51. Urunk születése ikon

„A Szűz a mai napon a Lényegfölöttit hozza a világra,
a föld pedig barlanggal fogadja a Megközelíthetetlent.
Angyalok pásztorokkal együtt dicséretet zengenek,
bölcsek pedig a csillag útját követik;
mert megszületik miérettünk az ifjú Gyermek,
az öröktől foga való Isten.”
(Kondákion)

Urunk születése ikon – ld. 2010.december 24.:
http://karmelitaikon.blogspot.com/search?updated-min=2010-01-01T00:00:00-08:00&updated-max=2011-01-01T00:00:00-08:00&max-results=31


A Te születésed, Krisztus Istenünk,
a tudás fényét árasztotta a világra;
mert általa a csillagimádók a csillagtól megtanulták,
hogy Tenéked hódoljanak, az Igazság Napjának,
és megismerjenek Téged, a fentről való Napkeltét.
Mi Urunk, dicsőség Néked.
(Tropárion)

http://www.overstream.net/view.php?oid=uztbs7rgnres

50. Az Istenszülő templomba való bevezetése ikon

"Ma a nagy Király lelki hajléka
a templomba lép be,
hogy számára isteni lakhelyet készítsen,
népek örvendjetek!"

(gör.kat.Énekeskönyv Dicsőség, 2. hang)

Az Istenszülő bemutatása ikonján a festő mindazt megjelenítette, amit az apokrif iratok elmondanak, az ikonfestő kézikönyv előír és az ünnep liturgikus szövegei megénekelnek.
... Az ünnep tartalma szorosan kötődik a Karácsonyhoz. Az Isten ősi ígérete kezd teljesedésbe menni... vagyis az, hogy Mária, az új teremtés kezdete, a Templomba megy, hogy ott felkészüljön a feladatára: Isten Fiának a világba való érkezését lehetővé tegye. Mennyei eledellel táplálkozik, hogy Isten akaratát tudja teljesíteni, amint maga Jézus mondta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött”.
Az egyház az Istenszülő bemutatásával nem egy történelmi eseményt akar ünnepelni, hanem a teológiai tartalomra kívánja ráirányítani a figyelmet: a karácsonyi eseményre, amely szorosan kapcsolódik hozzá.
...Isten emberré válásának történelmi eseményéből meríti ez az ünnep a fényét és erejét.
Az egész új teremtést Mária személye foglalja össze, aki felkészül a Teremtőjének fogadására. ...Ez az örvendezés jellemzi az egész ünnepet.

Az ikon függőleges tengelyében áll Mária, így a középponti helyet foglalja el az ábrázolásban. Ezt a helyzetét hangsúlyozza szüleinek és Zakariás főpapnak tisztelettel meghajló alakja. Testüknek ívben meghajló vonala mintegy mandorlát képez a kis Mária körül, amint azt Krisztus köré szokták festeni az isteni dicsőség jeleként.
Az ikon bal oldalán magasodik az aggastyánként ábrázolt Zakariás főpap, s fogadja a templom szentélyébe érkező kis Máriát. A főpap testtartása tiszteletről tanúskodik, s a gyöngédség jelei is láthatók rajta, amint mindkét kezét védően terjeszti a kis Mária felé... Érdemes felfigyelni arra, hogy Zakariás egyik lábával a templom aranyló lépcsőjére...,mintegy eléje lép, s elindul az Istenszülő fogadására.
Szülei, Joákim és Anna mögött a gyertyavivő szüzek csoportja látható, akik a Templomba kísérték Máriát. Különösen tündöklő arcuk és a fejükön lévő ragyogó koszorú jelzi az állapotukat, a tisztaságukat. Égő gyertyáikat mindannyian magasra tartják. Már megérkeztek a Templomhoz, és átadták a helyet az esemény fő alakjának, akiről az ünnep szól. Így az ikon jobb oldalán álló ház kapujából vonuló menet élére már Mária került, s abban a pillanatban látjuk őt, amint Zakariás főpap előtt állva kész a templomba való bevonulásra.
Az ikon alsó felének közepén látjuk Máriát,...felajánló kéztartással. Egyenesen magasodik az ikonon, és nem úgy néz ki, mint egy három esztendős kisgyermek, hanem mint egy felnőtt. Szinte már készen van arra, hogy majd kimondja Istennek az angyal köszöntésére: „Legyen nekem a te igéd szerint”. ...Mária arra lett rendelve, hogy saját testében készítse elő azt a templomot, amelybe Isten Fia érkezik majd, az emberiség megváltására.
...Trónusa a szentély lépcsőjének tetején van, jelezve, hogy mindig Isten közelében akar lenni, a legnagyobb kegyelmet befogadni, s ugyanakkor a legnagyobb alázatot tanúsítani.
...Az ikon felső részének közepén a Szentek Szentjét jelző arany kupola van. Az arany trónuson ül Mária, mely ugyanolyan fényesen ragyog, mint az előtte lévő lépcsők, s mint a másik jelenetben, az ikon közepén álló Szűz lába alatt lévők. Az ikonon hangsúlyozott szerepet kap, hogy a trónus és a lépcső aranyból van rajta. ...Az arany baldachin fölött látható az angyal mennyből leszálló alakja. Csaknem vízszintes testtartásban érkezik, s Mária felé nyújtja a kenyeret, a mennyei táplálékot...ami az angyalok eledelét jelképezi.

Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 15. - Az Istenszülő bemutatása – Nyíregyháza 2001.

49. Nagyboldogasszony ünnepe - Az Istenszülő elszenderülése ikon 3.

...Csodálatosak a te titkaid Istenszülő Szűz!

A Felségesnek királyi széke voltál,

és földről ma a mennyekbe költöztél át.

A te dicsőséged isteni és mennyei eredetű

csodáktól tündöklik.

Szüzek, a Király anyjával ma a

magasságba emelkedjetek fel.

Üdvözlégy malaszttalteljes, Úr van teveled,

ki általad adott a világnak gazdag kegyelmet.

A te elhunytodat kicsőítik az angyalok,

Arkangyalok, Trónok, Uralmak, Kezdetek,

Hatalmak, Erők, Kerubok és a félelemetes Szeráfok.

Örvendeznek a földiek a te isteni megdicsőíttetéseden;

földre borulnak a királyok,

arkangyalok az angyalokkal együtt és éneklik:

Üdvözlégy malaszttalteljes, Úr van teveled,

ki általad adott a világnak gazdag kegyelmet.

(Az alkonyati nagy zsolozsmán - Uram tehozzád után. Nyolc ünnepi sztihira. 1. hang, gör.kat.Énekeskönyv)

Megjegyzés: Az Istenszülő elszenderülése ikonról ld. 2010.a 16. 15.bejegyzéseket:

http://karmelitaikon.blogspot.com/2010/08/15-az-istenszulo-elszenderedese-ikon.html

http://karmelitaikon.blogspot.com/2010/08/16-az-istenszulo-elszenderulese-ikon-2_15.html

48. őszi kovász lelkigyakorlat

Az őszi kovász lelkigyakorlat a Belső Várkastélyról fog szólni.
Szeptember elején kezdjük a szokásos módon és feltételekkel.

47. Kármelhegyi Boldogasszony ikon

"Örüljön a puszta és a kiaszott vidék,

ujjongjon a sivatag és viruljon!

Virulva viruljon, mint a liliom,

és örömében ujjongva daloljon!

mert övé a Libanon dicsősége,

a Kármel és a Száron pompája;

meglátják az Úr dicsőségét,

Istenünk ragyogó fönségét."

