70, "Ó, lelkek..."

A Szentlélek az Igét jelképező könyvön,
mely trónon fekszik,
a mennyei dicsőségben.

Keresztes Szent János prófétai szavai körülötte:

Ó, lelkek, amelyek ilyen fönséges dolgokra vagytok teremtve és hivatva,
mit csináltok?
Miért haboztok?
Terveitek és álmaitok csak hitványságok.
Birtokotok nyomorúság.
Ó, mekkora szerencsétlenség, hogy lelki szemetek vaksággal van megverve!
Milyen szomorú, hogy akkor fénnyel szemben vakok vagytok!
S oly hangos szózattal szemben meg süketek!
Nem látjátok, hogy miközben nagyság és dicsőség után töritek magatokat,
nyomorulttá, aljassá és tudatlanná lesztek,
és méltatlanok ekkora kincsre!

(A szellemi páros ének 39,7)

Vége.

69. "Nem nézte senki sem..."

40. versszak.

Nem nézte senki sem,
Aminadab se volt látható,
A környezet pedig pihent.
A lovasság
Leszállt, hogy nézze a vizek árját.

Az örök élet békéjét énekli az utolsó versszak.
A jelenet Krisztus győzelmét és dicsősége teljességét fejezi ki.

Mint Mária elszenderülésének ikonján, a jegyes-lelket, mint új teremtményt fogadja be Krisztus a paradicsomba. (…ikonmagyarázat…)
Körben minden a teremtés és a mennyország paradicsomi állapotát mutatja.
A mennyet az aranyos szárnyú szeráf szimbolizálja.
Két páva: az örökkévalóság jelképei.
Az egyik Isten békés színelátását, a másik amelyik a kígyót faja fel,
a rosszon aratott végleges győzelmet jelképezi.
Háttérben a kupola: az egyház.
Lentebb ugyanaz az oltár, mint a központi ikonon.
Kehely, tűzlámpa.
A lelki házasság (=átalakító egyesülés) a küzdő egyházban kezdődött, s a diadalmas egyházban válik teljessé.

68. "A szellő suttogását..."

39. versszak.

A szellő suttogását,
Az édes fülemülék dalát,
A berkek ékességeivel,
Derűs, szép éjszakán,
A lánggal, mely emészt, de nem fáj.

Az élet megígért teljessége a Szentháromsággal való tökéletes közösség.

Középkori a minta, a Szent Szűz megkoronázása.
A jegyes-lélek immár aranyló ruhát visel, akárcsak Krisztus.
Kezét a lélek-jegyes fejére teszi, a lelkiélet teljességének jeleként.
Ez a háromságos szeretet folyama: az Abba keze, a Szentlélek fuvallata jelzik.
Mindent átölel az istenség kék színe.

A lélek leány a Fiúban, részesedik isteni természetében.
Beteljesedik benne Isten terve: egy az Abbával, a Fiúval és a Szentlélekkel.
(Jn 17,22-26). !!!!
Két oldalon: fülemüle énekel a mandulaágon, hirdeti a tél elmúltát,
az égő csipkebokor pedig az örök szeretetlángot. Isten jelenlétét.
De Mária szüzességére is utalhat.

67. "És ott majd föltárod előttem..."

38. versszak.

És ott majd föltárod előttem,
Mit lelkem úgy kívánt,
És ott meg fogod azonnal adni,
Azt, ó én életem,
Miben egy más napon már részesítettél.

A Szentháromság (vö. Rubljev 3 angyala) tekintete alatt történik meg a Jegyes és
jegyese egyesülése. (…ikonmagyarázat…)
A kerub leengedi lángkardját, ami akadályozta a boldogság kertjébe való
belépését, hiszen a jegyes-lélek most visszatért a paradicsomba.

A jeruzsálemi Porta Bella mellett lévő Szent Anna és Szent Joakim házasságának ikonja ihleti ezt a képet. (…ikonmagyarázat…)
A talith lesz a baldachin, amint ez a zsidó házasságkötéskor történik.

Krisztus átöleli és megáldja a lelket.
Egy szeretet-tekintet egyesíti őket.
Egységük a Szentháromság képére történik.
Jézus főpapi imája szerint a Szentháromságban jön létre ez az egyesülés.
(Jn 17). !!!

66. "Örüljünk, Kedvesem..."

36. és 37. versszak.

Örüljünk, Kedvesem,
S menjünk, hogy láthassuk szépségedet,
A hegyre és a dombra,
Hol tiszta víz fakad,
Menjünk csak a sűrűjébe beljebb.

S legott a sziklán magasan
Fekvő barlangokhoz jutunk,
Melyek jól el vannak takarva,
S belépvén majd oda
Megízlelhetjük a gránátalma mustját.

A Jegyesébe alakult jegyes-lélek szemét Őrá szegezve és mindenben hozzá hasonlóan,
ragyogó szépségben, be akar hatolni a bölcsesség és a teremtés isteni
misztériumai sűrűjébe.

A hegyek és a dombokról lefutó tiszta patak jelképezik e misztériumokat.

Meghívást kap, hogy lépjen be a sziklaüregbe, Krisztus misztériumainak megszámlálhatatlan kincsű bányájába, hiszen Krisztusban van elrejtve a bölcsesség és tudomány minden kincse.

Krisztus szenvedésének szemlélését a Jegyes ikonja foglalja össze, valamint Mária együttszenvedése.
Az Istenanya, amint átöleli a Fiú-jegyest, tökéletes egységben Fia kínszenvedésével, a jegyes-lélek modellje a kereszt bölcsességének teljességében.

Ez az élmény értékes gyümölcsöket terem, mint a dombon magasodó gránátalma mutatja.

65. "A kis fehér galamb..."

34. és 35. versszak.

A kis fehér galamb
A gallyal bárkába visszatért
S a gerlice
Párját, melyért már úgy epedt,
A zöld partoknál megtalálta.

Magányban élt
És a magányban rakta fészkét,
És a magányban senki más
Őt nem vezérli, mint csak a Jegyes,
Akin szint’ ott ütött sebet a szeretet.

A jegyes-lélek a világ útjain zarándokol, mint a vízözön után a csőrében olajfagallyat
hozó galamb.
Jele, hogy megszűntek a próbatételek.
Botjára támaszkodik, szemét Jegyesére szegezi, aki kezével irányítja,
Ragyogásának sugaraival vonzza, így halad a világ zöldellő partjain.
Elmerült a magányban, mint a fészkét megtaláló gerlice a Jegyes árnyékában,
Egyedül szeretetből él, belül a Szentlélek vezetésével.

64. "Virágokból és zöld smaragdból..."

30. 31. 32. és 33. versszak.

Virágokból és zöld smaragdból
Miket friss hajnalon szedtünk,
Fonjuk meg a füzéreket,
Melyek szerelmedtől kinyílnak,
S egy hajszálammal összefűzzük.

Egyetlen szál hajam,
Melyet nyakam körül lebegni láttál,
S ott szemléltél nyakamon,
Az ejtett foglyul,
És még meg is sebzett egyik szemem.

Mikor tekinteted rajtam pihent,
Szépséged bélyegét szemed reám nyomta,
S azért szerettél úgy meg engem,
S azért is lett méltó szemem
Imádni azt, mit Benned láthatott.

Ó, csak ne vess meg!
Mert bár ha feketének találtál is,
Most már bátran reám tekinthetsz,
Azóta, hogy szemed rám vetetted,
Mert bájt és szépséget hoztál bennem létre.

Mint Mária Magdolna vagy betániai Mária, aki alabástromedényben kenetet tett Krisztus lába elé, haját meg szél repíti, a lélek jegyes az élet friss hajnalán szedett virágokból (fent a szarvas jelképezi a hajnalt és a friss életet), erénykoszorút köt, hogy azt Krisztus fejére helyezze.
Fehér virág és a ragyogó virág a szüzeké és az egyháztanítóké,
piros szegfű pedig a vértanúké.

Krisztus mélyreható tekintettel önti kegyelmét és szépségét jegyesébe,
aki imádással válaszol.

A jegyes élek, az Énekek éneke menyasszonyához hasonlóan megéli,
hogy a Jegyes tekintete átalakította.
Kezéből drágakövet vesz át, Jegyese adományainak összfoglalatát.

63. "Ha hát többé a pázsiton, a réten..."

29. versszak.

Ha hát többé a pázsiton, a réten,
A mai naptól nem láttok s találtok,
Mondjátok: elveszett,
Minthogy szerelmemben bolyongva
Elvesztettem magam, s ez lett üdvöm.

Feledve a világ dolgait, a jegyes-lélek elvesztve s újra megtalálva magát
Istenben, csak a Jegyes dolgaival törődik, egyrészt szemlélődésben, égre szegezett tekintetével, a szemlélődő ima templomában, másrészt a talith-tal szimbolizált apostoli szolgálatban.
A talith jelképezi Isten akarata iránti tökéletes engedelmességét.

Távol van a terektől és a halandók szórakozásaitól.
Ezt a labdázó gyerek és a tric-trac játékot játszó két arab jelképezi.
Egyikük kezében a „subba” vagy rózsafüzér.
Keleten ezt sokan morzsolgatják időtöltésként.
A jegyes-lélek tiszta szeretetben él.

62. "Kedvesemnek belső pincéjében..."

26. 27. és 28. versszak.

Kedvesemnek belső pincéjében
Ittam, s midőn kiléptem onnan,
A messze terjedő mezőn
Már semmiről sem tudtam,
S a nyáj, melyet követtem, elveszett.

Szívét ott nyújtotta nékem,
Édes tudásra ott tanított,
S én átadtam magam neki
Fönntartás nélkül, teljesen,
S jegyeséül szint’ ott ígérkeztem el.

Lelkem s egész valóm
Szolgálatára szentelé magát.
A nyájat már nem őrzöm
S tisztem sincs semmi más,
Egyetlen dolgom: Őt szeretni.

A lélek-jegyes bensőséges egységben Jegyesével egészen szolgálatára szentelte magát.
A templom borospincéjében, amelybe a szeretet hét fokán lehet eljutni,
a lélek megkapja Krisztust, a szentélyben, a bölcsesség és szeretet
legbensőségesebb közösségében, mint a tanítványok az utolsó vacsorán.
Az eucharisztikus gesztus a kölcsönös odaadást és a tökéletes szövetséget jelképezi. (…ikonmagyarázat…)

Kilépve a templomból a lélek-jegyes visszatekint,
az őt átalakító közösség élményétől vonzva, de nekiindul a világnak,
hogy a Jegyes csodáiról beszéljen.

Kezében a TALITH azt fejezi ki, hogy magát teljesen és kizárólag a szeretet
gyakorlásának szentelte, otthagyva a nyájat, melyet előzőleg őrzött.
A kép az utolsó vacsora ikonjára emlékeztet.
Talith: Krisztus és a szeretet szolgálatának jelképe.