bibliában lehet jó és rossz is.

Két dolgot tesz, hogy útját állja a lelki szárazságnak.
Folytonos ima és áhitat gyakorlatok révén becsukja előtte az ajtót.
Nehogy a hideg szél lefagyassza a virágokat, erényeket.
Segítségül hívja a Szentlelket. Aki felgyújtja a szeretetet, erényeket.
A hideg és a meleg szelet két angyal jelképezik.
„Fújj végig kertemen.” Ez a kert maga a lélek.
Amit öntözni kell Szent Terézia szerint.
Isten három éjszakája a kertben. Paradicsom, Getszemáné, lelkem.
Mit tesz? Szenved vagy pihen?

S ezáltal elkezdenek sugározni ezek a lelkek. Mások is észreveszik. Mint Mózes esetében.
Jó ott lenni a közelükben.

Jézus előre küldi az Ő Lelkét az ilyen lélekbe, mint pünkösdkor az apostolokra, hogy készítse őket elő. Tegye őket virágos kertté, ahol meg tud majd pihenni.
Ahogy a vers mondja: eszik a Kedvesem.
Magától értetődik, hogy amit eszik, az maga a lélek.
Elkezdődik a menyegző. A jegyesnek menyegzői ruhába kell öltöznie. Erényekbe.

A Jegyes is látható a képen. Pihen. Virágok között.
Emmanuel, Velünk az Isten.
Jézus az Olajfák hegyén ikonográfiája szerint. (…ikonmagyarázat…)
Fekszik, de szemei nyitva vannak, virraszt.
A lélek közeledik, hogy vigasztalja Őt.
Mert értünk szomorú, értünk szomjas.