65. "A kis fehér galamb..."

34. és 35. versszak.

A kis fehér galamb
A gallyal bárkába visszatért
S a gerlice
Párját, melyért már úgy epedt,
A zöld partoknál megtalálta.

Magányban élt
És a magányban rakta fészkét,
És a magányban senki más
Őt nem vezérli, mint csak a Jegyes,
Akin szint’ ott ütött sebet a szeretet.

A jegyes-lélek a világ útjain zarándokol, mint a vízözön után a csőrében olajfagallyat
hozó galamb.
Jele, hogy megszűntek a próbatételek.
Botjára támaszkodik, szemét Jegyesére szegezi, aki kezével irányítja,
Ragyogásának sugaraival vonzza, így halad a világ zöldellő partjain.
Elmerült a magányban, mint a fészkét megtaláló gerlice a Jegyes árnyékában,
Egyedül szeretetből él, belül a Szentlélek vezetésével.