(Iz 35, 1-2)

46. Nyári lelkigyakorlat

Olyan olvasmányok alapján, amik megérintettek engem.
Remélem másokat is meg fognak érinteni!
Aki megadja e-mail címét, annak küldeni fogom az anyagot.

fr. Albert OCD

45. Egy éves a blog!

Egy kis statisztika:

15 rendszeres olvasó van.

44 bejegyzés készült.

Látogatók száma: 6928.

Országonként: Dél Kórea: 18. Szerbia: 19. Egyesült Királyság: 22. Oroszország: 24. Izrael: 30. Spanyolország: 48. Szlovákia: 62. USA: 221. Románia: 249. Magyarország: 5702.

Legnépszerűbb bejegyzések:

Andrej Rubljov Szenthárpmság ikonja: 373.

Istenszülő ikonok I.: 246.

Krisztus ikonok III.: 155.

Bibliográfia: 124.

Rubljov Szentháromság ikonja közelebbről: 109.

A múlt után a jövőre tekintve is várjuk megjegyzéseiteket, hogyan lehetne jobban szerkeszteni ezt a blogot?

44. Az Úr feltámadása II. - A kenethozó asszonyok a sírnál - ikon

A Máriával együtt levők

kora hajnalban kimenvén,

a sírra tett követ lehengerítve találták,

és az angyaltól, ím ezt hallák:

Az örök világosságban lévőt

miért keresitek mint embert, a holtak között?

Lássátok a síri lepedőket,

fussatok, és hirdessétek a világnak,

hogy föltámadt az Úr legyőzvén a halált;

mert valóban Isten Fia ő,

ki üdvözíti az emberi nemzedéket!

(Húsvéti ipákoj, gör.kat. Énekeskönyv, 372)

A feltámadás másik ikonja asszonyok csoportját mutatja az üres sírnál.

Az ikon közepén egy fehér ruhában tündöklő angyal látszik, amint az elmozdított sírkövön ül a nyitott sír mellett. Ragyogó alakja a nagy örömhírt jelzi. Szárnya még kitárt, fölfelé irányul, ami azt jelzi, hogy Isten követe, aki a mennyei szférából érkezett. Az alakja nyugalmat és határozottságot áraszt. Nyugodt magatartása azt a belső biztonságát juttatja kifejezésre, amely Krisztus feltámadásának biztos tudatából származik. Jobbjával erőteljesen és határozottan Krisztus feltámadásának - s egyben az ő örömhírének - bizonyítékára, az üres sírra mutat.

Az ikon bal oldalán láthatók a kenethozó asszonyok. Ők a sírban fekvő halotthoz kívántak jönni. Most pedig megzavarodottan és csodálkozással eltelten hallgatják az angyal örömhírét. Tekintetüket a sírra irányítják, amit várakozásukkal szemben már nem zár a sírkő. Kezük is nagyon kifejező. Az egyikben keneteket tartalmazó korsók vannak, a másik kezüket maguk felé fordítják, amik értetlenséget, csodálkozást fejeznek ki.

Jézus koporsója szarkofág alakú. A koporsóban Jézus fehér színű halotti ruhái ragyognak. Még őrzik a holttest alakját, s külön látható az a kendő, amely az arcát födte, s amiről János evangélista számol be. Jézus már feltámadt, nincs a sírjában, csak a tündöklő ruhák maradtak ott. Az angyal éppen ezekre mutat, mert ezeket hagyta ott a Feltámadott, feltámadásának bizonyítékaként.

Az angyal mögött magasodó hegyen a feltámadás fénye ragyog. Az asszonyok mögött magasodó másik hegy sötét színe viszont az ő szomorúságukra utal.

Az angyal a sírkövön ül. Nagyon kifejező a mozdulata, amellyel bizonyosságot ad a kenethozó asszonyoknak: Feltámadt az Úr! Mutatóujját határozottan nyújtja előre, mondanivalója hangsúlyozására. Örömmé változtatja a szomorúságukat. Itt most azt a feladatot kapják, hogy menjenek, és ezt a még számukra is felfoghatatlan eseményt hirdessék.

A Feltámadás megváltoztatta az asszonyok sorsát is. Ettől a pillanattól kezdve – ahogy a keleti hagyomány kifejezi – a kenethozó asszonyok már evangélisták, mert viszik mindenkinek a feltámadás nagy hírét. Az apostolokkal azonosak, mert a feltámadott Krisztus akaratát teszik.

Az asszonyok tevékenységében benne rejlik az egész egyház tevékenysége is. Ők nem csupán átadják a feltámadás örömhirét az apostoloknak, hanem buzdítják is őket, hogy nekik is ezt kell tenniük.

Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 11. - Asszonyok a sírnál - Nyíregháza 1998. - Az Úr feltámadása - jegyzet - K. Albert a. - hiv. Oracion ante los iconos - Los misterios de Cristo en el ano litúrgico

43. Az Úr feltámadása I. - Krisztus alvilágba való leszállása - ikon

Tegnap veled temetkeztem el Krisztus,

veled ébredek ma, a feltámadóval;

tegnap veled fölfeszíttettem,

dicsőíts meg engem is Üdvözítő, a te országodban.

Leszállottál Krisztus a föld alsó részeibe,

és összetörted a foglyokat letartó börtönök zárait,

s a harmadik napon, mint Jónás a cethalból,

föltámadtál a sírból.

(Damaszkuszi Szent János)

Krisztus - miután leszállt a föld méhébe, az alvilágba - dicsőséges fölemelkedésében magával viszi az alvilág sötétségében letartott ószövetségi igazakat. Az ikonon látható, hogy Ádámot és Évát erősen megragadja a csuklójuknál és fölfelé irányuló lendülettel ragadja ki őket az alvilágból.

Az ószövetségi igazak csoportja félkörben veszi körül az ősszülőket. A csoportban ott van Dávid és Salamon király Krisztus jobbja felől, mindketten királyi öltözetben, koronával láthatók. Keresztelő Szent János alakja is világosan felismerhető Krisztus jobbján, amint éppen Őrá mutat. "Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit." (Jn 1,29)

Az Úr feltámadásáról szóló evangéliumi szövegek és Szent Péter apostol első levelének sorai, miszerint Jézus alászáll az alvilágba, hogy felszabadítsa a halál hatalma alatt lévőket; megvilágítják a Keleti Egyház legelterjedtebb Feltámadás ikonjainak teljes jelentését. Két ikonról van szó: az első a feltámadás jelenetét ábrázolja, amint Krisztus alászáll az alvilágba (I.), a másik pedig a kenethozó asszonyokat (II.) az üres sír előtt.

Kezdjük a dicsőséges Feltámadás ikonjával, amely megmutatja a feltámadott Jézus győzelmét, aki alászáll az alvilágba felszabadítani atyáinkat, akik a halál árnyékában élnek.

A Feltámadás keleti ikonja kifejezni azt, hogy Jézus győzelme összeköt bennünket mindenkivel: Ő alászállt az alvilágba, hogy fényt vigyen oda, hogy az Ő Feltámadása kinyilvánítsa teljes üdvözítő erejét mindenkinek, beleértve az első emberpárnak, Ádámnak és Évának is.

A keleti Egyház nagypénteken és nagyszombaton gyönyörű énekekkel és szimbólumokkal emlékezik meg a földbe alászállt Krisztus jelenlétéről, mint elrejtőzött napról, mint a halál számára győztes életről, mint búzaszemről, amit összetörnek, hogy bőséges életet tudjon adni. Most Krisztus alvilágba való leszállását szemlélik, ami már dicsőséges, olyan, mint a fény és a győzelem tánca. Nagyon sok keleti ikon van, ami ezt a misztériumot mutatja be.

