2012. február 5., vasárnap

66. "Örüljünk, Kedvesem..."



36. és 37. versszak.

Örüljünk, Kedvesem,
S menjünk, hogy láthassuk szépségedet,
A hegyre és a dombra,
Hol tiszta víz fakad,
Menjünk csak a sűrűjébe beljebb.

S legott a sziklán magasan
Fekvő barlangokhoz jutunk,
Melyek jól el vannak takarva,
S belépvén majd oda
Megízlelhetjük a gránátalma mustját.

A Jegyesébe alakult jegyes-lélek szemét Őrá szegezve és mindenben hozzá hasonlóan,
ragyogó szépségben, be akar hatolni a bölcsesség és a teremtés isteni
misztériumai sűrűjébe.

A hegyek és a dombokról lefutó tiszta patak jelképezik e misztériumokat.

Meghívást kap, hogy lépjen be a sziklaüregbe, Krisztus misztériumainak megszámlálhatatlan kincsű bányájába, hiszen Krisztusban van elrejtve a bölcsesség és tudomány minden kincse.

Krisztus szenvedésének szemlélését a Jegyes ikonja foglalja össze, valamint Mária együttszenvedése.
Az Istenanya, amint átöleli a Fiú-jegyest, tökéletes egységben Fia kínszenvedésével, a jegyes-lélek modellje a kereszt bölcsességének teljességében.

Ez az élmény értékes gyümölcsöket terem, mint a dombon magasodó gránátalma mutatja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése