"A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették." (Mk 15,25b)
Ma a fára függesztetik az, ki a földet a vizekre függeszté;
töviskoszorúval koronáztatik meg az angyalok királya!
Vörös ruhába öltöztetik az, ki az egeket felhőkkel felruházta;
verésekkel illetik, ki a Jordán vizében Ádám bűnét lemosá;
szögekkel kegyetlenül fölszegeztetik az Anyaszentegyháznak üdvözítő Jegyese;
lándzsával átdöfetik a Szűznek Fia!
Leborulunk a te kínszenvedéseid előtt, Jézus...
Méltass bennünket elérni a te dicső föltámadásoddal is!"
(Kínszenvedési szertartás, a hatodik evangélium után, 6. hang, gör.kat. Énekeskönyv)
A bizánci egyház templomaiban az ikonosztázion csúcsán mindig a keresztre feszítés jelenete áll, hogy a hívek a templom minden részéből láthassák.
A Keresztrefeszítés ikonjának függőleges tengelyét alkotja a kereszt. Így Isten Igéjének alászállását és fölemelkedését jeleníti meg. (Evdokimov: op. cit., 13)
A felirat: "A dicsőség Ura". A keresztrefeszítés ikonja a dicsőség királyát mutatja be, aki átadja magát, s aki elindul az életet ajándékozó halál útján.
Az ikont szemlélve látjuk, hogy a kereszt egy kis hegyen áll. A Golgota a nagy "kozmikus harc" helye. Ezért a kereszt tövében ott van egy sötét barlang, s benne Ádám koponyája és csontjai. Egy régi hagyomány szerint a kereszt fája, annak a fának a része, amely Ádám számára a bűnt hozta. Ezért az ikonon a fekete szakadékként látszó sír fölé festette a keresztet a festő, - Ádám sírja fölé, melyben a koponyája is látszik -.
Az ikonokon Krisztust nem szenvedései közepette ábrázolják, nem is agonizálva. "A halott Krisztusnak királyi méltósága van, mert önkéntes az Istenember Atyának felajánlott áldozata, amit mindenki megváltásáért vitt végbe." (Donadeo, S.M., Le icone. 1980.) Az Üdvözítő a kereszten nem egyszerűen a halott Krisztus, hanem ő "az Úr", "a Küriosz".
Az ikonográfiai ábrázolásban az Istenszülő mindig a kereszt jobb oldalán áll, amely irányba Fia teste is hajlik. Jobbjával a keresztre mutat - "mert az Istenszülő az, aki folytonosan közbenjár" - balját pedig a torkára szorítja, hogy visszafojtsa sikolyát, mely kimondhatatlan fájdalmában törne fel belőle. Egyenesen és mozdulatlanul áll a kereszt alatt. Az Istenszülő fájdalmát leginkább a jobbján álló szent asszony fejezi ki, aki részvétteljesen átkarolja őt.
János apostol, a "szeretett tanítvány", a kereszt másik oldalán áll. Fejét meghajtja Krisztus felé, mintegy annak kifejezésére, hogy gondolatait a Megfeszített felé irányítja. Nem Krisztusra néz, mint az Istenszülő, hanem önmaga elé: a szenvedésen elmélkedik. (Evdekimov, op. cit, 292.)
János apostol mögött áll, a kivégzést vezető százados, aki katonai ruhát visel és pajzsot tart a bal kezében. Jobbjával Krisztusra mutat, tanúságot téve arról, hogy a Megfeszített valóban Isten Fia. (vö. Mt 27,54)
A Keresztrefeszítés jelenetének hátterében egy városfal látszik. Szimbolikusan Jeruzsálem falait ábrázolja. A történelmi valóságnak azonban mély lelki értelme van. "Krisztus a város falain kívül szenvedett, és a híveknek őt kell követniük. (Evdokimov: op. cit., 29l.)
Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 9. - Keresztrefeszítés - Nyíregyháza 1999.)
Üdvösséget szereztél a földön,
Krisztus Istenünk;
kiterjesztéd legtisztább kezeidet a kereszten,
hogy összegyűjtsd
a pogány nemzeteket,
kik kiáltják neked: Uram, dicsőség neked!
(Nagypénteken, hatodik királyi imaóra, tropár, 2. hang, Énekeskönyv, 351.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése