A te titkos vacsorádnak
részesévé fogadj ma engem,
mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot,
sem csókot nem adok neked, mint Júdás,
hanem mint ama gonosztevő kiáltok hozzád:
Emlékezzél meg rólam, Uram,
Midőn eljössz a te országodba!
(Nagycsütörtökön a Kerub-ének helyetti konták, 6. hang. gr.kat.énekeskönyv)
Az Uralkodónak
és a magas helyen tündöklő titkos asztalnak
üdvösséges csodáit,
jertek, ó, hívek,
élvezzük fölemelt lélekkel,
és fogadjuk be a halhatatlan Igének
szent tanítását,
kit is magasztalunk.
(Nagycsütörtökön a Valóban méltó helyetti irmosz, 6. hang, gr.kat. énekeskönyv)
Az egyház Nagycsütörtökön ünnepli, hogy Jézus végrendeletként hagyta apostolaira ezt a vacsorát, amelyet az ikon is bemutat. Az egyház hálaadásának a napja ez a Titkos Vacsoráért, amelyből életét és növekedését nyeri.
Az ikon azt is kifejezi, hogy amikor ez a nagy titok végbemegy, megjelenik a kísértés és a bűn. Azt a pillanatot mutatja be, amikor Jézus ezt mondja: „Bizony, bizony, mondom nektek: Egyikőtök elárul” (Jn 13,21).
A Titkos Vacsorán – amit ikonunk is ábrázol – Jézus Krisztus az átlényegített kenyérben és borban az ő Testét és Vérét adta nekünk, hogy annak befogadása révén, a szentáldozásban végbemenjen az egyedülálló csoda: az Isten és ember egyesülése, a bizánci egyház teológiája szerint az ember „átistenülése”.
Az ikonografikus rendben a Titkos Vacsora ikonja a királyi ajtó fölött kap helyet.
Az ikon Krisztus tanítványaival elköltött búcsúvacsoráját mutatja be, melyet ő új tartalommal töltött meg, amikor megalapította az Eukarisztiát. Az Eukarisztiában Jézus Krisztus, az Istenember önmagát ajándékozza nekünk, embereknek.
Az ikonon látható, hogy Jézus – szenvedései előtt – összegyűjtötte búcsúvacsorájára maga köré a tizenkét apostolt.
Az ikon felső részének két oldalán egy-egy épület magasodik. Perspektívájuk az ikonok megszokott „fordított perspektívája”. A két épület tetejét egy vörös lepel hidalja át. Ez azt akarja jelezni, hogy az esemény, amit az épületek előtt ábrázolt a festő, nem kint, hanem az épületen belül ment végbe. A két épület a rajta lévő lepellel az „emeleti termet” szimbolizálja, ahol a Titkos Vacsora végbement. A „szeretet szentségének” megalapítása tehát épületben, annak „magas termében” ment végbe. Ez a keresztény egyház templomait jelképezi, ahol az Eukarisztiát végzik.
Az ikon alsó felének nagy részét a Titkos Vacsora asztala foglalja el. Körülötte ülnek az apostolok, egy körbe összefogva. Ebben hasonlít a Pünkösd ikonjához. Mindkét esetben ez egyház teljességének megjelenítéséről van szó. Az asztal terítője fehér színű.
A misztikus vacsora ikonja úgy mutatja be Jézust, mint aki tanítványaival az asztal körül ül. Az ikonon egyedül Krisztus alakja látszik teljes egészében, még a lába is látható. Itt nem középen van, hanem az asztalfőn foglal helyet. Felemelt kezével Péterrel áll párbeszédben, aki Jánost kérte, hogy kérdezze meg, ki az áruló.
Az ikon az apostolokat az asztal körül, székeken ülve ábrázolja. Kettesével egymás felé fordulnak.
Az apostolok tömegéből kiválik János apostol, akinek alakja párhuzamos Júdás alakjával, de kezének gesztusa teljesen eltér az övétől. János, a szeretett tanítvány, miközben Jézus keblére hajlik, imádságra tárja kezét. Ő nem a táplálék után nyújtja ki a kezét, amely lehet földi táplálék is, a vacsora étele, de lehet az Eukarisztia lelki tápláléka is az ikon időtlenségében, hanem annak forrása, Jézus Krisztus felé.
Mint egy ellenpontként Júdás is meg van hajolva, és éppen a tálba nyúl. Az ikon ezt a pillanatot örökítette meg, amikor Júdás megtagadta a legnagyobb szeretetet, Jézusnak az Eukarisztiában önmagát nekünk ajándékozó szeretetét.
Péter apostol alakja is világosan felismerhető. Ő az, aki a János mellett ül. Tekintetét Krisztusra fordítja, mintegy párbeszédben van vele.
Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 8. - A Titkos Vacsora - Nyíregyháza 1999.
Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. (Jn 13, 1-5)
...Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. (13-14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése