57. "Ti könnyű szárnyú madarak..."

20., és 21. versszak.

Ti könnyű szárnyú madarak,
Oroszlánok, szökellő őzek, szarvasok,
Ti hegy-völgy s hosszú partvidékek,
Vizek, szellők s tikkasztó nap heve
S az éjszakák virrasztó rémei.

Lantok kedves szavára
S szirének bűvös énekére kérlek,
Szüntessétek haragtok
S ne érintsétek a falat,
Hogy nyugton alhassék arám.

Végül is Isten elnyugtatta a lélek képességeit.
Erre utal a bal sarokban Krisztus keze, mely a hatalmat jelképezi.
Parancsol a képzelőerő könnyű madaraink, a haragos indulatok oroszlánjainak,
a bűnös vágy dámvadjainak, a belső tehetségek hegyeinek, völgyeinek, folyamainak,
az éjszaka vizeinek, szeleinek, tüzeinek és félelmeinek, amelyek a négy szenvedélyt
jelképezik (fájdalom és remény, öröm és félelem.)
A lélek azonnal elalszik. Nagyon mélyen.
A lélek-jegyes álmát egy hatalmas sárkány vigyázza, amelyet nem tudnak elkábítani énekükkel és lantjukkal a szirének.

Az Úr befejezi a lélek megtisztítását, alkalmassá teszi a lelki házasságra.
Amennyire az ebben az életben lehetséges.

Ez már a „legyen meg a te akaratod” állapot.

Itt már a lélek számára nincs zárt ajtó, hanem hatalmában van mindannyiszor, amikor csak akarja élvezni a szeretetnek ezt az édes álmát.
A lélek-jegyes Szerelmesére hagyatkozik.