2012. február 1., szerda

62. "Kedvesemnek belső pincéjében..."



26. 27. és 28. versszak.

Kedvesemnek belső pincéjében
Ittam, s midőn kiléptem onnan,
A messze terjedő mezőn
Már semmiről sem tudtam,
S a nyáj, melyet követtem, elveszett.

Szívét ott nyújtotta nékem,
Édes tudásra ott tanított,
S én átadtam magam neki
Fönntartás nélkül, teljesen,
S jegyeséül szint’ ott ígérkeztem el.

Lelkem s egész valóm
Szolgálatára szentelé magát.
A nyájat már nem őrzöm
S tisztem sincs semmi más,
Egyetlen dolgom: Őt szeretni.

A lélek-jegyes bensőséges egységben Jegyesével egészen szolgálatára szentelte magát.
A templom borospincéjében, amelybe a szeretet hét fokán lehet eljutni,
a lélek megkapja Krisztust, a szentélyben, a bölcsesség és szeretet
legbensőségesebb közösségében, mint a tanítványok az utolsó vacsorán.
Az eucharisztikus gesztus a kölcsönös odaadást és a tökéletes szövetséget jelképezi. (…ikonmagyarázat…)

Kilépve a templomból a lélek-jegyes visszatekint,
az őt átalakító közösség élményétől vonzva, de nekiindul a világnak,
hogy a Jegyes csodáiról beszéljen.

Kezében a TALITH azt fejezi ki, hogy magát teljesen és kizárólag a szeretet
gyakorlásának szentelte, otthagyva a nyájat, melyet előzőleg őrzött.
A kép az utolsó vacsora ikonjára emlékeztet.
Talith: Krisztus és a szeretet szolgálatának jelképe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése