2013. december 24., kedd

91. Az Úr születése - ikon




„A Szűz a mai napon a Lényegfölöttit hozza a világra,
a föld pedig barlanggal fogadja a Megközelíthetetlent.
Angyalok pásztorokkal együtt dicséretet zengenek,
bölcsek pedig a csillag útját követik;
mert megszületik miérettünk az ifjú Gyermek,
az öröktől foga való Isten.”

                                                                         (Kondákion)

          http://karmelitaikon.blogspot.hu/search?updated-min=2010-01-01T00:00:00-08:00&updated-max=2011-01-01T00:00:00-08:00&max-results=31



2013. augusztus 15., csütörtök

90. Az Istenszülő elszenderedése - ikon




"Szülésedben a szűzességet megőrizted,
elhunytodban a világot el nem hagytad, Istennek Szülője.
Az Élethez költöztél át, mert Anyja vagy az Életnek,
és közbenjárásaiddal megmented a haláltól a mi lelkünket." 




2013. július 16., kedd

89. Kármelhegyi Boldogasszony - ikon




       
"Örüljön a puszta és a kiaszott vidék,

ujjongjon a sivatag és viruljon!

Virulva viruljon, mint a liliom,

és örömében ujjongva daloljon!

mert övé a Libanon dicsősége,

a Kármel és a Száron pompája;

meglátják az Úr dicsőségét,

Istenünk ragyogó fönségét."

(Iz 35, 1-2)



2013. június 29., szombat

88. Szent Péter és Szent Pál - ikon




"Díszül ajándékoztad Egyházadnak, Emberszerető,
tisztes apostolaidat, 
kik között szellemi világítóként tündöklenek Péter és Pál,
mint a mindenséget beragyogó értelmi csillagok..."
(4.hang)

Amikor Péter és Pál összeölelkezik.
Péter kívánja a társtanítvány tiszteletre méltó
látványát, találkozásra siet vele.
Meglátva Pál őt,
kitárt kézzel fogadta a barátját.


2013. június 9., vasárnap

87. A naini ifjú feltámasztása




Ezután egy Nain nevű városba ment. Tanítványai és nagy néptömeg ment vele. Mikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát. Az anya özvegy volt. A városból sok nép kísérte. Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és így szólt hozzá: "Ne sírj!" Aztán a koporsóhoz lépett és megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő így szólt: "Ifjú, mondom neked, kelj föl!" Erre a halott felült és beszélni kezdett. Jézus visszaadta őt anyjának. Félelem szállta meg mindnyájukat és áldani kezdték Istent: "Nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét!" Híre elterjedt egész Júdeában és környékén mindenfelé.   (Lk  7,11-17.)

..."Ne sírj!" - szólt az Isten,

s virágba borult minden!

Aki meghalt, feltámadott;

lesikált a Szó minden ráncot;

élet zendült a halálos ágyon,

madársereg dalolt az ágon.

Tavasz lett az őszből,

Pipacs lángolt a mezőkön.

Mert szólt az Úr: "Ne sírj!"

Felpattant a koporsó fedele,

életre kelt a szegény anya egyetlen gyermeke.

Édes napsugár surrant be a szomorú szívekbe.

"Ne sírj!" - hangzott a Szó, az Ige,

S megváltozott a föld színe...

Ma történt, hogy kiömlött az Úr Szíve.

Ma, mint akkor! majd kétezer éve! -

Megállított a Felség egy halotti menetet.

Ajkán, mint a méz, csordult ki a Szó,

Halottban, élőben, ezerszeresen visszhangzó:

- a Teremtő Szó!...

Ó édes, szent csodálatos vigasztaló Szó,

Teremtő Ige, Teremtő Szó!

(részlet Marcell atya "Szeptember végén" című verséből)

2013. március 29., péntek

85. Krisztus a Vőlegény - ikon



Nézzétek, szolgám diadalmaskodik,
fönséges lesz és felmagasztalják, 
és nagy dicsőségre emelkedik.
Amint sokan megborzadtak láttán,
- hiszen oly dicstelennek látszott,
és alig volt emberi ábrázata -,
úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta,
és királyok némulnak el színe előtt.
Mert olyasmit fognak látni,
amilyet még soha nem hirdettek nekik,
és olyan dolognak lesznek tanúi,
amilyenről addig soha nem hallottak.

Megvetett volt, utolsó az emberek között,
a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés;
olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat,
megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
Bár a mi betegségeinket viselte,
és a mi fájdalmaink nehezedtek rá,
mégis (Istentől) megvetettnek néztük,
olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.
Igen, a mi bűneinkért szúrták át,
a mi gonoszságainkért törték össze;
a mi békességünkért érte utol a büntetés,
az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.
Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,
ki-ki a maga útjára tért,
és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.
Megkínozták, s ő alázattal elviselte,
nem nyitotta ki a száját.
Mint a juh, amelyet leölni visznek,
vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt,
ő sem nyitotta ki a száját.

Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám,
mivel gonoszságaikat magára vállalta.
Ezért osztályrészül sokakat adok neki,
és hatalmasok lesznek a zsákmánya,
amiért életét halálra adta,
és a gonosztevők közé sorolták,
noha sokak vétkeit hordozta,
és közben imádkozott a bűnösökért.

(Iz 52,13-15; 53,3-7; 11-12)


2013. március 10., vasárnap

84. Tékozló Fiú - ikon




"Az atyai dicsőségtől esztelenül elpártolva,
rosszban szórtam széjjel a tőled vett gazdagságot; 
ezért a tékozló hangján, így kiáltok Hozzád:
Vétkeztem Előtted, óh könyörületes Atyám; fogadj be engem, a megtérőt, és tégy engem béreseid egyikévé."

(Kondákion-Tékozló Fiú Vasárnapján) 

2013. február 2., szombat

83. Az Úr bemutatása a templomban - A szent Találkozás - ikon




Üdvözlégy, malaszttalteljes Szűz,
Mert tőled sugárzott ki az igazság napja:
Krisztus Istenünk,
Megvilágítván a sötétségben levőket;
Te is örvendj, igaz Simeon,
Mert karjaidra vevéd az emberi nem
Szabadítóját,
Ki föltámadást ajándékozott nekünk!

(Az ünnep tropárja, görkat.Énekeskönyv)

A Találkozás ünnepe is a „Fények ünnepe” közé sorolható. Karácsonykor Krisztusban az új világosság virradt fel az emberiségre; itt az egyház még háttérben maradt: kevesen ismerték fel az újszülött Jézust. Vízkeresztkor már epifánia történt: bemutatkozott a világnak, de ez egyben teofánia is volt, mert Istenként mutatkozott be keresztelkedésekor, s a Szentháromság első alkalommal való megjelenése is megtörtént. Itt az egyház már szent nászt ült a „világ Világosságával”. Ezen a harmadik ünnepen pedig világosságot, fényt visz az egyház a templomban megjelenő Krisztus elé.

Az ikon közepén az Istenszülő áll, aki a Találkozásra hozza az Üdvözítőt. Királynői méltóságát különösen is hangsúlyozza a gazdagon díszített bíbor ruhája. Jobbjával Simeonnak átadott Gyermekére mutat, bal kezét pedig a tisztelet jeleként ruhája fedi. Mögötte áll Anna prófétaasszony, ki kezében a feliratot tartja, …melyre az van felírva, hogy „ez a Gyermek teremtette az eget és a földet”. Jobbjával pedig Jézusra mutat.
A kép oldalán kettejük mögött látható József alakja, aki ruhájával fedett kezében tartja az áldozatra hozott két galambot.
A kép másik oldalán Simeon tisztelettel tartja ruhával takart karjaiban a világ Üdvözítőjét. Alakja nem csak azért görnyedt, mert már aggastyán, hanem azért is, mert élete beteljesedését érte el, amikor kezébe vehette a Megváltót, s ezt a legnagyobb hódolattal teszi. A kezében tartott Jézus kinyújtott karjával édesanyjára mutat, ami a kettejük kapcsolatát jelzi. Az agg Simeon élete beteljesedését érte el, amikor karjára vehette a megígért Megváltót, s most elbocsátását várja a földi életből.
A jelenlévő Anna prófétaasszony szintén azt a pillanatot várta, hogy megláthassa az Üdvözítőt. Kezével ő is a Jézust kezében tartó Simeon felé mutat.
A kép hátteréül szolgáló épületek az ószövetségi Templomot, ill. középen az egyház újszövetségi templomát jelképezik. Azt jelzik, hogy az agg Simeon és a gyermek Jézus találkozásában a két szövetség találkozott.
Az ikon felső részének közepét az arany baldachin foglalja el, ami az oltár fölé magasodik. A bizánci templomok szentélyében ilyen szokott lenni az oltár: baldachinnal van ellátva. A képen ez az Újszövetséget jelképezi. Az oltáron látható az evangéliumos könyv is, ami állandó tartozéka templomaink oltárainak. Az újszövetségi templom szentélyét jelzi az alatta megfestett királyi ajtó is. Az oltár függönye félre van húzva, ami azt jelzi, hogy Jézus megjelenésével szabad bejutásunk van a szentélybe. Az aggastyán emelvényen áll, ami szintén a templom szentélyét jelképezi. Az oltár szintje legalább egy lépcsőfokkal magasabban van a templomokban, mint a hajó szintje.
Sok találkozási ikonon vörös lepel húzódik a két épület között, ami a baldachinra is ráborul. Ennek mély szimbolikus jelentése van: összeköti a két szövetséget. Ugyanakkor itt egyesíti a Templomot és az Egyházat, mindkettőnek az oltára fölé borulva, mert a szent oltáron ugyanannak az Istennek szól az áldozat; ami az Ószövetségben előkép volt, az Egyházban már egész beteljesedésében történik.

Forrás: Ivancsó István Ikon és liturgia 3. – Találkozás – Nyíregyháza 1998.12.-16.o.


2013. január 5., szombat

82. Az Úr megkeresztelése - ikon



"Midőn a Jordánban megkereszteltettél Urunk, megnyilatkozott a Háromságot megilletõ hódolat; 
mert az Atya szózata bizonyságot tett Rólad, szerelmetes Fiának nevezvén Téged;
és a Lélek, galamb képében, igazolta a szózat eredetét.
Krisztus Istenünk, aki megjelentél és megvilágosítottad a világot, dicsőség Néked."


    

2012. december 24., hétfő

81. Az Úr születése - ikon



"A Te születésed, Krisztus Istenünk,
a tudás fényét árasztotta a világra;
mert általa a csillagimádók a csillagtól megtanulták,
hogy Tenéked hódoljanak, az Igazság Napjának,
és megismerjenek Téged, a fentről való Napkeltét. 
Mi Urunk, dicsőség Néked."


ld.: karmelitaikon.blogspot.hu - 2010.december 24.

2012. december 14., péntek

80. Keresztes Szent János - ikon



Keresztes Szent János: A lélek dala

Sötét, nagy éjszakán,
A szeretet tüzében égve,
Ó boldog pillanat!
Kisurranék csöndben, titokban,
Mikor házam már elpihent.

Sötétben s biztosan,
Egy titkos lépcsőn, álruhában,
Ó boldog pillanat!
Sötétben és rejtőzve-bújva,
Mikor házam már elpihent.

A boldog éjjelen,
Titokban, hogy ne lásson ember,
S ne lássak én se mást,
Utamra egy tűz szórt világot:
Az, mely szívemben ég-lobog.

S irányította lépteim
Verő napfénynél biztosabban,
A helyre, hol már várt reám az,
Akit jól ismerék,
S hol rajta kívül nem volt látható más.

Ó éj, te hű vezér,
Ó éj, a hajnalpírnál kedvesebb vagy,
Ó éj, te egyesítéd
Szerelmesével a szerelmest,
Ki már az ő képére alakult.

Virágos keblemen,
Melyet számára féltve őrzék,
Álomba szenderült;
S én kedveskedőn,
Hűsítém őt cédrusgaly-legyezővel.

Mikor a hajnal lágy fuvalma
Borzolgatá hajfürtjeit,
Akkor szelíd kezével
Megsebesíté nyakamat
S én legott önkívületbe estem.

A boldogságnak mámorában
Feléje fordítottam arcomat,
S eltűnt előlem a világ...
És minden bút, gondot feledve
Leroskadék a liljomok közé.


2012. november 21., szerda

79. Az Istenszülő bemutatása - ikon



Ma van Isten jóakaratának előképe és az emberek üdvözülésének előhirdetése: Isten templomában a Szűz tündöklően megmutatkozik, és a Krisztust mindeneknek előre hirdeti. Kiáltsunk Hozzá mi is hangosan: Örvendezz, az Alkotó gondviselésének beteljesedése!

Tropárion (4. hang)

2012-11-21



ld.




2012. október 18., csütörtök

78. Szent Lukács evangélista - ikon






http://karmelitaikon.blogspot.hu/2010/08/17-az-istenszulo-ikonokrol.html

Az első Istenszülő-ikonokat az egyházi hagyomány Lukács evangélistának tulajdonítja, aki Pünkösd után három ikont festett:
- az egyik, amit „Irgalmas”-nak, vagy „Eleuszá”-nak nevezünk, s amely az Istenszülő és a gyermek egymással való kedveskedését ábrázolja.
- A másik az ún. „Odigitria” („Utat mutató, Útmutató”) elnevezésű típusba sorolható.
- A harmadik ikon a gyermek nélkül ábrázolt Istenszülő deésziszben, vagyis Krisztus felé fordulva, az imádság gesztusával ábrázolva, ill. a harmadik tipusba sorolható az ún. "Platytera", vagy másképpen "Jel"-nek nevezett Istenszülő-ikon, amelynek eredete a frontálisan ábrázolt, gyermekét az ölében tartó, egész alakos Szűz képe.

Természetesen ezek az ikonok nem abban az értelemben tulajdoníthatók az evangélistának, hogy ő azt a saját kezével festette. …Lukács evangélista szerzősége ebben az esetben úgy értendő, hogy ezek az ikonok másolatai (pontosabban a másolatokról készült másolatai) azoknak az ikonoknak, amelyeket valaha az evangélista festett.
(Ebben az értelemben portréfestő Lukács: a négy evangélista közül ő az egyetlen, aki az anyaság körülményeiről és Jézus születéséről is beszél; szavaival "rajzol" hiteles képet mindezen eseményekről, s e tanúságtétel alapján aztán már képi ábrázolásokon is "körül lehet írni" a Szűz és a Gyermek lelki arcát.*)

Az apostoli hagyományt itt ugyanúgy kell érteni, mint az apostoli kánonok, valamint az apostoli liturgia esetében. Ezek nem azért vezethetőek vissza az apostolokig, mert őket maguk az apostolok írták, hanem apostoli jellegük és a nekik tulajdonított apostoli tekintély miatt.
…Ezen ikonok mindegyike visszavezethető a Lukács evangélista által festett prototípusokra. Ezzel az egyház annak a kegyelemnek és annak az erőnek a folytonosságát hangsúlyozza, amely kegyelem és erő ezen ikonok mindegyik másolatának sajátja, hiszen ezek a másolatok (a rájuk jellemző szimbólumokkal együtt) az Istenszülőnek ama valóságos vonásait elevenítik fel, amelyeket Lukács evangélista megörökített.

Forrás: *Nacsinák Gergely András: A szem böjtje 214.o.

2012. október 14., vasárnap

77. Avilai Szent Teréz - ikon



"Képzeljük a dolgot úgy, mintha a mi lelkünk egy gyönyörű szép várkastély volna,
egy darab gyémántból, vagy ragyogó kristályból faragva, benne pedig sok lakás,
mint ahogy az égben is sok van. S valóban, leányaim, ha jól megfontoljuk a dolgot,
mi egyéb az igaznak lelke, mint valami paradicsom-kert, amelyben az Úr, saját
szavai szerint, gyönyörűségét találja..."

(Jézusról nevezett Szent Teréz)



2012. október 3., szerda

76. Assisi Szent Ferenc - emléknapja



"Milyen boldogok és áldottak azok,
akik szeretik Urunkat, és úgy cselekszenek,
ahogy Urunk meghagyta az evangéliumban:
Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből;
embertársadat pedig, mint saját magadat (Mt 22,37)
Szeressük tehát Istent, és imádjuk őt tiszta szívvel,
tiszta lélekkel, mert mindenekelőtt ezt óhajtja."

(Assisi Szent Ferencnek az összes hívőhöz írt leveléből)


2012. október 1., hétfő

75. Lisieux-i Szent Teréz - ikon



"Ó Szeplőtlen Szűz!
Te vagy az én Jóságos Csillagom,
aki Jézust nekem adja,
és Jézussal egyesít engem,
add, hogy fátylad alatt pihenhessek
csak ezen a mai napon!"
(Kis Szent Teréz)

74. Az Istenszülő oltalma - ikon



"Ma fényesen ünnepelünk mi hívő emberek, beárnyékolva a Te eljöveteled által, Istenanyja, s a Te tisztaságos orcádat szemlélve, alázattal mondjuk: Takarj be minket a drága oltalmaddal, és ments meg bennünket minden rossztól, esedezve a Te Fiadhoz, a mi Krisztus Istenünkhöz, hogy üdvözítse a mi lelkünket." (Tropárion)


Ez az ikontípus Bizánci Eszelős András, Konstantinápolyban élt szent legendájához kapcsolódik. A legenda elbeszéli, hogy egy alkalommal, amikor András a konstantinápolyi Blakhernesz-templomban, a templom ünnepének vigíliáján imádkozott tanítványával, Epiphaniosszal, a szertartás közben, hajnali négy óra körül csodálatos módon megpillantotta a Szűzanyát, amint szentek kíséretében belép a templomba, térdre ereszkedvén a hívekkel együtt könyörög, majd kendőjét válláról eloldván, azt oltalmazón a jelenlévő sokaság feje fölé teríti. És bár csak ők ketten látták a jelenést, az isteni gondviselés egyszerre leszálló békéjét mindenki megérezte…
A Blakhermesz-templom a császárváros számtalan kisebb-nagyobb temploma között meglehetős hírnévnek örvendett: …itt őrizték az Istenanyja köpenyének ereklyéjét, melyet egy hajdani uralkodó a Szentföldről hozatott ide. A templom még legalább két híres csodatévő ikonnal is büszkélkedhetett. Az egyik a márvány Mária-ikon volt, amelynek kezeiből gyógyító víz fakadt… A másik híres ikon, a Köpenyes Istenszülő, -…az Istenanyja oltalma őse is – kapcsolatos azzal a csodás eseménnyel, amely megalapozta a templom hírnevét szerte a bizánci világban. A csoda abból állt, hogy a templom főikonja előtti függöny a pénteki vecsernye idején magától a levegőbe emelkedett, s egyes beszámolók szerint csak szombaton ereszkedett vissza ismét…
„Az ikon előtti függöny, mintha csak egy fuvallat mozgatná meg, hirtelen a magasba lebben. Akik ezt még nem látták, nem is hiszik el. Akik azonban már látták, csodának tartják ezt, mégpedig a Szent Lélek szemmel látható alászállásának. Az esemény alatt Isten Szolgálóleányának külseje elváltozik, úgy hiszem, az Ő élő látogatását fogadja ilyenkor és láthatóvá teszi azt, ami egyébként láthatatlan.” (Mikhail Pszellosz bizánci tudós)
Ebben a templomban látta az ünnepi hét idején látomását Szent András. A templom kórusában megjelent az Istenszülő, a két János – a Keresztelő és a Teológus – valamint más szentek kíséretében, s kendőjét, válláról levéve óvón terítette a gyülekezet fölé. Ezt a látomást rögzíti az ikon, a jelenetet három regiszterbe helyezve el. Legalul, a templom vörös márvány padlózatán, az ikonosztáz előtt állnak az éppen liturgiát bemutató papok díszes miseruhában, balról és jobbról pedig a császár és a császárné. Középütt, az ambonon egy alak: Romanosz Melódosz, az orthodoxia legkedvesebb Mária-himnuszának, a híres Akathisztosz- himnusznak a szerzője. A jelenet méltóságteljes atmoszféráját egyetlen alak zavarja meg: a csaknem meztelen Andreasz, a Bolond, aki eszeveszett elragadtatásban markolja Epiphaniosz ruháját, és fölfelé mutogat, a felhők közt éppen megjelenő Panagiára. Az Istenanyja a látomásban megjelenő többi szenttel együtt alkotja a kép második szintjét, a legfölső regiszter pedig ismét a földi világot mutatja… Maga a jelenés pedig, az ikonon való elhelyezése és megjelenítése szerint megelevenedett ikonosztázra emlékezetet…
A felhők a szentek körül képileg adják vissza azt a legendában említett mozzanatot, hogy a misztikus eseményt András „belső szemével” látta, s amely így, bár a „valódi” térben történt, mindenki más előtt rejtve maradt.
…Eszelős (szalosz)…kifejezés a keleti egyházban a szentség egy nemét jelöli, az olyan embert,aki bolond ugyan, de csak a világi okosság ellenében, Istenért.
…Eszelős András is bolond a világ mértékével mérve, - ahogy társa vállába markol és botrányt csinál -, de józan a mennyek mértéke szerint.
…”Az Istenanyja oltalma” ikonográfiai típusának különös légkörét az egymásba épülő látomások adják, mintegy fölerősítve az ikon alapvető víziószerűségét.
…Az ikon András alakján keresztül számunkra is láthatóvá teszi a jelenetet, vagyis egy pillanatra az ő szemével látunk, amint az imába merült Istenszülőre nézünk…

Forrás: Nacsinák Gergely András: A szem böjtje – Kairosz kiadó – Bp. 2003. – Az Istenszülő oltalma


2012. szeptember 13., csütörtök

73. A Szent Kereszt Felmagasztalása - ikon



„Magasztalunk téged, életadó Krisztus, 
és tiszteljük a te drága Keresztedet,
mellyel megszabadítottál bennünket az ellenség fogságából.”

(Ünnepi magasztaló ének, gör.kat. Énekeskönyv, 504.)


"Ó, dicsőséges csoda! A Kereszt szélessége és hosszúsága a mennyországgal egyenlő, mert isteni malaszttal szentel meg mindeneket. Erről a barbár nemzetek is meggyőződnek, ebben a királyok kormánypálcái megerősödnek. Ó, szent Kereszt, ó, mennyei lépcsők, melyeken az égbe jutunk!"
(Keresztfelmagasztalás, dicséreti sztihira, 8. hang. Énekeskönyv, 507.)

...az Úr, kitárja kezét, hogy egyikkel a régi népet, a másikkal a pogányok közül jövőket vonzza, s mindkettőt magában kapcsolja össze. Ő maga mondotta, amikor jelezni akarta, hogy milyen halállal fog megváltani mindenkit: "Amikor felmagasztalnak, mindenkit magamhoz vonzok." (Jn 12,32)

A Keresztfelmagasztalás előzménye a szent Kereszt feltalálása volt. Ezért az ünnep liturgikus szövege is említést tesz - a liturgikus "ma" fogalmát alkalmazva, mely idő fölöttivé teszi az eseményt - a megtalálásáról is: "Ma találtatott fel az Úr Keresztje, és a hívek áhítattal fogadják azt, és nyerik lelkük és testük és minden betegségük gyógyulását." (Keresztfelmagasztalás, dicséreti sztihira, 8. hang, Énekeskönyv, 507.)
Ezért kap helyet az ünnepi esemény ikonográfiai megjelenítésében Szent Ilona császárné alakja. Így az ikonon a történelmi eseményeket, a szent Kereszt feltalálását és első felmagasztalását, továbbá a második felmagasztalását egybefogják. Szent Ilona császárné a hagyomány szerint Jeruzsálemben a Golgotán megtalálta a szent Keresztet és a szenvedés más eszközeit is.

Az ikon függőleges tengelyében magasodik a Makáriosz pátriárka által felemelt szent Kereszt. A teljes főpapi díszébe öltözött pátriárka egész magatartása nagy tiszteletet fejez ki. Alakja könnyedén meghajlik a szent ereklye felé, kezének tartása pedig imádságos mozdulat, az "orans", imádkozó vagy imádó magatartás. Ez a tisztelet a rajta üdvösséget szerzőnek szól.
Az ikonról ünnepi méltóság árad. A megjelenített személyek közül mindenki a "drága és elevenítő szent Kereszt" felé fordul, melyet az ikon függőleges tengelyében tart magasra a pátriárka. Kezük tartásával mindegyikük a szent Kereszt iránti hódolatot fejezik ki.  
Makáriosz pátriárka lépcsőkkel ellátott emelvényen áll, melynek oldalai körívet alkotnak. A legrégebbi templomokban ilyen volt az ambon, ahonnan az apostoli szakasz és az evangéliumi részlet felolvasása történt.
Az ikonon az egyik csoport az ikon vízszintes tengelyében látható: ők azok, akik a "klérus" tagjai. Püspökök, papok, alszerpapok. Az alsóbb szinten jelen vannak a "királyi papság" képviselői is. A kereszt jobb oldalán - a személőnek balra - az első alak Szent Ilona császárné, aki felkerestette a szenvedés szent ereklyéit. Ruhája gazdagon díszített császári ruha, fején pedig királyi korona van.  
Az ikonon a császárné mögött két másik nő helyezkedik el, akik a hívő népet képviselik.
A kereszt másik oldalán az alsó szinten két himnuszköltő látható, akik az ünnepi szent szövegeket készítették.
Az ikon felső negyedében a háttér arany, ami a mennyei dicsőséget jelképezi.

...Amikor Istenre gondolsz: tekints fel az égre, mérd fel gondolataiddal a mélységeket, terjeszd ki lelkedet a világmindenség határai felé, és gondold meg, milyen ezeknek a hatalma és ki az, aki mindezeket összeköti! Meglátod, hogy lelkedben az isteni erő önmagától felveszi a kereszt alakját."   (Nüsszai Szent Gergely)


Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 17. - Keresztfelmagasztalás - Nyíregyháza 2000.


2012. augusztus 19., vasárnap

72. Szent István király - ikonja


"Ma az igazak koszorújával illessük az Istentõl koszorúzott István királyt,
Aki méltónak bizonyult az égi koszorúra, erényei ékkövével ékesítvén azt.
Járj közben ezért érettünk, hogy életünk Isten szent akarata szerinti,
 És békességes legyen!" 



Szent István ikon
(Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Bazilika, Esztergom)

Bartholomaiosz konstantinápolyi ortodox pátriárka ajándéka - 2000. 08. 20. 

Szent Istvánt, mind a római katolikus, mind az ortodox hívők szentként tisztelnek, s aki így ökumenikus hidat jelent.

Szent István könyörögj érettünk!