Kiválasztott ikonunk a Chora-i, a Megváltó kis kápolnájában található freskó, a Konstantinápolyi Kariye Camy templomban található.

Szemünk előtt áll a Feltámadott Krisztus, telve hatalommal és méltósággal, fénybe öltözve, az alvilág sötétségének közepén. Rendkívüli erővel rántja ki a sírból Ádámot és Évát, miközben lábaival széttöri a halál kapuit.

A Feltámadás ikonja hatalmas teológiai és plasztikus kifejező erővel mutatja be az élet győzelmét a halál felett. Megénekli az életet, Krisztus behatolását az alvilágba, ahogy lábaival megnyitja azt. Az Ő ruhájának tündöklő fehér fénye kifejezi isteni erejét. Az élet az Ő legédesebb alakjának hatalmát énekli meg és a Feltámadott erejét, aki meghirdeti a békét és a szabadságot.

Eltapossa mindazt, ami a halálhoz tartozik: az alvilág kapuit, a sírokat, mindazokat a dolgokat, amik szenvedéshez vezetnek.

Krisztus ruháinak fehérsége mutatja az Ő Feltámadott állapotát, erőbe van öltözve, amivel behatol az alvilágba és mindent megvilágosít, minden az Ő valóságos és áttetsző húsának ragyogásával keresztelkedik meg, ugyanazzal a testtel, ami szenvedett, amit a Boldogságos Szűzanya adott és amely most mindörökre felveszi a Feltámadott állapotát. A Szentlélek erejével életre kelt és éltető test ez.

A keleti Egyház legszebb énekei közül egy, Húsvét éjszaka, az Úr Feltámadásának örömét olyan érzésekkel fejezi ki, amely jellemző az egész őskeresztény irodalomra, úgy ahogy azt az Egyházatyák húsvéti homíliái szokták kifejezni:

Egy isteni húsvét nyilatkozott ma meg nekünk.

Egy új és szent Húsvét. Egy titokzatos húsvét.

A szabadító Krisztus legünnepélyesebb húsvétja.

Szeplőtelen és nagy húsvét. A hívők húsvétja.

Húsvét, ami megnyitja a paradicsom kapuit.

Húsvét, ami megszentel minden keresztényt…

Legédesebb húsvét, az Úr húsvétja. Húsvét!

Egy legszentebb húsvét, ami nekünk adatott.

Húsvét van. Öleljük meg egymást.

Te vagy a húsvét, aki lerombolod a szomorúságot.

Mert ma Jézus Krisztus csodálatosan feltámadt.

Forrás: Ivancsó István - Ikon és liturgia 10. - Húsvét - Nyíregyháza 1998.); Az Úr feltámadása - jegyzet - K.Albert a. - hiv. Oracion ante los iconos - Los misterios de Cristo en el ano litúrgico

http://www.youtube.com/watch?v=RysoZGPK2JE

42. Keresztrefeszítés - ikon

"A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették." (Mk 15,25b)

Ma a fára függesztetik az, ki a földet a vizekre függeszté;

töviskoszorúval koronáztatik meg az angyalok királya!

Vörös ruhába öltöztetik az, ki az egeket felhőkkel felruházta;

verésekkel illetik, ki a Jordán vizében Ádám bűnét lemosá;

szögekkel kegyetlenül fölszegeztetik az Anyaszentegyháznak üdvözítő Jegyese;

lándzsával átdöfetik a Szűznek Fia!

Leborulunk a te kínszenvedéseid előtt, Jézus...

Méltass bennünket elérni a te dicső föltámadásoddal is!"

(Kínszenvedési szertartás, a hatodik evangélium után, 6. hang, gör.kat. Énekeskönyv)

A bizánci egyház templomaiban az ikonosztázion csúcsán mindig a keresztre feszítés jelenete áll, hogy a hívek a templom minden részéből láthassák.

A Keresztrefeszítés ikonjának függőleges tengelyét alkotja a kereszt. Így Isten Igéjének alászállását és fölemelkedését jeleníti meg. (Evdokimov: op. cit., 13)

A felirat: "A dicsőség Ura". A keresztrefeszítés ikonja a dicsőség királyát mutatja be, aki átadja magát, s aki elindul az életet ajándékozó halál útján.

Az ikont szemlélve látjuk, hogy a kereszt egy kis hegyen áll. A Golgota a nagy "kozmikus harc" helye. Ezért a kereszt tövében ott van egy sötét barlang, s benne Ádám koponyája és csontjai. Egy régi hagyomány szerint a kereszt fája, annak a fának a része, amely Ádám számára a bűnt hozta. Ezért az ikonon a fekete szakadékként látszó sír fölé festette a keresztet a festő, - Ádám sírja fölé, melyben a koponyája is látszik -.

Az ikonokon Krisztust nem szenvedései közepette ábrázolják, nem is agonizálva. "A halott Krisztusnak királyi méltósága van, mert önkéntes az Istenember Atyának felajánlott áldozata, amit mindenki megváltásáért vitt végbe." (Donadeo, S.M., Le icone. 1980.) Az Üdvözítő a kereszten nem egyszerűen a halott Krisztus, hanem ő "az Úr", "a Küriosz".

Az ikonográfiai ábrázolásban az Istenszülő mindig a kereszt jobb oldalán áll, amely irányba Fia teste is hajlik. Jobbjával a keresztre mutat - "mert az Istenszülő az, aki folytonosan közbenjár" - balját pedig a torkára szorítja, hogy visszafojtsa sikolyát, mely kimondhatatlan fájdalmában törne fel belőle. Egyenesen és mozdulatlanul áll a kereszt alatt. Az Istenszülő fájdalmát leginkább a jobbján álló szent asszony fejezi ki, aki részvétteljesen átkarolja őt.

János apostol, a "szeretett tanítvány", a kereszt másik oldalán áll. Fejét meghajtja Krisztus felé, mintegy annak kifejezésére, hogy gondolatait a Megfeszített felé irányítja. Nem Krisztusra néz, mint az Istenszülő, hanem önmaga elé: a szenvedésen elmélkedik. (Evdekimov, op. cit, 292.)

János apostol mögött áll, a kivégzést vezető százados, aki katonai ruhát visel és pajzsot tart a bal kezében. Jobbjával Krisztusra mutat, tanúságot téve arról, hogy a Megfeszített valóban Isten Fia. (vö. Mt 27,54)

A Keresztrefeszítés jelenetének hátterében egy városfal látszik. Szimbolikusan Jeruzsálem falait ábrázolja. A történelmi valóságnak azonban mély lelki értelme van. "Krisztus a város falain kívül szenvedett, és a híveknek őt kell követniük. (Evdokimov: op. cit., 29l.)

Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 9. - Keresztrefeszítés - Nyíregyháza 1999.)

Üdvösséget szereztél a földön,

Krisztus Istenünk;

kiterjesztéd legtisztább kezeidet a kereszten,

hogy összegyűjtsd

a pogány nemzeteket,

kik kiáltják neked: Uram, dicsőség neked!

(Nagypénteken, hatodik királyi imaóra, tropár, 2. hang, Énekeskönyv, 351.)

41. Az Úr misztikus vacsorája - ikon

A te titkos vacsorádnak

részesévé fogadj ma engem,

mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot,

sem csókot nem adok neked, mint Júdás,

hanem mint ama gonosztevő kiáltok hozzád:

Emlékezzél meg rólam, Uram,

Midőn eljössz a te országodba!

(Nagycsütörtökön a Kerub-ének helyetti konták, 6. hang. gr.kat.énekeskönyv)

Az Uralkodónak

és a magas helyen tündöklő titkos asztalnak

üdvösséges csodáit,

jertek, ó, hívek,

élvezzük fölemelt lélekkel,

és fogadjuk be a halhatatlan Igének

szent tanítását,

kit is magasztalunk.

(Nagycsütörtökön a Valóban méltó helyetti irmosz, 6. hang, gr.kat. énekeskönyv)

Az egyház Nagycsütörtökön ünnepli, hogy Jézus végrendeletként hagyta apostolaira ezt a vacsorát, amelyet az ikon is bemutat. Az egyház hálaadásának a napja ez a Titkos Vacsoráért, amelyből életét és növekedését nyeri.

Az ikon azt is kifejezi, hogy amikor ez a nagy titok végbemegy, megjelenik a kísértés és a bűn. Azt a pillanatot mutatja be, amikor Jézus ezt mondja: „Bizony, bizony, mondom nektek: Egyikőtök elárul” (Jn 13,21).

A Titkos Vacsorán – amit ikonunk is ábrázol – Jézus Krisztus az átlényegített kenyérben és borban az ő Testét és Vérét adta nekünk, hogy annak befogadása révén, a szentáldozásban végbemenjen az egyedülálló csoda: az Isten és ember egyesülése, a bizánci egyház teológiája szerint az ember „átistenülése”.

Az ikonografikus rendben a Titkos Vacsora ikonja a királyi ajtó fölött kap helyet.

Az ikon Krisztus tanítványaival elköltött búcsúvacsoráját mutatja be, melyet ő új tartalommal töltött meg, amikor megalapította az Eukarisztiát. Az Eukarisztiában Jézus Krisztus, az Istenember önmagát ajándékozza nekünk, embereknek.

Az ikonon látható, hogy Jézus – szenvedései előtt – összegyűjtötte búcsúvacsorájára maga köré a tizenkét apostolt.

Az ikon felső részének két oldalán egy-egy épület magasodik. Perspektívájuk az ikonok megszokott „fordított perspektívája”. A két épület tetejét egy vörös lepel hidalja át. Ez azt akarja jelezni, hogy az esemény, amit az épületek előtt ábrázolt a festő, nem kint, hanem az épületen belül ment végbe. A két épület a rajta lévő lepellel az „emeleti termet” szimbolizálja, ahol a Titkos Vacsora végbement. A „szeretet szentségének” megalapítása tehát épületben, annak „magas termében” ment végbe. Ez a keresztény egyház templomait jelképezi, ahol az Eukarisztiát végzik.

Az ikon alsó felének nagy részét a Titkos Vacsora asztala foglalja el. Körülötte ülnek az apostolok, egy körbe összefogva. Ebben hasonlít a Pünkösd ikonjához. Mindkét esetben ez egyház teljességének megjelenítéséről van szó. Az asztal terítője fehér színű.

A misztikus vacsora ikonja úgy mutatja be Jézust, mint aki tanítványaival az asztal körül ül. Az ikonon egyedül Krisztus alakja látszik teljes egészében, még a lába is látható. Itt nem középen van, hanem az asztalfőn foglal helyet. Felemelt kezével Péterrel áll párbeszédben, aki Jánost kérte, hogy kérdezze meg, ki az áruló.

Az ikon az apostolokat az asztal körül, székeken ülve ábrázolja. Kettesével egymás felé fordulnak.

Az apostolok tömegéből kiválik János apostol, akinek alakja párhuzamos Júdás alakjával, de kezének gesztusa teljesen eltér az övétől. János, a szeretett tanítvány, miközben Jézus keblére hajlik, imádságra tárja kezét. Ő nem a táplálék után nyújtja ki a kezét, amely lehet földi táplálék is, a vacsora étele, de lehet az Eukarisztia lelki tápláléka is az ikon időtlenségében, hanem annak forrása, Jézus Krisztus felé.

Mint egy ellenpontként Júdás is meg van hajolva, és éppen a tálba nyúl. Az ikon ezt a pillanatot örökítette meg, amikor Júdás megtagadta a legnagyobb szeretetet, Jézusnak az Eukarisztiában önmagát nekünk ajándékozó szeretetét.

Péter apostol alakja is világosan felismerhető. Ő az, aki a János mellett ül. Tekintetét Krisztusra fordítja, mintegy párbeszédben van vele.

Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 8. - A Titkos Vacsora - Nyíregyháza 1999.

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. (Jn 13, 1-5)

...Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. (13-14)

40. "Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment..."

Jn 12,1-11

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nádruszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: "Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?" Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: "Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek." A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.

39. Az Úr bevonulása Jeruzsálembe ikon

Krétai Theophanész B. (1535.) - 64 x 46 cm

"Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján" (Zak 9,9)

Krisztus életének egy jelenete ez, mely egy isteni kinyilatkoztatás az Ő misztériumáról. Elővételezése annak, hogy eljött a húsvéti misztérium ideje.

Az ikon leírása:

Egy erődítmény, és rajta kívül egy hegy, s szamárcsikón ülve Krisztus, aki áldást ad. Mögötte az apostolok, Krisztus előtt pedig a hegyen egy fa, a fán néhány gyermek ágakat vág, s a földre dobják őket. Egy másik gyermek pedig, aki a fára mászik, letekint Krisztusra. A szamárcsikó alatt újabb gyermekek, egyesek ágakat visznek, mások tolonganak, ismét mások ruhájukat terítik le, ismét mások pálmaágakat dobnak a lábaik alá. Az erődítmény kapuján kívül zsidók, férfiak és nők, akik karjukban és vállukon ágakat tartó gyermekeket visznek, míg mások az erődítmény falairól és oldalkapuiból Krisztust nézik. – (Mt 21,1-9; Mk 11,1-10; Lk 19,29-38; Jn 12,12-15).

Az ikonon ábrázolt esemény az evangélium leírását követi, szinte teljes egészében.

A szamárcsikón ülő Krisztus a jelenet középpontjában van, fölötte pedig az élet fája emelkedik. (Alpatov…16.o.) Itt az emberek legalább egy pillanatra hódoltak neki. Az egyház folytatja a hódolatot, és ünnepli az eseményt. A Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulás ikonján ezért van Jézus középen s ezért csoportosul minden köréje.
Krisztus oldalt ül a szamáron, alázatosan, s az állat is lehajtja a fejét. Betániából alázatosan és békésen érkezik Jézus Jeruzsálembe, szamárcsikón ülve jön, egy olyan állaton, amely már a próféták idejétől a békekövet ismertetőjele volt. Úgy ül a szamárcsikón, mint ahogy a kerubokon fog trónolni, amikor újra eljön. Jézust úgy mutatja be, mint Királyt. A szamár az Ő trónja. Ugyanakkor Jézus úgy közeledik, mint egy szolga. Az Atya akaratának szolgája, amit szándékában van beteljesíteni. Az emberek szolgája, hiszen az üdvözítő szenvedés misztériumával áll szemben. Mély alázat és szelídség jellemzi, amivel Jeruzsálemhez közeledik.Az ikon két csoport között jeleníti meg Jézust, hasonlóan, mint ahogy a Lázár feltámasztás ikonon is láthatjuk.

A tanítványok csoportját Krisztus jobbján és az ikon bal oldalán festette meg az ikonfestő. Ők alkotják „Krisztus csapatát, az egyház kezdetét. „Örvendj az Úrban, örvendezz Krisztus csapata! Vigadj, Krisztus Egyháza, örülj és ujjongj, Isten leánya!...” (Epifániosz püspök). A tanítványok azt a népet testesítik meg, amely Krisztus előtt sötétségben járt, Krisztus világosságában részesedve azonban „új néppé” váltak A tanítványai, végrehajtva Jézus utasítását, elhozták számára a szamarat, leterítették köntösüket, hogy a Mester kényelmesen üljön. Egy összetartó közösséget alkotnak, a közelgő szétszóródás előtt.

Egy másik csoport a gyermekek csoportja. Kicsinységük ellentétben van az ikonon más személyek nagyságával szemben. Az ikon mozgását ezek a kis termetű gyermekek adják meg. Ez az ártatlanság diadala. A gyermekek előtérbe helyezése, kinyilvánítása annak, hogy az Isten országát csak egyszerűséggel lehet megszerezni. A Virágvasárnap ikonján így fontos szerepet kapnak ezek a gyermekek, éppen úgy, mint a liturgikus szövegekben. Krisztust így köszöntik: „Hozsanna Dávid fiának!”.

Az ikonon fontos szerepet kapnak Jeruzsálem lakosai is, akik a tanítványokkal szemben egy másik csoportot képeznek.

Az ikon bal oldalán emelkedő hegy az Olajfák-hegye. A hegynek bőséges szimbolikája van, mely az itt is kifejezésre jut. Látható, hogy a hegy csúcsa két részre oszlik. Ez a Krisztusban jelenlévő kettős természetet jelöli: az isteni és az emberi természetet. Ha még figyelmesebben szemléljük, akkor észrevehető, hogy a hegynek három csúcsa is van. Ez pedig azt jelzi, hogy a megváltás a teljes Szentháromság műve. A hegyet a várossal átellenben festette meg az ikonfestő, ez adja az ikon szimmetriáját.

A várost zárt falak veszik körül, csak a kapuja látszik nyitva.

Forrás: Ivancsó István - Ikon és liturgia 7. - Virágvasárnap; Az Úr bevonulása Jeruzsálembe - jegyzet - K.Albert a. - hiv. Oracion ante los iconos - Los misterios de Cristo en el ano litúrgico

(Decani Monostor - Serbia - fresko)

Midőn a szent városba bemenni akartál, Uram,

a fák ágait hordozta a nép kezeiben,

téged énekelvén, ó, mindenek Uralkodója,

és midőn a szamár vemhén láttak téged ülni,

úgy tekintettek, mintha kerubokon ültél volna,

s kiálták néked:

Hozsanna a magasságban,

áldott vagy, ki jössz

és ismét eljövendő lész az Úr nevében!

(Virágvasárnapi dicséreti sztihira, 4. hang, gr.kat.Énekeskönyv, 313)

38. Lázár feltámasztása ikon

"Bölcsesség és gondviselés forrása,

te, midőn Betániába megérkeztél,

a Mártával levőktől azt kérdezted,

hogy hol van Lázár, kit barátodnak neveztél.

Őérte könnyeztél is, ó kegyelmes,

és a negyednapos halottat egy szavaddal föltámasztottad,

mint irgalmas és emberszerető

és mint életadó Urunk."

(Lázár szombatján, kathizmálion, 5. hang, Zsolozsmáskönyv gör.kat.)

Az evangéliumban kettős értéke van a Krisztus kínszenvedését megelőző eseményeknek: egyrészt bejelentik és előkészítik ezt a kínszenvedést, másrészt kinyilvánítják az Úr dicsőségét és mindenhatóságát, hogy nyilvánvalóvá tegyék: önként vállalja magára szenvedését. Mintha emelkedő mozgásnak, fokozódó drámai feszültségnek lennénk tanúi, ami a keresztre feszítésben éri el csúcspontját és a feltámadás örömében oldódik fel.(Krisztus közöttünk - A keresztény Kelet liturgikus közössége... - Szent István Társulat 1984)

A bizánci egyház tizenkét fő ünnepéhez szorosan tartozik a Lázár-szombat. Jelentősége önmagában is nagy. Lázár feltámasztásán keresztül Jézus Krisztus előre igazolja saját feltámadását és az egész emberiség feltámasztását.

A liturgikus szövegek alapján Lázár a feltámadt Krisztus előképe, de ugyanakkor a Krisztus dicsőséges sírjából feltámadó új teremtménynek is prototípusa.

Az ikon hűségesen követi az evangéliumi esemény leírását, amit egyedül Szent János evangélista őrzött meg számunkra. (Jn 11, 1-46)

Az egész evangéliumi leírásból az ikon a csúcspontot mutatja be, azt a pillanatot, amikor Jézus szavára Lázár előjön a sírjából.

Az ikon bal oldalán Krisztus a nyitott sír előtt áll, áldásra emelt kézzel, mintegy életet adó gesztussal ezt mondja: "Lázár, jöjj ki!" Kinyújtott jobbjának ujjai közül három előre mutat a Szentháromság szimbólumaként, kettő pedig be van hajlítva, az ő isteni és emberi természetének jelölésére. Mindenki és minden az isteni hatalom felé irányul, mindenki Jézus felé fordul, ill. mutat.

Jézus szavára a halotti pólyában csavart Lázár megjelenik a sír bejáratában. Az arcát fedő kendő már nincs rajta, és a pólyákat is kezdi oldozni egy fiú. Tekintete az őt életre keltő Krisztusra irányul. (Egyes ikonokon viszont a szemei csukva vannak.) Lázár a beteg, a halott emberiséget jelképezi. Ugyanakkor Lázár az ember újjászületésének a jelképe is: az új teremtményé, mely arra készül, hogy kiszálljon sírjából.

Az ikon alsó részén látható Mária és Márta alakja. Mindketten a legnagyobb tisztelettel borulnak Jézus lábaihoz. Lázár nővérei a tisztelet jeleként, ruhájukba burkolják kezüket. Ruhájuk ragyog.

Az ikon abban is hűségesen követi az evangéliumi eseményeket, hogy az apostolokat is megjeleníti. Jézus mögötti csoportban mind a tizenkét apostol jelen van. Ők a nagy csoda szemtanúi és tanúsítói.

Péter apostol világosan felismerhető, fejével kissé társai felé fordulva, jobbjával Krisztusra mutat, mintegy felhívja a figyelmüket a nagy eseményre, az isteni erő kiáradására. Mellette pedig János apostol fiatal alakját szemlélhetjük.

Az apostolokkal átellenben, a hegy túloldalán a városból kivonuló zsidók csoportja látható. Ők is mindannyian Krisztus felé fordulnak, de magatartásuk merőben ellentétes az apostolokéval., ők kezüket tartózkodva, szinte elutasítóan emelik Krisztus felé.

A háttérben Betánia városfalai látszanak. Fontos az a tény is, hogy Lázár sírja a városon kívül van, mint ahogy Jézusé is: "Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy vérével megszentelje a népet." (Zsid 13,12).

Az egyik fiatalember a sírt lezáró kőlappal foglalkozik, hallván a parancsot: "Hengerítsétek el a követ". (Jn 11,39). A másik fiatalember pedig szintén Jézus szavára, oldozgatja Lázár halotti pólyáit.

Az ikon összképén megjelenik a természet is: az alsó részén, s fönt is a hegyoldalon különböző növények látszanak. Ez az ábrázolási mód jelzi, hogy az egész természet részesedik Krisztus élet-fakasztásában. A közvetlenül előtte lévő életfa külön is hangsúlyozza ezt.

Az ikon nagy része arany fényben fürdik, ez is a Krisztussal való kapcsolat hangsúlyozása: magából árasztja a világosságot, hiszen ő "a világ világossága"(Jn 8,12).

Megfigyelhetjük, hogy csak Jézusnak és Lázárnak van dicsfény a feje körül. Magának az Üdvözítőnek és Lázárnak, aki az egész emberiség sorsát vetíti előre: a megdicsőülést.

Az ikonon három hegyet ábrázolt a festő. Ez pedig lehet a Szentháromság jelképe.

Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia 6. - Lázár feltámasztása - Nyíregyháza 1999.

37. "Fordítsd el tőlem, kedvesem.."

13. Fordítsd el tőlem, Kedvesem, Mert fölrepülök. A jegyes. Térj meg én galambom! A sebzett szarvas íme A dombtetőről megjelen És felfrissül röptöd fuvalmán. Ezzel elkezdődik a lelki élet egyesülési szakasza. Ne mondjuk azt, hogy ez már nem való nekünk. Ez a mi hivatásunk is. Nem lehetetlen. Előbb utóbb elérjük. Végre a lélek a szemlélődésben és a szeretetben Isten felé repül. Az elragadtatás lehet egy kísérő tünet, de nem a legfontosabb. Isten ebben is a lélekhez alkalmazkodik. Csak a szeretet számít. Az egyetlen misztikus cselekedet a szeretet. Ettel lehet lemérni mindent és nem a különlegességekkel. A lelki élet magas fokaiban is megszűnnek ezek a csodálatos elemek. A kellő időben pedig Isten megmutatja magát. A ok epekedés, vágyódás és törekvés eléri célját a találkozásban. Az elrejtett Istent nem lehet másképpen megtalálni, csak szeretetben. Minél nagyobb szeretettel adjuk magunkat, Isten is annál jobban viszonozza. Jobbjával köpenyét arca elé tartja, "mert nem láthat engem senki élő." S mert sötét szemlélődésben van. Baljával pedig Isten akaratának elfogadását jelzi. A kegyelem kettős természete: elrejtőzik és kitárul. Isten, mint egy szarvas eped a lélek után. Ő is vágyódik és keres. Sebekkel borítva keresi a lelket. Isten szeretetét Krisztus sebei bizonyítják. És a sebekkel borított szarvas még jobban szomjas és eped a víz után. Válaszul a lélek szeretetére, kezdi magát kinyilvánítani a magas szemlélődésben. Önmagát és nem ajándékokat, vagyis Krisztust nyújtja neki, sebeivel együtt. Ezért szaladhat ki a lélek száján ez a felkiáltás: Fordítsd el tőlem kedvesem! Mintha ezt mondaná a prófétával: Rászedtél Uram és én hagytam, hogy rászedj! Vagy Péterrel: Menj el tőlem Uram, mert bűnös vagyok! Persze esze ágában sincs elhagyni Urát, hiszen erre vágyódott. Inkább ez a kegyelem ketttős természete szavakba foglalva. Galambnak szólítja jegyesét az Úr. Mert a galambnak sajátosságai, hogy szeretettől lángol és lelki egyszerűségben halad. Ezenkívül a béke és a kiengesztelődés jele, mint egyetlen áldozati madár. Dombtetőről jelenik meg, vagyis a szemlélődés magaslatáról. Szerető tekintet! Kapcsolat. Enélkül minden más csak üres semmiség. Lásd a Szeretet Himnuszt. "...ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem." Annyira adja magát nekünk, amennyire csak képesek vagyunk befogadni. És felfrissül. A szeretet szomjúságát csak szeretettel lehet eloltani. De nem úgy, hogy betölti, hanem még jobban epeszti. Ezért kell gyakorolnia a léleknek a szeretet tetteit: az erényeket, a jócselekedeteket... Ahogy a szerelmesek is ezt teszik önzetlen módon. A szeretetre nem tud ellenállni az Isten, szeretettel válaszol.

36. "Ó kristálytiszta forrás..."

12. vesszak.

Ó kristálytiszta forrás,
Ha szép ezüstszín arcodon
Váratlan visszatükröződnék
A szempár, mely után epeszt a vágy,
S amelynek képét itt benn hordozom.

A hite ilyenkor már annyira fényes, hogy Istenének fenségéről egyes igen világos benyomásai és fogalmai vannak. Ezért ehhez a hithez fordul segítségért, amely magában zárva tartja és burkolja az ő Kedvesének alakját és szépségét. Hiszen ettől a hittől kapja ő az említett vázlatokat és a szeretet zálogait.
A hit adhatja a leghitelesebb információkat Kedveséről. A hit az egyetlen eszköz, amely elvezetheti az Istennel való egyesülésre. De ugyanakkor a hit sötét ismeret. Mert a hit olyan dolgokról tudósít, amiket más módon nem lehet megtudni. Például természettudományos módon.
Ezért van a lélek az ikonon egy sötét barlang előtt. A barlang kettős természete: jelenti a sötét alvilágot, és az Istennel való találkozás helyét is. A sötét éjszakában pedig a kettő együtt van jelen: Isten jelenléte és távolléte. Mindez olyan, mint a hit.
A hitet a képen a lélek mellén, szívére helyezve Krisztus szent arca, egy mandylion jelzi. A leghitelesebb kép Krisztusról. De, ami azért mégsem azonos Krisztussal.
Kristálytiszta forrásnak nevezi a hitet. A forrás végső soron Istent jelzi. Ő az, akire szomjazunk, aki az életet adja. Mert Jegyesére, Krisztusra irányulnak és nem másra. Mert tiszta igazságokat tartalmaznak. Nincs benne semmi tévedés.
Mert belőle fakadnak a lélek számára az összes lelki kincsek, táplálék. A tiszta forrásban a lélek-jegyes megpillantja Szerelmese arcát. E szent arcot ne ember festette. Hivatása, hogy teljesen Jegyese kéére alakulján át. A lélek-jegyes szívében hordja Krisztust: jelzi a Szemlélődés mélységét.
Ezért vannak a kép hátterében szarvasok, ahogy szomjaznak a forrás vizére.
Itt a szarvas az Istenre szomjas embert jeleníti meg.
V.Ö.: Jn 4, 14 A szamariai asszony történetében: "De, aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." A hit képes átvezetni az embert a legnagyobb sötétségen és sivatagon is.
Ez a víz pedig nem egyébb, mint a Szentlélek.
Bár a hit sem azonos magával Istennel, de mégis csak Őt közli, bár homályosan. Mint amikor egy arany tál be van vonva ezüsttel. A hit olyan, mint egy vázlat.
A színről színre való látásban nem lesz majd szükségünk erre a homályos látásra. Lásd a Szeretet himnuszt: "Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre."
Van egy másik vázlata is a lélekben Jegyeséről. S ez a szeretet vázlata. Azonos vele, de még tökéletlen.
Mindkét vázlatot javítanunk kell a katolikus hit és erkölcs szerint. Még inkább Krisztus tanítása és élete szerint. Nézni Őt!
A hit és szeretet útja, mint egyetlen eszközök, amik megadhatják neki Jegyesét, csak még jobban növelik vágyait és kínjait. Minél közelebb van hozzá, annál jobban hiányzik neki a teljesség.

35. "És hogyha megsebezted..."

9. 10. és 11. versszak:

És hogyha megsebezted,
E szívet, miért nem lettél orvosa?
És hogyha elraboltad,
Miért hagytad mégis úgy el?
S rablott zsákmányod nem viszed magaddal?

Ó, csillapítsd gyötrelmeim,
Hisz nem képes rá senki más,
S engedd, hogy megláthasson szemem,
Hisz fénye csak Te vagy,
A csupán számodra tartogatta.

Jelenléted nyilatkoztasd ki nékem,
Látásod s szépséged legyen halálom.
Gondold meg, hogy e szív sebére,
Melyet szerelmed ejtett, nincsen ír,
Csak kedves arcod s társaságod.

Ezt az ikont az Úr színeváltozásának ikonja ihlette. Vágy az Úr látására, a vele való együttlétre. A lélek a földön fekszik, mint az apostolok a színeváltozás ikonján, részesedve a kontempláció első kegyelmeiben. Uram jó nekünk itt lenni! Jó veled lenni! Jó lenne itt maradni.
Krisztus lábánál az égő csipkebokor, a hegyoldalban az Illés történetében szereplő barlang. A tűz Istenre utal. A barlang lehet a Vele való találkozás helye is. Krisztus a táboron fellebbentette a fátyolt dicsősége misztériumáról.
Az ószövetségi igazak vágya, hogy láthassák az Urat. Mózes, Illés. Ahogy a színeváltozáskor is ők voltak jelen. Miért éppen ők ketten? Mert talán éppen ők sznvedtek legtöbbet az Úrért. És éppen szenvedéséről beszélgettek. A dicsőség pillanatában! Milyen ellentmondás. Ahogy a szemlélődés pillanatában is a szenvedés. Krisztus megmutatja az ő dicsőségét. A lélek szeretne szerelmétől átváltozni. Ahogy a tanítványok a Tábor hegyén. De csak megmutatja az ő dicsőségét. Nem maradnak ott sátort verni. Le kell jönniük a hegyről. El kell menni szolgálni! Mint a tanítványok, földre zuhan, elvakul a lélek a szemlélődés fényétől.
Miért nem fejezi be az Úr, azt, amit megkezdett benne? MIért e késlekedés? Dicsőség és szenvedés együtt. Ez az isteni pedagógia része. Bíznunk kell benne és ki kell tartanunk.
Csak Isten tudja csillapítani vágyait, s ezért minden más csak gyötrelem. A legfőbb értékhez képest, minden semminek tűnik. Isten az ő szemefénye. Hozzá képest minden sötét vakság. Hiába kapna meg bármit, vágyaihoz képest az semmi volna.
Ez szinte egy szerelmi állapot. Nem a lemondáson van a hangsúly, hanem a nagy-nagy szereteten. Állandóan csak Ő jár eszében. Semmi más nem érdekli.
Sőt minden más fárasztja. Állandóan az Ő képét nézi. Reá gondol. Meglepetéseket okoz neki. Így mindaz, amit a világ felkínál neki, csak gyötrelem számára. Helyesen értve a világ szót! A világban, de nem a világból. Hiszen végeredményben semmi sem választhat el bennünket Istentől. Vagy minden el tud bennünket választani Istentől. Rajtunk múlik, hogy mihez ragaszkodunk. Keresztes Szent János szerint egy cérnaszál is okozhat rabságot.
A megvilágosodás útján kezdi látni, hogy az Isten nélküli világ mennyire semmi. Sőt negatív reá nézve. Isten mindent jónak teremtett. A világot is meg lehet szentelni. A fazekak között is ott az Úr. Csak két út van: a kegyelem és a bűn útja.
Így érthetjük meg a lelkiélet dinamikáját. Isten hol kegyelmet ad, hol szárazságot. Erre az epedésre akar bennünket rávezetni, és a világot is. Isten pedagógiája ez. Jó nekünk ez a gyötrődés. Isten akaratának tisztelete és elfogadása mennyire fontos! Ezért a sok betegség és az öregedés, a halál. Hogy végre rádöbbenjünk az élet elégtelenségére. Szép az öregedés és az alkony. Mert lassan bezárul minden, és kinyílik a végtelen. Ha máskor nem, legalább életünk alkonyán.
Isten háromféleképpen lehet jelen az emberben: lényegileg, a kegyelem révén, és a szeretet folyamányaként, vagyis barátságában. Az utóbbira van hivatásunk. Erre a fokra vágyódik az ember. A szeretetre. Ez az egész lelki folyamatnak a kulcsa és célja.
Ezért a szeretetért mindenre képes. Végül is majd csak a halál tudja ezt megadni neki. De addig is minden áldozatra kész ezért a szeretetért.
A halál nem félelmetes neki, hiszen az egy találkozás azzal, aki nagyon szereti, s akit ő is nagyon szeret. Tudjuk hová megyünk, ki vár bennünket.
A kármelita szentek jelszavai mind-mind ezt a valóságot fejezik ki: szenvedni és megvettetni; szenvedni és meghalni, szenvedni és nem meghalni.
Mind-mind a szeretet elragadtatásának szavai. Én mit teszek, hogy kimutassam Isten iránti szeretetemet?
Az élet igazi problémája nem más, mint a szeretet. Van vagy nincs vagy fogyatékos. Erről szól az egész életünk. S erre csak egyetlen gyógyszer van: a szeretet, a szeretet teljessége: a SZERETET.
Az ember egészségének a fokmérője: a szeretet. A megkülönböztetés kritériuma is a szeretet.
Ha nincs benne szeretet, akkor élő halott. Ha fogyatékosan ven benne: akkor beteg, akkor hiányt szenved. Ha tökéletes benne: akkor él igazán, Istenben. Minden más csak menekülés, kábítás.
A szív sebe jelenti, hogy a lélek érez magában valamelyes szeretetet. Ezért kéri, hogy fejeződjék az be teljesen. Alakuljon át annak képére, akinek most csupán vázlata. S Ő nem más, mint Krisztus.

34. "Mindaz, ki erre járt-kelt..."

6. 7. és 8. verszak

Ki tud jaj, engem meggyógyítani?
Ó add át nékem végre teljesen magad!
S hozzám ne küldj
a mai naptól fogva hírnököt,
ki úgy sem tudna szólni arról: amit szeretnék.

Mindaz, ki erre jár - kel,
ezernyi kedves dolgot mond Terólad.
Szavuk, mi mélyen sebzi szívemet,
s halálos kínt okoz,
a "nem tudom mi az", amit dadognak

De hát miképp tudsz megmaradni
ó élet, hogyha ott nem élsz, hol élsz?
S ha már halálosak
azon nyilak, amik akkor érnek,
midőn szerelmedről gondolkozol?

Elkezdődik a lelkiélet ásodik szakasza: a via illuminativa. Elkezdődik a megvilágosodás, a lényeglátás. Kezdi megérteni életének az értelmét. Csak az Isten tudja betölteni végtelen vágyait. Vagyis Krisztus, a Megváltó. Semmi más nem képes enyhíteni végtelen vágyait. Még a legnagyobb kegyelmek sem azonosak Istennel. Ezért a lelki javak birtoklása is férre viszi a lelket, mint az anyagi javak birtoklása.
A jegyes-lélek mély szemlélődésbe merül. Az ikon Jézus születésének ikonja alapján készült. Ezen az ikonon úgy van ábrázolva a lélek, mint Szent József, aki töpreng álmában. Mint a Boldogságos Szűz Mária. És mint Mária Magdolna, aki sír a kertben várva a feltámadást. Aki keresi Urát, és nem elég neki a kertész. Egy angyal, mint küldött közli a titkokat. De nem tudja teljesen köözölni azokat. Csak homályos ismeretek azok csupán.
Ő csak küldött, s nem ő a Küldő. Istent szemléli, akit a teremtmények nyilatkoztattak ki neki. Csak azt tudja elmondani, amit a szájába adtak. S ezáltal a lélek gyötrődik. Vágyódik a teljes igazságra.
Felhőkkel övezett kék félkör: a szemlélődés kimondhatatlanságát jelzi, s vágyát, amit csak Szerelmese jelenléte tud csillapítani. Az angyal kék ruhája a felső kék félkör vetülete: Isten hírnöke. A kék rávetül a lélek-jegyes ruhájára is. A felhő a teofániák kísérő jelensége. A kék pozitív szín, az Isten világát jelzi.
Minél magasabb fokú a közvetítő kegyelem, annál jobban szenved a lélek. Akik jobban megértik Őt, jobban megértik, hogy milyen végtelen az, amit nem értenek belőle. S ezáltal még jobban vágyódnak rá. A végtelen végtelenre nyitja vágyainkat.
Átgondolva életünket, mily sok kegyelmet kaptunk. Hálára kell, hogy indítson bennünket. Nem szabad megállnunk a növekedésben.
Dadogás. Krisztus is kereste a szavakat. Példabeszédekben szólt. Nehéz kimondani a kimondhatatlant. A misztikusok is csak dadogtak. Több az, amit nem tudunk elmondani. Versekben, szimbólumokban beszéltek a misztikusok. Ez a misztikus nyelvezet.
Hogy ki az Isten, azt legjobban Jézus élte elénk. Ő az egyedüli Közvetítő.
Meghalok, mert nem halok meg. - mondaná Szent Terézia. Túl hosszúnak tűnik számára az élet. Szeretne már Jegyesével lenni. Isten az, aki él, mi csak éldegélünk.
Mi az élet egyáltalán? Mi a lényege? Mit gondolsz az életről? Mert ha nem úgy élsz, ahogy gondolkozol, akkor előbb-utóbb úgy fogsz gondolkodni, ahogy élsz. S ezért a kereszténység nem csak egy szép elmélet, hanem egy életforma.
És a mi hazánk a mennyben van. A túlvilágba vetett hitünket is már itt a földön meg kell élnünk. Sugároznunk kell az örök életet.

33. "Ezernyi áldást hintve..."

4. és 5. versszak.

Bozótok s ligetek
Miket Szerelmesemnek keze plántált,
Zöldellő rét füve,
Melyet virágok szép zománca tarkít,
Mondjátok, általment e rajtatok?

A teremtmények felelete:
Ezernyi áldást hintve széjjel,
Ment át sietve itt a berkeken,
S útjában, hogy rájuk veté szemét, csupán alakja által
Szépség mezébe öltöztette őket.

Az önismeret után a természet megismerése útján akar közelebb jutni Istenhez.
Ez egyfajta elmélkedés, szemlélődés.
Isten mindent az Ő Fia képmására teremtett. Ezért fordul a lélek a teremtett világhoz. Ezért van a képen a Pantokrator. S alatta a világ teremtése a Genezis szerint. A körök a teremtés napjait jelzik. A körök által, a mindenség szemlélése révén a lélek-jegyes felszáll a Teremtőhöz. Minden a Teremtőre emlékezteti. Minden Isten szépségét tükrözi. A világmindenség Krisztus misztériumait tükrözve szépségbe és méltóságba öltözött.
Isten mindent jónak teremtett. Szép a világ, a szeretet nyelvén van megírva. A rossz nem Istentől van. Az ember teszi azzá. A természet Isten dicsőségét énekli.
De ez még nem elég. Ez még nem az Isten. Nagyobb vágyaink vannak. Az embert csak az Isten elégítheti ki. A természet szépsége csak növeli Isten utáni vágyunkat. Ha az alkotás ilyen szép, akkor milyen szép lehet az alkotó! Mennyire fontos a természet szemlélése, szemlélődés a természetben!
De mi keresztények nem vagyunk pusztán természetvédők, zöldek. Ennél sokkal többről van itt szó. Meg kell látnunk mögötta az Alkotót is.
A teremtmények válasza következik. Isten nagyságáról beszélnek. Isten mindent jónak és szépnek teremtett. S az embert az Ő képére és hasonlatosságára. Ha a természet ilyen szép, akkor milyen szép lehet az emberi lélek, ahol maga az Isten lakik!
Az emberről, az emberi életről, lélekről ennél magasztosabban senki nem beszélt még.
Krisztusnál még senki nem értékelte nagyobbra az emberi életet.
Tudok e így nbézni a másik emberre? Tudok e így nézni magamra? Megteszek e mindent üdvösségemért?
A lélek a természet szépségét, az emberi lélek szépségét látva elkezd epedni amaz örök Szépség után, amely oka és forrása ennek a teremtett szépségnek.

32. "Szerelmesem keresve..."

3. versszak

Szerelmesem keresve
Bejárom a hegységet, partokat,
Kezem nem tép virágot,
Nem félek a vadaktól,
Utam nem állják erősek és határok.

Nem elég a sóhajtozás és a közvetítők keresése. A lélek belátja, hogy neki magának is mindent meg kell tennie, hogy megtalálja Jegyesét. Elindul, ill. folytatja keresését. Mint az Énekek Énekének menyasszonya Jegyese után vógyódva, hegyi utakon keresi Őt.
Ebben a keresésben több akadállyal is találkozhat a lélek. A három fő ellenséggel is meg kell küzdenie: a gonosszal (fára csavarodott kígyó), a világgal (sötét nyílású erődítmény), és a testtel (melyet a határvonalak jelképeznek).
A kígyó a bűn megjelenítője a Bibliában. A sötét nyílású erődítmény utalhat Bábelre, Babilonra, amik a bűn megjelenítői.
A határok pedig az ember bűn álatali korlátozottságát jelzik.
Cédruserdő, virágos mező szimbolizálja a természetet.
A lélek közben a teremtményeket kérdezi, hol találhatná szerelmét.
A fő, hogy le kell győzni ellenségeinket, el kell hárítani az akadályokat, nem szabad belefeledkeznie a világ dolgaiba. El kell feledkeznie önmagáról is. Gyakorolnia kell az erényeket, az imádságot és a lemondást. Így lesz egész-séges az ember. Egész szerinti.
A világ élvezeteiért mennyi áldozatra vagyunk képesek! Istenért pedig nem?
A magas hegyeken érti az erényeket. Melyekre ugyancsak nehéz felmászni. A partokon pedig az "alacsony" önmegtagadásokat érti. Ezeket is gyakorolni kell. Nem csak negatív módon, a nehézségek ellen küzdve, a bűnöket kerülve kell keresni Istent; hanem sokkal inkább pozitív módon: gyakorolva az erényeket, egyre jobban hasonlóvá kell válni Istenhez. A szeretetet csak a szeretet által lehet elérni.
Nem tépi le a virágokat, vagyis azokat az örömöket, a miket a világ nyújthat. De csak akadályoznák őt Isten felé való útján. Nem minden hasznos, ami első látásra szép és kívánatos. Ahogy azt a Kármelhegy útja rajzában is kifejezte: a földi javak útja nem vezet fel Isten hegyére. Az égi javak útja sem. Csak a szűk út, a semmi útja, a lemondás útja. De ez nem pusztán a lemondások útja, hanem sokkal inkább az egyetlen pozitív érték igenlése. Lásd a szerzetesi fogadalmak!Nem lemondás, hanem a szeretet teljességének választása.
Isten lábnyoma benne van a teremtett világban. (I. Vatikáni Zsinat.)
De mindez nem az Isten, csak az Ő újjlenyomata. A lélek nem elégedhet meg vele.
Nagyon fontos a hit, bizalom, kitartás, állhatatosság. A Kis Terézes bizalom. Hit mindenek ellenére.
Krisztus fegyverzetét kell magunkra ölteni: imádság, lemondás, erények...
A lemondások, az élet próbái, a kísértések által megtisztul a lélek.